Lövey Varga Éva: Az "ütős" zenész
(Ajánló Sár József (Joci): 40 év a dobok mögött című új kötete elé)
Pár hete kaptam egy kedves, különös felkérést, közvetlenül, lelkesen... Miért is ne? Vágjunk bele! Ajánló sorok Sár József (Joci) 40 év a dobok mögött címmel magánkiadásban megjelentetni kívánt kötete elé. Rendben, hát legyen! A mérce magas: így is, úgy is. A lehetőség pedig millió utat jelent...amelyből egy, vagy több járható csupán, adott idő alatt, adott eredménnyel.
Nos, a történelem már csak ilyen "fenegyerek": van, aki így látja, van, aki úgy látja. Hol innen, hol onnan. Ki ilyen távlatból, ki olyanból. Esetleg kell hozzá néhány kép, személyes tárgy, egy kialvatlan fizimiska, vagy akár némi festék a szemre, ajkakra, hajra, esetleg egy teli pénztárca, vagy egy olyan lyukas varázstáska, amiből valahogy mindig minden hangosan koppanva kipotyog, mint titokban a sírástól vagy a nevetéstől a könny az ember szeméből, ha a sarokban kukoricán térdepel, esetleg a fakard lapja ver ütemes ritmust érzékeny hátsófelén. Nos: rövid csattanós mondatok mellé bőven befér a barokk körmondat: elvégre is körüljárjuk az időben oda-vissza a teret is, meggyötörve szíveket, s agytekervényeket alaposan, milliméterről kilométerekre...
Naná, hogy nem egy szmokingos vaskalapra lesz szükség az elszállt, vagy kalitkába zárt pillanatok előbányászására a barlangok mélyéről, s azok színpadi vagy filmvásznon történő felvonultatása utáni karakterzárványok megalkotására! De jelenléte itt és ott mégis oly fontossá válik. Lopjuk hát bele titokban a szóközök közé... A story-t az élet írta, a lehetőséget a főszereplő válogatta, sodrásban és azon kívül.
Hogy ezekben a sorokban mégsem a hagyományos műfajt választottam, előírt sablonokkal, azt nem csak az este és a nap fényei határozták meg. Talán jobb is, ha a felvezetés vérpezsdítő hatása gyűrűzik át összefonódva szíveken-lelkeken, bevezetve a gondolatokat egy valóságtól izzó, letűnt, mégis mindenütt jelenlevő világba.
Lassan be kell vallanom, a zenei történelem mellett az entomológus határozott jellemére még egykori ének-zene tagozatosként is jobban emlékeztem. Elő kellett hát szedni az újságcikkeket, videós és tévériportokat, hogy ne a személyes, közvetlen, időközben megfakult gyerekkori emlék, vagy a szakmák tekervényes labirintusai domináljanak. A bejárt sátras utak mégis a zenei ritmus hagyatékában kopogtattak, mint a gyerekkori dobom ütői. Hogyan hát tovább? Melyik kereszteződést, melyik utat válasszam, hogy az induló befuthasson, s a célszalag homlokát, derekát övezhesse?
Jobb, ha az ember azonnal sutba vág mindent, amit eddig mérlegelt, vagy mérlegelni kívánt. Legyen minden eddig elhangzott dolog csupán egy árnyék, Platón barlangjában, vagy egy illanó, szikrázó fénysugár a sötét égen, esetleg a szellő szárnyán szétfoszló virágillat.
A szerző önmaga számol be arról, mi történt vele az évek során, mit élt meg az eltelt idő alatt zenészként, min ment keresztül, mi és ki formálta, alakította jellemét, perceit időről-időre, óráról órára.
A sorok zseniálisan szövődve mutatják be zenei életét, munkásságát, a magánélet fényében. Megtudjuk azokat az ok-okozati összefüggéseket, melyekre a riportok, a bemutatkozások alig-alig adhatnak lehetőséget...
Vegye hát kezébe mindenki, s feledkezzen meg pillanatnyi problémáiról, avagy találjon megoldást azokra szempillantás alatt, egy másoknak is példát mutató, példát és megoldást is szolgáltató élet zseniális leírása alapján!
Szeged, 2022. január 16. 23: 54
A fotón: Sár József (Joci). A fotót készítette:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!