A Tollforgató Irodalmi Lap Blogján jár! Keresse Régész a pácban, Ókor Történelmi Tollforgató, Történelmi és Irodalmi Oldalaimat is! Lövey-Varga Éva Tulajdonos Főszerkesztő Kiadó tollforgato.lap@gmail.com tollforgato.lapcsoport@gmail.com Archivált Világ - Archived World új kiadási oldalainkkal!
2010. július 27., kedd
2010. július 23., péntek
Meghívó - Vandara Attila - novelláskötet bemutató
)
Július 26-án megjelenik első novelláskötetem az "Ebadta könykök!" Az
első könyvbemutató Budapesten lesz,
a Lilaköd Könyveskávézóban, (Budapest, XIII kerület, Tátra utca 22)
pénteken, augusztus 6-án 18 órai kezdettel.
Szívesen látlak, gyertek el minél többen! Jó alkalom lenne még egyet
találkozni. Légy szíves jelezd részvételi szándékodat a
vandraattila@gmail.com e-mailcimen (ezt szervezési okokból lenne jó
tudni, hányan leszünk).
Mindazoknak, akik nem tudnak eljönni, de érdekelne a könyv, mely NEM
KERÜL KÖNYVESBOLTOKBA, MAGÁNKIADÁS! a könyv ára
Romániában 20 lej + postaköltség (kb 25 lej)
Magyarországon 1500 Ft- + postaköltség
A magyarországi rendeléseket kérlek idejében jelezzétek, mert 27-én
Magyaországra utazom, s ez megkönny ítené a postázást.
Csatoltam a könyv borítóját, és az előszót.
Várom jelenkezéseteket.
Vandra Attila
2010. július 5., hétfő
A Vitézi Rend története
A Vitézi Rend gondolata az ezeréves történelmi múlt alapjára épült, gyökerei visszanyúlnak nemzeti fejlődésünk legrégibb korszakaiba. A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták. Szent István hűbéri rendszerében az adománybirtok célja a katonai szolgálat biztosítása volt.
II. Endre megkezdte a kisbirtokos vitézi osztály kialakítását, IV. Béla megerősítette a harcoló hűbéres vitézi elemet. Igen sok érdemes harcost emelt vitézi rangra. Az Árpádok alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül a hadirendszer és ezzel párhuzamosan a vitézi osztály is. Rövid háromszáz esztendő alatt kialakult egy közjogi jellegű nemesi rend. IV. Béla már erre az erős nemességre támaszkodhatott az ország felépítésének munkájában.
A lovagi szellem már az Anjouk korában nagy tért hódított. Róbert Károly 1326-ban ötven vitézzel megalapította a SZENT GYÖRGY lovagrendet, amely a király, a haza és az egyház védelmére alakult.
Zsigmond király 1408-ban alapította a magyar vitézségen alapuló második rendet, a magyar SÁRKÁNY rendet. A lovagok fő feladatuknak a lovagi szellem ápolását, a belső viszályok, a pártoskodások elhárítását és a hit védelmét tekintették.
A középkor a vitézi magatartást és megjelölést a legelső világi tisztségnek tekintette. Az igazi vitéz az özvegyek és árvák védője és az igazság bajnoka, valamint istenfélő ember volt.
A székelység, a szabad hajdúk, a jászok és a kunok hősi magatartásuk alapján különleges kiváltságban részesültek. A katonai és vitézi teljesítménnyel egybekötött földbirtok gondolata a történelem folyamán alakult ki.
A vitézi eszme tovább emelkedett a történelmünkben. Így a VITÉZI REND életre hívása is a magyar történelem alakulásának természetes folytatása.
Az első világháború ismét időszerűvé tette a vitézi magatartás jutalmazását, ezért vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó (1920-1944) a hősi magatartás erényére emlékeztetve, a VITÉZI REND (V. R.) megalapításával újjáélesztette a hagyományokat.
Olyan egyéneket avattak vitézzé, akik a harctereken és a nemzeti felkelések alatt példaadó, személyes bátorsággal állták meg a helyüket, magas kitüntetésben részesültek, vagy önfeláldozó bátorsággal párosult kiváló nemzetszolgálatban tűntek ki. Az igénylőket vitézi telekkel is jutalmazta.
Társadalmi állásra és rangra való tekintet nélkül a Vitézi Rend tagjai lehettek mindazok, akik az előírt feltételekkel rendelkeztek. A követelmények, a jogok és kötelességek egyenlőek voltak, a rend tagjai egyforma jelvényt viseltek, és ezáltal a Vitézi Rend nemes értelemben demokratikus jelleget is nyert.
A Vitézi Rend kerete, a vitézi cím, az avatás és a vitézi telekadományozás, valamint a várományosi jog a régi lovagrendek hű másaként felelevenítette azok hagyományait is.
A szovjet megszállást követően a Vitézi Rend Magyarországon nem működhetett, tevékenységét 1945-ben a kormány betiltotta.
A győztes hatalmak Horthy Miklóst tanúként hallgatták ki a nürnbergi perben. Vádat ellene nem emeltek. Sztálin sem. Emigrációs tevékenységéről önként mondott le "a megosztás elkerülése érdekében". A Vitézi Rend hontalanságban történő újjászervezését 1953-ban vitéz Sónyi Hugó, az NSZK-ban lakó ny. vezérezredes, a honvédség volt főparancsnoka kezdeményezte, akit Horthy 1956. június 18-án megbízott a főkapitány helyettesi teendők ellátásával. amikor a lengyelek megmozdulása felvetette a magyar forradalom kitörésének lehetőségét. A kormányzónak a forradalmunk leverése után bekövetkezett halála és Sónyi súlyos betegsége s elhalálozása új helyzetet teremtett a hontalanságban élő vitézek előtt.
Horthy 1957. februárban bekövetkezett halála után a Vitézi Rend nyugaton lévő tagjai felkérték az 1921. augusztus 21-én elsőként avatott vitézt, vitéz József Ágost tábornagy királyi herceget, hogy választás céljából hívja össze a nyugaton élő vitézeket.
A Vitézi Rend törvényhozó testületének, a Vitézi Széknek megválasztását követően a Rend újra megkezdte tevékenységét.
A Vitézi Szék vitéz József Ágost tábornagyot választotta meg a Rend főkapitányának. Az ő érdeme, hogy a Vitézi Rendet 1962-ben felvették a nemzetközi lovagrendek sorába.
A Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszus és az annak hatáskörébe tartozó Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága 1962-ben Edinburghban nemzetközileg elismerte a Vitézi Rendet és hivatalos kiadványában a Register of Orders of Chivalry-ben 1964-ben ezt kihirdette. Hivatalos elnevezése: The Knightly Order of Vitéz (A Vitézek Lovagrendje). Jogforrásul, illetve legfőbb védnökéül a magyar Szent Koronát ismerte el.
A második főkapitány halála után a Vitézi Szék a Tatár-hágó II. Világháborús védőjét, főcserkészt, az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus szervezőjét, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredest választotta meg főkapitánynak, aki 85 éves korában, 1977-ben erről a tisztségről betegsége miatt lemondott.
A Vitézi Szék 1977. december 3-án vitéz József tábornagy, királyi herceg unokáját, vitéz József Árpád királyi herceg főkapitány-helyettest választotta meg a Rend negyedik főkapitányává, aki ezt a tisztségét 1993. július 1-éig viselte és ezután előbb a Vitézek Lovagrendjének Nagymestere, majd a Vitézi Rend Legfőbb Előjárója címet adományozta részére.
A Vitézi Szék 2003. február 4-én tartott ülésén meghozott határozatával visszatért a Rend eredeti - vitéz nagybányai Horthy Miklós által megteremtett – szervezeti állapotához, mely szerint a Rend vezetője a főkapitány és ezzel egyidejűleg a legfőbb előjárói tisztséget megszüntette.
A Vitézi Szék 1983. szeptember 17-én - a Vitézi Rend eredeti jellegének megtartása mellett - nemzetvédelmi tagozatot létesített. Ebbe a tagozatba kívánta felvenni mind a hazánkban, mind a külföldön élő magyarság kiváló, a nemzet szempontjából értékes személyiségeit, akik a Rendért is értékes szellemi munkát végeztek.
Az ötödik főkapitány személyében vitéz Radnóczy Antal nyugállományú dandártábornok főkapitányra a Rend hazatelepítésének nehéz feladata hárult, töretlen hittel és buzgalommal látott a rendkívül bonyolult feladathoz.
