Lövey Varga Éva
Szilveszter
-A 45-ik év végén-
(Új Arany Évtized ciklus)
A karácsonyi időszakunk
Hetedik napján,
Szent Szilveszter pápa
Napjának ünnepén,
A keresztény templomokban
Vecsernye hangzik
A papi zsolozsmának
Törékeny részeként…
A lucernarium vesperae lett,
Nyilvános imával, énekkel…
Breviarium, Horae cannonicae
Hol a legszebb kórus is énekel.
A papi zsolozsma mellett hangzik
A Te Deum ősi himnuszunk,
A IV. századtól hálát adva
A vértanúk korából indulunk…
Téged dicsérünk, Urunk, Istenünk,
Örökké létező Atyaisten.
Angyalok hadával, kerubok, szeráfok
Zengenek éneket szüntelen.
Római Saturnalia volt az őse,
A középkor „bolondok ünnepe”,
Betiltva tovább élt a nép között,
Ez lett a zajkeltés, lármázás
Gonosz szellemmel harcoló
Babonás óévi, esti küzdelme.
Babilóniától Rómáig hangzott
Az újévi fogadalom,
Melyet téltemetéssel, ólomöntéssel
Tűzdel ma is a sokadalom.
Időjóslás, gombócfőzéssel,
S hangzik az ima szájról-szájra…
Ahogy a kántálás jókívánsága
Fagyöngyös csókkal járt házról-házra.
A cseréptöréshez lencse és csülök jár,
Régi cucc repül az ablakon,
Sorolhatnánk még, milyen világunk,
Mikor az óévből indulunk.
Szeged, 2020. 01.01.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!