Kolumbán Sándor: A (s)tram(m)buli(n)

A (s)tram(m)buli(n)

Kolumbán Sándor írása

Elszállt az esztendő. Vége van. Hurrá! Ezt is megúsztuk szárazon! Lezárult egy küzdelmes szakasza az életünknek. Kinek siker, kinek kudarc. Mindenki megvonja az ő egyéni teljesítménygörbéjét, elkészíti mérlegét, számba veszi nyereségeit, könnyet ejt veszteségei fölött, levonja következtetéseit, összegezi tapasztalatait, tanul a mások… de főleg a saját botlásaiból, és esküvel fogadja meg, hogy… aztán ezután… a következőkben… akkor majd megmutatja. Majd meglátja mindenki, hogy ő mire lesz képes, mert benne van, tudják meg, benne van, és a jövőben, a jövő évben…majd meglátják…

 De igen tisztelt hölgyeim és uraim! Álljunk meg egy kis időre a két dolgos esztendő közti senki földjén. Álljunk meg végre egy buli erejéig.

Mert buli lesz. Évzáró buli! Buli a javából!!

Hogy nívós lesz, az már abból is sejthető, hogy a főtámogatói státust Doll Áron, a tele zsebű tőkespekuláns vállalta, a műsor művészi szintjéért Kult úr menedzser felel, a sajtót pedig a gyönyörű média… elnézést… a média gyönyörű reprezentánsa, Ripor Terike, a legbájosabb tudósító képviseli. S hogy még izgalmasabb legyen, a Maf fia is bejelentette részvételi szándékát.

Hetek óta ez a fő beszélgetési téma a Hinta és Kilengő Művekben. A hölgyek egymás közt suttogva duruzsolják: ki kivel jön, ki milyen ruhakölteménybe öltözik, kik lesznek a külföldi meghívottak. Felsejlő kapcsolatok kötésének, és új szerelmek szövődésének lehetőségei rajzolódnak ki, a már közelgő, de még ködös távolságban lévő esemény képzeletbeli kivetítőjén. Mert minden benne van abban a pakliban, amelyet év végi záró bulinak neveznek. A múltat zárja, de benne van a jövő ígérete.

·

És eljöve ama várva várt nagy nap!

A díszterem bejáratánál Üdvöz Lőrinc fogadta kedves mosollyal az érkező vendégeket, és mindenkinek adott egy műsorfüzetet, amellyel részt lehet majd venni a tombolajátékon is.

Az Emi Nens család magas rangú tagjai érkeztek.

Elsőként Csavar Anya két gyönyörű lányával: Vincs Eszterrel és a Kata lánnyal. Mentegetőzve kért elnézést, amiért kisebbik lánya, ETA nem tudott eljönni. Ő ugyanis baszk, és evégből nem jöhetett, ami érthető. Ám IRA egy üdvözlő lapot, amelyet tűzijáték levélbombával borítékolt, az esemény nívóját emelendő.

A nagy nőcsábász hírében álló Kand Úr, új barátnőjével, Cica Micával libegett be, puhán, nesztelenül, előrevetítve egy esti macskahangverseny lehetőségét. Őket Vak Ond követte tapogatózva, bár hűséges barátja, a messzire előrelátó bölcs Filozó fia segített neki az előrehaladáshoz szükséges tájékozódásban.

Ünnepélyes pillanat volt Polit úr bevonulása, aki élettársával, az olasz származású Szar Díniával érkezett, elegánsan, kényesen lépkedve, akár egy páva. Szar Dínia oly feszes és lapos-karcsú volt, mintha épp akkor húzták volna elő egy dobozból. Éhes férfiszemek csemegéztek rajta. Polit úr – nevével ellentétben – egy teljesen politikamentes életet élő vállalkozó, aki cégünk legjelentősebb fényesség beszállítója, és esküszik a liberalizmusra.

Aztán jöttek a külföldi meghívottak.

