Juhász Gyula: Consolatio
Id. Szávai Márton 2016.08.24. Énlakán Fotó: Varga Éva©
Csík. Eszter:
Miért?
Bánatom rózsa helyett
megmentette volna egy szál hővirág...
Kérdeztelek: jó volnál?
Igen, feleltél, de nem néztél reám.
Miért?
Kő voltál, vad virág.
De láttam : sírsz belül, haragszol, de nem reám...
Szólj még egyszer : játsszunk együtt!
És szíved nem marad egyedül.
Jönnék én, jönnék, csak tudnám,
vársz-e még reám...
Miért nem szóltál?
Hogy a Te harcodat tükrözi az én arcom.
Mertél volna többet, élhetőbbet!
Itt maradtam, már nem futok előled...,
de mondhattad volna,
hogy életed az életem akarja!
Nem vagy itt...
Elküldtél,
pedig láttad arcom:
azt súgta, örökké maradok...
- szívem tépdesi valami -.
Mindig arra gondolok,
hogy megy sorod?
Van helyed ott fent, vigasztaló?
Bár csak tudnám én is,
hogy figyel ott fent rám valaki...
Veled sikerült...
elhagyni a romboló múltat:
- fényárban újra kinőtt a feledés - ,
kacér szenvedélyem a semmibe hullt.
Hinni jóban, szépben: már csak a múlt.
Menni lassan, megfontoltan:
ezt akartad,
volt gyermekem egyetlen apja?
- véred véremmel egybeforrtak - .
Vigyázz rám, ha akarsz,
ha szebb életet odafönt nem találsz.
Kérdés
Hogy tudtál így elmenni?
Te, poros út végállomása,
szívem egyetlen katonája.
Szenvedélyed alazattá szelídült,
hogy KRISZTUS ARCÁN KÖNNY,
VAGY EGYSZERŰ DERŰ?
ENGEDTELEK, IGAZ,
DE TUDTAM,
NEM LESZEL TÖBBÉ EGYEDÜL.
.png)
Decemberben újraindítom a Tollforgató Online Lapcsoport - Archivált Világ - Archived World oldalaimon és a régészeti oldalakon az Internetrégész, Bíborvirág Régész-Vegyész Blogomon és a Magyar Limes Szövetség Támogatói Oldalaimon, s az ókortörténeti stb. oldalaimon a Nap, Hol, Csillagok rendezvénysorozatot, immár néprajzi, történelmi, művészeti, régészeti témákkal...
Az első két előadás decemberben Dr. Uhrman Iván és Záhonyi András előadásával kezdődik.
Helyszín:
Pécsi Püspökség
Magtár Látogatóközpont földszinti terem
2025.12.17 14:00-16:00
2 előadóval
Belépődíj helyszínen: 2000 Ft/ ea. Belépődíj online vásárlás: 1500 Ft/ ea.
Jelentkezni: archivedworldpublic@gmail.com
Keresd a Tollforgató Történelmi Lapot!
https://sites.google.com/view/pen-vielding-online-pages-hist/f%C5%91oldal
Zamatos fürtök, csábító szemek,
Hívogatnak, kóstolj meg.
Piros alma bűnben harapva,
Hirdeti, borban a vigasság dala.
Mámoros éjszakák, homályos emlékképek,
Egy arc a távolból, melyet soha el nem érhetek.
Egy emlék viszont mélyen ég,
Krisztus vére folyt ezért.
Átszegezve élete,
Vörös tengerben megfürösztve két keze.
Legendákat zengenek róla,
S a misebor egy két kortya tanít a jóra.
Mértékletesség e nedü fegyvere,
S a bűnnek nem lesz eleje…
Papp Andrea
Debrecen,2008
8Iványi Sándor gondozásában)
Hűségesen táplálja gyermekét a bolygó,
Méhének gyümölcse látható.
Kelyhéből itatja kedvesét,
A vén Európát,
Aki soha sem henyélt.
A Kárpát-medencében anyákat buzdított,
S örökül magyar nemzetet hagyott.
A Vereckei hágón át,
Szinte látjuk Árpád hadát,
S István kezében a kettős keresztet,
Hirdetve, pogányok térjetek meg!
