Keresés ebben a blogban

2025. május 27., kedd

Reményi Tamás A ma sugallatára



Reményi Tamás


A ma sugallatára

.
Elevenedben őrjöng a Vágy,
tüzet csihol a gúzsba-kötött Szeretet,
haldoklik a jövőbe vetett Hit…:
napfogyatkozássá vált az Élet!
.
Te jobb Sors képzeletében született Élet,
kinek ereiben a Remény csörgedez,
a Pokol tűzében senyvedsz,
s harcod vívod, tollad a fegyvered!
.
Istenez szólsz büszke, elszánt emberként,
a jobbító szándék szavaidból kisejlik,
a fals szeleket megveted,
a jövőbe vezető egyetlen utat kikövezed!
.
Az Élet nyitányán a fények és árnyak küzdenek,
a Halál torkában szétmarcangolt volt létek bűzlenek!
Mit vétett annyi millió ember?
Ó, Istenem! Tégy csodát!
.
Élettelen kősziklát rág az Értelem!
Csak a kapzsi nagyravágyás dübörög
a szívtelen lelkekben?
.
„Süss fel Nap, fényes Nap…!”

2025. május 2., péntek

Papp Andrea Borban, szőlőben


Papp Andrea
Borban, szőlőben



Zamatos fürtök, csábító szemek,

Hívogatnak, kóstolj meg.

Piros alma bűnben harapva,

Hirdeti, borban a vigasság dala.

Mámoros éjszakák, homályos emlékképek,

Egy arc a távolból, melyet soha el nem érhetek.

Egy emlék viszont mélyen ég,

Krisztus vére folyt ezért.

Átszegezve élete,

Vörös tengerben megfürösztve két keze.

Legendákat zengenek róla,

S a misebor egy két kortya tanít a jóra.

Mértékletesség e nedü fegyvere,

S a bűnnek nem lesz eleje…


Papp Andrea

Debrecen,2008


8Iványi Sándor gondozásában)

Papp Andrea Anya bolygó

Papp Andrea

Anya bolygó


Hűségesen táplálja gyermekét a bolygó,

Méhének gyümölcse látható.

Kelyhéből itatja kedvesét,

A vén Európát,

Aki soha sem henyélt.

A Kárpát-medencében anyákat buzdított,

S örökül magyar nemzetet hagyott.

A Vereckei hágón át,

Szinte látjuk Árpád hadát,

S István kezében a kettős keresztet,

Hirdetve, pogányok térjetek meg!

A történelem széttépte Magyarországot,

S a seb csak nem gyógyul,

Hiába itt a nagy UNIÓ.

Orvosra vár a nép,

Helyébe csak kuruzsló lép.

Hol vagy kereszténység?


Papp Andrea

Debrecen, 2008



( Iványi Sándor gondozásában)

Rózsa Flores Eduardo - Eltűnt egy magyar vers

Eltűnt egy magyar vers

Eltűntetik majd a költőt is

Petőfi? Ady? József?

Te? Én?


Ki jön ezután? Mi még?

Ég a papír 457 Fahrenheiten

Nürnbergben a téren

Szép rendes és szabályos máglyán

Szegeden és pesten barbár körtáncot jár

A bunkóság.


Elégetni a verset

Költő kezét levágni

Mondó nyelvét kitépni

Forró ólmot öntsetek

Minden fülbe


Eltűnt ma este egy magyar vers

Előállították, letartóztatták

Bilincsbe verve viszik

Titokban

Ne lássa senki

Ne tudjon róla senki

Ne olvassa többé senki


Mi jön még ezután?


Ha nem nyílnak meg a hegyek

Ha nem ömlik ki minden víz

Ha nem szárad ki minden fa

Ne kelljen föl többé a Nap

Hűljön ki minden csillag

Asszonyaik mind meddők legyenek


Kihallgatásra viszik

Láncra verve

Letartóztatva


Ma este eltűnt egy vers.


(Rózsa-Flores Eduardo, szabadságharcos - költő)

Rózsa-Flores Eduardo: Sajnállak titeket Mindig idegenek

 Rózsa-Flores Eduardo:
Sajnállak titeket
Mindig idegenek



Igen, nem gyűlöllek

Sajnállak

Mert ha gyűlölnélek


Magammal is azt tenném

„jütt-ment” vagyok én is

és e Haza befogadott

bár nap mint nap érzem

igazán nem szeret


lehet nem is tud

és nem is csoda

annyi volt itt az árulás már

s a köpönyegforgatás

Bizalmatlanná vált

a magyar ég


Én hazámra nem haragszom

Nem tehetem

Reggel délben este ölel

Hegyeivel, vizeivel simogat, táplál


S a nyelv

Ez, a magyar, jó emberek

mit most használok

A papírt cirógatja

És így a szemem is

És majd a lelkem

És kihez majd eljut

Szavam


Édesen (vagy, mikor-hogy…)

Magyarul.

Sajnállak titeket

Senki és semmiháziak

Nektek a Nap ott fent

Mindegy hol süt

A madarakat sem ismerhetitek

És nem tud hozzátok szólni

A legegyszerűbb mezei virág sem

Színük és illatuk marad mindig idegen.


