Kui János
KERESEM
Kopasz fejjel, gyermek- hittel
Megkeresem önmagam,
Az életem végén járok,
De magam még nem láttam!
Elindulok, s megkeresem,
Hátha még megtalálom,
Feltekintek a kék égre,
Az lesz az én világom.
Ott keresem önmagamat,
Hátha még megtalálom,
Kételkedni a sikerben,
Egyelőre nincs okom,
Valamiképp megtalálom,
Hirdetem erős hittel,
Ragaszkodom én a földhöz,
Mert az nekem nagyon kell!
A sikerre büszke leszek,
A létem segít nekem,
A nem-létet elkerülöm,
Hogy ne zavarjon engem!
A föld is még csak az enyém,
S ha ez így van, indulok,
A nem-létre nincs szükségem,
Csak a létre számítok.
Lemaradtam az élettel,
Egyszer be kell pótolni,
Amíg megmarad a hiány:
Nem érdemes keresni
A hiányom bepótolom:
Úgy indulok keresni,
Ha magamat nem találom,
Segíthet még valaki!
Mindenkit jól megfigyelek,
Csak úgy lehet eredmény,
Az utamon jól haladok,
Megvilágítja a fény.
Valakiben magam látom?
Egy időre megállok,
De ha mégis magam látom:
Akkor visszafordulok.
Nagyon gyenge a szemem,
Azért nem látom magam,
A szemem meggyógyították:
De magamat nem látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!