A történelem széttépte Magyarországot,
S a seb csak nem gyógyul,
Hiába itt a nagy UNIÓ.
Orvosra vár a nép,
Helyébe csak kuruzsló lép.
Hol vagy kereszténység?
Papp Andrea
Debrecen, 2008
( Iványi Sándor gondozásában)
Eltűnt egy magyar vers
Eltűntetik majd a költőt is
Petőfi? Ady? József?
Te? Én?
Ki jön ezután? Mi még?
Ég a papír 457 Fahrenheiten
Nürnbergben a téren
Szép rendes és szabályos máglyán
Szegeden és pesten barbár körtáncot jár
A bunkóság.
Elégetni a verset
Költő kezét levágni
Mondó nyelvét kitépni
Forró ólmot öntsetek
Minden fülbe
Eltűnt ma este egy magyar vers
Előállították, letartóztatták
Bilincsbe verve viszik
Titokban
Ne lássa senki
Ne tudjon róla senki
Ne olvassa többé senki
Mi jön még ezután?
Ha nem nyílnak meg a hegyek
Ha nem ömlik ki minden víz
Ha nem szárad ki minden fa
Ne kelljen föl többé a Nap
Hűljön ki minden csillag
Asszonyaik mind meddők legyenek
Kihallgatásra viszik
Láncra verve
Letartóztatva
Ma este eltűnt egy vers.
(Rózsa-Flores Eduardo, szabadságharcos - költő)
Igen, nem gyűlöllek
Sajnállak
Mert ha gyűlölnélek
Magammal is azt tenném
„jütt-ment” vagyok én is
és e Haza befogadott
bár nap mint nap érzem
igazán nem szeret
lehet nem is tud
és nem is csoda
annyi volt itt az árulás már
s a köpönyegforgatás
Bizalmatlanná vált
a magyar ég
Én hazámra nem haragszom
Nem tehetem
Reggel délben este ölel
Hegyeivel, vizeivel simogat, táplál
S a nyelv
Ez, a magyar, jó emberek
mit most használok
A papírt cirógatja
És így a szemem is
És majd a lelkem
És kihez majd eljut
Szavam
Édesen (vagy, mikor-hogy…)
Magyarul.
Sajnállak titeket
Senki és semmiháziak
Nektek a Nap ott fent
Mindegy hol süt
A madarakat sem ismerhetitek
És nem tud hozzátok szólni
A legegyszerűbb mezei virág sem
Színük és illatuk marad mindig idegen.
És nem szólok itt már semmit semmi másról, sorolhatnám mit jelent magyar barát-testvértől
kézfogás, vigasztaló szó, közös gondolkodás, ne adja Isten, dühöt nemző, magyar baráttal
együtt, a magyarért sírás. Elmagyarázhatnám, de nem vitás: fölösleges, ha nem érzed, mit én
mikor a Szózatot éneklem, vagy fölmondom.
Sajnállak, mindig idegen
Nem gyűlöllek,
ám most hangom megemelem
És figyelmeztetlek
- én már csak ilyen vagyok-
Még ha hazám nem is szeret igazán
Bántani őt én nem hagyom
Üzenek innen, a Mátra alól,
És hallja idegen, magyarul, Párizsban,
Londonban s Berlinben:
Csak óvatosan.
A magyart többé ne bántsd!
Ne merd!
Elég!
Van hely széles e világon.
Menj, ha itt neked nem édes a szó, a víz, a nő.
Menj, tágasabb odakint!
Menj, és hallgasd!
Keress magadnak egy helyet
És egy másik, bármilyen nyelvet!.
Az enyémet, az édes magyart
Többé ne kínozd!
(Iványi Sándor gondozásából)
FELTÁMADÁS!
(márciusi rigmus a magyarokhoz)
Írta: Iványi Sándor
Petőfi kel, nem egy, ezer,
Bús szívekbe,
Szabad honért ütemet ver!
Újult rigmust,
Szabad hazát, nosza hamar!
Hol szép népünk,
Magyar nemünk egyet akar!
Magyar földet, üzemeket,
Nem vérszívó,
Utazgató zsebeseket!
