Krúdy Gyula
KÁNAÁN KÖNYVE
-------------
(1917-1919)
TARTALOM
Előhang
Magyar hasak
József-napi vendégek
Fogadó a régi világhoz
A vendég az ebédlőben
A borász
Egy régi ember vallomása
Angyalos bankó
Júniusi alkony
Szentiván
Nyári fény
Új kenyér
Bodega
Tavaszi út 17-ben
Pest aranykora
Jegyzet egy régi kalendáriomba 17-ben
Az álomlátók
Baljóslatú nap
Szüreti dal
Néma Magyarország
Az amazonok harca 17-ben
Ramsli
Magyar sóhaj
A budai vár
----------------------------------------------------------------------
ELŐHANG
Néhány kis vidám és tragikus történet következik itt abból az életből,
amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak.
Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő illatú negyvenedik életévig,
nemigen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi hangokkal.
Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag boldogtalansága;
nemegyszer a férjhez menés vagy megházasodás körül telik el az írói
képzelet; máskor csak házasságtörő hisztérikák és kicsapongó latrok
érdeklik a mosdatlan tollast.
"Hiszen szép a szerelem - mondta például Kálnay László, akinek
állandóan két-három felesége volt, persze balkézről; cvikkeres, mély
hangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta,
mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat de - de a
legszebb kisasszonyt sem lehet legelni küldeni." Úgy szólt, és a
huszonegyes játékban nemegyszer előhívta tizenkilencre az alsót,
különösen akkor, ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre vagy
bábaasszonyra volt szükségük a nőknek.
A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy
az író késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint
egy beretválatlan szerzetes, és a szentimentális szerelemnek már
annyit sem hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt
vándorkomédiás; pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált
az alulírott, mint a kandúr, amelynek farkára égő papirost kötnek.
Hangzatok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. Az
Irmák budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése,
a Máriák ég felé fordított szemfehére, a Katinkák affektálása,
Juditok bibliai, színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de
erőszakos csókja, a Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk
mögött, női nevek álmodozó varázsa - Isten veletek. Ezentúl csak
bor- és dohányszagú férfineveket vet papirosra a költő.
Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a
férfiú.
Úgy például mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak,
rendes ember hasat ereszt. Egy kecsege formájú férfiú sohasem lehet
a legjobb ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró. Magas sarkú cipőt csak
a parkett-táncosok viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen
csirkefogók. Krémszínű nadrágot a pesti csepűrágók. És holdvilágnál
csak az elvetemült perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú betyárok
karján, valamint a muzsikus cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki
az éjszakát álmatlanul tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És
csak a borbélysegédek írnak szerelmes levelet. Futóbolond epekedik
elérhetetlen nő csókja után. Semmittévő és műveletlen ember fecsérli
idejét a nőknek való céltalan udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az,
aki megelégszik az életből, annak javaiból a nők csacskaságával, emlékbe
adott hajával, elcsent zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével,
kézszorításával, hangjával, felejthetetlen pillantásával. Okos
embernek tudni kell, hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak:
az álmaik és a gondolataik, ha egyszer nyilvánosságra kerülnének,
bízvást azt eredményeznék, hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé
magát boldogtalan szerelem miatt; a vágyaik és a szerelmi kívánságaik
elefánt nagyságúak a férfiérzéshez képest; és a lesütött szemekben
nemcsak Capulet Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja
is tükröződik.
Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas
gyaloglás, fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos
randevú, ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés az erdőben a
házőrző komondorok elől.
Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság,
rabszolgaság és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te piros halál,
amelyet egy hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled,
lehajtott fejjel való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett
nyak, midőn az expressz közeledik, és a legmagasabb fa kiválasztása
a budai hegyek között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg
tavasszal lenge ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa alatt,
s ekkor a szerelmesek nyakába lehet zuhanni.
Ég veled, mennybéli szüzességű, drága ifjúság. Aladdin csodalámpásának
fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után áhítozó
öregség.
