Bige Szabolcs Csaba: Carmina Burana

Bige Szabolcs Csaba

Carmina Burana




Ott ül a másik asztalnál, éppen velem szemben,

göndör fürtjein megcsillant a lámpafény




Amor volat undique (Ámor röpköd szerteszét)



Nem tudom a szemem levenni róla,

pedig nem volna szabad, mert foglalt,

máshoz tartozik, és én is máshoz tartozom,

és én is foglalt vagyok.




rufus Amor, pallidus (vörös Ámor, halovány)




Rám is szól a férjem. „Miért nem eszel?”

Gyorsan az aranyló húslevesbe merítem a kanalamat,

„eszem, eszem!” felkiáltással.




Amor regit iuvenes (Ámor ifjak királya)




Újból odapillantok a másik asztalnál ülőkre,

s látom ott is zajlik valami.

A göndör hajú is rám néz, majd hirtelen összerázkódik

és gyorsan törülgetni kezdi egy szalvétával mellényéről a kiloccsant levest.




Amor est placabilis (Ámor oly engedékeny)



Elnevetem magam, olyan groteszk a jelenet,

és jó étvággyal bekebelezem

a finom sűrű levest sok laskával, répával és főtt csirkehússal.




Volat...(Elrepül...)





2007. november 4.