A Tollforgató Irodalmi Lap Blogján jár! Keresse Régész a pácban, Ókor Történelmi Tollforgató, Történelmi és Irodalmi Oldalaimat is! Lövey-Varga Éva Tulajdonos Főszerkesztő Kiadó tollforgato.lap@gmail.com tollforgato.lapcsoport@gmail.com Archivált Világ - Archived World új kiadási oldalainkkal!
2010. május 30., vasárnap
Ultrahang
Fiesta - Összetörted a szívem...
Elloptad tőlem minden kincsem
Én mégis túljutottam rajtad
Pedig te egész máshogy akartad
Próbáltam várni
Eldobni mindent, s csak rád várni
De te feláldoztál engem
Vihart hoztál minden percben
Ref.: Mégsem fáj már, mert elvadítottál
Mégsem fáj már, ami sosem volt, sosem lesz már
Mégsem fáj már, nekem nincs időm már rád
Az elvesztett órákat, hogy pótolnád
Kitártam az ajtóm
Amikor hideg volt az este
Azért, hogy megpihenhess nálam
Hogy végre elrejtőzhess csendben
Neked nem volt elég ez sem
Te mindig túl magasan jártál
És csak játékszernek néztél
Míg végül csúnyán kihasználtál
Ref.:
Mégsem fáj már, mert elvadítottál
Mégsem fáj már, ami sosem volt sosem lesz már
Mégsem fáj már, nekem nincs időm már rád
Az elvesztett órákat, hogy pótolnád
Vak és hazug álmok és a szavaim.. önigazolás, - kedves..! OW.
Fiesta - Összetörted a szívem...
Elloptad tőlem minden kincsem
Én mégis túljutottam rajtad
Pedig te egész máshogy akartad
Próbáltam várni
Eldobni mindent, s csak rád várni
De te feláldoztál engem
Vihart hoztál minden percben
Ref.: Mégsem fáj már, mert elvadítottál
Mégsem fáj már, ami sosem volt, sosem lesz már
Mégsem fáj már, nekem nincs időm már rád
Az elvesztett órákat, hogy pótolnád
Kitártam az ajtóm
Amikor hideg volt az este
Azért, hogy megpihenhess nálam
Hogy végre elrejtőzhess csendben
Neked nem volt elég ez sem
Te mindig túl magasan jártál
És csak játékszernek néztél
Míg végül csúnyán kihasználtál
Ref.:
Mégsem fáj már, mert elvadítottál
Mégsem fáj már, ami sosem volt sosem lesz már
Mégsem fáj már, nekem nincs időm már rád
Az elvesztett órákat, hogy pótolnád
Fiesta - Hola mi amor
Fiesta : Hola mi amor - dalszöveg
Bolond szívemmel visszavárlak
A forró szél is csak a neved súgja
Bárcsak itt lennél kedvesem
Bármilyen távol vagy
És bárki is vigyáz most rád
Ref.:
Jöjj vissza az édes álmokból
Súgd újra, hogy hola mi amor
És ami elveszett, újra megtaláljuk
Jöjj vissza az édes álmokból
Súgd újra, hogy hola mi amor
És ami a mienk volt, majd újra a mienk, lehet
A szűk utcák soha nem beszélnek
Senki sem lát, ha most hozzád érek
Behunyt szemmel is csak téged látlak
Úgy ölelj, ahogy még senki sem
Bármilyen távol vagy
És bárki is vigyáz most rád
Ref.:
Jöjj vissza az édes álmokból
Súgd újra, hogy hola mi amor
És ami elveszett, újra megtaláljuk
Jöjj vissza az édes álmokból
Súgd újra, hogy hola mi amor
És ami a mienk volt, majd újra a miénk, lehet
Nem jött vissza soha az édes álmokból.. hiába végeztem el mindent hozzá.. De a sorok örökké beszélnek, más neve alatt is. Kékrózsa Bíborvirág
Fiesta : Ebben az álomban - dalszöveg
A percre, ami várat még,
Csak ketten leszünk, a szívünk gyorsan ver,
Ösvényt keresve egymás felé.
Egyre feljebb és feljebb jutunk,
Érzem, ahogy sodor az ár.
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
De végre eljött értem (Itt csak Te vagy és én)
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
És én csak azt kívánom: ez legyen a valóság!
Éjjelente mindig azt álmodom,
Hogy átölelsz, és feltüzel a vágy,
Elmeséled mennyire vártál már,
Mert hiányzom, és szükséged van rám,
Mindig mélyebbre rángat a vágy,
Sodródom, elvisz az ár.
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
De végre eljött értem (Itt csak Te vagy és én),
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
És én csak azt kívánom: ez legyen a valóság!
Te vagy az egyetlen fontos az életben,
Szükségem van rá, hogy lásd,
Engedd, hogy adhassak kedvet, hogy érezhess,
És egy reggel majd a Te csókod ébreszt fel.
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
De végre eljött értem (Itt csak Te vagy és én),
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
És én csak azt kívánom: ez legyen a valóság!
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
De végre eljött értem (Itt csak Te vagy és én),
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
És én csak azt kívánom: ez legyen a valóság!
Ebben az álomban eddig még nem jártam,
De végre eljött értem.
Ebben az álomban...
Fiesta - Jött Veled a nyár
Fiesta - Örzöm még (Official Music Video)
2010. május 29., szombat
Lázár Ervin: A manógyár Széllelbélelt
Széllelbélelt
Mérgelődött, morgolódott az Északi Szél.