Elsőnek Fa Bula E mese és Fa Po Fa, a világhírű Fa kozmetikai cég kelet-európai, illetve távol-keleti megbízottjai, modelljeik kíséretében. Az est folyamán bemutatót is tartanak a neves cég termékeiből. Ripor Terike azon kérdésére, hogy mennyire igazak a kozmetikai hírverésekben, hirdetésekben elhangzó álomszép ígéretek, Fa Bula E Mese így nyilatkozott:

– Erre feleletként, fogadják el a nevemet, amely tökéletesen fedi a valót.

Vasco, a jóvágású, híres, harcias dél-amerikai macsó, két barátnője: Argen Tina és Bo Lívia, valamint Szántó Domingó, közép-amerikai agrárszakember társaságában érkezett. Első látásra lerítt róla, hogy egy vaskos gyerek, tehát találó neve van. Ő egyébként valódi, tőrőlmetszett déli őslakosok sarja. Édesapja Mórahalmon született, Vaskó Dániel, ’56-ban vándorolt ki. Édesanyja is igazi déli lány. Ő Harkányban látta meg a békés napvilágot, egy háborúvégi nyári éjszakán.

Jelcin Boriska és Orosz lány – szokásukhoz híven – nem kettesben, hanem enyhe lépt(ék)ű Delirium Tremens és  a luxemburgi Isiász kíséretében jöttek. Üdvözlésként, nekiesve csókolták a jelenlevőket, széles mozdulatokkal gesztikulálva, némi kecses pofozkodás kíséretében. A csók után mindenki mosakodni ment.

A sejtelmes görög szépség Szalo Niki és barátja Niko szia üdvözléssel suhantak be. Őket Náj Robi követte, akit neve alapján akár budakeszi sváb gyereknek is gondolhatnánk, ám ez oly fekete volt, mintha odaégették volna a serpenyőben.

Misztikum és bűvölet légkörében és teljes főpapi díszben jelent meg Ken guru, Dabas Sári, magyar vallásügyi referens társaságában. A sort egyelőre a két híres tengerszakértő és világutazó, Dardan Ellák és Bosz Porusz zárta, akik épp az Isztam buliról érkeztek hozzánk.

Ár papa lányával, a gyönyörű szemű Kukor Icával érkezett a bulira. A huncutul mosolygó Kukor Ica mindenkivel szemezett.

A törvényesség, emberi jogi külsőség látszatáról is gondoskodtak. E juss Szar gentit illette meg, mivel igazolni tudta, hogy ártatlan a szakterületen.

Az este hidegnek ígérkezett. Kint már átvette uralmát a tél, de bent a teremben kellemes volt a levegő. A kandalló vígan duruzsolt. Tűz Előd dobott egy-két megemelt tarifát, vagy jogtalanul visszaigényelt áfát a tűzre, melytől aztán rögtön melegük lett az érintetteknek, ami épp elég volt (A)pe(c)hnek, amely szintén erre navigált ezen az estén.

Közben megérkezett minden meghívott, kivéve azokat, akik késtek. Megkezdődött a műsor.

Szó fia, a kiváló műsorvezető, melegen üdvözölte a megjelent elv… bocs … hölgyeket, urakat, indulásként Pál Inkát ajánlva figyelmükbe. Ez a Pál Inka, egy igazi tűzről pattant, huncut kis teremtés, sokan kerültek a hatása alá, már az elején. Aláfestésként Bala Lajka játszott néhány vidám zeneszámot. A kellemes dallamok felhangolták a közönséget. E tunning hatása alatt, Dobbant Ottó úgy érezte, elérkezett az idő – az ő ideje – hogy az est folyamán, végre valahára már az ugródeszka kilengő végére kerülhessen, régtől dédelgetett álmának beteljesítése végett. Tudniillik, hogy egy igazi előkelő, nagyérdemű közönség előtt dobbantva, ráállhasson, a saját maga által megrajzolandó, rögtönzött, nagy ívű röppályájára. Mivel azonban még nem érezte eléggé belőve magát, egyelőre a háttérbe húzódva, érdeklődéssel figyelte az eseményeket.