És nem szólok itt már semmit semmi másról, sorolhatnám mit jelent magyar barát-testvértől

kézfogás, vigasztaló szó, közös gondolkodás, ne adja Isten, dühöt nemző, magyar baráttal

együtt, a magyarért  sírás. Elmagyarázhatnám, de nem vitás: fölösleges, ha nem érzed, mit én

mikor a Szózatot éneklem, vagy fölmondom.


Sajnállak, mindig idegen

Nem gyűlöllek,

ám most hangom megemelem

És figyelmeztetlek

- én már csak ilyen vagyok-

Még ha hazám nem is szeret igazán

Bántani őt én nem hagyom


Üzenek innen, a Mátra alól,

És hallja idegen, magyarul, Párizsban,

Londonban s Berlinben:

Csak óvatosan.

A magyart többé ne bántsd!

Ne merd!

Elég!


Van hely széles e világon.

Menj, ha itt neked nem édes a szó, a víz, a nő.


Menj, tágasabb odakint!

Menj, és hallgasd!

Keress magadnak egy helyet

És egy másik, bármilyen nyelvet!.

Az enyémet, az édes magyart

Többé ne kínozd!



(Iványi Sándor gondozásából)

Iványi Sándor: Feltámadás

FELTÁMADÁS!

(márciusi rigmus a magyarokhoz)

Írta: Iványi Sándor


Petőfi kel, nem egy, ezer,

Bús szívekbe,

Szabad honért ütemet ver!

Újult rigmust,

Szabad hazát, nosza hamar!

Hol szép népünk,

Magyar nemünk egyet akar!


Magyar földet, üzemeket,

Nem vérszívó,

Utazgató zsebeseket!

Igaz magyart,

Kossuthokat, Széchenyiket,

Nem pózoló,

Vitatkozó vérebeket!


Hazát, milyet István akart,

Mert immáron,

Kereszt helyett, ural a kard!

Nincs már itthon

Szabad jog és szavazat,

Van helyette

Vörös szegfűs akarat!


Van egy kevés anyaföldünk,

Őrizzük meg,

Vigyázzunk rá, ez a testünk!

Van még zengő,

Szépen csengő anyanyelvünk,

Őrizzük meg,

Vigyázzunk rá, ez a lelkünk!


Éljünk velük, gazdagodjunk,

S véletlen se

Vörösökben bizakodjunk!

Nem bízhattok

Pogányban, ki szegfűket hoz,

Ám ha rászólsz,

Duna hídon gumibotoz!


Istene nincs, vagyona nagy,

Téged aztán,

Szegény hazám, roboton hagy:

Napszámosnak,

Szolgának, ki izzad; miért?

Hosszútávú,

Világbanki hitelekért!


Kilincselnek hitelekért,

Melyből aztán,

Nagy busásan, ők látnak bért!

Elraboltak

Milliárdos vagyonokat,

Szívük híján,

Neked hagyva garasokat!


Garasokat ne akarjunk!!

Szép hazánkat, s

Alkotmányunk visszakapjunk,

Külhoninak

Polgárjogot visszaadjunk,

Magyarverőt

Országunkból ebrudaljunk!!!

2025. május 1., csütörtök

IVÁNYI SÁNDOR Húsvétkor is keresem a nagy Őt!



IVÁNYI SÁNDOR
Húsvétkor is keresem a nagy Őt!



Sajgó szívem bizalommal teli,

Hogy benned, örök párját leli.

Ha nem benned, hát valami másban,

Egy fájó és kínzó megalkuvásban.




Mert makacs lelkemmel alkudni kell,

Ha szívem, szívedig nem ér el.

Ha nem hallom vidám csacsogásod,

Ha nem látom vonzó arcvonásod,

Akkor jönnek az álmatlan álmok.




Ha nem foghatom puha kezed,

Ha nem láthatom szép két szemed,

Akkor jönnek a fénytelen szemek.




Hát bizalmammal, nosza bátran élj,

És égő szívem aranyából végy!

Vagy küldd el lelkem messzi Seolba,

Hol szívemnek elemésztő lángját,

Hűsítő Styx lassú sodra oltja.




I. S.

Lövey Varga Éva Rögös ez a barázda


Lövey Varga Éva
Rögös ez a barázda


Az egész népünk olyan,
Mint a barázda.
Betemeti olykor a szél,
Behányja.
Más irányból fuvall
Csöndben, magában,
Kinyílik a barázda
A határban.
Pereg a rög, erre-arra,
S amarra.
Bújik a mag, s
Árnyat vet a talajra.
Hamarosan virágot hoz,
Beérik.
Holtunkból is
Feltámadunk -
Remélik.


Szeged, 2022. február 11. 21:30

KOLUMBÁN SÁNDOR Fecskemadár

KOLUMBÁN SÁNDOR

Fecskemadár



A házunkon, eresz alján,

Fecskemadár fészke áll.

Fiókáit itt költötte,

Boldog is a fecskepár.

Egy napon, a sürgönydróton

Összeült a nagytanács,

S búcsút intve, messzi földre

Elrepült a kismadár.



Mások földjén, más körülmény,

Más az égöv, más világ;

Nem szereti ott a párját,

Nem épül ott fecskeház.

