Mindszenty életét kaptam dolgozatom témajaként, extra kivitelben, speciális sajtós anyagként, őt 1996-ban még tiltották. Katolikus Egyetem, veszély, bevállaltam. Nem lehetett volna nemet mondani... Róla kellett sajtó szemináriumra írnom... Zoltán Speidl volt az egyik tanszékvezetőm. Hozzá. A Boldog Gizella Kollegium kicsi (akkor indult) könyvtárában volt egy jó könyv hozzá. Szerintem jó lett...De mivel a tüntetésen nem voltam, leléptem, Budapesten, nem tetszett (verekedésbe is fulladt, anno, mint kiderült), riportot nem írtam róla, hát, jó nagy kettest kaptam tőle, mert többet várt. Fogalmam sincs, miért tudott annyira szeretni, kedvelni, mint amennyire kedvelt, egészen a haláláig. Egyetlen volt talán akivel mondjuk Esztergomban a bécsi szárnyashajónál, Budapesten összefutva mindig megismert, előre köszönt, s válaszolt, levelezett velem. Most azok a levelek is eltűntek a lakásommal. Aki megtalálja, kérem, értesitsen. Rákban hunyt el, mondták. De mindig sejtettem, ez nem igaz...Adott nekem oknyomozó kollegát, mikor eltűnt a külföldön keresett pénzem, valahol nagy Ámerika meg kis Magyarország közt félúton... Aztán bulis lett minden... máig... Ott félészak felé valahol félúton, nem csak Földvár felé, sárga rózsával. A Mindszenty anyag eredetijét, mint Juhász István filmrendező a hangjátékom egy példányát, visszaadta. Az is a kb 78 nagy gyűrűs irattömbömben volt Pécsett, a személyes okirataimmal, amiről máig nem tudok. Ezeket is keresem, a hangfelvétekkel, magnókazettákkal. Hidd el, aki visszaéltél jogi hatalmaddal beszéd nélkül, olyannyira bűnös vagy, mint a háborús bűnösök, gyilkosok, stb... Vajon mi célod volt vele, s lattad-e, hogy hazaárulóvá válsz vele? Költői a kérdés... Speidl Zoltán Fogalmam sincs, miért is szeretett ennyire (akkor nem így éreztem) Kristóf Attilával, meg néhány kollegájával...Attila dedikált kötetéért is fáj a szívem. Ő még tudta, hogy kinn tanultam, nagy Ámerikában...is.....Nem csak Bitskey emlékezett a fia baráti körére....vagy ki tudja... Egykor a dédszülők is kivándoroltak. Az emmigráció után visszatértek. Sok mesét hallottam, kár, hogy a sok bántás elfedte, elfeledtette ezeket. A speciális képzések ellenére,a papíroknak meg nyoma vesz minduntalan... Talán a füzetek ott lapulnak valahol, s nem is sejti az illető, hogy hányszor, hány Varga Évát kevertek az egyetemek, kormányhivatalok, nyomozó hivatalok....Megérne 50 kötetet, az biztos. Ma csak emlékezem. Ha fáj is, akkor sem csinálnék semmit másként. A családfámért, a tanítványaimért. Egykor hittem, a tanáraimért is. De ma már az elmúlt hónapok, évek átértékeltettek mindent. Nyugodjon békében, ő is a családfám elhunyt tagjaival, a többi számomra csak testben elvesztett tanárommal. De...a tudást és emléket is el lehet veszíteni, főleg ha kényszerítenek, vagy ha nincs más út...
Mindenesetre ajánlom forgatni a műveit, a róla szóló anyagokat Korismerethez, családismerethez.
