Keresés ebben a blogban

2011. június 19., vasárnap

Psalmus XLII. Judica me deus, & discerne causam meam.

LAsd-meg Uram én igyemet,
Mely méltatlan bosszút szenvedek életemben.

Itily-meg igazán engem,
Es igasságomban álly mellém Istenem.

Te vagy mindenben segítöm,
Es meg-szabadítasz, mert vagy én Teremtöm.

Örülnek veszedelmemen,
Nem szánnnya életem, fene ellenségem.

Mordályság, és nagy álnokság,
Bennek találtatik sok-féle undokság.

En pedig általad Uram,
Eröt, barátságot vészek dolgaimban.

Azért ne üzz-el elöled,
Mire tíltod tölem régi nagy kegyelmed.

Miért hadsz meg-nyomorodnom?
Miért az bánattalól hadsz meg-fogyatkoznom?

Nám te igirtél óltalmat,
Mutasd igasságát Szent fogadásodnak. 

Igen kegyes tekinteted,
Világosíts azért én rajtam Szent szined.

Semmim nincs nagyobb bánatom,
Mint-hogy Templomodban vékony szolgálatom.

Csak álhatnék a' Szent hegyen,
Bátor méltóságom, nékem kissebb légyen.

Elötted én meg-állanék,
Es áldozatokkal te-hozzád járúlnék.

Pénzem, és semmi jószágom,
Tölled nem kéméllem, csak légy meg-halgatóm.

Te-benned én örvendezek,
Lantom, s'hegedümmel, te-néked éneklek.

A' te jó-vóltod-ért néked,
Hála-adó szolgád én örökké lészek.

O, te én keserves lelkem, 
Mire kételkedel, Isten én reményem.

Emlékezzél Istenednek,
Régi dolgairól, Szent igiretinek.

Vigadgy, és bízzál ö-benne,
Mert ö kelletekor jö-el segitségre.

Szemeimmel még meg-látom,
Hogy meg-engedtetik házamban lakásom.

Sok dicsiret énekléssel,
Akkor magasztalom, Mennyei sereggel.

A' Szent Dávid igy könyörge,
Es negyven-kettödik Soltárban rendelte.

Dicsiret Menyben Istennek,
Személlyében három, Egy örök Istennek.

AMEN. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!