Nem találhat ott hazára,

Vendég ott a kismadár.

Kicsiny szíve visszavágyik,

S a tavaszra visszaszáll.



Gyere vissza újra hozzánk,

Csivitelő kismadár,

Üresen áll itt a fészked,

Szülőfölded visszavár.

Megfelelőbb helyet, mint itt,

Magadnak úgy sem találsz.

Gyere vissza újra hozzánk,



Itt mindenki vár.

KOLUMBÁN SÁNDOR A kanyargó Kormos mentén

KOLUMBÁN SÁNDOR


A kanyargó Kormos mentén




A kanyargó Kormos mentén

Áll egy rozzant régi ház,

Udvarát a fű benőtte,

Nem jár arra senki már.



A kapuja félig nyitva,

Kerítése kidőlt már,

Kiszáradt a vén eperfa,

Csak az odvas törzse áll.



Ház előtt egy korhadt lócán

Néhány száraz falevél,

És a kitört ablakon át

Búsan dudorász a szél.



Mennyi emlék köt e házhoz,

Mennyi fájó szép emlék...

Nem maradt meg más belőle:

Megfakult családi kép.

...........................

Sötét vizű Kormos mentén

Áll egy rozzant régi ház.

Udvarát a fű benőtte,

Nem jár arra senki már.

kocsordi NAGY BÉLA: Egy szakasz katona



Egy szakasz katona...

KOCSORDI NAGY BÉLA·2018. MÁRCIUS 6., KEDD

49 olvasás

1. Rongyos szélű, régi fénykép, frontkatonák vannak rajta.
 Megszámoltam, huszoneggyen kerültek be egy Szakasz-ba.
 Volt közöttük: gazdálkodó, tanító és íróember, 
Kereskedő, pék, vasutas, s mindenféle mesterember. 

2. Majdmindegyik már családos, egy - két gyerek édesapja... 
Kiket föl kellett nevelni, akkor is, ha ők, parancsra,
...hagytak oda házat, boltot, osztályt, mühelyt, szülőföldet,
Nem sejtve, hogy viszontlátni...már nem fogják látni többet...

3. Magamfajta betűvető...van, hogy néha eltűnődik:
 Berendezve ez a világ...miért is van így...mindeddig?
 M’ért van az, hogy ölni, s halni a hatalmi parancsszóra, 
A kisember el kell menjen...úgy, hogy mások döntnek róla!?

4. Félreértés, hogy ne essék. mondjunk ki egy igazságot!
 Más az mikor HAZÁT VÉDÜNK, s megint más, ha egy országot, 
...támadunk meg gonosz tervek, lázálmok és érdek mentén,
 S a legtöbbször apák, s fiak... isszák levét,...áldozatként...

5. Ezesetben is így történt! Az Érmellék több faluja adta össze...
 ...ama szakaszt, s kemény parancs mondott INDULJ-t...orosz földre.
 És ők mentek...nehéz szívvel...hátrahagyva mind, mi érték...
S hogy majd haza fognak jönni!....palotákból...ezt ígérték..!

6. Ám a Végzet másként döntött...és persze a gyilkos ágyúk!
Csak ők tudnák megmondani, hogy mi minden várt ott rájuk... 
Csak az tudná elmondani...milyen is a poklok pokla, 
...aki ott volt, kint a Don-nál, s szerencséja hazahozta...

7. Amabból a huszonegyből, egy ember volt...ki túlélte, 
...mindazt ami égben - földön...balsorsukként...ki lett mérve...
 Hogy hányféle volt haláluk, arról jobb, ha nem beszélünk... 
Rémálomnak is sok lenne...melyben időnként van részünk... 

8. Kapus/i/Ferenc...Székelyhídra került haza...négy év múlva.
 Ennyit tartott a fogsága...orosz földön...és...kibírta...! 
És mindvégig...az a fénykép...ott volt mindig, jól elrejtve... 
És a remény: ha van Isten...hazajön az...Érmellékre... 

9. És...hazajött...ő, egyedül...amabból a huszonegyből...!
S véle fájdalmas emlékek...mikből mesélt, ám ott belül... 
...mindig ott volt sok megélt kép...és egy kérdés: vajon miért, 
...élt túl minden szörnyűséget, mely halálig...mindig kísért... 

Élesd, 2018. 03. 06. kocsordi Nagy Béla. 




A Fotó a szerző tulajdona, jogvédett



kocsordi NAGY BÉLA: A Vajdaságban, 2016 ősz-utóján

 

A Vajdaságban, 2016 ősz-utóján
KOCSORDI NAGY BÉLA

·2016. NOVEMBER 23., SZERDA


1. Van egy sarka a világnak, sokunknak még szivünk csücske,

... akkor is ha a sorsunkra... nem lehetünk mindig büszke...

Végzet kezén játékszerek? A legtöbbször ez a sorsunk...

Kérdés, hogy a szülőföldön van AKARAT... megmaradnunk?


2. Bárhol járok (a) Vajdaságban, olyan mintha hazajönnék.

Baráti kéz szíves szóval, s egyre több a kedves emlék.

Kicsit olyan mint Erdélyben, sz’ gondjaink is hasonlóak.

