a meszes
nem keresi senki a teremtés eldugta
aprócska falura figyel ahol nem jár
senki csak én csodálom kicsiségét
meg se látom nekem ő a hegy
volt fiatal mára öreg zöld takaróját
magára teríti szakadozott foltjaival
együtt fázik reszket mérgét nem
leplezi lássák nem pihente ki magát
a völgyere figyel rendben minden
háborog a bükköt tölgyet róla
letarolták róla s most mit tehet
hagyja a üzön égjenek el és azzal
beteljesedik a bús fekete tragédia
a pusztító fergeteg nem cibálja meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!