Az elnyomás éveiben megrendült rendi öntudat helyreállításában érdemei elévülhetetlenek. A főkapitányi tisztséget 1993. július 10-től 2003. április 28-án bekövetkezett haláláig töltötte be.
A Vitézi Szék 2003. szeptember 25-én vitéz Hunyadi László helyettes főkapitányt választotta a Rend hatodik főkapitányának.
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Kölcsey Ferenc: Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból.
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Cseke, 1823. január 22.
Hunnország bukása (Misoga)
Az összeütközés színhelye a pannoniai Nedad folyó vidéke volt, melyről nevénél egyebet ma már mit sem tudunk. Vajon a Nera vagy Nyitra folyó nevét kell-e benne keresnünk, még ma is vita tárgya a tudósok körében. ŤBámulatos volt látni - úgymond ez események egyetlen krónikása, a gót Jordanis - a dühös gótot karddal viaskodva; a gepidát, a mint sebeibe tördeli a nyílat, mely megsebezte, a gyalog küzdő svébet, a hunnt a mint nyílait szórja, az alánt a mint nehéz fegyverzetű hadait sorakoztatja, a herult a mint könnyű gyalogságával rohamra száll.ť Azután egyik vérengzőbb csata a másikat érte s a szerencse eleinte a hunnoknak látszott kedvezni, de a győzelem végre is a gepidáké lőn. A hunnok negyvenezer embert vesztettek s ezek közt volt vitéz királyuk Ellák is, ki oly hősileg küzdött, hogy körülötte a harcztér tele volt halottakkal. Többi testvérei ekkor már nem tarthatván magukat, futásnak eredtek s a gepidáktól űzetve a Duna torkolatához s a Fekete-tenger melléki síkságra húzódtak, hol magukat elsánczolták.
Ekként lett vége a hunn birodalomnak, mely csak egy-két évvel előbb azt remélhette, hogy az egész világ fog neki hódolni.
A gepida király, Ardarich, a Tisza síkját elfoglalván, Attila székhelyén ütötte fel sátrait s Hunnia nevét csakhamar kiszorította a használatból Gepidia. A keleti gótok Pannoniát alkalmas területnek találván, Sirmiumtól fogva Carnuntumig elfoglalták és birtokaik határa Felső-Moesiával, Dalmatiával és Noricummal érintkezett. Országukat három királyuk alatt három részre osztották.
A többi germán nemzetek is, melyek a háborúban szintén részt vevén, hazát követeltek maguknak, a Kárpátok nyugati és déli lejtőin ütötték fel tanyáikat. A déli lejtőkön s talán a Duna-Tisza közén is a herulok helyezkedtek el, de csak hogy nemsokára a longobárdoknak adják át szállásaikat. A Morva alsó folyása mentén, a mai Bécs vidékén a kicsiny, de művelődésre hajlandó rugi nép alapitja meg Rugilandot és saját külön királya alatt él itt mintegy két évtizedet, mígnem 487-ben Odovakar véget vet önállóságuknak. Tőlük északra a scyrrek és svébek helyezkednek el s merűlnek el lassanként a népmozgalmak hullámaiba.
A hunnok szétszórt hadai azon a síkokon állapodtak meg, melyek a Dunától északra s a Fekete-tengertől nyugatra terülnek el. Ezt a területet, mely tulajdonképpen ősi szállásaiknak volt helye, a hunnok a Dnjeper folyóról Hunnivar-nak nevezték. Ez a szó és ha még ide vesszük a IV. században élt Stephanus Byzantinus örmény írótól följegyzett vadon(Steppe) szót, mind összevéve az emlék, mely a hatalmas hunn nemzet nyelvéből reánk maradt. A történelem e mostohasága okozza, hogy a hunnok nemzetiségéről biztos tudásunk nincs.
Attila fiai új hazájokban sem vesztették el bátorságukat, sőt egymással egyesülve, egy újabb hadjáratra tettek előkészületeket. Remélték, hogy az elpártolt alattvalókat újra hatalmuk alá hajtják s atyjok birodalmát helyreállítják. A bosszúvágy is sarkalta őket; heves gyűlölet támadt bennök a germánok és különösen a gótok ellen, jóllehet ezek csak másodsorban voltak a lázadás kezdeményezői. Hatalmuk különben nagyon megnőtt azáltal, hogy a Kaspi-tenger és a Volga melléki hunnok is hozzájok csatlakoztak.
A 456. év tavaszán egészen váratlanul megjelentek a Dunánál. A római őrségek, minthogy a hunnok azzal az ürügygyel állottak elő, hogy megszökött szolgáikat akarják visszahozni, akadály nélkül engedték őket átkelni a Dunán. A hunnok áttörve a Száván, Valemir szállásait rohanták meg. A támadás oly váratlan volt, hogy Valemir testvéreit sem értesíthette s ekként saját hadaival fogadta a hunnokat. A királynak kedvezett a szerencse; vitéz gótjaival visszaszorította a Száván a hunn lovasokat s ekkor ő lépett föl támadókép. A hunnok tökéletes vereséget szenvedtek s megfutamodtak. Csapataik rendetlen tömegben menekültek Hunnivar felé s futásukban meg sem állottak addig, míg síkon levő tanyáikon magukat biztonságban nem érezték.
Ez volt a hunnok utolsó kisérlete, hogy Attila birodalmát visszaszerezzék. Tulajdonkép itt véget is ér történetök. Lassanként megszünnek külön népet alkotni s ezutáni rablóhadjárataik nem segítik őket többé hajdani nagyságukhoz. A szomszédos nemzetek olvasztják őket magukba; részint római földön, részint a Volga partjain megy végbe e processus s Attila fiai nem tudják azt feltartóztatni.
Azonban még néhány évig fentartották magukat a történelem színpadán, s hogy a hunnok történetéről alkotandó képünk teljes legyen, okvetetlen meg kell emlékeznünk viszontagságaikról.
Attila fiai a keleti gótok részéről szenvedett súlyos vereség után teljesen elvesztették önbizalmukat. El kellett ismerniök, hogy atyjok birodalmának visszaállítására nem képesek s hallgatag megegyeztek egymással, hogy tegyen ki-ki, a mit akar. Denghizik a hozzá csatlakozó hunnokkal a pusztai nomád életet választotta. Ernák pedig híveivel együtt, miután a római kormány engedélyét kinyerte, a Duna torkolata körül Kis-Scythiában telepedett le. Példáját követték Emnedzár és Uzindur, kiknek az Uto és Oescus (Vid és Isker) folyók körül Novae és Nicopolis város környékén jelölt ki a birodalmi kormány lakóhelyeket. Itt azután idők multán a vad harczosokból békés polgárok lettek s utódaik a művelődés szolgálatában engesztelő áldozatokat hoztak azokért a rombolásokért, melyeket atyáik elkövettek.
Azonban Denghizik, ki a Dnjeper melléki hordák fölött uralkodott, tovább is felsőségi jogot gyakorolt a Duna mellékein letelepült törzsekkel szemben. A 462. évben négy pusztai törzszsel, úgymint az angiscirekkel, bittugorokkal, bardorokkal és ulzingurokkal megszállja Bassiana városát, a mai Péterváradot, melyet a gótok a rómaiaktól foglaltak el, s mely egyik védbástyája volt határszélöknek. Míg a hunnok a vár vivásával vesződtek, megérkezett Valemir s a hunnokat harmadszor is megverte, kik rendetlenül vonultak vissza a Duna balpartjára.
Egy más alkalommal, 466-ban a pusztai hunnok az erősen befagyott Dunán Hormidák nevű főnökük vezérlete alatt átkeltek s a parti Daciát teljesen kirabolták. A kelet-római császár, Leo, Anthemius consult küldötte ellenök, ki oly kiváló ügyességgel intézte a támadást, hogy Hormidák és társai vereséget szenvedtek, s rendkívül megfogyatkozva, podgyászuk s lovaik nélkül menekültek vissza a pusztaságba. A 467. év tavaszán Denghizik újra megtámadta a birodalmat; de a gót származású római parancsnok, Anagastus elfogta, s megölvén, fejét Konstantinápolyba küldte, hol nagy örömmel fogadta a lakosság Attila hatalmas fiának kimultát.
Denghizik halálával az utolsó kötelék is elszakadt, mely Attila családját egybefűzte. Viszály támadt Hunnivar törzsei közt, s a hunn telepek Pannoniában és Moesiában római szokásokat kezdtek utánozni; habár csak lassanként vesztik el törzsbeli egyéniségöket. Viseletökről, nyelvökről s némely gondosan őrzött intézményeikről egy század mulva is hunnoknak lehetett őket felismerni. Nemzeti főnökük kormányozta őket s a főbb törzsek fejei királyi czímet vettek föl, kik azonban politikai és hadügyi tekintetben a római tisztviselőktől függtek.
