Botka Típusa Apanévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Botka 915, Bottka 174, Botika 33, Bótka, Bóttka; Butka 12, Buttka; Butyka 98; Bukta 1428, Búkta, Bugta, Bugda. Más változatokkal együtt összesen: 2674. Eredete Bizonytalan eredetű bot köznevünk Bot, But, Botk, Butk, Botka, Butka, Botkó, Boti, Botika alakban már gyakori személynév volt az Árpádok korában is. Ezeknek mindegyik változatából lehetett apai családnév. A Botika alakban az -i- birtokjel, csak a -ka végződés kicsinyítő képző. Jelentése tehát ’Boté, Bot nevű személy fiacskája, kicsiny leszármazotta’. Ez az -i- birtokjel a kétnyíltszótagos tendencia szerint kieshetett. Ugyanakkor közvetlenül személynévként is bekerülhetett a magyar névkincsbe az ótörök ’ág, hajtás, sarj, ifjú’ jelentésű Butaq személynév, amely magyar birtokjeles vagy kicsinyítő képzős -a-val kiegészülve *Butaka nevet eredményezett, s ebből a második nyílt szótagú -a- az említett kétnyíltszótagos tendencia szerint kiesett. A Bukta alak a könnyebb kiejtés céljából mássalhangzó-átvetéssel (-tk- > -kt- cserével) alakult. Ezek ugyancsak apai családnévvé váltak az egyéni nevekből. A Bukta családnév a német eredetű és szlovák közvetítésű ’tésztaféle’ közszóból azért nem keletkezhetett, mert az csak a XVIII. század legvégén került be a magyar nyelvbe. Elterjedtsége Magyarország középső részén, Pest megyében a Botka, Erdélyben pedig a Butka névalak gyakoribb. Névváltoztatás A XIX. században egy Mrzula nevű változtatta családnevét Bottka formára.
Forrás: HAJDÚ MIHÁLY
CSALÁDNEVEK ENCIKLOPÉDIÁJA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!