Rokon... öröm... rokon... bánat, és van értéke a szónak.


3. Most egy éve jártam erre, és úgy tűnik, nem hiába.

Mert azóta sok-sok ember nyújtja kezét parolára.

És én vallom, hogy minden kéz, amit nyújtunk tisztességgel,

... jöjjön bármi, nálam felér akármilyen szerződéssel!


4. S azt is hiszem, hogy az ember csak akkor tud jobbnak lenni,

Ha a kezek nem hazudnak, és egymásért tudnak tenni!

Mert kihívás igen sok van, s azt, hogy mit hoz ránk a holnap,

Nem könnyű ám megjósolni, akkor sem, ha Fő-fő-Jós vagy.


5. Egy valami viszont biztos: hogy ha egymást számon tarjuk,

S megkérdezzük: mi van véled, s tán...kilincsed is lenyomjuk,

Akkor talán kicsivel több az esélyünk megmaradni...

Ám de ehhez IGAZ SZÓ KELL, s magunknak se NEM HAZUDNI!


2016. november 24. kocsordi Nagy Béla.

kocsordi NAGY BÉLA: Hajdani ‘56-os, Szeles Erika emlékére

 

Hajdani ‘56-os, Szeles Erika emlékére
KOCSORDI NAGY BÉLA


2018. OKTÓBER 24., SZERDA


1.Tizenöt év...ennyit élt meg, a Blahánál kapott golyót!

Sebesülteken segített. Egy dán hagyott ránk több fotót,

... bejutottak Budapestre... kaland volt ám a javából!

S mit ád Isten: volt egy lány a barikádon, s tudott... dánúl!


2. Félárvaként cseperedett süldőlánnyá Budapesten.

Olvas, művelt, s szakmát tanul: szakácsnak... egy étteremben.

A nagybátyja, *Bondi Endre,... mentora is némiképpen.

S, hogy Erika komoly kislány, kicsit övé is az érdem!


3. Mi vitte ki az utcára... fegyvert fogni... serdülőként?

Petőfiék inspirálták? Vagy az ösztön? Fiatalként

... tenni is egy jobb jövőért/de/ ehhez kell egy szabad ország,

Melyben TÖRVÉNY a TISZTESSÉG, s ez szabja meg önnön sorsát!


4. Ma már tudjuk, volt parancsnok, aki döntött felelősen,

Feladatként megjelölve: segítni sok sebesülten!

Bár a veszély ott sem kisebb mint akármely tűzvonalban,

És az a lány ott is helytállt, s nem rettent meg semmi bajban!


5. Ám végzete nem volt kegyes! Nyolc nap sem telt novemberből!

Orosz baka végzett vele... több lövéssel, oly’ közelről,

Hogy esélye... szinte semmi túlélni a nyaklövését,

S /a/ kórház már csak formalitás, befejezve földi létét.


6. A történet több szálon fut, a fényképét sokan látták.

Ám hogy ki volt...teljes névvel... ötven évig... nem is tudták!

Egy véletlen, néhány ember... rakta össze mozaikját...

/a/Kerepesi nagytemető borít hantot, s őrzi csontját...



....Jegyzet: *Bondi Endre a korabeli Budapest ismert figurája, író, zeneszerző, karmester, konferanszié (1910 - 1970.)

Élesd, 2018. 10. 24. kocsordi Nagy Béla.