A dunai gyarmatokban fölnevelkedő hunnok közül számosan emelkedtek nagy méltóságokra. Ilyenek voltak többek közt Acum, Illyria hadparancsnoka, Attila egyik unokája Mundo, kit Belizár tábornokává tett; Bessa patricius, kinek érdemeit vagyonhajhászás homályosította; s Froilas és Blivias testvérek, kik közül amaz magister militum, emez pentapolisi kormányzó volt. Általában rendkívüli kegyben részesültek a hunn szövetségesek a VI. század elején a konstantinápolyi udvarban. A byzanczi piperkőczök hunn divat szerint rövidre nyiratták hajukat s hunn ködmönt és mentét viseltek. Maga Justinianus is kedvelte e viseletet, mely Belizár és Narses táborában már egészen közönségessé vált.
A hunn főnökök idővel elfogadták a keresztyénséget s megszüntek a müvelt világra nézve veszedelmesek lenni. Ezzel azután véget ért egykori félelmes jelentőségük is s Ernák, Uzindur és Emnedzár letüntek a cselekvés szinpadáról, a nélkül, hogy ezt a történetirás észrevette volna.
Attila utolsó unokája volt Mundo, a Gheism fia, ki előbb a rabló scamarok főnöke, azután Itáliában Theodorich hűbérese s végül Justinianus hadseregében lovassági tábornok lett. Mint ilyen kalandos életét Salona ostrománál vesztette el, a hol fia halálát akarta a gótokon megbosszúlni. Vele a hunnok híre végkép elenyészik s nevökkel nem találkozni többé a történelem lapjain.
Mondák, legendák Szent László Királyról
Mondák, legendák Szent László Királyról
"erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára. Ám mikor látta, hogy kitünteto javakkal dicsekedhet, nem fuvalkodott fel gőgjében, nem foglalta el mások jogait ármányosan vagy erőszakkal, hanem a kapott jótéteményekért köteles hálát adva annak, aki megelőző érdemek nélkül szokta osztogatni a javakat, valahányat észrevett magában, Isten tiszteletének szentelte. "
László megmenti az elrabolt lányt
Szent László királyunk (1077-1095), Béla király középső fia, édesapjuk halála után hercegi rangban egy ideig békében élt Salamon királlyal.
Ebben az időben történt, hogy a pogány kunok áttörték a gyepüket, és a Meszesi-kapu felső részénél az országba törtek, s kegyetlenül végigprédálták az egész vidéket.. Kirabolták a Nyírséget, elmentek egészen Bihar városáig. Rengeteg férfit, asszonyt és állatot vittek magukkal. Ellenállás nélkül keltek át a Lapos patakon, a Szamos folyón, majd a zsákmánnyal elvonultak. De Salamon király, Géza és László herceg is összeszedték seregüket, és a kunok után indultak Gyorsan átkeltek a Meszesi-kapun, mielőtt még a kunok a hegyeket elérték volna. Doboka városában csaknem egy hétig várták a pogányok érkezését. Egy Francsik nevű kém jelentette a kun sereg közeledtét.
Az elbizakodott kunok kezdetben csak a tartalék seregüket akarták harcba vetni, de amikor meglátták a magyar seregeket, megijedtek és egy hegy csúcsára vonultak vissza.
A magyarok itt, a kelés hegységen rohamozták a kunokat. László herceg mindjárt az első rohamban négyet is levágott a legerősebb pogányok közül.
Ekkor történt, hogy László herceg meglátott egy pogányt, aki felragadott a lovára egy magyar lányt és elvágtatott vele. László, nem törődve a sérülésével, megsarkantyúzta Szög nevű paripáját és a beretvált fejű pogány után vágtatott.
Freskórészlet a székelyderzsi templomból, Üldözés
(Nagyításhoz kattintson a képre!)
Szélsebesen üldözte a kunt, már csak egy lándzsa hossz választotta el tőle, de sehogy sem tudott közelebb férkőzni , mert a lova sehogy sem bírta az iramot.
Amikor a herceg látta, hogy nem tud közelebb férkőzni a kun lovashoz, odakiáltott a magyar lánynak, hogy az övénél fogva rántsa le a kunt a lóról.
A lány így tett, a amikor mindketten a földre kerültek László herceg rátámadt a rablóra. A lány ugyan könyörgött neki, hogy ne ölje meg a kunt, de László elvágta az inát és leölte. A csatában egyébként a király serege és a herceg nagy győzelmet arattak, a az elrabolt keresztényeket kiszabadították.A legenda ábrázolás a székelyderzsi templombanA viszály oka
Salamon király és a hercegek, Géza és László közötti viszony akkor kezdett elhidegülni, amikor a besenyők betörése után a királyi sereg elindult megbüntetni a nándorfehérvári őrséget, aki engedte betörni a besenyőket az országba. Nándorfehérvár ostroma elhúzódott. Ugyan lőtornyokat építette a vár köré és ostromgépeket is felvonultattak, a városvédő görögök, szaracénok és bolgárok azonban vitézül védekeztek.
Az ostrom harmadik hónapjában egy rabul ejtett magyar lány segített nekik, aki felgyújtotta a várost, s a nagy szélben minden épület lángba borult. A magyar csapatok akkor bevették a várat egy erőteljes rohammal. A megmaradt várvédők pedig a belső fellegvárba húzódtak vissza.
A vár tömve volt kincsekkel, drágaságokkal. Az ostromló magyarok mindegyike meggazdagodott egy pillanat alatt. A zsákmány elosztásakor már vita támadt a király és a két herceg között. A civakodás azonban akkor vált ellenségeskedéssé, amikor a fellegvárba húzódók megadták magukat.
A megmaradtak tudták, hogy a hercegek istenfélők, a szenvedőket szívből sajnálók, ezért a többség nekik adta meg magát, nem pedig a zordságáról és zsarnokságáról elhíresült királynak.
A király ezt zokon vette, a nyílt ellenségeskedés viszont akkor kezdődött, amikor a király a hercegek hitére lejötteket és vagyonukat is fel akarta osztani.
A hercegek szembeszálltak a királlyal, ezért nem is tudtak megosztozni a hadizsákmányonSzent László látomása
A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon királya hercegek ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal érkezett Lászlóval.
A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Ott akkor hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy Vác nevű szent életű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-3 valamit?
- Semmit - felelte a herceg
Így szólt ekkor Szent László.
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja!
Géza herceg így szólt ekkor.
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
Utána elmentek arra a helyre ahol a látomás történt. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük. Szarvain égő gyertyákkal. Amikor megpillantották egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták. Szent László így szólt.
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük!
Így is lett. De az első látomás helye nem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.Viadal Salamonnal
Salamon király, apósa a német császár segítségével hadjáratot indított Géza irály ellen, s annak sikertelensége után búsan visszahúzódott Pozsony várába. Békességben itt sem maradhatott, mert Géza király öccse, László herceg ostrom alá vette a várat.
Mivel a vár erős volt, az ostrom elhúzódott. Ez alatt Salamon vitézei gyakran kimentek a várból és megvívtak László katonáival. Álruhát öltve gyakran a vezérek is részt vette e párviadalokban.
Az egyik alkalommal László herceg közvitéznek öltözve közeledett a várhoz. Salamon is ugyanekkor öltött közvitézi öltözetet, fegyverzetet és kilovagolt. Egyikük sem sejtette, hogy a másik sereg vezére áll vele szemben.
A várbeliek kiültek a várfalra megnézni a párviadalt, biztosak voltak Salamon király győzelmében. Amikor Salamon közel ért Lászlóhoz, a szeméhez kapott és visszadöbbent. László herceg feje fölött ugyanis két angyalt látott, akik a levegőben röpdöstek és tüzes karddal fenyegették őt. Salamon ettől annyira megrémült, hogy rögvest futásnak eredt, visszamenekült a várba.
Vitézei döbbenten kérdezték:
- Uram, hiszen te három-négy vitéztől sem szoktál megijedni, most egy elől is megfutamodtál?
Salamon lihegve az ijedségtől válaszolt.
