NAGY VENDEL: HA LETTEM IS, MIÉRT VAGYOK

NAGY VENDEL: HA LETTEM IS, MIÉRT VAGYOK

Ha keresnéd
Arcképemmel egyetemben,
Verseim javát,
Meglelheted könyveim oldalán.
Ha mégsem találnál rám,
ott ülök a diófámnál,
gyalulatlan asztalomnál,
melyen könyvem, s poharam áll.
Házam ajtaján kopogva
Juthatsz el szívemig,
mindkettő nyitva vár.
Arcom kerek,
Szemem már nem az
Élet tüzétől ragyog,
Örökös fényes láz
Tükröződik azon.
Valaha volt csillagok,
ma már csak romhalmazok.
Ha keresnél engemet,
Mindig itthon találsz,
foglalj mellettem helyet,
hallgathatsz némi bölcseletet,
ami évek során,
reám ülepedett.
Az arcom kerek,
szemem már nem ragyog,
Ha keresnél,
nem a kocsmában vagyok.
A csapos neje
fát dobott a tűzre,
kérdeztem tőle,
tüzelünk?
nem, mondta mogorván,
akár egy buzurgán,
Fűtünk,
hogy melegítse lelkünk.
Aztán elgondolkodtam,
egy fájó mondaton,
ha lettem is,
miért is vagyok?
Döntsétek el magatok,
vigyetek el egy
Nagy Vendi könyvet,
hogy ha nevetni,
vagy okulni akartok.
Közben a kertek alatt,
gúnyolódó ördög fiak
kacagva elszaladtak.
Ellopták a jövőm,
s a múltamat.
Fuccs a hallhatatlanságnak.


2019. október 29.