Nagy Vendel:
TESTAMENTUM
Az élet és a halál paródiája
Temetésemre:
Nevünk megcsúfolói,
Apám Anyám megkínzói,
Öcsém arcul csapói,
Érzelmeim kigúnyolói,
Kerítésünk átugrói,
Gyermekkocsink eltolói,
Boroshordónk ellopói,
Vörösborunk megivói,
Életünk megkeserítői,
Kutyánk macskánk megölői,
Kenyerünk megsavanyítói,
Szeretteim gúnyolói,
Verseim kicsúfolói,
Ne jöjjenek el.
Egyébként az aktusra
Minden rendes embert elvárok
Kérés: Senki ne hozzon virágot.
Azért ne pusztuljon el semmi
csak mert én elmegyek.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a jegyeket,
elkerülve a csődületet.
ingyért meg sem halok senkinek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
Síromnál halk zenét játsszon a zenekar,
azt amit akar.
- Közelebb, mindig csak közelebb, hozzád Istenem.
harsona szóljon
mikor a lelkem a magasba száll,
az örökkévalósághoz,
S kacagjon a halál.
Távolban körhinta keringjen,
s a végén húzzák a tombolát,
mindenképpen ingyen.
s lassú, andalító zenével
elindul velem a menet,
S megrengettem a hegyeket,
akár egy eszeveszett.
van számodra még egy ajánlat,
az élet csak paródiája a halálnak.
mindenképp nagy siker volt,
háromszor húzták vissza a koporsót.
Meghalnak az élők,
szaporodik a holt,
örökké élnek a temetők.
SZEKSZÁRD, 2018. 02.26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!