- Ember elől én még el nem futottam, de nem ember ez, hiszen tüzes kardok védelmezik.Salamon a toronyban
Géza király halála után öcsét, László herceget választotta királlyá a nemesség. Mindenki ismerte László kegyességét, vitézségét és szívének jóságát. László először tiltakozott a koronázás ellen, mert szerette a békességet, s az országot vissza akarta adni Salamonnak. De végül engedett a magyar uraknak és megkoronáztatta magát. Trónra lépve jámborul uralkodott. Enyhítette a törvények szigorát, vigasztalta a szomorúakat, megszabadította a foglyokat, oltalmazta az árvákat.
Salamont, aki ezalatt Pozsonyban élt, szíves jósággal mindennel gazdagon ellátta. Salamon lelkét azonban méreg és keserűség marcangolta. Dühös lélekkel László király elpusztításán mesterkedett.
Cselt szőtt ellene. Egy régi katonáját arra vette rá, hogy álmában ölje meg László királyt. A katona ekkor a király testőre volt, amikor rákerült az őrség, a király hálószobájához lopódzott, berontott és kirántotta a karját, hogy ledöfje a királyt. Ebben a pillanatban lángoló fényesség vakította el. Az egész szobát betöltötte ez a fényesség, mert a szomszédos piactéren a villám belecsapott a feszületbe. Az orgyilkos ezt égi jelnek vette, kiejtette a kardot a kezéből és térdre rogyott a király előtt, bocsánatért esdekelve.
Bevallotta, hogy Salamon vesztegette meg és vette rá az ocsmány tettre. László király szíve még ekkor is kegyes volt. Enyhe ítéletet hozott: Salamont egy hatalmas toronyba záratta, amely Visegrád mellett állott és romjaiban még ma is látható a Dunakanyarban.Csata a kunokkal
László király uralkodása idején számos csatát nyert idegenek ellen, s az ország határait kiszélesítette. Legemlékezetesebb harcokat a kunok ellen vívott.
Egy Kapolcs nevű kun vezér tört be Erdélybe, azt felprédálta és zsákmányt vitt magával. Magukkal hurcolták még a nemesek feleségét és gyermekeiket is.
László király ekkor éppen Szlavóniában harcolt és éppen hazafelé tartott amikor a kunok betöréséről értesült. Amilyen gyorsan csak lehetett, a kunok után vágtatott és a Temes folyó mellett utol is érte őket. Vörös zászlaja alatt megrohamozta a kunokat. Isten ekkor szétszórta a kunokat a magyarok színe előtt.
László király ekkor azt kiáltotta a vitézeinek:
- Ne öljétek meg a kunokat, csak fogjátok el őket, ha megtérnek, hadd éljenek!
Kapolcs, a kun vezér és sok bátor kun vitéz ekkor már halott volt. A többieket a magyarok elfogták. Egyetlen kun maradt meg hírmondónak, egy Eszembó nevű.
Tőle tudták meg a kunok a történteket és nagyon elszomorodtak. Követeket küldtek László királyhoz és gőgösen követelték a foglyok elengedését, támadást ígérve ellenkező esetben. László király csak nevetett a kunok fenyegetésén. Elébük ment a Dunához, amikor jöttek, hogy az országot felprédálják A király bátran rohant az ellenségre, ez első rohamban leszúrta a kunok vezérét, akit Ákosnak hívtak. Isten ismét megsegítette a magyarokat, szétszórta a kunokat. A király így ismét győzelemmel tért haza.Szent László csodatettei
Szent László király éppen az oroszokkal csatázott, üldözve őket kies tájra jutott, ahol több napi járásra se embert se állatot nem találtak a magyarok Amikor a szent király látta, hogy a pusztaságon éheznek a katonái, elvonult egy félre eső helyre, térdre esett és úgy könyörgött az Úristenhez. Az Úr meghallgatta a szavát, s amikor Szent László felemelkedett rögtön csoda történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. Csodálkoztak a katonák, mert a nagy állatsereglet szelíden közeledett. Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a szent királynak is. Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Olyan nagy volt a vitézek szomjúsága, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek.
A tatárok vezére is meghallotta e kiáltozást és gúnyosan kérdezte László királytól:
- Miért bőgnek ennyire a katonáid:
-Mert veled akarnak megütközni! - felelete Szent László.
Az ütközet előtt a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdítse. Isten most is meghallgatta könyörgését lova patkójának nyomán víz buggyant ki. Bőséges forrás fakadt a nyomában. A friss víz a katonákat felüdítette. Vize azóta sem apadt el, ki nem száradt. A forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.Szent László pénze
A kunok éppen Kolozsvárott támadták, a magyar csapat azonban megfutamította az ellenséget. menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat.
A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az üldöző magyarok elé.
Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Valóságos aranyesővel árasztották el az üldözőket. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóhátról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult:
- Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. Isten a kunok földre szórt aranyát egytől egyig kővé változtatta!
E vidéken sokáig mutogatták a különös köveket, amit a nép Szent László pénzének nevezett!
Szent László pénze
(Nagyításhoz kattintson a képre!)A tordai hasadék
Erdélyben, a Torda mellett nagy harcot vívott a király a kunokkal. Futott a magyar sereg és futott a király is. A Torda feletti hegyélen vágtattak a magyarok, nyomukban a vérszomjas kunok. Szent László nyomában lihegtek a kunok, fejszéjükkel csaknem levághatták. A király ekkor felsóhajtott és imával fordult az egek Urához.
- Szabadíts meg Uram, hiszen éretted harcoltam!
Isten meghallgatta Szent László imáját és csodát tett! Kettérepesztette a hegyet a király mögött.
A tordai hasadék
(Nagyításhoz kattintson a képre!)
A kunok rettenve fogták vissza a lovaikat, mert hatalmas szakadék tátongott előttük. A király lova patkójának helye még évszázadok múltán is jól látszott ezen a helyen.Szent László füve
Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:
Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.
Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle vártsegítséget. mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.
Szent László füve, Genciána
(Nagyításhoz kattintson a képre!)
2010. július 4., vasárnap
2010. június 29., kedd
2010. június 28., hétfő
Kornyáné dr. Szoboszlay Ágnes
Kornyáné dr. Szoboszlay Ágnes
nyugalmazott egyetemi adjunktus
Rövid szakmai életrajza
Diplomaszerzése: 1961-ben szerzett magyar–történelem szakos diplomát a KLTE-n.
További pályája: 1969-ben bölcsészdoktor, az 1969–70-es tanévben ösztöndíjas Finnországban, 1977–81 között Berlinben élt a Humboldt Egyetemen magyar lektori állást ellátó férjével. 1985–89 között a Jyväskyläi Egyetem magyar lektora.
Kutatási területei: stilisztika, névtan. (Lásd még itt!)
Oktatás: leíró nyelvtan, jelentéstan, stilisztika.
Publikációi
Önállóan megjelent művek:
1. Jakab László: Papp István hetven éves. Kornya László--K. Szoboszlay Ágnes: Papp István tudományos munkásságának bibliográfiája. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 49. sz.) Debrecen, 1971.
2. K. Szoboszlay Ágnes: Mutató a Magyar Nyelvjárások 11--25. kötetéhez. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 59. sz.) Debrecen, 1991.
Ismertetések:
1. Kálnási Árpád: Népi beszélgetések Szatmárból: MNyj. 33 (1996): 174--176
2. 103 tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára. Névtani Értesítő 15. sz.: MNyj. 33 (1996): 176--179
Dr. Kálnási Árpád - szakmai életrajz
Dr. Kálnási Árpád
nyugalmazott egyetemi docens
Rövid szakmai életrajza
Diplomaszerzés: 1967-ben szerzett magyar–történelem szakos diplomát a KLTE-n.
További pályája: 1976-tól bölcsészdoktor, 1990-től a nyelvtudomány kandidátusa, 1998-ban habilitált magyar nyelvjárástanból.
Kutatási területei: helynévtan, magyar nyelvjárások. (Lásd még itt!)
Oktatás: elsősorban leíró magyar nyelvből tart szemináriumokat, előadásokat.
Publikációi
Könyvek:
1. Kálnási Árpád, A Fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Debrecen, 1984.
2. Jakab László--Kálnási Árpád, A Nyírbátori járás földrajzi nevei. Nyírbátor, 1987.
3. Kálnási Árpád, A Mátészalkai járás földrajzi nevei. Debrecen, 1989.
4. Kálnási Árpád--Sebestyén Árpád, A Csengeri járás földrajzi nevei. Debrecen, 1993.
5. Kálnási Árpád: Népi beszélgetések Szatmárból. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 63. sz.) Debrecen, 1995.
6. Kálnási Árpád: Szatmári helynévtípusok és történeti rétegződésük. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 67. sz.) Debrecen, 1996.
