Id. Szávai Márton: Falusi kisgazdaságok gyümölcstermesztése Etéd és Énlaka környékén
/részlet/
A földművelésen alapuló termelő gazdálkodás egyik kiegészítő ágazata a gyümölcsészet. A velejáró telepítési, termelési és felhasználási munkálatok folyamatának ismerete nemcsak a szorosan vett szempontokból bír nagy jelentőséggel, hanem kultúrtörténeti vetülete is figyelemre méltó. Jelen áttekintés a Küsmöd és Gagy patakok forrásvidékén elhelyezkedő térség gyümölcstermesztési hagyományait taglalja, különös tekintettel az Énlakán és Etéden gyűjtött adatokra.
E térség keleti határvonala a Küsmödi Kő, Siklódi Kő és a Firtos-tető hegyláncolata. Délen a két Küküllő vízválasztó dombjai. Magába foglalja Etéd község öt faluját: Etédet, Küsmödöt, Siklódot, Kőrispatakot és Énlakát. A közigazgatási területen kívül esik: Firtosváralja, Firtosmartonos, Atyha, és Szolokma.
A szántóföldek talajának termékenysége közepes minőségűnek mondható. Gabona- és gyümölcstermesztésre alkalmas. Etéd és Kőrispatak kivételével 3 ha-nál nagyobb sík területet nem lehet találni. A kaszálók nagy része vegyes táptartalmú szénát terem. A termőtalajok regenerációját a régi hármashatári gazdálkodás idején legeltetéssel, kosaraztatással, trágyázással végezték. A termőföldek állapotát az erőszakkal létrehozott kollektív gazdaság a sok vegyszerezés, műtrágyázás és gyomirtó, növényvédőszerek alkalmazása által eléggé lerontotta.
Etéd és Kőrispatak kivételével tagosítatlanul kerültek vissza a tulajdonosaikhoz, akiknek jó részük már városi lakos lett: nem foglalkoznak mezőgazdasággal. A régi gazdák közül akik még élnek, nagyon megöregedtek. A földek legtöbb része műveletlenül marad. Énlakán több mint 500 ha szántóból még 10 ha sincs művelve.
A falvak elnéptelenednek. Árutermelésről - a tejleadás kivételével, - már nem lehet még említést sem tenni.A ,meglevő régi gyümölcsfák még teremnek némi felesleget, de a határban nem ültet senki újakat. A nagybani árutermelés térhódítása versenyképtelenné teszi a kisárutermelést; a kisgazdálkodás is arra a sorsra jutott, mint a hagyományos kismesterségek: a tárgyi eszközeiket már csak a múzeumok gyűjtik.
A 20. század közepéig a gyümölcsészet nyomai markánsan maghatározták a határ- és településképet.Beültették az udvarokat, csűrkerteket gyümölcsfákkal, és a házakhoz tartozó telken helyet kapott egy kis gyümölcsös is. Ez a falukép jellemző volt az egész Székelyföldre.
Az udvarokra korán termő fákat ültettek, mindig olyan helyre, ahol nem gátolta a ki- és bejárást.
A lakóház közvetlen környezetében ültetett fák közül a leggyakoribbak a körték közül a sárga, a mézvackor és a búzávalérő. Almák közül a nyári piros, eperalma és a vajas. Ezek kivétel nélkül korán érő gyümölcsök; tartósításra, tárolásra nem alkalmasak - a szezonális étkezés fontos alapanyagai.
A csűrkertbe kerültek a csonthéjasok: dió, szilva és a meggy. A veteményes kertbe "cserjés" ribizli, egres és a málna. A távolabbi kertekben, vagy külön a gyümölcstermesztésre használt "tanórokokban" az elraktározásra, feldolgozásra és eladásra való gyümölcsöt termő fák kerültek. Legnagyobb arányban almát és szilvát termesztettek. Az 1870-es évek idején a filoxéra pusztítása és az ezt kísérő agrárválság okán a gyümölcstermesztés felértékelődött. Annak ellenére, hogy vidéknek nem volt vasúti szállítási lehetősége, a gyümölcsösök száma és területi nagysága erőteljes növekedésnek indult. Ez az 1940-es évekig tartott. A telepített gyümölcsösök -falvak belterületét kinőve- kikerültek a határba. A lekerekített és betelepített gyümölcsösöket "tanóroknak" nevezték. Etéden , Gagyi Samu 1910-ben írja Tükördarabok című könyvében: "Most azonban kezdik a sűrű építkezések miatt apadó csűröskertekből kiszoruló gyümölcsfák helyett, az újak ültetését a határon is. Ami jele annak, hogy belátták a gyümölcstermelésnek gazdasági fontosságát, előnyeit." (in.: Gagyi1910.2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!