NAGY VENDEL: KÁDÁR KATA BALLADÁJA (ÉLETÉRZÉS)

NAGY VENDEL: KÁDÁR KATA BALLADÁJA
(ÉLETÉRZÉS)

Hívlak Téged Kádár Kata,
gyere Haza bujdosásra.
Megújul az ős ballada,
igaz most is minden szava,
hitünk ármányság uralja.

A régi rege azt kántálja,
asszony kell a házba,
de nem a falába.

Ki a tűzhely melegét adja,
ékes fényét vigyázza,
megőrzi ősök szellemét,
havas fenyvesek nehéz nyögését,
medvék elhaló üvöltését,
csordakutak vizének ízét.

Láncon lógaszkodik a lámpa,
árad belőle óvakodva
régi szellemek világa,
bátor bogarak megperzselt halála.

Vigyázzál a diófádra,
házad fala mellett nőtt ki,
senki soha ki ne vágja,
hűen vár az unokákra.
Őrzöd magadban még,
messzi otthonod imáját,
boszorkányos varázslatát,
szerelmetes bájitalát,
pásztortüzek sziporkája
kehülő szürke hamvát.
Keresed ősi új hazádban
régiek igazságát,
megkopott mai mását,
soha ne fújd el a lámpást.
Gondolataid őseid vigyázzák,
sziklákba vésik minden szavát,
gránit kövek kemény igazságát,
zúgó patakok rohanását,
lányaid hordják messzire
emlékeid világát.

Eltűnődőm most egy képen,
szépségét visszaidézem,
halványuló messzi fényben.

Barna hajú kisleány
fürgén szalad a réten,
távolból integet,
mint elfeledett ismerős a szélben,
emberöltőnyi messzeségben.

Kezével integet feléd,
hívogat magával,
szalaglobogtató,
arcodba csapódó,
illatos hajával.


Meséket meséltet Ő
regélők szavával,
ábrándos szemeid
vissza néző vágyával.


2019. november 25. - KATALIN NAPRA