Igaz magyart,
Kossuthokat, Széchenyiket,
Nem pózoló,
Vitatkozó vérebeket!
Hazát, milyet István akart,
Mert immáron,
Kereszt helyett, ural a kard!
Nincs már itthon
Szabad jog és szavazat,
Van helyette
Vörös szegfűs akarat!
Van egy kevés anyaföldünk,
Őrizzük meg,
Vigyázzunk rá, ez a testünk!
Van még zengő,
Szépen csengő anyanyelvünk,
Őrizzük meg,
Vigyázzunk rá, ez a lelkünk!
Éljünk velük, gazdagodjunk,
S véletlen se
Vörösökben bizakodjunk!
Nem bízhattok
Pogányban, ki szegfűket hoz,
Ám ha rászólsz,
Duna hídon gumibotoz!
Istene nincs, vagyona nagy,
Téged aztán,
Szegény hazám, roboton hagy:
Napszámosnak,
Szolgának, ki izzad; miért?
Hosszútávú,
Világbanki hitelekért!
Kilincselnek hitelekért,
Melyből aztán,
Nagy busásan, ők látnak bért!
Elraboltak
Milliárdos vagyonokat,
Szívük híján,
Neked hagyva garasokat!
Garasokat ne akarjunk!!
Szép hazánkat, s
Alkotmányunk visszakapjunk,
Külhoninak
Polgárjogot visszaadjunk,
Magyarverőt
Országunkból ebrudaljunk!!!
·2016. NOVEMBER 23., SZERDA
1. Van egy sarka a világnak, sokunknak még szivünk csücske,
... akkor is ha a sorsunkra... nem lehetünk mindig büszke...
Végzet kezén játékszerek? A legtöbbször ez a sorsunk...
Kérdés, hogy a szülőföldön van AKARAT... megmaradnunk?
2. Bárhol járok (a) Vajdaságban, olyan mintha hazajönnék.
Baráti kéz szíves szóval, s egyre több a kedves emlék.
Kicsit olyan mint Erdélyben, sz’ gondjaink is hasonlóak.
Rokon... öröm... rokon... bánat, és van értéke a szónak.
3. Most egy éve jártam erre, és úgy tűnik, nem hiába.
Mert azóta sok-sok ember nyújtja kezét parolára.
És én vallom, hogy minden kéz, amit nyújtunk tisztességgel,
... jöjjön bármi, nálam felér akármilyen szerződéssel!
4. S azt is hiszem, hogy az ember csak akkor tud jobbnak lenni,
Ha a kezek nem hazudnak, és egymásért tudnak tenni!
Mert kihívás igen sok van, s azt, hogy mit hoz ránk a holnap,
Nem könnyű ám megjósolni, akkor sem, ha Fő-fő-Jós vagy.
5. Egy valami viszont biztos: hogy ha egymást számon tarjuk,
S megkérdezzük: mi van véled, s tán...kilincsed is lenyomjuk,
Akkor talán kicsivel több az esélyünk megmaradni...
Ám de ehhez IGAZ SZÓ KELL, s magunknak se NEM HAZUDNI!
2016. november 24. kocsordi Nagy Béla.
2018. OKTÓBER 24., SZERDA
1.Tizenöt év...ennyit élt meg, a Blahánál kapott golyót!
Sebesülteken segített. Egy dán hagyott ránk több fotót,
... bejutottak Budapestre... kaland volt ám a javából!
S mit ád Isten: volt egy lány a barikádon, s tudott... dánúl!
2. Félárvaként cseperedett süldőlánnyá Budapesten.
Olvas, művelt, s szakmát tanul: szakácsnak... egy étteremben.
A nagybátyja, *Bondi Endre,... mentora is némiképpen.
S, hogy Erika komoly kislány, kicsit övé is az érdem!
3. Mi vitte ki az utcára... fegyvert fogni... serdülőként?
Petőfiék inspirálták? Vagy az ösztön? Fiatalként
... tenni is egy jobb jövőért/de/ ehhez kell egy szabad ország,
Melyben TÖRVÉNY a TISZTESSÉG, s ez szabja meg önnön sorsát!
