Kui János: Hegyek hangok

 

HEGYEK HANGOK



nekimegyek a magasra

törő csöndes hegynek

amely magához hívott

az ő szellősen sziszegő

szerteszéjjel szóródott

finoman békésen zengő

hangján jött és fogadott

bemutatta az egyenes

délceg bükköt a tölgyet

amely halkan susogott

és mentünk mentünk

egyre feljebb a fenyők

köszöntöttek halkan

zengő dallamokkal

Frady Endre: Jakabosodás

Frady Endre:

Jakabosodás



Tudok egy jakot, ki már oly

rég vágyik rá, hogy ne Károly

legyen, hanem inkább Jakab,

jakok között leg-legjakabb.



- Mér’ pont Károly, és pont mér’ én?! -

- forr indulat át a vérén,

s Anyakönyvi Hivatalba

indul s leng rajt’ hószín alba.



(Hószín alba, hószín alba,

jól hangzana népi dalba’!)



Ügyintézők között kering,

mint egy tébolyodott korong,

arcára a belkín kiráng,

s amíg könyörögve kér eng-

-edélyt, átizzad rajt’ karing.



Látva jakunk belső becsét,

megszánja őt Traktor Hektor

helyi helyettes direktor,

s lecsapódik az ENG.! pecsét…



„Jaj, de jó, megkaptam az engedélyt és végre megváltoztathatom a csúnya nevemet szépre!” /a jak, aki Dögkúti Károly helyett immár Dögkúti Jakab lehet/



„Először nem akartam engedélyezni, mert úgy gondoltam, hogy nincs az a pénz, de aztán kiderült, hogy mégis van.” /Traktor Hektor, volt helyi helyettes direktor, jelenlegi közbeszerzés tisztaságért felügyelő vastag tárcás szakállamtitkár/



„...Hmmm?! Putyin oltja Thunberget, hogy leegyszerűsíti a világ komplexitását... Hát Frady Endréről nem merne így nyilatkozni!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/



„Hé, humán elvtárs, teszerinted énszerintem Frady Endre szerint a világ egyszerűsége kompel… kopjle… kompló… komplexizálandó?! He?! Tü i Thunberg nye harasó!!! Pásli dámoj ili búgyet Gulág!” /Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elvtárs/



„Le lehet szállni rólam Ptyin pufi, mert nem vagyok bicikli! Amúgy 18 éves vagyok és szülinapomra szeretnék egy biciklilámpát, mert itt Svédországban télen nagyon sötét van, mert nem verik vissza a fényt a már elolvadt gleccserek” /Great Thunberg, klímaaktivista és élő lelkiismeretfurdancs/



„Alba alias karing egy jakon?! Jakobinus módon fajsemlegesnek definiálja a jakfajt, amíg nem lesz minden papsajt?! Provokálja a keményen dolgozó kétkezi kispapságot, költő úr?! Kikényszeríti a klerikális reakciót?! Na, tartsa csak ide mindkét orcáját, hadd legyen szimmetrikus az érvrendszerem!” /Csávás Kálmán főinkvizítor, a Gendermentes Ökumenikus Roham Csapat (GÖRCS) ideológiai ökle/



„Kihagyott ziccer, hogy nem jelenik meg egy hal az utolsó versszakban, mert akkor a vége lehetne népiesen hal-jak-end.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/



„Halat s jakot keverem.

Gendersemleges-e? Nem!

Bömböl a nép: Hallja kend,

Rosszvég lesz e hal-jak-end!”

/Kihagyott Ziccer, pályaelhagyó középcsatár alias ex-center és betanított szomorúfűzfapoéta/



„Ennek a minősíthetetlen megnevezhetetlenségnek a hatására majdnem kiszaladt a számon egy szekuláris blaszfémia, de féltem anyám klerikális reakciójától, hogy rámkapcsolja a Mária rádiót, így inkább csak ordítva kérdezem, hogy NINCS VALAMI OLTÓANYAG, AMINEK MELLÉKHATÁSÁRA FRADY ENDRE AZONNAL DÖGLÖTT VARANGYOS BÉKÁVÁ VÁLTOZNA?!?!?!?! Mi, hogy az óccó kiciccípősz kínai covid-vakcina pont ilyen?! Meg az orosz is, csak az drágább, mert előbb még a haja is kihullik?! IDE VELE!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/



„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik vírusokkal és versekkel vagytok megterhelve! Csak rátok köpök és a nyavalyáitok is rögvest megszűnnek veletek együtt! Fel fogtok oldódni, mint Sherman tank a Coca Colában.” /Chuck Norris/



illusztrálva:

https://fradyendre.blogspot.com/2021/01/jakabosodas.html

LÖVEY Varga Éva Rímkovács /A Főnix új ruhája ciklus/

LÖVEY Varga Éva

Rímkovács

/A Főnix új ruhája ciklus/

És feléledt ím a rímkovács.