– Te szelek szégyene! – korholta a Déli Szelet. – Te pipogya puhány! Nem is érdemled meg, hogy szélnek nevezzenek! Vacak szellőcske vagy csak, lenge fuvallat! Még hogy kényeztetni a világot, fákat cicomázni, füveket ébresztgetni, erdőt ringatni, ki hallott ilyet!? Vedd tudomásul, hogy egy igazi szél süvölt, örvénylik, zúzmarát hoz, dérrel és jéggel ver, fákat csavar ki, özönvizet áraszt, tetőket tép le, kazlakkal labdázik, zúg-búg, vicsorog, megfagyaszt!
– De hiszen - védekezett ijedten a Déli Szél –, nem láttál te még olyat, amikor vörös sivataghomokkal árasztom el Európát? Amikor kiszárítom a folyókat, a földeket, amikor egyetlen forró fuvintásommal elfonnyasztom a leveleket?
– Lári-fári, tavaszt hozol és meleget – legyintett az Északi Szél. – Tulajdonképpen nekem kellene fújnom valamennyiőtök helyett – morgolódott.
Ebből látszik, hogy a Keleti meg a Nyugati Szelet sem tartotta valami sokra, de legjobban mégiscsak a Déli Szél volt a bögyében. Ezért aztán – mert ugyanaz a szél mégsem fújhat négyfelől, sőt kétfelől sem – így szólt:
– Majd én megmutatom neked! Mától fogva én fújok délről, te meg északról. Majd meglátod, hogy a Déli Szél is lehet igazi férfi. Faggyal, zúzmarával, hóval és jégveréssel!
Mit tehetett a Déli Szél, fogta magát, elhúzódott északra, nagy, hóval borított fenyvesek mélyén didergett, jégmezőkön fagyoskodott, és közben langyos tengeröblök, meg virágzó gyümölcsfák után vágyakozott.
Az Északi Szél meg nagy dérrel-dúrral hozzákezdett. Nekirontott a világnak a trópusok tájékáról, fújt, süvöltött, rikoltozott. De döbbenten látta, hogy boldogan nyújtózkodnak alatta a földek, a fák örömtáncot járnak, riszálják a derekukat a bokrok.
– Dermedjetek meg! – rikoltotta.
Na, de rikoltozhatott, ahogy akart. Életet hozott, meleget; áldották még a lába nyomát is. Magába roskadt az Északi Szél, ajaj, gondolta, úgy látszik, délről fújni nem olyan egyszerű, mint hittem. S ezen annyira elmélázott, hogy csendesebb, simogatóbb, selymesebb lett, mint az elődje.
Az meg – a Déli Szél –, amikor eljött az ideje, dermedten kikászálódott a jéghegyek közül, és szelíden végigsuhant a tájon.
– Ne féljetek, én a Déli Szél vagyok – fuvolázta kedvesen.
De ettől a fuvolázástól fagyottan peregtek le a fák levelei, az erdei állatok fázósan egymáshoz bújtak, a fűszálak – megannyi ezüst tű – deresen csillogtak.
– Nem értitek, hogy én vagyok a Déli Szél, hé! – rikoltott mérgesen az Északról jött Déli, de mondhatott, amit akart.
– Beszélj csak, bolond, beszélj – gondolták magukban a mezők, és összehúzódzkodtak.
Megdühödött a szél, fölzengett, recsegtette, ropogtatta a világot, vitte a nádfödeleket. Úgy dühöngött, ahogy elődje soha. Reszketett a világ.
Szégyellte magát a Déli Szél, hogy északról fújván milyen vadember lett. Az Északi még jobban szégyenkezett, hogy délire válván, micsoda pipogya puhány lett. Nem is mernek azóta egymás színe elé kerülni. S azóta úgy van – bár ezt senki sem akarja elhinni nekem –, hogy a Déli Szél fúj északról, az Északi meg délről.
2010. május 28., péntek
Meghívó
Sziasztok!
Ezt a meghívót továbbítom, aki tud jöjjön el. Én ott leszek.
Az előzmény: Erre a bizonyos pályázatra beküldtem egy sci-fi novellámat. Ezért hívtak meg. A beküldött pályaműveket jó lesz meghallgatni, csodás fotó és grafikai kiállításról nem is beszélve.
Hajdu Mária
Kedves Pályázók!
A GATE Zöld Klub Egyesület, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ
valamint annak IRodalmi KerekAsztala sok szeretettel meghívja Önt és barátait
2010. június 5-én szombaton 17 órakor
kezdődő irodalmi felolvasóesttel egybekötött eredményhirdetésre, ünnepélyes
díjátadásra, valamint fotó- és grafika kiállításra. A műsort a beérkezett
pályaművekből állítottuk össze.
Helyszín: Gödöllői Városi Könyvtár rendezvényterme.
Cím: 2100 Gödöllő, Dózsa GY. út 8.
A csatolt meghívón megtalálható minden részlet.
Megjelenésükre feltétlenül számítunk!
Üdvözlettel,
Istók Anna
Gödöllői Városi Könyvtár
és Információs Központ
28-515-539
06-20-33-11-565
2010. május 26., szerda
Vasárnap ér véget a 9. Drogmentes Magyarországért Maraton
Május 30-án hazaérkezünk!
Ugyanis most vasárnap ér véget a 9. Drogmentes Magyarországért Maraton.
A 42 napos drogmentes futás alatt több mint 60 ezren csatlakoztak be hozzánk, és a valaha legtöbb gyermeknek tartottunk drogfelvilágosító előadást (több mint 36 ezer gyereknek!) így idén is túlszárnyaltuk a korábbi évek eredményeit!
Ha van kedved, fusd le velünk az utolsó kilométereket!