KOCSORDI NAGY BÉLA Sorok egy medáliáról



Bár magamat továbbra is csak amolyan parlagi betűvetőnek tartom, az Élet úgy hozta, hogy a Tollforgácsok 1. címet viselő verseskötetem után 9 hónapra megszülessen a második szellemi szerelemgyerekem is, benne 100-on felüli, a közelmúltban írt versfélékkel, tollforgácsokkal. S aztán...kicsit javító szándékkal is a vers-demográfiai mutatókat illetően, ha már benne voltam a versfaragásban, újabb 5 hónap múlva, 2017 júniusában kezembe vehessem a Tollforgácsok 3-at is, olyan 120 körüli verssel. És a dicsekvés minden szándéka nélkül, de elmondom azt is, hogy az Úr 2017-ik esztendejének végére - talán még Karácsony előtt - meg lesz a Tollforgácsok innen-onnan címet viselő, - ugyancsak verseskötet - amiben megint csak lesznek tollforgácsok rendesen. Hogy lesz - e még újabb verseskötetem, nem tudom, bár egy - két téma, ötlet még ott zümmög a fejemben, megírásra várva. De van ott még jó néhány prózai próbálkozásom is...megkezdve vagy befejezve, azokkal is kellene kezdeni valamit... Hogy azoknak mi lesz a sorsa, azt sem tudom. Minden attól függ, hogy...Baróti Szabó Dáviddal szólva az a bizonyos Kaszás... mikor kezdi el bontogatni a sátramat... Mit mondjak még, mit tegyek hozzá az eddigiekhez? Aki már ismer, tudja rólam a legfontosabbakat. 1946 március 1-én születtem egy Érszalacs nevű, akkoriban még igen sáros faluban, valahol az Érmelléken, egy jó madárröptére Ady Endre szülőhelyétől, Érmindszenttől. Bár életutam nem volt egy sétalovaglás, azért ott volt benne minden, ami egy normális férfiéletben ott kell hogy legyen. Vagyis tűrhetően szép gyerekkor, az önmagamat keresgélő serdülő és ifjúkor, felnőtté válás. Majd...annak rendje - módja szerint a családalapítás, egzisztenciateremtés, - annak minden gondjával és örömével-, szerető és gondoskodó jó feleséggel, gyerekek, unokák... Az életemben voltak elültetett és termőre fordult szőlőtőkék, gyümölcsfák, még egy - két elültetett diófa is, valamint két megfogant somfacsemete is arról a koltói somfáról szaporítva... Születtek versek és prózában megírt dolgok...olyanok amilyenek, talán több is lehetne, ha nem csak most, néhány éve kezdtem volna el írogatni. Hát nagyjából ez lenne a gyorsmérleg, ha valahonnan jeleznék, hogy ...na öreg Pupák, szedelőzködj! És ha muszáj, akkor megyek...raportra, nyugodt lelkiismerettel. Veszem a kis motyómat, benne mindazzal amit elkövettem: egy tisztességgel ledolgozott élet, néhány bolondság...amit bevállalok...bármilyen bíró elé is kerülök odaát. Lesz még benne egy - két szép régi nóta, vagy az általam írottakból egy kettő, néhány versem, amiben referálnék erről - arról az Ég urának, ha meghallgatna, ( a Képzeletben és az Egy poéta álma, mindenképp). Aztán néhány adott és kapott kedves szó, finom, csókízű csókok emléke, amikért érdemes élni a magamfajta férfiembernek... Ami meg ideát marad, azzal meg gazdálkodjanak szeretteim, esetleges olvasóim, tisztességes embertársaim,...kedvük és legjobb tudásuk szerint. Aztán majd, ha netalán összefutnánk valahol...odaát, akkor megállhatnánk egy-két szóra, úgymond... mesélni, referálni egymásnak...hogy is volt....mint is volt..... . 



KOCSORDI NAGY BÉLA
Sorok egy medáliáról

2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP




1. Régen történt, aki adta: Bem tábornok, bal kezével!

..jobbja kötve...hetek óta, kardvágásnak a sebével.

Aki kapta: egy poéta... Nagykőrösnek volt szülötte,

Bem-apónkat lengyel földről Isten, s a Sors hozzánk küldte!

2. A szabadság szent eszméje mindkettőnek nagy-nagy álma!

Lengyel honnak elnyomója: Moszkva, s annak gyűlölt cárja

Magyar földön osztrák császár tipor jogot több száz éve!

Erdélyt... vívja maroknyi had, s ritka-jellem-hős vezére.


3. A harcokról szólnak regék, írtak lapok, régi könyvek.

Volt egy mondat: Bem-apóval/a/pokolban sem kell félned!

S az eredmény... meg is látszott: ‘negyvenkilenc tavasz-végén,

Erdély-szerte, ellenség csak elvétve volt ország földjén!


4. Bem tábornok jó parancsnok! A harcoknak szünetében

Kitüntet és előléptet... érdem szerint...méltóképpen!

S egy őrnagyi hajtókára... maga tűz fel érdemrendet

Petőfié az a zubbony, /ki/ tollal, s karddal nevet szerzett!


5. A folytatás történelem! Cár-atyuska százezrével

Küldte ránk a katonáit, s Arad-várban, ősz jöttével...

Legjobbjaink kivégezve... menekülés, hontalanság...

S Petőfinknek ma sincs nyugta! Sorsa: magyar “SORSTALANSÁG”!


kocsordi NAGY BÉLA: VALLOMÁSFÉLE

 

Vallomásféle
KOCSORDI NAGY BÉLA·

2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP


Isten látja a lelkemet, tényleg úgy van ahogy mondom!

Szülőfalum “vizitáltam”, mely nekem már rég nem otthon.

Temetője köt még oda...kicsit megdőlt sírkereszttel,

És emlékek sokasága... ez az ami nem ereszt el...

Emberöltő van mögöttem, mit leéltem messzi tájon!

És én balga...valamiért a falumba...visszavágyom!

Jólesne ha számontartna? Nem tagadom, vágyom erre,

Sz’ van mit tennék asztalára, mi a KÖZnek...hasznos lenne!

Ám valahogy...nem jön össze....elütötték parolámat!

Vezérkolomp...régi, s újabb...cinkosokként...összezárnak.

Ne zavarjam köreiket...meg vannak ők jól magukban!

Nem a könyv a legfontosabb! Sz’ dúskálnak a...programokban!

Különben is... múltkorában, reám írt a polgármester...

Nem lakom ott/hát/jogom sincsen!!! S ebből érthet is az ember...

DE...kibicnek...Falu-napon...menjek bátran, inni, enni,

S hozzátette: minden INGYEN!!! Kell ehhez még hozzátenni?

Tartozom egy vallomással, sokatmondó! Bárhol járok,

mennyire van elvadulva az út széle és az... árok??!

S abból látom...az a falu...mint gondozza dombját-rétjét?

S legyen akár autósztrádád...nézd meg jól a... legelőjét!!!

Mondanék még egyebet is, de azt hiszem, nincs értelme...