Szomorú álmok közt sírva át

Századok emlékét mindenütt,

Lopva hozva el fényt, derűt.

A rímek ma dalként hangzanak,

Mindenütt, merre tűz a nap.

Serdülő vágyai örök álmok,

Szárnyain utazik minden táltos.

Sóhaja álom, ingatag.

Minden kis tette ím kacag,

Nevet a világ hegyein,

Könnyeket ejt a tengerein.

Századok éltét sírja át,

Riasztva minden dédpapát.

Mesélve évezredeket,

Hol indián füstöket ereget.

Távolban harangok konganak,

A sámán és táltos dobolnak.

Lágy táncot lejt a hableány,

Elandalodva a jó teán.

A kovács papírja ősi lap,

Színén és fonákán

Tinta van.

Az időbe véste a

Múlt hevét,

Kikovácsolva

A tervét.

Lassan már újra

Útra kész,

Feléje nyúlik

Minden kéz.

Virággal hintve

Lábnyomát,

Egy másik világba

Kíséri át.

Szeged, 2020. december 30. 

 

 A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges

Lövey Varga Éva Szilveszter -A 45-ik év végén- (Új Arany Évtized ciklus)

Lövey Varga Éva

Szilveszter

-A 45-ik év végén-




(Új Arany Évtized ciklus)




A karácsonyi időszakunk

Hetedik napján,

Szent Szilveszter pápa

Napjának ünnepén,

A keresztény templomokban

Vecsernye hangzik

A papi zsolozsmának

Törékeny részeként…

A lucernarium vesperae lett,

Nyilvános imával, énekkel…

Breviarium, Horae cannonicae

Hol a legszebb kórus is énekel.

A papi zsolozsma mellett hangzik

A Te Deum ősi himnuszunk,

A IV. századtól hálát adva

A vértanúk korából indulunk…

Téged dicsérünk, Urunk, Istenünk,

Örökké létező Atyaisten.

Angyalok hadával, kerubok, szeráfok

Zengenek éneket szüntelen.

Római Saturnalia volt az őse,

A középkor „bolondok ünnepe”,

Betiltva tovább élt a nép között,

Ez lett a zajkeltés, lármázás

Gonosz szellemmel harcoló

Babonás óévi, esti küzdelme.

Babilóniától Rómáig hangzott

Az újévi fogadalom,

Melyet téltemetéssel, ólomöntéssel

Tűzdel ma is a sokadalom.

Időjóslás, gombócfőzéssel,

S hangzik az ima szájról-szájra…

Ahogy a kántálás jókívánsága

Fagyöngyös csókkal járt házról-házra.

A cseréptöréshez lencse és csülök jár,

Régi cucc repül az ablakon,

Sorolhatnánk még, milyen világunk,

Mikor az óévből indulunk.




Szeged, 2020. 01.01.

A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges

Kui János A SZEMEM KUTAT

 Kui János

A SZEMEM KUTAT

fárad fárad a két szemem

nem boldogulok csak fényben

az ereje folyton gyengül

azon senki nem könyörül

álmot rejt most az éjszaka

hazaérek ma hajnalra

egyetlenegy csillag kísér

imádom a fényeiért

itt jön utánunk a többi

ők nem mertek elindulni

hogy ha jönnek velem lesznek

tavaszkor majd visszatérnek

hoznak ide más napokat

a kis kertbe virágokat

addig csak magamban leszek

majd a csillagok kerestek

a helyüket elfoglalták

oda őket vissza várták

nem maradhattak magukban

a helyük a magasban van

nekem ott álmot rejtenek

alszom majd ha haza érek

haza most még nem mehetek

sok a dolga az embernek

ha mindennel elkészültem

az utat nyakamba vettem

rejtettek nekem álmokat

a két szemem folyton kutat

,