Mi nagyon örülnénk Neked – sokkal jobb úgy hazajönni, hogy valaki vár minket!
A futáshoz az alábbi helyszíneken tudsz becsatlakozni: Szigethalom: 9:40
Szigetszentmiklós felöli Budapest városhatár: 10:30
Csepel Plaza: 11:10B
udapest Boráros tér: 12:10
Blaha Lujza tér (Org előtt): 12:30
Végállomás: Hősök tere, érkezés 13:05
A közös futás lassú tempójú, így bárki könnyedén bírja.
Ha kérdésed van, csörögj rám nyugodtan!Remélem találkozunk! Szeretettel, Varga Xénia Tel: 70/619-5571
KÖNYVHETI DEDIKÁLÁS
Értesítem kedves Olvasóimat, Barátaimat, hogy az idei Könyvhéten az
AB OVO Kiadó pavilonjánál kedvezményes áron vásárolhatják meg új kötetemet a Vörösmarty téren.
Dedikálok:
Június 3-án csütörtökön 17-18 óra között az AB OVO Kiadó pavilonjánál
Június 5-én szombaton15-16 óra között az AB OVO Kiadó pavilonjánál és
16-18 óra között a MÚLT ÉS JÖVŐ Kiadó pavilonjánál
Június 6-án vasárnap 16-18 óra között a MÚLT ÉS JÖVŐ Kiadó pavilonjánál
Az írás napjainkban, a szerző gyermekkorában, és a zsidók babiloni száműzetése idején játszódik, miközben az író a valóságot a fikcióval kollázst alkotva vázolja fel a zsidók múltját, történelmét, hagyományait: az egyistenhit lényegét, amelyet keresztények és iszlámhitűek – megtartva és megváltoztatva – átvettek.
A zsidó ismeretterjesztő mellékletekkel bővített kötet Polgár Ernő 35 éves irodalmi pályáját is bemutatja.
(A Múlt és Jövő Kiadó pavilonjánál a dedikálás ideje alatt 50 % kedvezmény)
Polgár Ernő
Zámbó Jimmy Miklósa Erika-Time To Say Goodbye
Andrea Bocelli Time To Say Goodbye Lyrics
Sogno all'orizzonte
E mancan le parole
Si lo so che non c'?luce
In una stanza
Quando manca il sole
Se non ci sei tu con me, con me.
Su le finestre
Mostra a tutti il mio cuore
Che hai acceso
Chiudi dentro me
La luce che
Hai incontrato per strada
Time to say goodbye
Paesi che non ho mai
Veduto e vissuto con te
Adesso si li vivro.
Con te partiro
Su navi per mari
Che io lo so
No no non esistono piu
It's time to say goodbye.
Quando sei lontana
Sogno all'orizzonte
E mancan le parole
E io si lo so
Che sei con me con me
Tu mia luna tu sei qui con me
Mio sole tu sei qui con me
Con me con me con me
Time to say goodbye
Paesi che non ho mai
Veduto e vissuto con te
Adesso si li vivro.
Con te partiro
Su navi per mari
Che io lo so
No no non esistono piu
Con te io li rivivro.
Con te partiro
Su navi per mari
Che io lo so
No no non esistono piu
Con te io li rivivro.
Con te partiro
Io con te.
Time to Say Goodbye
----------------------
When I'm alone
I dream on the horizon
And words fail;
Yes, I know there is no light
In a room
Where the sun is not there
If you are not with me.
At the windows
Show everyone my heart
Which you set alight;
Enclose within me
The light you
Encountered on the street.
Time to say goodbye,
To countries I never
Saw and shared with you,
Now, yes, I shall experience them,
I'll go with you
On ships across seas
Which, I know,
No, no, exist no longer;
With you I shall experience them.
When you are far away
I dream on the horizon
And words fail,
And yes, I know
That you are with me;
You, my moon, are here with me,
My sun, you are here with me.
With me, with me, with me,
Time to say goodbye,
To countries I never
Saw and shared with you,
Now, yes, I shall experience them,
I'll go with you
On ships across seas
Which, I know,
No, no, exist no longer;
With you I shall re-experience them.
I'll go with you
On ships across seas
Which, I know,
No, no, exist no longer;
With you I shall re-experience them.
I'll go with you,
I with you.
More lyrics: http://www.lyricsfreak.com/a/andrea+bocelli/#share
Zámbó Jimmy : Miért búcsúznál (Time To Say Goodbye) duett Miklósa Erika - dalszöveg
Nem értettem, miért választod a téli város dermedt hallgatását.
Kár, hogy a fény úgy elszállt, elszállt.
A múlt nincs feledve, vársz rá, csak jönne végre,
de már oly messze, múló szép regény tél ünnepén,
nagyon fáj még, de vége.
Time To Say Goodbye – a szív különös táj.
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál...
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész. Itt maradsz örökké...
Nem adhattam semmi mást, csak büszke lelkem kóbor lázadását. Arcomon a hó már rég úgy ég, úgy ég.
Lángra gyúlt az emléked úgy ég, messzi fénye világít úgy ég,
mint rég úgy ég, mint rég.
Time To Say Goodbye – a szív különös táj.
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.
Ha szeret az ember, mindenre kész.
Én tudom, hogy hiába mész.
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál..
Mégis fáj.
2010. május 25., kedd
Reményik Sándor - Csillagfény, csillag nélkül
Fényt látok, csillag fényét, amint rezdül
Szédítő messzeségeken keresztül.
És elmondom, hogy be szépen ragyog
Ott fenn - s e tudatban nyugodt vagyok.
