Kui János: Kövek

Kui János:



Kövek



Fürödnek a kövek,
érdes-sima testüket
simogatni lehet.
Csacsog a kis patak,
hallgatom, súrolja a
követ: szereti, ha sima.
Mosdanak a kövek,
tiszta az arcuk, vizet
nem a csapról: a pataķ
friss vizéből isznak
Ott járok el én is, de
még nem fürödtem a
kis patak vizében.
A csobogó hangot
hallom: az csalt oda
engem, s a végtelen,
nagy csendben
elmélázok a köveken.