Dvorcsák Gábor:
Ars poetica
verset írni nem nehéz
nem megírni az már más
nem is könnyű mit mi
mindent meg kell hozzá
inni - néha minden szó
egy INRI - vagy azzal
ekvivalens s itt törlendő
le a fintor ezért - belülről
esik ki az egész van hogy
egyben van az hogy az is
mint tollpihe de lehet
mont-blanc-i súllyal dübben..
verset sírni kell nevetve...
minden két szó közt egy ágy
hever elnyúlsz benne anélkül
hogy bárki bármi bevetne
anyaszült mód csupaszon
a sorokon kívül csapkodó
idegek rázzák a leget
hogy mellette ki olvas
szikrákat vessen a szeme...
ha észre nem is veszi a vers
ami született kitár téged
a világ felé a mikroszkóp
alá vet sikolyaid közt tépve
ki szétszórva a lelked
eldobod terhed s húzod
cibálod magadra a következőt
belül Magdeburgi gömbbe zárva
sisteregnek mind az idegek -
nem írni verset nem lehet...
vele se sokat - de nélküle
semmit nem ér az életed...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!