Pedig, mire a fény hozzámig ér:
Csillag - úgy lehet - nincs a fény helyén.
A fény, míg jött a világürön át,
Elfedezett egy nagy tragédiát.
S a kisugárzás, mit szemeim látnak:
Haldokló lángja egy halott világnak.
Látjátok, amit a költő mutat:
Sokszor e fény is halott hangulat.
Lángot jelentett, friss, patakzó vért,
S kihűlt, megaludt, míg hozzátok ért.
Lelkek világürjét hidalta át, -
S míg áthidalta, elveszté - magát.
Lelkek szálait csokorba kötötte,
S elveszett a szív a kéznek mögötte.
Más hangulat van a régi helyén,
Vagy - semmi sincs már a költő egén.
A régi hangulat halott, halott,
De nektek él még, nektek még ragyog.
2010. május 24., hétfő
Író-Olvasó tábor
Tisztelt írók, költők, irodalomkedvelők!
A Sárrét Fejlesztéséért Közhasznú Egyesület, a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy valamint a Magyarok Szövetsége 2010. június 24. és 28-a között író-olvasó tábort szervez a Hajdú-Bihar megyei Bárándon, valamint a Berettyóújfalu melletti Zsákán, amelyre várjuk minden amatőr és hivatásos szerző jelentkezését.
- BEMUTATKOZÓ IRODALOM
- A rendezvénysorozat keretében bemutatkozik: az Irodalmi Jelen, a Nagyítás című irodalmi folyóirat, a Várad irodalmi folyóirat, a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi KaránakSzkholion elnevezésű kulturális folyóirata, a Bárka folyóirat illetve a Holnap magazin (a következő folyóiratok megkeresése folyamatban van: Kortárs, Székelyföld, Alföld, Debreceni Disputa).
- Az internetes portálok tekintetében a litera.hu, a 7torony.hu, a poet.hu valamint azamatormuveszek.hu neveket viselő irodalmi lapok illetve fórumok mutatkoznak majd be.
- A digitalizált irodalom képviselője az Irodalmi Rádió és feltehetőleg a Litera Televíziólesz, akik bemutatják az irodalomnak eme lehetőségeiben rejlő műfaját.
- ELŐADÁSOKAT HALLGATHATNAK A KÖVETKEZŐ TÉMAKÖRÖKBEN:
* irodalmi stílusirányzatok
* a könyvkiadás lehetőségei a 21. században
* az Országos Könyvtárellátó működése és strukturális felépítése
* a könyvkiadókkal való megállapodások veszélyei és lehetőségei
* irodalom az elektronikus médiában
* fordított irodalom avagy külföldi szerzők magyar nyelven
(Esetleges szakelőadóktól, akik szívesen vállalnának vitafórumot – akár a fenti témakörök valamelyikében is -, javaslatokat várok, illetve egy referenciaanyagot és későbbi telefonos egyeztetés után betervezzük programunkba. E-mail: benczeattila@yahoo.com)
- STÍLUSGYAKORLATOK, IRODALMI PRAKTIKÁK ELSAJÁTÍTÁSA, MEGTANULÁSA
- A táborban résztvevőknek lehetőségük van személyes beszélgetésekre, illetve különböző irodalmi stílusok gyakorlatban ültetésének elsajátítására. Ennek keretében kerül sor referencia anyagok készítésére, amely kötetlen programként szerepel a tábor napirendjében.
- FELOLVASÁSOK
- A bátor jelentkezőknek lehetőséget adunk a felolvasásra, természetesen az idő végességének függvényében.
- KÖNYVBEMUTATÓK ÉS KONCERTEK
- A tábori estéket könyvbemutatók és koncertek tarkítják. (A koncertekkel kapcsolatosan javaslom, hogy nyomtassunk és tanuljunk egy pár Herczku Ágnes dalszöveget, amit kérésre bárkinek elküldök)
- ÉTKEZTETÉS
- A tábor időtartalma alatt a kulináris élvezeteket a Betyár Vendéglő fokozza, napi három alkalommal. E mellett éjszakai szalonázásra is lesz majd precedens.
Étkezési időpontok:
Június 24. Csütörtök:
1400 órakor ebéd
2000 órakor vacsora
Június 25. Péntek:
900 órakor reggeli
1400 órakor ebéd
2000 órakor vacsora
Június 26. Szombat:
900 órakor reggeli
1400 órakor ebéd
2000 órakor vacsora
Június 27. Vasárnap:
900 órakor reggeli
1400 órakor ebéd
2000 órakor vacsora
Június 28. Hétfő:
900 órakor reggeli
1400 órakor búcsúebéd
Az étkezés mellett mindenkinek egy üdítővel állunk majd szolgálatára.
- SZÁLLÁS
- Az elszállásolás a környék panzióiban, családoknál és iskolai szállásokon lesz megoldva.
- AMIT HAZAVIHETTEK
- A táborozók szerepelni fognak egy katalógusban, amelyben a fotójuk mellett majd életrajzuk és elérhetőségeik is fellelhetőek lesznek, hogy majd a későbbikben Magyarország közel 4000 önkormányzathoz eljutatva népszerűsíteni tudjuk az irodalmat. E kiadvány első nyomásából minden jelenlévőnk 10-10 példányt kap ajándékba.
- Minden szerzőnk 10-10 példányt vihet haza, abból az irodalmi kiadványból, melynek első száma a rendezvény időpontjára jelenik meg.
- Mivel a tábor eredménye a kreativitás kiaknázása lesz, a helyszínen megírt anyagokból egyantológiát állítunk össze, amelyből szintén 10 példányt kap, minden antológiában szereplő.