7. Fejezetek a Csűry-iskola történetéből. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 72. sz.) Debrecen, 1998.
Tanulmányok:
A Fehérgyarmati járás földrajzi neveinek összegyűjtéséről. MNyj. XXII. 1979. 133–139.
A helynévgyűjtés módszeréről a Fehérgyarmati járás földrajzi neveinek összegyűjtése kapcsán NÉ. 3. 1980. 75–84.
A földrajzi nevek rendszerezésének kérdéséhez. MNyj. XXIII. 1980. 23–34.
Földrajzinév-gyűjtés a Fehérgyarmati járásban. SzabSzle. XVII. 2. 1982. 62–67.
Csűry Bálint és a tulajdonnévkutatás. In: Hagyományápolás és megújulás. Debrecen 1982. 55–61.
Mezőpeterd földrajzi nevei. In: Bihari Múzeum Évkönyve. 3. Berettyóújfalu 1982
Keresztnévadás Kubában. MNyj. XXV. 1983. 107-114.
Volkstümliche und offizielle Benennungen von Gewässern. XV. Internationaler Kongress für Namenkunde.Leipzig 1984. Mikrofilm.
A közösségi és a hivatalos névadás néhány jellemző vonásának összevetése a víznevekben. MNyj. XXVI-XXVII. 1984-5. 97-102.
A szatmári táj múltja és jelene helynevei tükrében. SzabSzle. XX. 2. 1985. 67-75.
A Tisza-Túr köze vízneveinek névtani rendszere. In: A magyar nyelv rétegződése. Bp. 1988. 514-522.
Jelenkori helynévadásunk néhány jellemző vonásáról. Folia Uralica Debreceniensia. 1. 1989. 33-37.
"A Fehérgyarmati járás földrajzi nevei" című kötet művelődéstörténeti vonatkozásai. In: Névtudomány és művelődéstörténet. Zalaegerszeg 1989. 123-126. MNyTK. 183. sz.
Néhány szóföldrajzi térképlap Szatmárból. Benkő Loránd emlékkönyv. Bp. 1991. 321-326.
Vámospércs földrajzi nevei. Vámospércs története. Vámospércs 1994-5. 261-291
A "Csengeri járás földrajzi nevei" című kötet művelődéstörténeti tanulságai. NÉ. 1995. 16. sz. 12-19
Rendszerváltás -- utcanév-változtatás: MNyj. 32 (1995): 55--61
Az első magyar nyelvatlasztervről. MNyj. XXXV 1998.(megjelenés alatt)
Szatmári helynévtípusok és történeti rétegződésük. NÉ. 19. 1997. 26-30
Szövegközlés a debreceni cívisnyelvből. MNyj. 36 (1999): 199–208
Ismertetések:
Heves megye földrajzi nevei. II. A Füzesabonyi járás. MNyj. XXII. 1979. 153-157
Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. MNyj. XXII. 1979. 157-162
A Csepel-sziget helynevei. MNyj. XXVI-XXVII. 1984-5. 253-255
Dr. Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. MNyj. XXVI-XXVII. 1984-5. 257-258
A magyar hivatalos helységnévadás. Mező András könyve, HBN. 1982. XI. 20.
Helységnevek. In: Kelet-Magyarország, 1982. XII. 11.
A magyar nyelv rétegződése. MNyj. XXX. 1992. 166-173
Várkonyi Imre: Büssüi tájszótár. MNyj. XXX. 1992. 162-166
Új magyar tájszótár. Harmadik kötet. K–M.: MNyj. 34 (1997): 218--222 (WinWord)
Kiss Lajos, Földrajzi neveink nyelvi fejlődése: MNyj. 34 (1997): 222--225 (WinWord)
Balassa Iván: Szabó T. Attila (1906-1987). MNyj. XXXV. 1998.
Győr-Moson-Sopron megye földrajzi nevei I. MNyj. 36 (1999): 153–9
Nyelvjárási szövegközlések:
Szabolcs-Szatmár északkeleti része. MNyj. XXII. 1979. 165-173.
Hajdú-Bihar megye északkeleti része. Nyj. XXIII. 1980. 207-209.
Csángó szöveg Klézséről : MNyj. 34 (1997): 249–255 (WinWord)
Szövegközlés a debreceni cívisnyelvből. MNyj. XXXVI.
Egyéb munkák:
A Tisza-Túr közének földrajzi nevei. Doktori értekezés. Kézirat. Debrecen 1976
Feladatlapok magyar nyelvtanból. In: A FEB-táborok munkája. Szeged 1978
Magyar nyelvtan. Gyakorló levelek a gimn. II. o. számára. In: BTK, FEB. Szeged 1982
75 éves a Magyar Nyelvtudományi Társaság. HBN, 1980. I. 5.
Nyelvművelésünk Jugoszláviában. HBN, 1980 II. 24.
Tulajdonképpen. HBN. 1982. X. 22.
Cserge, berbécs, kaliba. HBN. 1982. XII 31.
Egy s más az anyanyelvi műveltségről. HBN. 1982. IX. 18.
Makrapipa. HBN. 1982. XII. 18.
A nyelvművelő Arany. HBN. 1982. XII. 31.
Felvételi vizsgák tapasztalatai. Magyar Nemzet . 1983. VII. 17.
Kálmán Béla 70 éves. NÉ. 8. 1983. 173-176.
Csűry Bálint emlékezete. HBN. 1991 11.
Búcsú Kálmán Bélától. NÉ. 19. 1997. 143–5
Dr. Sebestyén Árpád - szakmai életrajz
Dr. Sebestyén Árpád
nyugalmazott egyetemi tanár
Rövid szakmai életrajza
Diplomaszerzése: 1954-ben végzett a KLTE-n.
További pályája: 1954 óta tanít a tanszéken, 1961 óta kandidátus, 1972–1992: tanszékvezető; 1965–68: dékánhelyettes, 1975–1980: rektorhelyettes.
Kutatási területei: nyelvjárástan, szociolingvisztika, névtan, nyelvművelés, hangtan, szófajtan (névutók, határozószók).
Oktatás: szinte minden tárgyat oktatott már a magyar nyelvészetből. (Lásd még itt! és Sebestyén Árpád hetvenéves)
Publikációi
(Ld. még: Sebestyén Árpád tudományos és publicisztikai munkássága)
Könyvek:
1. Sebestyén Árpád: Mutató a Magyar Népnyelv I--VI. és a Magyar Nyelvjárások I--X. kötetéhez. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 46. sz.)Debrecen, 1965.
2. Lőrincze Lajos: Földrajzi neveink élete. Sebestyén Árpád: Újabb eredmények és feladatok földrajzinév-kutatásunkban. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 47. sz.) Debrecen, 1967.
3. Sebestyén Árpád: A tájnyelv mint stíluseszköz Móricz Zsigmond műveiben. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 50. sz.) Debrecen, 1972.
4. Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves. Kiss Antal: Kálmán Béla tudományos és publicisztikai munkássága (1934--1982). (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 52. sz.) Debrecen, 1983.
5. Sebestyén Árpád: A szociolingvisztika elemei Csűry Bálint népnyelvkutató iskolájában. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 57. sz.) Debrecen, 1990.
6. Kálnási Árpád--Sebestyén Árpád, A Csengeri járás földrajzi nevei. Debrecen, 1993.
7. Sebestyén Árpád, Értsünk szót! (Útvesztők és útjelzők mindennapi nyelvhasználatunkban). Debrecen, 1994. (220 lap)
8. Sebestyén Árpád: Kétszázéves a "Debreceni Grammatika". (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 70. sz.) Debrecen, 1997.
Tanulmányok:
1. Kovács István nyolcvanéves: MNyj. 33 (1996): 215--218
2. Kétszázéves a "Debreceni Grammatika" : MNyj. 34 (1997): 21--41 (WinWord)
3. Nagy Jenő: MNyj. 34 (1997): 257--258 (WinWord)
4. Papp László: MNyj. 34 (1997): 258--260 (WinWord)
Ismertetések:
1. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára: MNyj. 32 (1995): 161--166
2. H. Tóth Tibor: Félegyháza népnyelvének palócos gyökerei: MNyj. 32 (1995): 166--168
3. Rónai Béla: Zselici nyelvatlasz: MNyj. 33 (1996): 168--173
4. A romániai magyar nyelvjárások atlasza: MNyj. 34 (1997): 213--218 (WinWord)
Szerkesztői tevékenység:
1. Anyanyelv, közélet, műveltség... [Belső címlapon:] Anyanyelv, közélet, művelődés. (Válogatás az 1975. évi magyar nyelv hete előadásaiból). Összeállította és szerkesztette Sebestyén Árpád. Budapest, 1976.
