Keresés ebben a blogban

2020. augusztus 14., péntek

Lövey-Varga Éva Szívében él… Szeretettel Szávai Mártonnak (Óvnak a csillagok ciklus)

 https://kekrozsabiborvirag.blogspot.com/2020/08/lovey-varga-eva-sziveben-el-szeretettel.html


Lövey-Varga Éva

Szívében él…


Szeretettel Szávai Mártonnak 91. születésnapjára


(Óvnak a csillagok ciklus)





Szívében él az Édes Anyaföld,

Álmaiban gyöngyöznek szavak…

Viharvert és leomló falak

A keze munkáján feltámadnak:

Igéző, új világ épül régi romokon…


Merész vágyakon áll ez a jövő,

Áporodott, ősi levegő ég

Régi útjain minden várnak.

Táltos áldással, csöndesen, óvón,

Ott, hol a múltnak és jövőnek

Néma és beszédes gyermekei járnak.


Tündéri tájakon barangolván

Igéző ragyogás csillog szemében,

Selymes fényében múlt, jelen

Zöldellő jövő tűnik fel az éjben.

Talán, ez a végtelen idő csak,

- Elevenen égő vággyal szállva,

Lomhán vagy rohanva a szélben, -

Elszórva minden szirmát: várhat

Tíz, száz évet, milliókat majdan,

Éppen úgy, olyan gondosan, féltőn

Rózsatövis között bimbókat hozva,

El- és visszahajolva; védőn…


Mint egykor Antikythéra szerkezete,

Elsüllyedt lassan a végtelenben

Sok mindent megóvva kérdőn,

Sorokat vágni az emberi értelemben, s

Zörejeket keltve a bárányfelhős kéklőn…

Emelve ízét és fényét isteni nektárnak.


Tanult és tanít minden mozdulat,

Átadva a Mindent a ködös Mának

Várván, hogy tisztuljon a fénye,

Osonva a múltnak díszes kapujába.

Leborul itt minden nemzedék,

Bortól részegen, s színjózanul állva

Óvatosan és szilajon dörögve,

Lélekutakon is járkálva…


Szeged, 2020. augusztus 13.


A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges




2020. augusztus 11., kedd

A régi Google Webhelyek átalakulása

 A régi Google Webhelyek átalakulásával a lapok is új köntöst kapnak!


A régi webhelyek anyagát kibővítve itt találhatják meg, az Archivált Világ oldalakon két éve már összesítés működik!

A lapjaim nevével és a jogvédett neveimmel való visszaélések miatt előreláthatólag 2020. szeptember 1-jétől minden saját tulajdonban levő oldalamon belépésí díjat vezetek be megtekintéshez és a szerzők belépése is díjhoz lesz kötve. A publikálás ingyenes marad, a problémák kezeléséig, és tisztázódásáig.

A pályázati pénzek előkerülése tehát mindenkinek közös érdeke, valamint a rossz hírt terjesztők és a szerzői jogot sértők megtalálása, és bocsánatkérése is. A tartozásukat és a kiszámlázott díjakat nyugodtan átutalhatják!


Tollforgató Irodalmi Lap
Archivált Világ - Archived World

(adatbázis-rendszer)

https://sites.google.com/view/pen-vielding-online-pages/f%C5%91oldal 



Tollforgató Művészeti Lap
Archivált Világ - Archived World

(adatbázis-rendszer)





Tollforgató Történelmi Lap
Archivált Világ - Archived World

(adatbázis-rendszer)





Archived World- Archivált Világ



Köszönöm a megérést!

Lövey-/ Pécsi- Varga Éva (Kékrózsa Bíborvirág) Főszerkesztő Laptulajdonos Kiadó




Frady Endre: Keddi aggó líra






Frady Endre:

Keddi aggó líra



Nem is szív ok, se nem máj ok

Miatt elgyötört a testem,

Mégis egész kedden fájok, 

Pedig még csak el sem estem.



Nem is szívok cigarettát,

És a vénámat se szúrom,

Agg fázisba nem ez tett át,

Nem ezért mondják rám: Hú, rom!



Túltolt műfű futball mián

Kezdek aggni hétfő este.

Izomláz mar, mint gnút cián,

S kínoz a kedd, ez a beste!