- A táborban mindenki egy póló boldog tulajdonosa lesz, amelyen a tábor lógója és időpontja lesz majd feltüntetve.
- A TÁBOR TELJES KÖLTSÉGE
- 28.000 forint/fő (reggeli, ebéd, vacsora, szállás, 10 db. közös antológia, koncertek, 10 db. népszerűsítő kiadvány, 10 db. Irodalmi Lap)
- A tábor gördülékeny lefolyását tekintetbe véve, 2010. június 20., a 15.000 Ft. foglalót a következő bankszámlaszámra kell küldeni:
Sárrét Fejlesztéséért Közhasznú Egyesület
Kaba és vidéke Takarékszövetkezet
60700050-10002852
- A további 14.000 forintot, majd a helyszínen: a Bárándi Polgármesteri Hivatal
Információjánál kell befizetni. Ugyanitt vehetők át a kaja illetve a szállásjegyek egyaránt. A településen egy autó majd a megfelelő szálláshelyre szállítja majd az érkező vendégeinket.
- ADATLAP
- Minden érkelődőnknek egy adatlapot küldünk majd vissza, amelyet kitöltve meg tudjuk venni a személyre szabott pólókat és össze tudjuk állítani a katalógusunkat.
(Mivel programsorozatunkat a teljesség igénye nélkül küldtük el, minden javaslatot és ötletet szívesen fogadunk.)
Tisztelettel:
a szervező Sárrét Fejlesztéséért Közhasznú Egyesület
Tel.: 0036-30/406-8169
Minden hasznos információ és javaslat felkerül majd a http://benczeattila.blogspot.
2010. május 23., vasárnap
Huszadikszázad - A tavasz pillanatai...
Engedd meg, hogy megosszuk veled az idei év első felének néhány fontos momentumát. Nagy örömünkre meghívást kaptunk két ízben is az MTV Nappali című műsorába. Sikerült bemutatkoznunk a Katona József Megyei Könyvtár szervezésében több Kecskemét környékbeli általános iskolában és külön meghívásra egy bajai középiskolában is.
A részletekről bővebben:
2010.03.24. - MTV
Nappali című műsor
Műsorvezető: Horváth Szilárd
Az MTV meghívására lehetőséget kaptunk egy rövid bemutatkozásra.
A riportot megtekintheti a Publikáció rovatunkban az alábbi linkre kattintva.
http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=content&id=13#1 00324_mtv
2010.03.25. - Iskola látogatások a KJMK szervezésében
Partnerünk a Katona József Megyei Könyvtár szervezésében látogatást tettünk Kecskemét környékén több általános iskolában is, mint pl.: Bócsa, Tázlár, Tabdi.
2010.04.01. - MTV
Nappali című műsor
Műsorvezető: Fiar Sándor
Téma: április elseje alkalmából a humor és a bolondozás.
A riportot megtekintheti a Publikáció rovatunkban az alábbi linkre kattintva.
http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=content&id=13#1 00401_mtv
2010.04.23. - Rendhagyó történelemóra Baján
Meghívást kaptunk Bajára a Bányai Júlia Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolába az iskolai nyílt nap keretében. A rendhagyó történelemórát megelőzte egy helytörténeti történelmi vetélkedő is. A vetélkedő egyik momentumaként online tesztet készítettünk a résztvevő diákoknak, amiben igyekeztünk több helyi illetőségű kérdést is feltenni, a vetélkedőről bővebben itt olvashat.
http://www.banyai-baja.sulinet.hu/index.php?option=com_content &view=article&id=99:lezarult-a-szkebb-patriank-toertenel mi-verseny-&catid=15:eredmenyeink-2009-2010&Itemid=105
További jó böngészést kívánunk!
2010. május 22., szombat
14. T-Mobile Kapcsolat koncert
A Barátok Verslista vezetői grafika /festmény… pályázatot írnak ki a már ötödik éve megjelenő "Sodrásban" c. antológiájuk borítójára.
(A kötetben versek és prózák lesznek - több szerzőtől)
A kötet mérete: A5-ös
Olyan grafikákat/festményeket…. várunk, ami kapcsolódhat a kötet címéhez.
.
A beküldött alkotás mérete A5-ös (állókép!) legyen (illetve ennek arányait tartsa az alkotás)!
Olyan alkotásokat várunk, amely fekete-fehérben vagy/és 1 színű nyomással is jól mutat és kifejezi a „Sodrásban” címet.
Az antológia eddigi 4 száma egyforma grafikával - 4 különböző színnyomással jelent meg az elmúlt 4 évben. Ebből 2 változat itt látható:http://www.verslista.hu/portal/?show=article&id=438 ill. http://portal.verslista.hu//?show=article&id=68 . (Itt a fehér színnel megjelenő grafika készült fekete tollal fehér lapon)
Lehet hasonló grafikai megoldással készült rajzokat is küldeni - ezesetben mindenképpen fekete v. sötétkék tollal ill. tűfilccel… készült grafikákat várunk fehér lapon/háttérrel.
Lehet festményeket is küldeni, ha a Sodrásban címet kifejezi… - ezesetben olyan alkotást várunk, amely fekete-fehérben is mutat. Lásd pl. a Képzeletünk szárnyán c. antológiánk borítója - http://www.verslista.hu/portal/?show=article&id=451 oldalon látható - színes festmény volt, maga a kötet borítója pedig a képen látható kivitelű lett….
A grafikákat emailen a következő címre várjuk: grafika@verslista.hu
A szkenneléseket min. 300 dpi-ben kérjük (minél jobb minőségben).
