PÉTERFAI JÁNOS ISTVÁN: LÉBOR GABALA EIREAN – HÓDÍTÁSOK KÖNYVE

   
LÉBOR GABALA EIREAN – HÓDÍTÁSOK KÖNYVE

PÉTERFAI JÁNOS ISTVÁN



1. CESSAIR NÉPE



Jégpajzs domborodott egykor e földeken,

Északon mindenütt, mind a szigeteken,

Csak a déli szegély maradt jégmentesen,

Ott is tundra tenyész, sok évig, rendesen.



Amikor a jégpajzs kezdett olvadozni,

Óriások jöttek, borzalmat okozni,

Csillagképek voltak, meg a bölcs mágusok,

Hunter, a Hun Csillag, felettük átsuhog.




Cessair királynő érkezett nagy haddal,

Nílus-menti földről, sok harcossal, vaddal,

Ő Banhba, Bán Lánya, Eriu másnéven,

Dicsőséges leány volt ő mindenképpen.




Astraia Csillagos, Aszter, Isztár maga,

Ki égről származó, mint a hős csapata,

Ishtár néven harcol sok óriás ellen,

Nyila célba talál, vagy nyakon, vagy mellen.



Szárnyas óriások szállnak fenn az égen,

Hegy nagyságú lények, mint magyar mesékben,

Ő, az atlantiszi, ki magyar származék,

Győztes a csatákban, dicsérje őt az ég!



Szörnyek és más fajok fegyverét rettegték,

De az egyezséget mindig is megszegték,

Apja Bith, Noétól, Fintainn a férje,

Bóthair – Óceán fia, szó ne érje.



Három bárkán jöttek, mind tizenhét nejjel,

Bith, Fintainn, s Ladra, hárman, bátor fejjel,

Ki tudja, mit jelent szép Cessair neve,

Ki előtt elsimul Ó-Keán tengere?




A Szűz csillagképben lakik ma Cessair,

Hódol előtte sok bogatir és vanir,

Ír, skót, velsh harcosok adják testőrségét,

Mint csillagok várják a múlt világ végét.





2. PARTHOLÓN NÉPE




Jön Partholón népe, aki bronzot készít,

Jó vörös rézércet ónérccel egészít,

Shetland és Orkney legelső tábora,

Ahol magyar rovást rejt az idők kora.






Később délre halad, ónércet pártolón,

Ezért is a neve magyarul Part-Hol-Ón,

Hoz sok mesterséget, tanítja a népet,

Gulyát is hoz ide, jobb legyen az élet.




Ám a felesége egy házasságtörő,

Nem vigyáz nejére, sokat lődörögő,

Neje bűne átszáll Partholón fejére,

Elszáll a bizalom, romlott lesz a vére.




Jönnek fomoriak, akiknek száma sok,

Egy szemű, egy lábú, egy kezű harcosok,

Daldnat, a feleség, lehelete mérges,

Vereség a harcon, az erkölcs már férges.




Úgy tudni, Partholón visszament keletre,

A vereség után Torontálba menve,

Itt a jó ónbronzot bemutatta szépen

Bölcs Tornyok ülésén, táltos nagygyűlésen.




3. NEMEDEK NÉPE




Nemedek érkeznek egyetlen hajóval,

Nemeton ”szent ember”, szent hely, telve jóval,

Nemed Kedek népe magyarok ős törzse,

Csodálkozik rajta szomszédban egy Örzse.




Három győztes csata fomoriak ellen,

Emléket emeltek kurgánon vagy tellen,

Elesett harcosok mentek fel az égbe,

Csillagokká váltak égi messzeségbe.




Nem és Nim oroszlán, mint Numa, a morgó,

Ingerült is nagyon, ha a hasa korgó,

Nemes Oroszlán-Ház, akinek van neme,

Neje, ha úgy tetszik, oroszlán kelleme.






Nemed temetőben, jön egy nagy vereség,

Fomoriakgyőznek, nincs már hősiesség,

Nemedek elmennek, tán Hellászba futnak,

Görög akkor nem volt, csak e földre jutnak.




Annyit tudni illik, Felső-Görögország

Kárpátia földje, nincsen benne kórság,

Itt él a Kári nép, Kraii meg délre,

Kérek, a károkból majd görög lesz végre.




4. FIR BOLGOK NÉPE




Fir Bolgok, zsákosok, bőrszütyősök népe

Ezután érkezik, de nem vendégségbe,

Fir az ember, a nép, Pirből, Napból vagyon,

Zsákosok jó népét csak dicsérjük agyon.




Öt tartományt alkot Fir Bolgok jó népe,

Mai öt tartomány Bolgok öröksége,

Északon van Ulster, középen van Mide,

Rengeteg e tájon a tündérdomb, Sidhe.