Vezér Vazul igazgató úr méltatta az elmúlt esztendő eredményeit, kiemelve a hintázás és hintáztatás felettébb szükséges és eredményes voltát napjaink hivatali ügyviteleinek lebonyolításában, majd egy perc néma csenddel adóztunk mérhetetlen veszteségeink emlékének. Ezután – post mortem – a legmagasabb kitüntetésben részesítették a világ utolsó becsületes üzletemberét.

Néhányan az élők közül is kaptak elismerést. „Legeredményesebb Hintázó” érdemérmet kapott például Finánci Náci, a cég pénzügyeinek utolérhetetlen bűvölője, a csodaszámba menően sikeres ügyviteli hitázásért a bérezés, adóhivatal, szakminisztérium és egyéb elöljáró hatóság között. A „Legszexisebb Hintázó”-nak, Micike, az igazgató úr bájos, kecses, kígyótestű, mandulaszemű, titkárnője bizonyult, a „Legszélesebb Kilengő”-nek pedig Isz Ákos a kovácsműhelyből. A „Hintázás Nagymestere” címet megkapta minden olyan volt elvtárs, aki bizonyíthatóan átvedlett úrrá, és átmentette vagyonát, valamint hivatali tisztségét, rangját az átkosból. A díjátadások után nagy örömujjongások közepette emeltük poharainkat az ünnepeltekre, ám voltak olyanok, akik e megható kézmozdulat lebonyolításában már segítségre szorultak.

A finomnál finomabb ételekkel megrakott svédasztalok roskadoztak az ízletes tehertől. A felvonultatásért Ele Mózsiát illette dicséret. Danon Peti és Tra Pista kínálgatták a vendégeket, de az asztalhoz csalogatásban Gyulai, Debreceni és Csabai is kivették részüket. A konyha ízeiért Major Anna és Kori Ander feleltek, a jobbnál jobb italokat pedig a Kata pultnál szolgálták fel. Az est különlegessége egy afrikai száraz ital, az Etió pia volt. Közben Rom Antika, az érzelmes szívű cigányprímás játszott hegedűjén néhány számot. Vidám hangulatú evés-csevegés folyt. A kávé felszolgálása közben érkezett meg a híres amerikai üzletember Jakobs a Roma.

A táncparketten Demjén Rozália szárnyaló dalaira lejtettek a párok. Mindenki Jelcin Boriskát figyelte, akit annyira elbűvölt Pál Inka, hogy csak vele kettesben volt hajlandó táncolni. Egyébként, már azt sem tudta, hogy fiú vagy lány. Bármilyen dalt énekeltek, ő csak a hagyományos orosz táncot, a kalamajkát járta, a tűréshatárig való kilengésben.

Majdnem elfelejtettem, hogy Demjén Rozáliával együtt érkezett a bulira a gyönyörű Meló Dia, aki ezen az estélyen a munkásosztályt képviselte.

Ultra Ibolya, láthatóan, nagyon jól érezte magát Tomi Sztárral, bár Tomi Sztárt Ibolyán túli sugarak is érték a többi hölgy részéről, amely sugarak észrevehetően bántották Ultra Ibolyát, aki azzal vigasztalódott, hogy ez már a sztársággal járó szakmai ártalom, amely kihat a partnerre is.

Az egyik sarokban Fizi Miska fülig mosollyal suttogott Nut Ella fülébe, ízlelgetve annak édes ajkait. A kissé savanykás hangulatú Re Barbara kedélyét Iro Nikus, a már teljesen az iroda lomból élő kritikus próbálta semlegesíteni, láthatóan kevés sikerrel.

Dobbant Ottó – aki az időközben megejtett szemléje kiértékeléséből adódóan – még nem látta elég melegnek a helyzetet, a kandalló felé nyomult, ahol a hosszú évek óta Egyiptomban élő Krokod Ilussal próbált eszmecserét folytatni a mélyvízbe jutás legeredményesebb módozatairól. Krokod Ilus – elmondása szerint – még nem hallott a dobbantásos indulásról. Szerinte a mai világban a csúszó-mászó kifejezésmód a legcélravezetőbb. Közben – mivel fázott – ő is dobott a tűzre egy-két, otthonról hozott, jól kiszáradt óegyiptomi hierogli fát.