„Micsoda?! Itt szelíden műfüvet legelésző gyanútlan állatokat mérgeznek?! Követelem Frady Endrének a világegyetemről történő azonnali kiciánozását! Cian diem! - Marj a mának!” /Arzén Atoll, embergyűlölő állatbarát és méregzsák díler/



„I think kicsit ugly-ra

Sikerült this agg líra.”

/Lándzsarázó Vilmos alias William Shakespeare, rég elaggott néhai irodalmi fáklyavivő/



„Én is mindig mondtam az uramnak, hogy öreg trottyként ne focizzon, hanem inkább sakkozzon, de nem hallgatott rám! Most meg már húsz éve járhatok ki a fájós lábammal a temetőbe és nézhetem a sírján azt a randa műmárvány futball labdát, amit a nyugger haverjai tetettek rá!” /özv. Foccer Ferencné Bástya Bella, kisnyugdíjas sakktáblagyári takarítónő/



„Az vitt a sírba, hogy a nejem állandóan rikácsolt, hogyha hétfőre esett a házassági évfordulónk, akkor aznap nem vittem el étterembe vacsorázni. Hiába mondtam neki, házassági évforduló minden évben van, foci viszont csak egyszer egy héten, ő csak bömbölt és a gyárból lopott sakktábláit vágta a fejemhez! Hát csoda, hogy megszélhűdött a szívem?!” /néhai Foccer Ferenc, csapágyhegesztő/



„A mű fű, a téma hever, az alkotó pihen. Nem esett messze a pályától. De legalább van, akit még lázba hoz a foci. Ha valaki egész héten statikus, akkor nem is csoda. Langsam spazieren Sie bitte, und alles gut, besser, wasser bis hundert und zwanzig!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/



„A futball öl, butít és nyomorba dönt, valamint elhappolja előlünk a tehetséges fiatalokat! Egyrészt be kéne tiltani, másrészt leköpni a sírját annak, aki feltalálta!” /Kőkorongi Kesztölc, a magyar curling válogatott szövetségi kapitánya és OKJ-képzett sírgödörmélyítő/



„Gyerekkoromban én is focizni akartam, de a falábam miatt végül a kőkorongot választottam. Igaz, hogy fakezem is van, de szerencsére ezt a sportágat olyan kevesen űzzük, hogy így is sokszoros válogatott lehetek.” /Bükk Benő, faék faragó és curling válogatott játékos/



„Ne aggódjon, költő úr, a futballkora miatt! Maga nem öreg, csak régen született! Inkább amiatt aggódjon, hogy mi itt a curling szövetségben felbéreltük a posztszovjet Szergejt és Igort, hogy a minket és szeretett sportágunkat ért sérelem okán önbíráskodjanak önnél kicsinyég! Csengőfrászt nem hoznak magára, mert ajtóstul szoktak berontani! Ég önnel és béke poraira! Legyen magának nehéz a föld meg az a curling jégpálya, amit a sírja fölé építtetünk uniós forrásokból!” /Dr. Kegyetlen Kegyencz, az International Curling Und Kayaking Association (ICUKA) mindent okosba’ megoldó jogtechnikusa/



„Micsoda önfeledt szenvedéslíra! Szinte az olvasónak is fáj, ahogy olvassa! Frady Endre ismét átlépte önmaga árnyékát és akkorát esett, mint egy olajtón megcsúszó vízisíoktató! Külön felhívnám a figyelmet a ’Nem is szív ok – Nem is szívok’ belső rímkötegre, mely éppen az észrevehetetlensége mián (gyönyörű archaizmus!) teremti meg a látszólagos belső kohéziót és növeli meg a drénezetlen nyírószilárdságot! Ez a költemény a fluktuációs katarzis archetípusa és kvintesszenciája mintegy! Végre egy hamisítatlan valódi vers, nem pediglen egy mű mű! Vegyék, vigyék!” /Madonna Mammamia, az Univerzális Best Igényű Sellerek Atavisztikus Literatúrájú Irálya (UBISALI) c. rímportál nagyasszonya/



