Szász Zsolt: ÉGI-FÖLDI ÜNNEP

Szász Zsolt:

ÉGI-FÖLDI ÜNNEP


Idők végtelenjén,

A kezdet végén,

A vég kezdetén,

A Nap éjjelén,

Éjek nappalán.


Jézus Krisztus születésnapján,

Kilimandzsárónak selyemhaván.

Kérdem, hogy hol vagy kedvesem,

Meghívlak gyöngéden szerelmem.


Mesteremmel épp beszélgetünk,

Koccintjuk egymásra poharunkat,

Mondázunk, iszunk s nevetgélünk,

Figyeljük egymást, mintha önmagunkat...


Decembernek van a hava:

A krisztusi mindenek hava.

Ő mindig születik újfent újra,

Ha süt-havaz ő bölcsek ura.


Jer ide én egy-életem párja

Ünnepeljük együtt e születésnapot.

Itt van velünk Magdolna-Mária,

Lejtsünk keringőt, nemes táncot.


Itt az éjfél ürítsük poharunkat arra,

Hogy minden korban velünk van.

Mi is Vele örökre, örökkön,

Tudatunkban és tudattalanban.


Egyszer és minden-örökkön

Szereteteben égi-földi körökön

Legyen hát úgy: Úgy legyen!