Az otthonos, kandalló közeli, meleg hangulatban Novel Lajos, irodalomtörténésszel elegyedtem szóba, aki – elmondása szerint – Karinthyvel érkezett az estélyre. Ezt én első szóra nehezen hittem el, ám ő bizonygatta, hogy ma Karinthyvel bárki utazhat, de az is igaz, hogy az utak szélén álló, csinos, szép, jó alakú, lányok előnyben vannak. Ez szöget ütött a fejembe, mert tudtam ugyan, hogy Karinthy rajongott a szép nőkért, ám azokat nem az utak széléről szedte föl. De gyanús volt számomra az is, hogy én más raggal olvastam a Karinthy nevét: -val, Karinthyval. Végül kiderült, hogy ez egy szójáték: kar inti le a járművet, tehát az autóstoppal utazást jelenti. Jót derültünk rajta.

Mindenki megtalálta magának a legmegfelelőbb szórakozási formát. Egyesek biliárdoztak, mások a kártyaasztalnál vágták az ultit. Itt volt egy kis gubanc. Rájöttek ugyanis, hogy csal a Finta. Volt nála még egy ötödik ász is, az Ili ász.

A díszterem melletti oldalszobákban is zajlott az élet. Egyikben Monte videó volt üzemben, a másikban pedig a No kia? nevű kvízjátékot játszották. A kisteremben Dübör Gergő és az O+A nevű együttese zenélt. Be akartam menni az egyik oldalszobába, arra gondolva, hogy ott is valamilyen rendezvény van, ám az ajtó előtt álló úr eltanácsolt:

– Van ott már valaki… Mag Ellán.

Nos, a földi gömbölyűségek felfedezésében itt már megelőztek.

Kimentem az udvarra, friss levegőt venni. Kifelé menet, az előcsarnok egyik zugában láttam a gyönyörű kreolbőrű Karam Ellát, amint kedvetlenül duzzogva állt egy fiú mellett. Mikor mellettük haladtam el, hallottam, ahogyan odaszólt a fiúhoz:

– Túró vagy Rudi!

Úgy tettem, mintha semmit nem hallottam volna, tovább haladtam kifelé. Kint az udvaron, hátul, ahová csak gyér fény világít, egy alak állt a falnak fordulva.

– És ön?

– Víz Elek – mondta mintegy bemutatkozva.

– Micsoda véletlen – szóltam a meglepetés hangján – én is. Nahát!

Végül aztán tisztáztuk: egyikünk kijelentése tulajdonnevet is takar a cselekvés mellett. Nagyon érdekes. Nem?

Beinvitáltam a terembe, ahol nagy megrökönyödésünkre elmondta: tudomására jutott egy szenzációs hír, ami nem kacsa, mert ő vizes ügyekben nagyon otthon van. Tudniillik, hogy a Maros többé már nem folyó.

 – Hanem? – kérdeztük többen egyszerre a döbbenet hangján.

 – Már a Maros sziget.

Ezen a hihetetlen átalakuláson aztán elrágódtunk egy ideig, megpróbálván megállapítani, kinek a felelőtlen magatartása okozhatta ezt a rendkívüli természeti átalakulást. Végül, rákentük az egészet a környezetvédőkre. Nesze nektek, ebből mosakodjatok ki, koszos zöld békák.

Közben elkezdődtek a termékbemutatók, és mindenki visszajött a díszterembe, mert óriási volt az érdeklődés a bemutatandó termékek iránt.