„Mi ez a szecskavágón átesett gusztustalan betűkupac?! Mi ez az irodalmi falábszag?! Frady Endre nem képes olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy ne tudjon könnyedén átférni alatta! A velőtrázó sikoly hallatán először azt hittem, hogy csak a közeli Zeneakadémia koloratúrszoprán pót-zárthelyién súgnak egymásnak a rakoncátlan nebulók, de aztán ráismertem anyám jellegzetesen fisztulás halálközeli sikolyára, amit a ciánmart gnú képzavara váltott ki belőle! A mentősziréna hangjára vitustáncolva azon imádkozom, hogy a Legfőbb Hadúr adjon már végre eltávozást Frady Endrének az élők sorából! Addig is ne csak a foci fájjon neki és ne csak keddenkén! Hüccs ki Frady a világegyetemről!” /Puzsér Róbert, kritikus/



„Meghallgattam a hozzám intézett imádat, Róbert hívem! Vedd úgy, mintha a szétfejelt Frady Endre már molekulánként tágulna az univerzumnál is gyorsabban és nem lenne belőle más, mint egy alig észlelhető vörös eltolódás! Ez jövő hétfői foci végén fog megtörténni, miután oda-vissza bebőröztem hetvenhétszer!” /Chuck Norris/



illusztrálva:

https://fradyendre.blogspot.com/2020/08/keddi-aggo-lira.html



Lövey-Varga Éva Gyógyító Ima (Óvnak a csillagok ciklus)

 


Lövey-Varga Éva

Gyógyító Ima


(Óvnak a csillagok ciklus)


Nagymamának és minden kis betegnek




Virágos a reggel és est,

Ilyen szépet csak Isten fest.

Tele szíve minden jóval:

Arany, ezüst, bíbor szóval…

Imával telt minden sóhaj!



Madárka száll ablakodra,

Állandóan azt dalolva;

Rózsaszirom áradattal

Integessen minden hajnal…

Áldást szórva lelked mélyén

Nap, Hold, Csillag arany fényén

A világon átutazván

Két kezedet átalfogván.



Ünnepi díszekbe öltözzön

Zárt szívedbe beköltözzön!

Engedje be újra szépen

Nemesített fénytörésben

Ezt a szép és zajos világot,

Tűzfényben izzó szilánkot.



A kék világ enyhítse ott,



Teremtsen szívednek álmot,

Átkarolni újra a világot!

Védőn, óvón újra élni,

Olykor a múltról regélni,

Lassan a szívedből is zenélni…

Bátran, egyre hevesebben

Óhajoknál kecsesebben,,

Letérdelni, újra állni:



Éjjel-nappal is csak szállni,

Vidáman és lelkesebben,

Áldásnál is kedvesebben.

Tele lenni bizalommal,

Óhajtott, várt irgalommal

Látni ékes vigalommal.


Szeged, 2020. 08. 11.

A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges

https://kekrozsabiborvirag.blogspot.com/2020/08/lovey-varga-eva-gyogyito-ima-ovnak.html

2020. augusztus 1., szombat

Reményik Sándor Nem nyugszunk bele!

https://www.eternus.hu/vers/7021

Hivatkozott utánközlés:


Reményik Sándor

Nem nyugszunk bele!

Téli szél a tar gallyakat fujja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagyvilágon.

Elvették, s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De mig minden nép a sírját ássa,
Van szava, hogy világgá kiáltsa!

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk,
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szűztiszta igazunk,
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk!

De hirdessük gúzsba kötött kézzel,
Sebes ajkkal, lázadozó vérrel,
Idézve menny-pokol hatalmait,
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.

Kezünk bár nem pihen a kardvason,
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövő századok s megint
Csak "Recrudescunt" régi sebeink.

E sebek és e fájdalom örök,
Ettől vonaglik minden magyar rög.
Ettől vérez ki majd nyomunkba hág,
Ettől nem gyógyulnak az unokák!

Tátra erdők ettől bugnak-zugnak,
Ettől reszket lelke minden zugnak,
Puha szívek kővé ettől vállnak,
Kemény kövek élő szívként fájnak.

Amíg élünk, ettől fájunk, égünk,
Sírban ettől nem lesz pihenésünk,
Ettől szorul a kezünk ökölbe,
Ettől sír a gyermek anyaölbe.

Fenyőmadár behavazott fákon,
Száraz haraszt téli pusztaságon,
A folyók, fák, a füvek szelleme,
Minden süvít: mi nem nyugszunk bele!

Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versaillesig lobogjon az üzenet,
Hogy megroppant bár karunk ereje:
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!

Végvári álnéven, Budapesti Hírlap, 1921. január 16. / 12. szám, az 5. versszak végének elterjedt formája: "Csak felszakadnak régi sebeink."



Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek