Keresés ebben a blogban

2020. szeptember 23., szerda

Lövey-Varga Éva Téren-időn át...

 

Lövey-Varga Éva

Téren-időn át

Copyright 2020



Téren-időn át… Mennyi olyan érzése és gondolata van az embernek, amellyel le szeretné győzni a teret, az időt…

Hogy a ragaszkodás, a szükséglet, a hiány ellenére menni kell, és a választás nem mindig a jó formát találja el… S a következményeket minden szinten viselni kell…

Egy későn hozott döntésnél már ezrek dönthetnek és döntenek helyetted… Lenne min gondolkodni, lenne mit írni.. S a billentyűzet is változik, javul hirtelen, ha megtalálod a hibák okát, és éppen nem zavarja valamilyen hekker vagy rossz program a tevékenységedet, amelybe beleépültek már a hibák, sok verzióval ezelőtt…


Vajon le lehetne -e írni valaha is a hibákat, amelyeket előre érzel, vagy azokat, amelyeket előre meglátsz mások hibás döntései, választásai miatt.. Az elszalasztott perceket, amikor hallgatsz, és nem akadályozod meg a másik rossz döntését, amelynek következeményeit majdan viselned kell…


S megint nincs idő leírni, gondolkodni, és segíteni.. mert más döntött helyetted…és megint hibásan, megint úgy, ahogyan te nem szeretted volna...


(...)

Az alkotás felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges





2020. szeptember 12., szombat

Roman Győző: Hazafelé



Hazafelé



A hátunk mögötti tűzkörből kitörve,

elöttünk a lég lágy szurok éjje,

felettünk hömpölyög a csillagok özöne,

alattunk fénytelen a hullámok sötétje.



Kúszunk előre homályba fogódzva

vakon, de érezve, az otthon hívogat.

Altatót morog a motor álmot hozva,

s velünk mocorog a bágyadt gondolat.



Hirtelen gyémánt robban vörös foltosan,

ezernyi szikrát szór a föld felé,

fényt terít végig bársonyos pirosan,

a szorgosan igyekvő repülő elé.



Lent a reményzöld rengeteg között

öreg városok, falvak és emberek.

Mintha minden ünneplőbe öltözött

vagy csak én látom így, mert hazamegyek.



Fentről tenyérnyi földdarab a hazám,

a legszebb, amit láthattam valaha én.

Ezernyi érzelmi mágnest sugároz reám,

a legszorosabb vonzalmat a földtekén.



Álmot fakasztó, s bús könyeket ejtő

a messze tájakról is érkező szenvedély,

hiszen ez a fentről aligrögnek sejlő



szülőföld, a festői világ, a meseszép Erdély.