Csősz József:
Kéz
Az a messze, az út a kezedig...
Felidézi emlékek százait,
kamaszkoromnak tévelygő nyomát,
ifjúságom, mely vitt a hídon át.
De sok átjárón fogytak lépteim,
kényszer-megállók sokaságain
érlelődött új vágyak halmaza,
közelebb volt az otthon, a haza,
mint a messzeség érlelő szava,
tavasz illata, télnek hűs hava,
dédelgető álmokból ébredés,
aztán éjjel újakba merülés.
Valóság felszínén gyülemlő gond,
ujjgyakorlat, ha leszakad a gomb,
kései tűzben égő hintaló,
kézmozdulat, mivel Ő hívható.
És sok kacat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!