4. Ma már tudjuk, volt parancsnok, aki döntött felelősen,
Feladatként megjelölve: segítni sok sebesülten!
Bár a veszély ott sem kisebb mint akármely tűzvonalban,
És az a lány ott is helytállt, s nem rettent meg semmi bajban!
5. Ám végzete nem volt kegyes! Nyolc nap sem telt novemberből!
Orosz baka végzett vele... több lövéssel, oly’ közelről,
Hogy esélye... szinte semmi túlélni a nyaklövését,
S /a/ kórház már csak formalitás, befejezve földi létét.
6. A történet több szálon fut, a fényképét sokan látták.
Ám hogy ki volt...teljes névvel... ötven évig... nem is tudták!
Egy véletlen, néhány ember... rakta össze mozaikját...
/a/Kerepesi nagytemető borít hantot, s őrzi csontját...
....Jegyzet: *Bondi Endre a korabeli Budapest ismert figurája, író, zeneszerző, karmester, konferanszié (1910 - 1970.)
Élesd, 2018. 10. 24. kocsordi Nagy Béla.
2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP
2. A szabadság szent eszméje mindkettőnek nagy-nagy álma!
Lengyel honnak elnyomója: Moszkva, s annak gyűlölt cárja
Magyar földön osztrák császár tipor jogot több száz éve!
Erdélyt... vívja maroknyi had, s ritka-jellem-hős vezére.
3. A harcokról szólnak regék, írtak lapok, régi könyvek.
Volt egy mondat: Bem-apóval/a/pokolban sem kell félned!
S az eredmény... meg is látszott: ‘negyvenkilenc tavasz-végén,
Erdély-szerte, ellenség csak elvétve volt ország földjén!
4. Bem tábornok jó parancsnok! A harcoknak szünetében
Kitüntet és előléptet... érdem szerint...méltóképpen!
S egy őrnagyi hajtókára... maga tűz fel érdemrendet
Petőfié az a zubbony, /ki/ tollal, s karddal nevet szerzett!
5. A folytatás történelem! Cár-atyuska százezrével
Küldte ránk a katonáit, s Arad-várban, ősz jöttével...
Legjobbjaink kivégezve... menekülés, hontalanság...
S Petőfinknek ma sincs nyugta! Sorsa: magyar “SORSTALANSÁG”!
2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP
Isten látja a lelkemet, tényleg úgy van ahogy mondom!
Szülőfalum “vizitáltam”, mely nekem már rég nem otthon.
Temetője köt még oda...kicsit megdőlt sírkereszttel,
És emlékek sokasága... ez az ami nem ereszt el...
Emberöltő van mögöttem, mit leéltem messzi tájon!
És én balga...valamiért a falumba...visszavágyom!
Jólesne ha számontartna? Nem tagadom, vágyom erre,
Sz’ van mit tennék asztalára, mi a KÖZnek...hasznos lenne!
Ám valahogy...nem jön össze....elütötték parolámat!
Vezérkolomp...régi, s újabb...cinkosokként...összezárnak.
Ne zavarjam köreiket...meg vannak ők jól magukban!
Nem a könyv a legfontosabb! Sz’ dúskálnak a...programokban!
Különben is... múltkorában, reám írt a polgármester...
Nem lakom ott/hát/jogom sincsen!!! S ebből érthet is az ember...
DE...kibicnek...Falu-napon...menjek bátran, inni, enni,
S hozzátette: minden INGYEN!!! Kell ehhez még hozzátenni?
Tartozom egy vallomással, sokatmondó! Bárhol járok,
mennyire van elvadulva az út széle és az... árok??!
S abból látom...az a falu...mint gondozza dombját-rétjét?
S legyen akár autósztrádád...nézd meg jól a... legelőjét!!!
Mondanék még egyebet is, de azt hiszem, nincs értelme...
Minden más lett arrafelé, s az olyannak/már/nincs hely benne
...aki nem csak hozsannázik... lesve kegyet, avagy koncot,
...hanem szól, hogy hé emberek, szóvá tennék egy-két gondot.....!!!
......................................................................................................
Pupákfalva, 2018. 10.21. kocsordi Nagy Béla.