2. Hagyományápolás és megújulás. (Debreceni magyar nyelvészeti napok 1981. november 12--14.) Összeállította és szerkesztette Sebestyén Árpád. Debrecen, 1982. (183)
A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI
TIZENEGYEDIK KIADÁS
MÁSODIK (VÁLTOZATLAN) LENYOMAT
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1985
TARTALOM
TOC \O "1-2" \N ELŐSZÓ
SZABÁLYZAT
ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
Írás és helyesírás
A magyar helyesírás
A BETŰK
A magánhangzók írása
A mássalhangzók írása
Az ábécé
A betűrendbe sorolás
A KIEJTÉS SZERINTI ÍRÁSMÓD
A szótövek írása
A toldalékok írása
A szóelemek elhomályosulása
A SZÓELEMZŐ ÍRÁSMÓD
A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód
A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód
A HAGYOMÁNYOS ÍRÁSMÓD
AZ EGYSZERŰSÍTŐ ÍRÁSMÓD
A KÜLÖNÍRÁS ÉS AZ EGYBEÍRÁS
A szóismétlések írása
A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek,
valamint az ikerszók írása
Az alárendelő szókapcsolatok és összetételek írása
Egyéb típusú szókapcsolatok és összetételek
A KIS ÉS A NAGY KEZDŐBETŰK
A kis kezdőbetűk
A nagy kezdőbetűk
Egyéb esetek
A TULAJDONNEVEK ÍRÁSA
A személynevek
Az állatnevek
A földrajzi nevek
A csillagnevek
Az intézménynevek
A márkanevek
A kitüntetések és a díjak neve
A címek
Tulajdonnevek köznevesülése
AZ IDEGEN KÖZSZAVAK ÉS TULAJDONNEVEK ÍRÁSA
A magyar írásmód szerinti írás
Az idegen írásmód szerinti írás
Az átírás
AZ ELVÁLASZTÁS
A szótagolás szerinti elválasztás
Az összetett szavaknak elemeik szerinti elválasztása
AZ ÍRÁSJELEK
A mondatokat záró írásjelek
A tagmondatok közötti írásjelek
A mondatrészek közötti írásjelek
A szövegbe ékelődést jelző írásjelek
Szavak és szórészek közötti írásjelek
Toldalékok kapcsolása
Egyéb írásjel-használati tudnivalók
A RÖVIDÍTÉSEK ÉS A MOZAIKSZÓK
A rövidítések
A mozaikszók
EGYÉB TUDNIVALÓK
ELŐSZÓ
Helyesírási szabályzatunk 10., 1954. évi kiadása három évtizeden át szolgálta társadalmunkat. Ez alatt az idő alatt a magyar helyesírásnak azelőtt sohasem tapasztalt egyöntetűsége jött létre, a 10. Kiadás nak az addig szabályozatlan esetekre adott tanácsai és ésszerű újításai is a közgyakorlat szerves részeivé lettek. Hogy helyesírásunk egységesebbé és szabályozottabbá vált, az iskolai oktatás kiter jesz tésének, a könyvkiadás és általában a sajtótermék-előállítás ugrásszerű fejlődésének, a nyomda iparral szemben támasztott szigorú követelményeknek, továbbá egyéb népgazdasági és művelődés politikai indítékoknak szükségszerű következménye volt.
A helyesírás azonban csak akkor tudja betölteni társadalmi szerepét, ha szünet nélkül gondozzák. 1954 óta mind beszélt, mind írott nyelvünk – elsősorban szókincsében – sokat változott, a nyelvi tudo mány ban új nézetek, módszerek jelentkeztek, az írással élő emberek igényei megnövekedtek. Az a minden irányú fejlődés, az az életünk alapjaiig ható változás, amely társadalmunkban így is végbe ment, időszerűvé tette, hogy az Akadémia ismét áttekintse helyesírásunk szabályainak rendszerét, és formájában megújítva – a magyar írással bárhol a világon foglalkozó egyének és közösségek számára – közzétegye.
Az előkészítő munkálatok során az illetékes akadémiai testületek aprólékosan megvizsgálták helyes írásunk minden kérdéskörét. Elemezték a felvetett módosító javaslatok indokoltságát, és felmérték, hogy végrehajtásuk esetén nyer-e velük a magyar helyesírási gyakorlat. Ez a több évig tartó munka azzal az elvi tanulsággal zárult, hogy a helyesírás állandósága, a kikristályosodott írásgyakorlat lénye gének fenntartása napjainkban sokkal fontosabb társadalmi érdekké vált, mint bármikor ezelőtt. Írásrendszerünk nagyobb mérvű átalakítása ezért sem látszott ésszerűnek. Nem kíván mélyreható reformot közönségünk sem. A társadalmi s a tudományos érdek egyaránt azt diktálta, hogy a gyakorlat ban és a szakmai vitákban megszilárdult hagyomány minden értékét megőrizzük; a szokásosan elsőnek emlegetett helyesírási alapelvről, a kiejtés tükröztetéséről ezért is a hagyományőrzés felé tolódott el a hangsúly.
Hangjelölésünk rendszere például oly mélyen gyökerezik társadalmunk tudatában és rendkívül kiterjedt mindennapi írásgyakorlatában, hogy teljesíthetetleneknek bizonyultak a magyar betűállomány átalakí tá sát célzó javaslatok; helyesírási alapelveink viszonyának és arányainak módosítására komolyan gondolni sem lehetett. Hagyományos különírási-egybeírási rendszerünket is gyakran kifogásol ják, mert nehéznek vélik. Mégis célszerűbb volt megtartani, mint a szavak ezreinek írásmódját megváltoztató, tehát az írásgyakorlat teljes összezavarodásával járó ötletekkel próbálkozni.
Hogy vitatható reformokkal ne kísérletezzünk, hanem a már megszokott írásmódok mellett marad junk: ezt tanácsolta az az ismert tény, hogy a helyesírási módosítások társadalmi feszültségek forrá sai vá is válhatnak. Egyes személyek, sőt egész rétegek is hátrányos helyzetbe kerülhetnek amiatt, hogy az újításokról csak késve vagy egyáltalán nem értesülnek, kimaradnak a fejlődés nagy áramából, s ezért elszigetelődnek. Ez a veszély a határainkon élő magyarság körében fokozott mértékben jelentke zett volna. Ezért is beszéltünk meg ottani szakemberekkel is minden felmerült kérdést.
Helyesírásunk hagyományos rendszerét érintő fontos változás a 11. kiadásban csak az, hogy a dz és a dzs betű ábécénknek teljes jogú tagjává lépett elő: a 11. kiadás kimondja jegyeik sorvégi szétválaszt ha tat lanságát. Ezzel hosszú helyesírás-történeti folyamatban léptünk előre.
Annak ellenére, hogy tartózkodni kellett helyesírásunk megbolygatásától, szabályzatunk 11. kiadása több tekintetben jelentősen különbözik a megelőzőtől. A szabályok értelmezésében és megfogalma zásá ban a nyelvtudomány mai álláspontjának megfelelő szemlélet érvényesül. – A szabályzat fejezetei (a helyesírási részrendszereknek megfelelően) a hagyományosak, de ezek tagolása, az egyes pontok el rendezése szervesebb, áttekinthetőbb, ésszerűbb a 10. kiadásbelinél. Számos esetben lehetőség nyílt arra, hogy a közös lényeget kiemelő rövid bevezető után a részletek alpontokba rendezve következze nek: ezáltal a belső összefüggések jól érzékelhetővé váltak. – Minden eddigi szabályzatnál több figye lem fordul most a helyesírásban rejlő stilisztikai lehetőségekre. – A szabályzat gondozói egyez tették a nyelvészet és más szaktudományok szempontjait, s tiszteletben tartották az akadémiai szinten kidolgozott és jóváhagyott szakmai szabályzatokat és szójegyzékeket. – Bár a 11. kiadás is (minden elődjéhez hasonlóan) a helyesírási egység előmozdítója kíván lenni, a 10. kiadásnál rugalmasabban ítéli meg helyesírásunk több vitatott kérdését (így pl. a betűrendbe sorolást, az alakváltozatokat, az idegen szavak sorvégi elválasztását stb.).
A szabályzat megszövegezői érthetőségre és világosságra, törekedtek; a nem közismert, csak a nyelvé szet ben használt idegen szakszókat tudatosan kerülték.