Ezt a műsorszámot Prózai Róza színművésznő, a nagy tragikomika konferálta be… versben. Gyönyörű frizurakölteményét erre az alkalomra készítette a hajszobrász, Hajmeresztő Áron, akinek műremekeit elsőként mutatták be oly fejeken, amelyeket főleg nők viseltek. Ezután következett a Fa testápolók bemutatója: Fa villa, Fa husáng, Fa kanál, sodró Fa. Ezek bemutatóját csak gumibábukon engedélyezte a rendezőség. Utána megcsodálhattuk Mancs Eszter kézügyességét, majd Ordi Bátor, a neves énekes hangja ébresztette föl azokat, akik már szunyókáltak. Harcsa Marcsa bemutatta az est hölgyvendégeinek, mily módon foghatnak pecázót a vízparton sajátosan különleges fogyasztásra, vacsora utáni csemegeként, majd a Csülök táncegyüttes szórakoztatta a közönséget. Végül Tőgy Debella és Cubók Lujza pankrációs előadása alatt, megcsodálhattuk a két hölgyet minden nézetből. A műsoruk címe: Hogyan védekezzünk az agresszív málészájúak ellen? E műsorral a jövő évi Popsi szigeti fesztiválon kívánnak részt venni.

Éjfél után, kissé megkésve futott be Vám Piri. Elmondása szerint, azért késett, mert hivatalos volt egy kanni bálba, utána meg fente a fogát egy ügyes fiatalemberre. Erre a kijelentésre néhányan rosszul lettek, de Anti patikusnál épp kéznél voltak az ilyen alkalmakra kikészített gyógyszerek.

                  Éjfél után szebbek a lányok,

                  Férfiszívben égnek a lángok…

Szólt a dal, ami ebben az esetben nagyon találó volt, mert sztriptíz műsor következett, Tanga Nyika és csodálatosan szép lányokból álló tánckarának előadásában. E látványosság és a bódító italok hatásának következtében egyesek kezdték elveszíteni józan ítélőképességüket. A férfiak egy része indítványozta, hogy folytassuk tovább Bugyiban, ám ebbe a hölgyek nem egyeztek bele, azon okból, hogy túl messzire kellene elmenni. Az idős villamosmérnök, Volterő Szilárd, azzal az ötlettel állt elő, hogy a jelenlevő hölgykoszorúval avassuk föl, a nem kis nehézségek közepette felállított Letűnt Férfierő emlékművét, de ez sem talált osztatlan elismerésre, sőt voltak olyanok, akik félreérthetetlen megjegyzéseket tettek az öregúr elmebeli állapotára, pedig szegénynél csak egy rövidzárlat állt be a bioelektromos áramkörében. Ezzel azonban nem volt egyedül.

Kukor Ica társaságát annyian igényelték, hogy kénytelen volt mindenki felé hullatni gyönyörű szemeit. Tűz Előd is háborgott, hogy fogytán a tüzelőanyag, és oly mértékben hiányolta a tűzifát, hogy a törökországi ügyfelünk ittlevő fiát, Muszta fát is be akarta rakni a kandallóba. Végül is mindegy, csak fa legyen. A vendégek látva, hogy tényleg valós a fűtőanyaghiány, bedobtak egy-két vaskos, szaftos, sikamlós, pikáns tré fát, melytől aztán felforrósodott a hangulat.

Ettől azonban még nem oldódtak meg a nézeteltérések. A hölgyek Tanga Nyika utánzásába fogtak, és kezdtek megszabadulni fölöslegesnek ítélt ruhadarabjaiktól.

Ennek következményeként, az egymáshoz tartozóknak vélt hölgyek és urak véleménykülönbsé­gei kihangsúlyozódtak, és úgy nézett ki, hogy néhány esetben alkalmazást nyernek az est folyamán bemutatott Fa testápolók. A dolog végül megoldódott, mert az elhalványuló emlékezőtehetség végett, a felek már nem voltak biztosak, az egymáshoz tartozás hiteles megállapíthatóságában.

