Kosztolányi Dezső: ALFA
(Elbeszélés)
I.
A fafaragványos, modern bérházba a májusi házbérnegyed idején beköltözködött egy úr. Eleinte senkise tudta róla, hogy kicsoda.Délelőtt a szállítóvállalat alkalmazottai fölvitték szegényes bútorait a harmadik emelet egy kiszögellő sarkába s elhelyezték a két üresen álló szobába.
Csak késődélután érkezett az új lakó.
Vézna emberke volt, bizalmatlan, sápadt, ötven évesnek látszó. Szürke puhakalapot viselt, szürke felöltőt és éppoly szürke szemeket is. Gallérját, minthogy szakadt az eső, feltürte, puhakalapját mélyen szemébe húzta.
Amint a lépcsőházból a folyosóra fordult, hogy a házmester kíséretében birtokba vegye lakását, oly éktelen kutyaugatás fogadta, hogy visszatántorodott. Egy farkaskutya ugatott rá, a rézsút szemben lévő konyha ablakából.
- Alfa - csitította a házmester - Alfa, hallgass.
De a kutya nem hallgatott.
- Maradhass már - kiabált a házmester -, maradhass.
Bementek a lakásba. A kutya egyre jobban ugatott.
- Cirbuszéké - magyarázta a házmester -, a mérnökéké. Még nem ösmeri a nagyságos urat. Majd megszokja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!