IVÁNYI SÁNDOR:
Magyar
átok
Sápatag, és búsul, izzad
most a magyar
Kit Nyugat szele, mint
földet az avar
Lehullván gyorsan,
vastagon, eltakar.
Eltakar és táplál, de nem
mint Isten, mézzel,
Hanem inkább Sátán,
gonosz, enyves kézzel,
Hadd szívják magyarok,
csatornákból, képpel.
Így lesznek élőholt,
Sátánnak szolgául,
Kiket Nyugat szele,
elragad prédául,
Ötven más hazának,
sanyarú rabjául.
Keletről, nyugatról,
egyet fúj, egyre kél:
Dolgozz, egyél, mának
élj, robotolj, és ne henyélj!
Gyáraimban, gépnél élj,
Istentől te ne remélj!
Felejtsd földed,
bocskorod, az már nem is te dolgod!
Nyugati szélt megóvod,
amíg kincstárunkat bepótlod!
Építsd hát az új Bábelt,
akolod, az lesz a te otthonod!
Távozzál el, szaladj,
tűnj el Sátán szele!
Árpádnak honából, vigyen
Isten keze!
Maradj a Seolban, légy a
holtak szele!
Hallgassunk mi örök, szép
Isteni szókat!
Hogy tegyünk az Úrnak,
gyümölcstermő jókat!
Lássa a hazánkat, Istent
félő szolgákat!
Megáld minket ezért, jó
kedvvel, bőséggel,
Hoz reánk víg évet,
angyali sereggel,
Mert szereti népünk,
Isteni meleggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!