Felhatalmazásával átveszem a Magyar Rádió Vasárnapi Krónika volt főszerkesztőjének cikkét Méltó megemlékezésként vitéz lovag Szilágyi Árpád nemzetőr ezredesről.
https://www.facebook.com/lakatos.pal/posts/2598493793597097
https://www.facebook.com/lakatos.pal/posts/2598493793597097
Ma érte szól a harang. Érte, a 83 éves korában ma délelőtt 10 órakor, a Szegedhez közeli Deszken meghalt szegedi városvédő polgárért, vitéz lovag Szilágyi Árpádért, aki Szeged-Alsóvárosban, a Földmíves utca 13-ban született és itt is élte le rendkívül gazdag életét.
Nem kincsekben, tettekben volt ő gazdag.
"Szilágyi Árpád Szegeden született 1936-ban. Édesapja jó nevű iparos, az államosításig cipőboltot vezet. Árpád egyik bátyját 1951-ben összeesküvés miatt 5 év börtönre ítélik, édesapját a pribékek megverik. Egy évvel később meghal. Származása és bátyja miatt Árpádot nem veszik fel középiskolába, esztergályosként dolgozik. Elvégzi a gépipari technikumot, majd a Rózsa Ferenc gimnáziumban tanít. Közben tanul, építőipari üzemmérnök képesítést is szerez. 1956-ban a szegedi tejüzemben dolgozik, a forradalom idején sem adják fel a munkát, ellátják a lakosságot, a kórházat, a klinikákat. Amikor a fővárosba szállítanak tejet, jár a Széna téren is, de a harcokban nem vesz részt."
1956 emlékét azonban tiszta szívvel ápolja. De minden fontos neki, ami Szegedhez kapcsolódik. 14-15 éves volt, ez a vészterhes ötvenes évek időszaka, amikor az alsóvárosi templomból elvitték a papokat. Elnémultak a harangok. Ekkor Árpád, akit barátomnak tudhattam, két unokatestvérével együtt, reggel, délben és este is, heteken keresztül megszólaltatta a harangot.
A harang, mint a vész jelzője, de egyben a dicsőség jelképezője is, mindig fontos volt számára. Nem véletlen tehát, hogy 2017. május 21-én, Szeged Napján, a Szegedi Dómban, hálaadó szentmise keretében felszentelték a világ magyarságának összefogásáért Őrbottyánban közadakozásból készített 56 kilós harangot, amelyet még aznap el is helyeztek az évek alatt nemzeti emlékparkká alakított szülőház udvarán, hogy haranghangjából kicsengjen: "Egy haza van, az Magyarország".
Az ő élete is bizonyította, nem kell ahhoz világhíressé lenni, hogy valaki szerethesse a hazáját. És tegyen is érte.
Árpád élete jelentős pillanatának tartotta, amikor létrehozta a Szegedi Hagyományőrző és Városépítő- Védő Egyesültet. Mindenre odafigyelt, ami szegedi. Kertjében a kettős kereszt felirata is hirdeti a magyar ember számára legfontosabb gondolatot: "Istenért, Hazáért, Nemzetért!"
Nemzeti Emlékkertjében szobor emlékeztet szüleire, de Bálint Sándorra is, a magyar néprajzkutatóra és művészettörténészre, „a legszögedibb szögedire”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakjára, aki rövid ideig nemzetgyűlési képviselő is volt.
Akinek fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.
A Pozsonyi csata, Dózsa György, Wass Albert szobrai, ott az alsóvárosi emlékkertben, egy-egy építőkövei magyarságunknak. Mint ahogy a saját kézzel megépített borospincéjének jelzett téglái is a múltunkat habarcsozzák egésszé.
Most elnémult egy hang, sírva kong a trianoni harang, az örökké tevékeny test is megpihent.
Meghalt a városvédő polgár, Szilágyi Árpád.
Az örök szegedi.
A Tisza part és a haza megint szegényebb lett egy érte élő, tevékenyen munkálkodó csendes robotossal.
A legnagyobb kincs az övé, az emlékezeté.
Mert akire emlékeznek az emberek, birtokolja a fellelhető legnagyobb kitüntetést.
Árpád!
Nyugodj békében!
Fotó: Gazda Gyula
Videók, élőadások:
Evica920 Élőadások
(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva
Copyright 2018
KOVÁCS MIHÁLY:
KERESZTUTAK VITÉZ LOVAG SZILÁGYI ÁRPÁD EMLÉKÉRE!
...Ugye mondtam már?
Nézd lehulltak a levelek,
és a ködben őszi illatok
zenélnek, s a hajnali
fények alig láthatók,
mert a szép remények már
.mint a vándormadarak-
titkon rég elrepültek.
De mégsem adtad kezed,
hogy mentőövként megragadjam,
és ráfeszüljek, mint Krisztusok
a keresztútnál!
...Ugye, mondtam már?
De, ha mégsem,-érezned
kellett volna, hogy a szeretet
végtelen. De lehet, látod reménytelen? Mert aki
távolodni látja, csak
tévelyeg, s elvétheti
a lépéseket, hiszen
már csak a koporsó fedelét látja,
és, ha kihuny szeme világa
a Krisztusok sem segítenek
a keresztútnál!
...Ugye mondtam már?
Hogy keresztutak már
csak keresztbe futnak, és nem
a Krisztusokra gondolnak,
csak átjutnak éppen
a nagy kereszt alatt.
Őszöm is ott haladt,
de hulló levelek-lám-
már hiába hulltak,
hiszen már nem segítettek,
mert nem foghattam meg kezed
a keresztútnál!
K M.
Nyugodj örök békében kedves Árpi.
...Ugye mondtam már?
Nézd lehulltak a levelek,
és a ködben őszi illatok
zenélnek, s a hajnali
fények alig láthatók,
mert a szép remények már
.mint a vándormadarak-
titkon rég elrepültek.
De mégsem adtad kezed,
hogy mentőövként megragadjam,
és ráfeszüljek, mint Krisztusok
a keresztútnál!
...Ugye, mondtam már?
De, ha mégsem,-érezned
kellett volna, hogy a szeretet
végtelen. De lehet, látod reménytelen? Mert aki
távolodni látja, csak
tévelyeg, s elvétheti
a lépéseket, hiszen
már csak a koporsó fedelét látja,
és, ha kihuny szeme világa
a Krisztusok sem segítenek
a keresztútnál!
...Ugye mondtam már?
Hogy keresztutak már
csak keresztbe futnak, és nem
a Krisztusokra gondolnak,
csak átjutnak éppen
a nagy kereszt alatt.
Őszöm is ott haladt,
de hulló levelek-lám-
már hiába hulltak,
hiszen már nem segítettek,
mert nem foghattam meg kezed
a keresztútnál!
K M.
Nyugodj örök békében kedves Árpi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!