Zsida Tímea Gondolatok

Május 22.Szerda

Nézd nézzük a tájat, oly csodás, semmi mesteri mesterkéltség nincs a teremtő természetben, a megteremtett természetes teremtő erőben! Az az erő, ami a termés magjaként csírát bontva természetes vonzerőben tisztán vonzza a titokzatos természet kincsét, a teremtő erő titkokra épülő e világi miértjeinek kérdését! Miért is? Hogyan is? Hol is? Hova is? Honnan is eredhet minden?, minden-e világi hitben maga a hit, a hiszek, hiszünk mi magában a rendezett rend rendszerezhető rendszereiben?, rendületlenül, rendületlen akarnoki hit rendszerezésében!? Oly rendezett erőben működik minden ami szerint a szív és lélek harci szituációk is törpe ruhákba bújva, még kisebb, apróbb jelmezeket húzhatnak fel maguk,álkendőinek alá és fölé rendelt szerepeiben! Igaz és hamis, valós és valótlan állított állítások állításai, miket hallunk, hallanak, hallhatnak az emberek, maguk és mások, és persze a többségi más és más másságok nagyjaiként, de önbíráskodó öncélú kinyilvánítás elszórt elvetett majd kikeltetett magjaiként, amiket aztán, pusztán jóindulatú rosszindulattal megszórva majd ÉN meg tudom mutatni hogy mi az életed útja! Irigység, jóindulatilag megszervezett önös önvédelemi büszkeség, mely átfordulva a kevélység bájának hódol majd be, alázkodó alázattal!