Kui János:
Csak magasra
Ha nem odafönt, a magasban találkoztam
volna veletek, csak a földön törött
szárnyakkal ugrálva: mondjátok: mit érnék?
Ott a magasban a nyers levegőt mohón
haraptam, amíg sétáltam, s akkor, sok
kilométer után, éreztem: gyógyulok.
Kaptam menedéket,összesen tíz évet:
vártam, hogy meghalok, vagy még élek?
A szülőföldem ott lent fogadott,
ott szült meg anyám, s megbetegedett,
vérben fürdette nem kívánt gyerek,
mely késve érkezett ... hallod, anyám:
most rád emlékezek, rendet kértél
s lásd:tiszta ez az örökölt élet,
mással együtt, köszönöm meg néked!
Te mész előbb fel az égbe:légy a
követem, hogy készen legyen minden,
ha megérkezem, mert úton vagyok
s mint Lót, vissza nem tekintek.
Követem a csillagokat,barátságos
fénnyel mutatták a magasba vezető,
titkos utat, ott vár az otthonom,
ahol élnem adatott, megyek hát
előre, magasra, s ha eljutok
oda, mint a lábadozó beteg,
folytatom az életet, nem lent, nem
oldalt: jobbra, vagy balra, egyedül
a magasba, csak a magasba,
máshová nem megyek,
csak a magasba:
magasra ...
Csak
!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!