A grafikákat postai úton is be lehet küldeni, ezesetben a következő címre kérjük a grafikákat:
Barátok Verslista 'grafikapályázat' 8263. Badacsonytördemic, Római út 84.
Emailes küldés esetén a beküldési határidő: 2010. július 3. szombat este
Postai küldés esetén a beérkezési határidő: 2010. július 2. péntek
A beérkezett alkotások közül a Verslista tagjai válasszák ki a borítóra kerülő grafikát.
A grafika készítője 15 ezer Ft értékben Verslistás kiadványokat illetve 5 ezer Ft készpénzt kap.
--
Baranyai Attila
a Barátok Verslista vezetője
PÁLYÁZAT - SODRÁSBAN 2010 c. ANTOLÓGIA
PÁLYÁZAT - SODRÁSBAN 2010 c. ANTOLÓGIA
Kiíró: Vizuális Pedagógiai Műhely BT.
Pályázat címe: Amatőr írók, költők antológiája.
Pályázhatnak: Magyarországon és határainkon túl élő magyar nyelven író amatőr költők, írók.
Kategóriák: vers és próza
A pályázat célja: tehetséges amatőr irodalmi alkotók felkutatása
1.) A Vizuális Pedagógiai Műhely BT. pályázatot ír ki abból a célból, hogy amatőr költők és írók publikálási lehetőséget kaphassanak egy Irodalmi Antológiában.
2.) Az antológiában téma megkötés nincs! Vers és próza is beküldhető, bármilyen témában, terjedelmi korlátok nélkül!
3.) Vallási, politikai vagy másokat sértő írások a pályázaton nem indulhatnak.
4.) Beküldés: a pályázati anyagokat e-mailben (csatolt fájlként) 11-es betűnagysággal, Times New Roman betűtípussal, A5-ös méretben (oldalnagyság: 148x210 mm - kb. 35 sor/oldal - szövegtükör kb. 9,8x16 cm), 2,5-2,5-es oldalmargókkal, normál sorközzel, 1 hasábos tördeléssel fogadunk csak el.
Szerző neve: Írás címe sor után 1 üres sort követve következzék maga az írás. 1-1 írás között 2 üres sor legyen.
Beküldési cím: sodrasban2010@verslista.hu. A beküldésről visszaigazolást adunk emailen!
Amennyiben 48 órán belül nem kapja meg a visszaigazolást, úgy kérem, ellenőrizze le, hogy pontosan arra a mailcímre küldte-e el a pályázatot, ami a kiírásban szerepel! Ha igen, akkor kérjük ismételje meg az emailt az attila@vpm.hu címre!
5.) Beküldési határidő: 2010. július 15.
6.) Kizárólag jogtiszta, a pályázó által írt pályázati anyagot tudunk elfogadni.
A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell egy aláírt, (személyi igazolványszámot, pontos lakcímet, teljes valódi nevet - és esetlegesen ettől eltérő írói nevet, amin megjelenni kíván - is tartalmazó) Nyilatkozatot a szerzőtől, miszerint a pályamű(vek) saját szellemi terméke(i), és a szerző hozzájárul annak térítésmentes leközléséhez a Vizuális Pedagógiai Műhely BT. által kiadott antológiában.
7.) Nevezési díj: 3300 Ft/A5-ös oldal (2.5-2.5-es margókkal - kb. 35sor/oldal). + belföldre 500 Ft, külföldre 4000 Ft postaksg – ami a kész kötetek postázására kell majd.
Befizetett oldalanként KETTŐ kötet jár a szerzőknek ezért!
A nevezési díjat kérjük az alábbi címre befizetni: Baranyai Attila, 8263. Badacsonytördemic, Római út 84. Nevezési díjat a kiadó nem fizet vissza.
Plusz példányok EZERKETTŐSZÁZ forintos áron rendelhetők meg! A közlemény rovathoz kérjük odaírni: "SODRÁSBAN 2010"!
8.) A nevezési díj befizetését igazoló csekk másolatát postai úton kérjük eljuttatni, a Nyilatkozattal együtt címünkre.
9.) A szerkesztők által nem megfelelőnek tartott írások az antológiába nem kerülnek bele. Erről a szerzőt értesítjük. A szerzőnek lehetősége van a befizetett oldalszámnak megfelelően másik írás beküldésére ezen írás helyett.
10.) A beérkezett írásokat nyelvi lektor fogja átnézni. A lektor által javasolt módosításokat a szerzőkkel egyeztetni fogjuk. Az antológiában csak nyelvi lektor által átnézett írások kerülnek be.
11.) Antológia várható megjelenési ideje: 2010. október környékén.
12.) További információ: attila@vpm.hu. – Kiírás: http://sodrasban2010.poeta.hu
Szeretettel üdvözöl:
Baranyai Attila – attila@vpm.hu
"2010 - Védett állataink - a HIÚZ" - vers és novella pályázat
kiírás: http://fecske2010.poeta.hu)
...és íme egy új nyílt pályázatunk, folytatva a magyarországi
veszélyeztetett állatokra való figyelemfelhívást...:
"2010 - Védett állataink - a HIÚZ" - vers és novella pályázat
Kiíró: Barátok Verslista, VPM
Pályázat címe: "2010 - Védett állataink - a HIÚZ" - vers és novella pályázat
a hiúzról
Pályázhatnak: Magyarországon és határainkon túl élő magyar nyelven író
amatőr írók - kortól és foglalkozástól függetlenül bárki - kizárólag saját
maguk által írt, magyar nyelvű írásokkal.