Minden más lett arrafelé, s az olyannak/már/nincs hely benne

...aki nem csak hozsannázik... lesve kegyet, avagy koncot,

...hanem szól, hogy hé emberek, szóvá tennék egy-két gondot.....!!!

......................................................................................................

Pupákfalva, 2018. 10.21. kocsordi Nagy Béla.



kocsordi NAGY BÉLA: Pupák és az áfás számla

 kocsordi NAGY BÉLA
Pupák és az áfás számla 

2015. június 20., 19:17



... Holmi finánckérdések kerültek szóba nem is olyan régen egy magánbeszélgetésben,talán ennek is köszönhető, hogy Pupák úr meglepett bennünket egy újabb történettel. Ennek a témakörnek mostanában amúgy is nagy az időszerűsége... mert hát az eklézsia meg a kincstár amúgy is mindig üres, legalább is mindig ezt mondják mifelénk azok, akikre a kulcs van bízva....

A következő történet hitelességéért jelen sorok írója kezeskedik, ámbár Pupák úr szavahihetőségével eddig sem volt gond, és ha az égiek is úgy akarják, akkor ezután sem lesz !

Kitartóbb olvasóim valamennyire ismerik már őkelmét. Elmondása szerint úgy hatvan éves kora körül esett meg vele ez a történet, talán feledésbe is merült volna, ha nem kap némi bíztatást. Igen finom kávéval kínáltuk meg, aztán egy még finomabb bor is került az asztalra, így aztán könnyebben ment a mesélés is.

A jobb érthetőség kedvéért azért annyit talán illik tudni őkelméről, hogy kicsit kilóg a férfi-társadalomból. Nevéhez nemigen köthetők sem hőstettek sem botrányok, munkáját tisztességgel elvégző, asszonyát szerető, alapból családcentrikus ember. Hogy a szépnem iránt kicsit fogékonyabb volt világéletében, az meg egy hajdani kódex szerint a bocsánatos bűnök közé van besorolva még az égi Büntető Törvénykönyvben is .

Az Élet úgy hozta, hogy jó néhány évig amolyan kétlaki emberként kellett végeznie a munkáját, párjától jó másfélszáz km-re, két különböző városban kellett helyt állniuk, de ez nem jelentett különösebb gondot. Hétvégére amúgy is együtt voltak, amit állítása szerint nem is haszontalan dolog lenne kipróbálni minden emberpárnak akik egymás mellett szeretnének békésen megöregedni..... Állítja, igen jó próbakő néha egy kis távollét !

Bár abban a városban, ahol az eset történt, volt egy jó, de nem túl nagy lakásuk egy társasházban, "kikapcsolódásként" no meg férfiemberi mivoltából következően még nekiállt építeni egy kis tip-top házikót is egy szemnek - léleknek tetszetős helyen. Elképzelése az volt, hogy majd amikor megöregszik, anyókájával majd csak elboldogulnak azzal a száznál valamivel több tőke szőlővel meg azzal a tucatnyi gyümölcsfával, mert hát a nyugdíjas éveket sem henyélve képzelte el magának !

A Sors úgy akarta, hogy abban a társasházban férfiember szinte alig lakott, így aztán bizony előfordult, hogy a mi Pupákunk időnként ki volt téve bizonyos kísértéseknek. De becsületére legyen mondva, nagyjából állta a sarat ...no meg a ....kísértést ! Azt nem állítja hogy sohasem botlott, mert sem a hazugságot, sem a képmutatást nem kedveli, de ha botlott is, azt is csak módjával tette, már csak azért is ...hogy nagyon nehogy szó érje a ház elejét .......

Lakott abban a házban --többek között --egy igen csinos, szemrevaló "magánzó leányzó", nagyjából a harmincas évei vége felé járhatott abban az időben. Valamilyen felsőfokú végzettséggel is rendelkezett, és bár az a diploma nem közgazdasági egyetem vagy főiskola által lett kibocsájtva, gazdája igen szépen gyarapodott anyagiakban..., bizony nagy kár, hogy nem lett belőle pénzügyminiszter...vagy legalább az ország kincstárának a vezérigazgatója...!

Flórika... nevezzük így az illem kedvéért, valahol a máramarosi hegyvidék egyik kicsiny falujában látta meg a napvilágot. Kiejtését, valamint a szókincsét leszámitva igencsak kikupálódott abban a szépnevü városban, ahol elmondása szerint már legalább 15 éve élt és dolgozott hol ezt, hol azt...... A kérdéses időben is igencsak bizalmi állásban volt, titkárnőként kereste a betevőt egy ...a városhoz közeli hivatalban.

Pupák urat többször is részesítette abban a szerencsében hogy kölcsönkért hol ezt, hol azt, leginkább...neglizsében beállitva a legváratlanabb órákban. Pupák úr őkelmének az a bizonyos sokadik érzéke mindig "beszólt", hogy ettől a leányzótól, a saját érdekében mindig jobb lesz három lépésnyi távolságra maradnia. Persze nem is olyan könnyü azt mindig be is tartani, de neki úgy látszik végülis sikerűlt...