A szabályzathoz csatlakozó szótár jelentősen megújult. A helyesírási tekintetben fontos és ezért szere pel tetett szóanyag mellé, főként a 10. kiadás idejére jellemző szavak helyére (mint a szabály pontok példái esetében is) mai társadalmi, gazdasági, politikai és tudományos életünk fontos és gyakran hasz nált szavai kerültek. A szabályokra, amelyek az illető szó írása szempontjából fontosak, utaló számok hívják fel a figyelmet. A címszók után következő, előtag és utótag szerint csoporto sított szó kapcsolatok és összetételek a különírási-egybeírási kérdések megoldásához segítenek hozzá.
Szavaink helyesírása a szabályzathoz igazodik. Ebből az is következik, hogy az eddigi írásmódok túlnyomórészt változatlanul maradtak; csak kevés szó írása módosult, ezzel többnyire elismerve már egyébként is elterjedt, helyeselhető írásmódokat.
*
A Kossuth Nyomda szedőüzemének dolgozói – tanúsítva a nyomdászok ügyszeretetét – társadalmi munkában vállalták a bizottsági előterjesztések, a szabályzati fejezetek és a szótár sokszorosítását és többszöri korrigálását. Ezzel lehetővé tették, hogy a tervezeteket sokan megismerhessék, és róluk véle ményt nyilváníthassanak. Így lehetett a 11. kiadás az eddig legszélesebb körű demokratikus közmeg egyezésen nyugvó rendszerezés, a Magyar Tudományos Akadémiának a táradalom véleményét tekin tet be vevő állásfoglalása.
*
A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadását az MTA Helyesírási Bizottsága dolgozta ki, a Nyelvtudományi Bizottság egyetértésével terjesztette a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya elé. Az osztály javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a közrebocsátásra a jóváhagyást 1984. április 24-i ülésén megadta.
SZABÁLYZAT
ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
Írás és helyesírás
1. Az írás közlendőink rögzítése látható jelekkel. A helyesírás valamely nyelv írásának közmeg állapo dáson alapuló és közérdekből szabályozott eljárásmódja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő és irányító szabályrendszer.
A magyar helyesírás
2. Helyesírásunk betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer.
a) Írásunk betűíró rendszerű, mert legkisebb egységei nem szót vagy szótagot rögzítő írásjegyek, hanem hangokat jelölő betűk.
b) Helyesírásunk a latin betűs írások közé tartozik, mert a sajátos magyar betűsor a latin betűkészlet ből alakult ki.
c) A magyar írás hangjelölő, mert betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak, szemben az olyan írásokkal, amelyekben a leírt forma jelentős mértékben eltérhet a kiejtéstől.
d) Írásunk sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből: a szóalakokban általában ragaszkodunk a szó elemek feltüntetéséhez; az írásmóddal érzékeltetjük a tulajdonnevek különféle fajtáit; a különírás és az egybeírás révén megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket; az össze tett szavak elválasztásakor tekintettel vagyunk a szóhatárokra; stb. Ez hozzásegít a közöl ni valók pontos ki fejezéséhez és gyors felfogásához. Helyesírásunkat ezért nevezhetjük értelem tükrözőnek is.
A BETŰK
3. Nyelvünk hangjainak (pontosabban hangtípusainak, azaz fonémáinak) írott vagy nyomtatott jeleit betűknek nevezzük. A magyar betű vagy egyjegyű, azaz egyetlen írásjegy: e, í, á, ü; b, r, s, v; stb.; vagy többjegyű, azaz írásjegyek kapcsolatából áll: cs, sz, ty, zs; dzs; stb.
Mind kézírásban, mind nyomtatásban vannak kisbetűink: a, ő; c, r, gy, zs, dzs; és vannak nagybetű ink: A, Ő; C, R, Gy, Zs, Dzs; stb. (Vö. 5., 8., 10.)
A magánhangzók írása
4. Magánhangzóinkat egyjegyű betűkkel jelöljük; egy részük ékezet nélküli, más részük ékezetes (vagyis ponttal vagy vonással van ellátva).
a) A rövid magánhangzókat jelölő hét betűt pont nélkül, illetőleg egy vagy két ponttal írjuk: a, e, o, u; i, ö, ü: ceruza, nyolc, közül, szikes, iparkodik stb.
b) A hosszú magánhangzókat jelölő hét betűre egy vagy két vonást teszünk: á, é, í, ó, ú; ő, ű: játék, lódít, húr, hős, űr stb.
5. A magánhangzókat jelölő nagybetűkre mind kézírásban, mind nyomtatásban ugyanúgy föl kell tenni az ékezeteket, mint a kisbetűkre: Ökrös, Ürményi, Ázsia, Óbuda, Őze stb. – Csak a rövid i nagybetűs alakján nincs pont: Ilona, Izland stb. A hosszú nagy Í-re azonban ki kell tenni az ékezetet: Írország, Új Írás stb.
6. A magánhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid és más a hosszú magánhangzós:
akar – akár | kemény – kémény |
bal – bál | öt – őt |
oda – óda | irt – írt |
áru – árú | tüzért – tűzért |
koros – kóros – kórós stb. | Vereb – veréb – véreb stb. |
Stilisztikai okból (a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére) a magánhangzót jelölő betűket hal moz hatjuk is: Één? Góóól! Neeem. Stb.
A mássalhangzók írása
7. Mássalhangzóinkat egy- vagy többjegyű, mellékjel nélküli betűkkel jelöljük.
a) A mássalhangzókat jelölő betűk közül tizenhét egyjegyű: b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, s, t, v, z: pálma, fejtegetés, kér stb. Nyolc betűnk kétjegyű: cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs: batyu, csökönyös stb.; egy betűnk pedig háromjegyű: dzs: lándzsa stb.
b) A mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelöljük. – Az egyjegyűeket kétszer írjuk le: bb, cc, dd, ff, gg, hh, jj, kk, ll, mm, nn, pp, rr, ss, tt, vv, zz: add, aggot, kellett stb. – A többjegyűeket csak az összetett szavak határán kettőzzük teljesen: jegygyűrű, fénynyaláb, díszszemle stb.; egyéb helyzetek ben egyszerűsítve kettőzzük őket, vagyis csak első jegyüket írjuk kétszer: ccs, ddz, ddzs, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs: loccsan, eddzük, asszonnyal stb. [De elválasztáskor: locs-csan, edz-dzük, asz-szony-nyal stb.; vö. 226. f), 227.]
8. A többjegyű betűknek csak az első jegyét írjuk nagybetűvel: Csoma, Dzsingisz, Szolnok, Zsolt stb. Ugyanígy: Ssz! (indulatszó); Nyár van. (mondat); stb.
A csupa nagybetűkben írt betűszókban a többjegyű betűk minden jegyét naggyal írjuk: KISZ, CSKP, GYSEV stb. [Vö. 283. a)] – Hasonlóképpen járunk el akkor is, ha bármely szót (vagy akár hosszabb szö ve get) végig nagybetűvel írunk: CSOMAGMEGŐRZŐ; TILOS A DOHÁNYZÁS; stb.
9. A mássalhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid és más a hosszú mássalhangzós:
hal – hall | hason – hasson |
len – lenn | feje – fejje |
eset – esett | orom – orrom |
megy – meggy stb. | kasza – kassza stb. |
Stilisztikai célból (a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére) a mássalhangzót jelölő betűket többszörözhetjük is: Nnem! Terringettét! Psszt! Stb.
Az ábécé
10. Az ábécé a betűk meghatározott felsorolási rendje. A magyar magánhangzókat és mással hang zó kat jelölő 40 kisbetű hagyományos állománya és sora (a magyar ábécé): a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.
A magyar nagybetűk sorrendje ugyanaz, alakjuk a következő: A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F, G, Gy, H, I, Í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, Zs. (Vö. 3., 5., 8.)
11. A magyar írásgyakorlatban is gyakran előforduló q-t, w-t, x-et és y-t így soroljuk be ábécénkbe: … p, q, r … v, w, x, y, z, zs; … P, Q, R … V, W, X, Y, Z, Zs.
A ch-t a betűrendbe sorolás szempontjából (bármely hangértékben áll is) c + h kapcsolatnak tekintjük. (Vö. 15.)
12. Régi, ma már egyébként nem használatos magyar betűkkel családneveinkben találkozunk. (Vö. 87., 157.) Ezek a többnyire kétjegyű betűk magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt jelölhetnek:
aa = á: Gaal [e.: gál] | ch = cs: Madách [e.: madács] |
eé = é: Veér [e.: vér] | cz = c: Czuczor [e.: cucor] |
eő = ö: Eötvös [e.: ötvös] | s = zs: Jósika [e.: józsika] |
ew = ö: Thewrewk [e.: török] | th = t: Csáth [e.: csát] |
oó = ó: Soós [e.: sós] | ts = cs: Takáts [e.: takács] |
y = i: Kölcsey [e.: kölcsei] stb. | w = v: Wesselényi [e.: veselényi] stb. |
Az ilyen régi betűket tartalmazó nevek betűrendi besorolásának módjáról a 15. pont szól.