Beérkezési határidő: 2010. július 3. szombat éjfél.
Kategória: irodalmi, vers és próza
1. A Barátok Verslista (http://www.verslista.hu) és a Vizuális Pedagógiai
Műhely pályázatot ír ki az alábbi témakörben: "2010 - Védett állataink - a
HIÚZ" - vers és novella pályázat a hiúzról
Kevesen tudják, hogy élnek Magyarországon hiúzok.
(Az eurázsiai hiúz, Európa legnagyobb macskaféle ragadozója a Kárpátokban
őshonos. Itt 2800 egyedszámmal fordul elő, ennél nagyobb populáció csak
Oroszországban található.
Hazánkban a Kárpátok részét képező Északi-középhegység ad otthont néhány
példánynak. Számuk rendkívül alacsony, nem éri el a húszat sem.
Az alacsony létszámot leginkább az élőhelyek hiánya okozza. Kevés az olyan
összefüggő, érintetlen erdőterület, amely ennek a ragadozónak alkalmas
otthont biztosítana.
Ez a nagytestű macskaféle pedig igen nagy vadászterületet igényel, közel 60
négyzetkilométert. Remekül közlekedik havon is, gyors, képes nagyot ugrani,
táplálékát főként kis testűek teszik ki (pocok, egér, nyúl), de a rókát,
őzet, nagyobb madarakat is fogyasztja
A WWF Magyarország azon dolgozik, hogy a természetes élőhelyek
helyreállításával, gazdálkodástól mentes vadonok létrehozásával segítse a
mára megritkult erdei növény- és állatfajok fennmaradását, állományaik
gyarapodását.
Reméljük, hogy néhány évtized múlva a hiúz is gyakoribb lakója lesz
erdeinknek. A foltos bundájú, fülén pamacsokat viselő, emberre veszélytelen
macskaféle jelenléte azt mutatja, hogy az erdő életének természetes rendje
kezd helyreállni. - http://wwf.hu/index.php?p=hirek&id=542)
2. Célunk, hogy az amatőr költőknek és íróknak e módon is segítsük
interneten való megjelenésüket. Célunk, hogy felhívjuk a figyelmet e
pályázat keretein belül is a természetvédelemre, a veszélyeztetett
állatainkra.
3. A pályázaton korlátlan számú írással lehet indulni a megadott témakörben.
A beérkező írásoknak a címben megadott állatokról kell szólnia, azokat kell
bemutatnia, vagy a védelmükre kell a figyelmet felhívnia.
4. A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell egy aláírt, (személyi
igazolványszámot, pontos lakcímet, teljes valódi nevet - és esetlegesen
ettől eltérő írói nevet, amin megjelenni kíván - is tartalmazó)
Nyilatkozatot a szerzőtől, miszerint a pályamű(vek) saját szellemi
terméke(i), és a szerző hozzájárul annak térítésmentes leközléséhez a
Vizuális Pedagógiai Műhely ill. a Barátok Verslista által fenntartott
honlapokon (www.vpm.hu; http://www.verslista.hu; http://www.poeta.hu; http://www.kepzeldel.hu)
illetve a Vizuális Pedagógiai Műhely ill. a Barátok Verslista esetlegesen
nyomtatásban megjelenő kiadványaiban.
(A Barátok Verslista jelenlegi tagjainak e Nyilatkozatot nem kell
elküldeniük, mivel e pályázatra is vonatkozik az általuk már elfogadott 2010
évi Verslistás Szabályzat.)
5. Beküldés: a pályázati anyagokat e-mailben (csatolt fájlként Word
dokumentumban - Times New Roman betűtípussal, 12-es betűnagyságban, normál
sorközzel, 2,5-2,5-es margóval, 1 hasábos tördelésben) fogadjuk, a
hiuz2010@verslista.hu email címen (kérjük, pontosan írják be az email
címet!) 2010. július 3. szombat éjfélig. A levél tárgya legyen minden
esetben: "HIÚZ VÉDELME"!
A pályázatok beérkezését visszaigazoljuk! Ha ez nem történik meg 48 órán
belül, akkor kérjük a
beküldési cím leellenőrzését, hogy nincs-e elgépelve. Ha a cím jó, mégse
történt viss
KRISTÓ GYULA - SZENT ISTVÁN KIRÁLY - Az „ország” a 10. század derekán
KRISTÓ GYULA
SZENT ISTVÁN KIRÁLY
Budapest : Neumann Kht., 2002
A kötetet a Vince Kiadó hozzájárulásával tettük közzé
TARTALOM
Az "ország" a 10. század derekán
A felmenők
Születés, gyermekkor, házasság
Koppány leverése
A koronázás
Harc és béke a törzsfőkkel
A királyság új rendje
A törvény szigorával, keresztény hittel
Az egyházszervezet kiépítése
Kapcsolat Európával
Az ország az 1030-as években
A család
Halál és halhatatlanság
KRISTÓ GYULA
SZENT ISTVÁN KIRÁLY
Budapest : Neumann Kht., 2002
A kötetet a Vince Kiadó hozzájárulásával tettük közzé
TARTALOM
Az "ország" a 10. század derekán
A felmenők
Születés, gyermekkor, házasság
Koppány leverése
A koronázás
Harc és béke a törzsfőkkel
A királyság új rendje
A törvény szigorával, keresztény hittel
Az egyházszervezet kiépítése
Kapcsolat Európával
Az ország az 1030-as években
A család
Halál és halhatatlanság
Az „ország” a 10. század derekán
Ha arra keressük a választ, hogy milyen is volt az ország a 10. század derekán, a Szent István születését megelőző időszakban, röviden azt a feleletet adhatjuk: a 950 körüli évtizedekben egyáltalán nem volt ország a Kárpát-medencében. Még pontosabban fogalmazva: több kis egységgel számolhatunk, de nem létezett egyetlen Magyarország.