Van még Konóth földje, arra van a Finster

Finish-terre másképp, azután Leinster,

Munster tartománya meg dél felé esik,

Itt a Zöld-szigeten állandóan esik.




Bolg talán a Belga? Pedig az Bél-Háza,

Inkább a Bulg névből ered e szó váza,

Zsákokban sok földet hordtak parcellákra,

Lett is sok szántóföld, s vigyáztak a fákra.




Tuatha Dé Danann elkergette Bolgot,

Ki a szántóföldön olyan sokat forgott,

Bolgok mentek gyorsan az Angol-szigetre,

Hol piktekkel küzdött, bár nem is volt kedve.




5. TUATHA DÉ DANANN NÉPE




Tuatha Dé Danann, Danu népe hódít,

Írországból embert mind kiakolbólít,

Tuath a Nép, Tu Nap, nemedek utóda,

A Dunánál éltek, nem kis idő óta.





Magh Tuiredh csata háromszor megtörtént,

Három az öldöklés,ölték egymást önként,

Először a Fir Bolg vesztett súlyos csatát,

Másodszor fomori vesztette el hadát.




Harmadik csatában Mil Fiai jöttek,

Vesztett Danu népe, sokat öldököltek,

Győztek Mil Fiai, Danu nép behódolt,

Legyőzött a győztes vezér előtt bókolt.




Tündér néppé váltak, Sidhekbe húzódtak,

Fegyverben aludva arról álmodoznak,

Ha eljön az idő, újra visszajönnek,

Kik tündér urai szépséges Írföldnek.




6. MIL FIAI NÉPE




Milu a hun szarvas, messzi Amur mellett,

Kit a Csudaszarvas, égi szarvas ellett,

A legnagyobb szarvas, éji ég jelképe,

Ott robog csillogón az ég tetejébe.




Mi-Lu a Fény-Ember, mint a Mi-Ra, csuda,

Tudja ezt nagy bölcsünk, Buddhává lett Buda,

Még azt is megmondja, Mil szkytháktól ered,

Jobb lesz, ha e tudást a fejedbe vered.




Vezérük volt Fénis, Nimrúdnak testvére,

Felépítik Bábelt, síkság közepére,

Nimrúd Magor apja, meg Hunornak apja,

Vadász a csillagkép, Magyar meg a Napja.




Jap-Hétnek fiai Gomer meg a Magog,

Ki Csillag-Óriás, fenn az égen ragyog,

Madai méd apja, Thirasz a trákoké,

Jáván görög őse, Meshek kazároké.




Mondják, Tubál elment nagy Hispániába,

Ám de Tubál-Káin ment Kis-Ázsiába,

Kaján, a vaskovács, Kajin, vasat verve,

Minden embert tanít, ekevas a terve.





Mil ment Szkythiába, hunok királyához,

Jó ötezer éve, ennyi idő mához,

Sangu volt a király, Sang meg a leánya,

Elvette a leányt, ezt mondja a fáma.



Sru, ki ükunoka, Fénistől származott,

Szkythiába menve, sereggel távozott,

Ibéria földjét sereggel bevette,

Önmagát e földnek királyává tette.




Később Breoghan volt e földek királya,

Ith és Mil két fia, e föld hősök tája,

Ith magas toronyból meglátta Írföldet,

Hova Mil hajóit ezer hullám görget.



Mil úrnak született Shangtól két szép fia,

Nem kellett Mil úrnak fiúknak szólnia,

Követték Atyjukat, Donn az egyik, Setét,

Mil benyújtja Írföld írott keresetét.



Másik Aireach; Édesanyjuk elment,

Fel, a Mennybe, Ahhoz, ki mindenkit felment,

Fel, Isten Atyához, minden fény urához,

Lelke csillaggá lesz, az nem, ki elkárhoz.




Mil ment Egyiptomba, hol Scotát elvette,

Sota írül Asszony, Isten teremtette,

Harminckét gyerek lett, több nőtől születtek,

Ilyen volt Mil király, gyerekei lettek.




Tuath, a Nép, vesztett, Mil Fiai győztek,

Ír-Gaelek győztek, nem sokat időztek,

Mentek Skóciába, Szkottasz a vezető,

Piktekkel csatáztak, e nép nem reszkető!



Nuada, s Lugh király, mentek Tir na n-Ogba,

Fiatalság Földre, titkos tündérhonba,

Eire, Fodhola és Banhba istennők,

Tündérdombban laknak, gael eredendők.




Érie Írország, Milnek kedves lánya,

Scota volt az anyja, titkoknak talánya,

Éber írül Ember, nagy Hiberniából,

Származott hunoktól, majd Hispániából.






Íme, bemutattam néhány rokonunkat,

Csangu nép Shanguja jobban boldogulhat,

Ha engem semmibe vesznek hatalmasok,

Nem mennek semmire, nyelvünk hatalma sok!






Budapest, 2018. szeptember 06.