Közben, egy meghibásodás következtében, kialudt a fény, és az urak nem titkolt örömére, sötétség borult a teremre. Mély sóhajok, halk cuppanások, sikolyok hallatszottak. A csodálatos, édeni perceknek azonban hamar vége szakadt, mivel Mc Abel, a skót származású kiváló villamossági műszerész, túl gyorsan kijavította a hibát, és így a hölgyek rejtett bánatára, felgyúlt a fény. A felvillanó fény első sugarainál látni lehetett a tétova mozdulatokat, amint a feleségek megpróbálják leválasztani férjeiket azok női beosztottjairól. A delírium következményeiből eredően, voltak nagy melléfogások is. Például, Vezér Vazul igazgató úr, saját feleségére tévedt, aki forrón suttogta:

   – Édes Józsikám… még… még… még…

Látni kellett az arcukat a felgyúló fény nyomán, a nagy tévedés megállapításakor. Napóleon derűsebb volt a Waterloo-i csatavesztés után, mint ők ekkor. Az igazgató úr meg is törülte a száját, és csak magas műveltségére vezethető vissza, hogy nem köpött ki.

Fa Po Fa, a szenvtelen arcú, távol-keleti Fa megbízott, tánc közben oly erővel forgatta ki sarkából – az egyébként mindig szilárd álláspontot képviselő – Rózsika nénit a bérelszámoló osztályról, hogy cipőjének sarka belefúródott a padlóba. Erre a látványra (és anyagi veszteségre), Rózsika néni férje – a különben nagyon toleráns, liberális nézetű, pártállami ősmaradvány – üldözőbe vette Fa Po Fa urat, aki érezvén „a sáfrány illatát”, a politikailag semleges 00 felirattal ellátott azilumba menekült, ahol egy erőteljes mozdulattal, belülről eltolta a reteszt. Innen, mobilján arra kérte cégtársát, Fa Bula E Mesét, vinne neki egy nagy hatóerejű Fa testápolót, azonnali alkalmazás céljából. Rózsika néni férje, látván a fejleményeket, a diplomáciai megoldás mellett döntött.

Később Kapuska bácsi, a portás jött be egy flintával és tétova léptekkel, a direktor urat keresve. Némi vizsgálódás után rátalált. Épp a skandináv nyelvekben gyakorolta magát a svédasztal alatt.

   – Mi van baj? – kérdezte tört magyarsággal.

   – Az előbb valaki kereste az igazgató urat telefonon. Egy női hang. Kérdezte, itt van-e, és ha itt van, egyedül van-e, vagy vannak mások is magán kívül?

   – Mondja meg neki – hukk – hogy itt már mindenki magánkívül van. Hukk.

Ezt bizonyítandó mindenki tombolni kezdett. Épp idejében, mert így meg lehetett ejteni a tombolahúzást. A tombolán mindenki nyert… kivéve, akik nem. Azok voltak a szerencsések, akik rajta voltak a mázlistán. Ám azoknak sem volt okuk az elkeseredésre, akik nem nyertek, mivel Filozó fia mindenkit megnyugtatott: hosszú távon azok nyertek a legtöbbet, akik nem is nyertek semmit, mert – úgymond – boldogok azok, akiknek semmijük nincs, mert azok sosem veszítenek. Filozó fia szerint ez a tétel kimaradt a Hegyi Beszédből, és e hiányt ő szeretné pótolni. Ezt azonban Vak Ond nem így látta, azaz sehogy sem látta, és így végül belenyugodott. Filozó fia megpróbálta őt a svédasztalok felé terelni, hogy vigasztalásul kapjon egy kis végkielégítést a még megmaradt ételekből, de Vak Ond köszönte szépen… egyetlen skandináv nyelven sem tud étkezni.