13. Az idegen tulajdonnevekben és egyéb szavakban más ábécék betűi és betűkapcsolatai is előfor dul nak mind magánhangzók, mind mássalhangzók jelölésére:
angol: Greenwich [e.: grinics], joule [e.: dzsúl]
cseh: Dvořák [e.: dvorzsák], Škoda [e.: skoda]
francia: Eugène [e.: özsen], Nîmes [e.: nim]
német: Schäfer [e.: séfer], Werther [e.: verter]
olasz: Bologna [e.: bolonya], quattrocento [e.: kvatrocsentó]
portugál: Guimarães [e.: gimarajs], piranha [e.: piránya]
román: Tîrgovişte [e.: tirgoviste], piaţa [e.: piaca]
szerbhorvát: Đurić [e.: gyúrity], Živogošće [e.: zsivogostye]
Az idegen betűket és betűkapcsolatokat tartalmazó tulajdonnevek és egyéb szavak betűrendi besoro lásá nak elveit a 15. pont tartalmazza.
A betűrendbe sorolás
14. A betűrendbe sorolás az az eljárás, amellyel a szavakat – általában a magyar ábécé alapján – sor rendbe szedjük. Az egységes módon való elrendezés teszi lehetővé, hogy a szavak rengetegében tájé kozódni lehessen. A fontosabb általános szabályok, melyek a szótárakban, lexikonokban, név sorok ban stb. való eligazodást segítik, a következők:
a) A különböző betűvel kezdődő szavakat – a d) pontban jelzett kivételekkel – az első betűk ábécé beli helye szerint állítjuk rendbe, illetőleg keressük meg:
acél | kettő | remény |
cukor | Nagy | sokáig |
csók | nyúl | szabad |
gép | olasz | Tamás |
hideg | öröm | vásárol stb. |
A betűrendbe sorolás szempontjából nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között.
Az egyjegyű betűt teljesen elkülönítjük az azonos írásjeggyel kezdődő, de külön mássalhangzót jelölő kétjegyű (ill. háromjegyű) betűtől. Mindig az egyjegyű betű van előbb:
cudar | dac | Zoltán |
cukor | domb | zongora |
cuppant | duzzog | zúdul |
csalit | dzsem | zsalu |
csata | Dzsungária | zseni |
Csepel stb. | Dzsungel stb. | Zsigmond stb. |
b) Ha a szavak azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek, a sorrendet az első nem azonos betű ábécé beli helye határozza meg:
lom | pirinkó | tükör |
lomb | pirinyó | Tünde |
lombik | pirít | tünemény |
Lontay | pirkad | tüntet |
lovagol stb. | Piroska stb. | tüzér stb. |
e) A szavakat a szó belsejében és a szó végén levő betűk tekintetében a következőképpen szedjük betű rendbe. – Az egyjegyű betűt (miként a szó elején is) teljesen elkülönítjük az azonos elemmel kezdő dő, de külön mássalhangzót jelölő kétjegyű (ill. háromjegyű) betűtől, tehát az egyjegyű mindig meg előzi az utóbbiakat. – Az egyjegyű betűk sorrendjében a kettőzött betűk első és második írásjegye külön-külön betűnek számít. (Vagyis: bb = b + b; rr = r + r; stb.) – A többjegyű betűk kettőzött válto za tait sohasem az egyszerűsített alakok szerint soroljuk be a betűrendbe, hanem a megkettőzött betűt mindig két külön betűre bontjuk, s így soroljuk a szót a megfelelő helyre. (Vagyis: ccs = cs + cs; ggy = gy + gy; ddzs = dzs + dzs; stb.)
kas | mennek | nagy |
Kasmír | mennének | naggyá |
Kassák | menü | nagygyakorlat |
kastély | menza | naggyal |
kasza | meny | nagyít |
kaszinó | Menyhért | nagyobb |
kassza | mennybolt | nagyol |
kaszt stb. | mennyi stb. | nagyoll stb. |
d) A magánhangzók rövid és hosszú változatát jelölő betűk (a – á, e – é, i – í, o – ó, ö – ő, u – ú, ü – ű) a kialakult szokás szerint mind a szavak elején, mind pedig a szavak belsejében azonos értékűnek számítanak a betűrendbe sorolás szempontjából. A magánhangzó hosszú változatát tartalmazó szó tehát meg is előzheti a rövid változatút:
ír | Irán | író |
Irak | írandó | iroda |
iram | iránt | irónia stb. |
A rövid magánhangzós szó kerül viszont előbbre olyankor, ha két szó betűsora csak az azonos magán hangzók hosszúsága tekintetében különbözik:
égbolt | kerek | szel |
Égei-tenger | kerék | szél |
Eger | keres | szelel |
egér | kérés | szeles |
éger | koros | szelés |
égés | kóros | széles |
egész stb. | kórós stb. | szelet stb. |
e) A különírt elemekből álló szókapcsolatokat és az egybeírt vagy kötőjellel kapcsolt összetételeket minden tekintetben olyan szabályok szerint soroljuk betűrendbe, mint az egyszerű szavakat. A szó határo kat tehát nem vesszük figyelembe. – Ugyanez a szabály érvényes a közszavak közé besorolt tulajdon nevekre is.
Kis részben | márvány | tiszafa |
kissé | márványkő | Tiszahát |
Kiss Ernő | márvány sírkő | Tisza Kálmán |
kis sorozat | Márvány-tenger | Tisza menti |
kissorozat-gyártás | márványtömb | Tiszántúl |
kis számban | Márvány Zsolt | Tisza-part |
kistányér | másféle | tiszavirág |
kis virág stb. | másol stb. | tiszt stb. |
f) Különleges célt szolgáló névsorokban, tárgymutatókban, kartotékokban stb. a több szóból álló egy sé geket vagy az egész kapcsolat, vagy csak az első elem alapján szokás besorolni, ahogyan a könnyebben kezelhetőség érdeke vagy egyéb szempont kívánja. – A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén követendő eljárást szabvány írja elő (MSZ 3401).
15. A betűrendbe soroláskor a szokásostól némiképp eltérően kezeljük a régies írású magyar család nevekben, valamint az idegen szavakban és tulajdonnevekben előforduló régi magyar, illetőleg idegen betűket.
A régies írású magyar családnevekben levő kétjegyű betűket elemeikre bontva soroljuk be (ew = e + w; ch = c + h; cz = c + z; stb.): – Az idegen ábécékben használt kapcsolatokat szintén külön betűk egymásutánjának tekintjük. (ch = c + h; oe = o + e; sch = s + c + h; stb.). – Az idegen betűk közül azok, amelyek valamelyik magyar betűtől csak mellékjelükben különböznek, az ábécébe soroláskor nem tekintendők önálló betűknek. Az idegen mellékjelet csak akkor vesszük figyelembe, ha az idegen mellékjeles betűt tartalmazó szó betűinek sorában nincs más különbség. Ilyenkor az idegen mellékje les szó kerül hátrább:
cérna | Gaal | moshat |
Černý | galamb | mosna |
Champagne | Gärtner | Mošna |
Cholnoky | gáz | mosópor |
címez | geodézia | Møsstrand |
cukor | Georges | mostan |
Czuczor | góc | munka |
csapat stb. | Goethe stb. | Muñoz stb. |
16. Az olyan sajátos célú munkák (lexikonok, enciklopédiák, atlaszok és térképek névmutatói stb.), amelyekben magyar és idegen nyelvű szóanyag erősen keveredik egymással, rendszerint az úgyneve zett általános latin betűs ábécét követik: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, t, u, v, w, x, y, z. Ebben a rendszerben mind a magyar, mind az idegen többjegyű betűknek minden egyes eleme külön, önálló egységnek számít, és a besorolás nincs tekintettel sem a magyar ékezetekre, sem az idegen betűk mellékjeleire.
Az ilyenfajta munkák szavainak betűrendbe sorolása bonyolult feladat. A követendő eljárást a könyv tár ügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén szabvány (MSZ 3401) írja elő, illetőleg belső szakmai útmutatók szabályozzák. Ezek hatálya azonban nem terjeszthető ki írásbelisé günk általános gyakorlatára.