Flórika egyik kedvenc magánszáma volt ...főként amikor szoros utcai nadrág volt rajta,hogy a lépcsőn felfelé menet, megelőzvén Pupák urat, igen látványosan mozgatta meg minden irányba azt a csinos - formás popsiját amivel megáldotta a nagytermészet. Pupák váltig állítja ... simán elmehetett volna hastáncosnak is, csak éppen a gömbölyebbik felével adva elő a produkciót...és hátrafelé ...!

Nos, hát egy ilyen produkció után történt meg az a nevezetes eset, amit Pupák úr, némi huncut mosollyal a szája sarkában most elmesélt.

Flórika, úgy látszott,rájött, hogy a magánszámai hatástalanok, hát módszert váltott és átment a nyíltsisakos változatába annak a férfi - nő játékának , ami talán egyidős az emberiséggel...

Kinzó fejfájására hivatkozva Flórika egyszerüen meghívatta magát egy délutáni kávéra, amit Pupák, mint afféle régimódi fazon kissé kelletlenűl de végülis megtett, mondván... ,,de csak kevés ideje lesz, készűl kimeni a szőlőbe, mert valamit még ma mindenképpen be kell fejeznie".

A kávézás végülis kicsit elhúzódott, mert a leányzónak közben eszébe jutott, hogy befőttre is éhes, amiből Pupákné jóvoltából mindig volt az ottani befőttartón is. Summa sumárum, egy üveg befőtt nem a világ,gondolta Pupák, látott ő már olyan menyecskét is aki egyűltében megevett két kiló krumpliból készűlt szalmakrumplit is a hozzávaló savanyusággal az igencsak rendes adag flekken mellé ....szintén...fejfájására hivatkozva...

Flórika, miután eképpen "elütötte" a kinzó ...fejfájását, minden teketória vagy bevezető nélkül előrukkolt a farbával, persze nem minden kacér tekintet és mimika nélkül mondván a következőket : idefigyelj te Pupák, én régóta tudom, hogy téged esz a fene utánam, (sic) kicsit kivártam hadd koplald ki magadat, de mostmár beszéljünk nyíltan. Én hajlandó vagyok eltéveszteni az ajtót este és lejönni hozzád mert tudom hogy kisértem az álmaidat.... De hogy tudd.. én is a piacról élek, mindennek ára van, gondolom ezt te is tudod ! És mivelhogy rendes fazonnak látlak, úgy gondoltam , neked kedvezményt adok .....És mondott egy számot, ami mellesleg éppen az akkoriban megjelent legnagyobb címletü bankó számjegyének felelt meg, ami nem is volt olyan kicsi érték...akkoriban!

Sokmindenen átment már ez a vén lókötő, de ilyen esettel még nem találkozott. Kicsit bizonyosan meg is lepődhetett, mert Flóri igen jól mulatott rajta, kivillantván majdnem mind a harminckét fogát, ...ami ugye elvben ott kell legyen minden jóétvágyu, zsákmányra éhes nősténynek a szájában ...

Pupák sose vallotta magáról, hogy borotvaéles lenne az esze, inkább amolyan gyakorlatias észjárásu embernek vallotta magát, de ott, akkor úgy látszik vágott az esze, mert anélkül hogy gondolkodott volna,azt mondta Flórinak. Tudod mit drágaságom, bár kicsit megleptél az ajánlatoddal, és bár én soha ... nőt pénzért kilóra meg nem vettem és ezután sem fogok ... Már csak azért sem, mert én szeretek egy kicsit udvarolni is, ha úgy hozza a Sors... De egye fene, most az egyszer és csak veled kivételt teszek, hadd lássam már én is, milyen érzés ágyba bújni úgy, hogy előtte leperkáltam a tarifát....?

Flóri tapsikolt örömében. Na látod, mondta, tudtam én hogy te úr vagy, már korábban is szólhattam volna, de mindegy, most jött el az ideje...!

És mondd, csicseregte tovább, elfogadható az " ár ", nem sokallod, mert hát te végül is nős ember vagy!? Semmi gond, mondta nagy komolyan Pupák, akár többet is kérhettél volna, azt is elfogadnám, ma amúgy is jó napom volt, oda se neki ....de van egy feltételem !

Miféle feltétel, kérdezte Flóri, á....... tudom, vagy sejtem, ..... biztosan valami extra kívánság..., de bízd csak rám magad, meg leszel elégedve velem!

Nézd Flóri, mondta neki Pupák, ez más jellegű feltétel, én igaz hogy nagyon kicsiben de ott vagyok az üzleti életben, ahol kemény szabályok vannak, és azokat tetszik - nem tetszik, de be kell tartani. Az én könyvelésemet megnézheti a finánc, nagy szabálytalanságot akkor se talál benne ha fejre áll ...! ...szóval az az összeg, amit kérsz, és amit én neked kifizetek, nem aprópénz, de elfogadtam. Azt én majd csak kigazdálkodom valahogy, de nekem számlát adsz róla ....! Miféle számlát, kérdezte a leányzó, kissé megváltozott arcszínnel ? Hogyhogy miféle számlát, mondta Pupák a legnagyobb nyugalommal, hát amit minden pénzügyi kifizetésnél kötelesek vagyunk adni ......ÁFÁS számlát, pénzügyi azonositó szám, számlaszám, pecsét, aláírás dátum, stb, ..én tanítsalak...... törvénytiszteletre ? ?