A svédasztalok lepusztult állapota, és a vécék telítettségi foka előrevetítette – a buli hamarosan véget ér. A díszterem is nagyon vegyes érzelmeket kiváltó, dísztelen képet mutatott egy kívülálló számára:

Csavar Anya és két lánya már balmenetben spiráloztak, Vincs Eszter néha elengedett egy-egy sorozatot, a direktor úr folytatta a svéd nyelvleckét az asztal alatt. Isz Ákos újfent bizonyította, hogy rászolgált a kitüntetésre; egy piruettel egybekötött kilengő mutatvány után, a földön heverő kolbászos serpenyőben landolt. Jelcin Boriska non stop szerelmi vallomás mámorában ölelte magához Pál Inkát, Ripor Terike már nemcsak a kérdéseket tette fel, hanem meg is válaszolta azokat, Demjén Rozália pedig véget nem érően gubancolódott össze Meló Diával. Az idős villamosmérnök szomorúan szemlélte letűnt férfierejét, a Csülök táncosai meg, épp a dugóhúzóba csavarodott lábaikat egyengették a bárpult előtti székeken. Dobbant Ottó – bizonyítandó szakszerű felkészültségét – merészen megtámaszkodott egyik bal lábával, a másikkal meg akkorát dobbantott, mint egy baknyúl. Ezt Vak Ond kisebb földmozgásként értékelvén, a négy kerék meghajtás mellett döntött. Polit úr, fényét vesztve próbálta becsomagolni Szar Díniát egy dobozba sikertelenül. Kand úr és Cica Mica elkezdték az éjszakai macskahangversenyt a terem közepén, annak mindennemű velejárójával egyetemben, mellettük Víz Elek egy tócsában üldögélve, a saját nevét szajkózta.

Szó fia, kiértékelvén ezt a körképet, elérkezettnek látta az időt a finá lé felkínálására. Alig tette meg az erre vonatkozó indítványát, mikor egyszerre kivágódott az ajtó, és két feketeképű alak nyomult be rajta.

   – Búj ki na faszó! – mondta az egyik vigyorogva.

   – Basz utó lan! – így a másik

Olyan síri csend lett, hogy csak a firhang hallatszott. Mint szürkület után az utca fényei, oly egyszerre gyúlt fény az agyakban.

 – Itt tenortámadás készül – mondta, az ijedtségtől sárgára és koloratúrszopránra váltva, az egyébként frissen borotvált, mélybariton főkönyvelőnő.

A vendégek – főleg a nők – rosszat sejtve, indulni készültek. Gyorsan felhajtották az utó piát, és percek alatt elhagyták a termet. Az igazgató úr – a nagy ijedtség kijózanító hatásának eredményeképpen – már újra választékos magyar nyelven szólva, gyűjtötte maga köré belső embereit, majd a vécé felé indultak, és – minekutána a kilökődött sárga anyagtól elnehezült alsónadrágjaiktól megszabadultak – a szellőztető nyílást vették igénybe a távozás útvonalaként.

Dobbant Ottó – aki egész este bízvást remélte mutatványának műsorra tűzését – még mindig fél lábbal a levegőben várta a kedvező csillagjárást. Dohogva tört ki belőle az elégedetlenség:

   – Ez rendszerváltás?! Ez egy szar! Az egyszerű munkásembert épp úgy lenézik, elnyomják, mint régen. Nem engedik felszínre törni a benne szunnyadó értékeket! – mondta érthető haraggal, majd az elvtárs-urakra gondolva, undorral kiadta magából az egész vacsorát.

Az eredményt látva, megelégedetten nyugtázta:

– Végre sikerült! Ez kell nektek!

Felkészülve a nagy dobbantásra, az elképzelt trambulin kilengő végén, mindkét bal lábát egyszerre emelte a levegőbe:

– Most megmutatom! – szólt, és nagyot dobbantva kiugrott az ablakon.

Mázlija volt. Megúszta egy bokaficammal.

·

Utólag derült ki, hogy a két feketeképű alak, nem gonosztevő volt, hanem nálunk tanuló külföldi diákok, és azért jöttek, hogy a buli befejeztével kitakarítsák a termet. Egyikük Baszutoland, a másik meg Burkina Faso szülötte. Amikor megtudták, miért távozott oly hirtelen a vendégsereg az ő megjelenésükkor, jót derültek rajta, majd egymás tenyerébe csapván, nevetve mondták:

   – Ez aztán volt egy stramm buli igazán!

Pesthidegkút, 1999.