Flórika dús keblei, amelyeknek jórésze amúgy ki volt pakolva rendesen, veszedelmesen hullámzani kezdtek. Valamennyire is gyakorlott szem rögtön láthatta, hogy itt igen nagy vihar készül, meséli Pupák úr, miközben jóízüen felhajtott két- három kortynyi rosét. És mit kellene írjak abba a számlába ha lenne te....te ...Pupák ? Jaj Istenem, mintha nem ismernéd a pénzügyi szabályokat, hát amikor inkasszó van, akkor beírjuk az áru , termék, vagy a szolgáltatás nevét, elnevezését, meghatározását. ...Tehát jelen esetben azt írod be amiért pénzt kérsz és kapsz, vagyis : szexuális szolgáltatás ....és ha lehet...az időtartamot is, mert hát sose lehet tudni...mikor nézi meg a finánc a papirokat....

Nos, Flórinál itt szakadt el a cérna, mert végülis ...ha lassan is, de megértette, hogy itt nem babra megy a játék ! Szinte magán kivül ugrott fel az asztaltól, aminek a befőttesüveg a félig elfogysztott tartalmával látta a kárát. És nem nehéz elképzelni, milyen képpel sziszegte Pupák felé :......te ...te semmirekelő ...mit képzelsz te énrólam, hogy mi vagyok én.........kurva ?! Pupák egykedvűen kereste meg a szemeteslapátot meg a kicsi seprüt..... És miközben megpróbálta eltüntetni a "baleset" nyomait, csendesen csak annyit mondott: drágám, én nem vagyok járatos az "üzleti " élet ama területén ahol te is tevékenykedsz, tehát érdemben nyilatkozni nem tudok..... Én csak azt tudom, hogy üzletet ajánlottál, amit én elfogadtam, számlaadás feltétele mellet.....hol itt a gond ?

Azt csak elképzelni lehet, mekkora sebesség és indulat mellett viharzott ki az amúgy királynői termetü Flórika Pupák úr " lakosztályából" ahová soha többé be nem tette az amúgy igencsak formás lábacskáit. De úgy látszik, nagy titkok még egy nagyjából 40.000-es erdélyi városban se maradnak sokáig. Ugyanis nem túl sok idő múlva Pupák észrevette, hogy itt - ott néha kicsit kajánúl összesúgnak az ismerősei ha valahol megjelenik.

Nem is került túl nagy erőfeszítésébe, hogy kinyomozza az okát. Máig se tudja, hogy végülis milyen előjellel mondták rá akkoriban, hogy no, ez az a pasas, aki számlát kér.....ha fizet .....! Bizony még az is megtörtént a későbbiekben, hogy átvert pasi gratulált Pupáknak az amúgy persze, hogy szokatlan hozzáállásához .. Azóta bizony eltelt némi idő, Pupák úr sem lakója már annak a városnak, igen ritkán fordul meg arrafelé. Néhány éve, baráti alapon amolyan botcsinálta idegenvezetőként járt abban a szép és tiszta városban, és hát a Sors úgy akarta, hogy a városka főterén ki mással találkozzon szemtől szemben, mint a fenti történet szereplőjével..... Flórikával.

És bár --szokásához híven ---jóelőre és hangosan köszönt valamikori ...".majdnem üzletfelének", a köszönését nem fogadták....Viszont azt a tekintetet máig őrzi .... amolyan relikviaként ...áfa nélkül...




Pupákfalva, 2015. június 20 

kocsordi Nagy Béla: Napraforgók



Napraforgók


KOCSORDI NAGY BÉLA·2018. NOVEMBER 25., VASÁRNAP

Napraforgótányért látok... virágozni egy fényképen.
 Szívderítő, üde látvány, ritkán van ilyenben részem! 
Szinte hallom, mint zümmögnek a beporzást végző méhek, 
szorgalmasan gyűjtögetve... minekünk a lépesmézet!


Minden gondom elfeledem ha virágzó táblát látok! 
Gyerekkorom köszön vissza, s emlékek, mit úgy imádok.
Mint örültünk, - hogy ha láttuk -, egy egy nagyobb kalapjának,
Átmérője... mint kereke... kisebbfajta taligának!

Talán van még ki emlékszik, mint csépeltünk napraforgót!?
 És csurgatott olajából... kenve lángost és friss cipót... 
Az illatát ma is érzem, pedig eltelt emberöltő,
Olyasmit már nem tartogat sem a jelen, se jövendő!
 
Azt sem fogom elfeledni, mint fűtöttük kemencénket...
Fűtőanyag a... szára volt, azt használtuk tüzelőnek. 
S/a/kemencében, mit nagyapám épített meg, réges - régen,
Süült a kalács, házikenyér, s más finomság minden héten.
 
Hát, efféle gondolatok jöttek elő a kép láttán! S mint afféle...
öreg bútor, volt örömöm ennek kapcsán... 
S vallom hittel, ki hasonlót nem tapasztalt életében,
 Csak azt tudja: míly’ kenyér van... a pékségek üzletében!? 



 Pupákfalva, 2018. 11. 25. kocsordi Nagy Béla.