Néhány évtizeddel korábban, a 10. század legelső éveiben még politikai realitás volt a kárpát-medencei Magyarország, hiszen Bölcs Leó bizánci császár – aki 906 táján írta Taktika című munkáját, és beható ismeretekkel rendelkezett a térség viszonyairól – arról tudósított, hogy az általa türköknek nevezett magyarok „egy főnek az uralma alatt állnak”. Hogy pontosan mit takart ez, a császár egy másik megjegyzése részletezi, amely szerint „a türkök népe gondot fordít az egyöntetű hadirendre”. Tehát a magyarok egységes katonai akciókat szoktak végrehajtani, vagyis amit a főnök, illetve a főnökök elhatároztak, azt a seregek végrehajtották.
Ennek mintegy illusztrációját nyújtják a 9. század végi, 10. század eleji kalandozások, amikor évente egy, központilag elhatározott és ezen akarat szerint kivitelezett hadjáratot vezettek a magyarok a Balkán-félszigetre vagy Nyugat-Európába. Egy másik bizánci forrásból, György barát krónikájának folytatásából értesülünk arról, hogy miként is működött ez a rendszer. Eszerint a már említett Bölcs Leó bizánci császár, miután 894-ben vereséget szenvedett Simeon bolgár uralkodótól, elküldte Niketaszt, a császári flotta parancsnokát „hadihajókkal a Duna folyóhoz, hogy adjon ajándékot a türköknek, és késztesse őket harcra Simeon ellen. Niketasz elment, találkozott azok fejeivel, árpáddal és Kusánnal, és miután megállapodtak egymással a támadást illetőleg, és kezeseket is kapott, visszajött a császárhoz”: Az egyezségnek megfelelően a magyarok átkeltek az AI-Dunán, megtámadták a bolgárokat, Simeont megfutamították, vagyis főnökeinek engedelmeskedve a magyarok egy szívvel, egy lélekkel vonultak hadba, és vívták meg háborújukat. (Egyébként ez a katonai akció volt a hadi szerencse fordultával vereséggé változó és a 895. évi magyar honfoglalásba torkolló balkáni hadjárat.)
Mivel a 9–10. század fordulóján a rendszeres katonai akciók megszervezésében és lebonyolításában mutatkozott meg leginkább a magyar politikai berendezkedés, ezek egysége, lebonyolításuk fegyelmezettsége bizonyítja a politikai rendszer központosított voltát is. A magyarokat jól ismerő Bölcs Leó ezt írta: „Ez a nép tehát, mint amely egy fő alatt áll, feljebbvalóitól kemény és súlyos büntetéseket szenved elkövetett vétkeiért, s mint amelyet így nem szeretet, hanem félelem tart féken, a fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűri, dacol a hőséggel és faggyal és a szükségesekben való egyéb nélkülözéssel, lévén nomád nép.”
A 9. század utolsó és a 10. század első évtizedeinek portyázásai egy központból irányított akciók voltak; a politikai rendszer bízvást nevezhető monarchikusnak, még ha látszólag két vezető jelenik is meg a magyarok élén. Már egy 880 tájáról való arab forrás – Dzsajháni későbbi szerzők által fenntartott munkája – szólt arról a magyarokkal kapcsolatban, hogy két főnökük van, a künde címet viselő király, valamint a gyula címmel felruházott személy, és minden magyar ez utóbbi „parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben”. A magyaroknak pedig „sátraik vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval”. Az e világi ügyekben – amelyek, nomád népről lévén szó, döntően katonai-hadi természetűek voltak – a gyula szava döntött, de tényleges vezetőnek a künde számított, ő volt a király. E szentként tisztelt (szakrális) uralkodó tartotta a kapcsolatot az égiekkel, maga is légies magasságokban trónolt népe felett, és közönséges földi halandó aligha pillanthatta meg, valójában istenkirálynak számított. Ő a monarcha, vagyis az egyeduralkodó, ő biztosított a politikai rendszernek monarchikus színezetet, vele szemben a gyula minden téren földi halandónak minősült. A kutatás a 9–10. század fordulójának e magyar politikai berendezkedését fejedelemségnek nevezi, de pontosabban mutatja lényegét, ha szakrális fejedelemségnek (belső megítélés szempontjából szakrális királyságnak) tekintjük, Magyarország népességének pedig azokat, akik felett a künde gyámkodott.
A 10. század eleje viszonyai mai fogalmaink szerint nem értelmezhetők. A szó szoros értelmében Magyarországról sem lenne szabad beszélnünk. A nomádok ugyanis, amilyenek ekkortájt a magyarok is voltak, nem terület felett gyakoroltak uralmat, hanem népek felett. A dolog lényegére mutatott rá az a 7. századi bizánci történetíró, Georgiosz Piszidész, aki ekként fogalmazott: a nomádok „nem tisztelték a törvényes határt. Ők mindig a szilárd határok megrendítésére törekedtek.” A terület csak annyiban játszott szerepet értékítéletükben, amennyiben a népek is térben, területeken helyezkedtek el. állandó vándorlásaikból, gyakori hódító akcióikból következik, hogy könnyűszerrel léptek át általuk nem tisztelt politikai határokat. Nem véletlenül fogalmazott Bölcs Leó úgy, hogy a magyar nép egy fő uralma alatt áll. Szó nincs itt ugyanis arról, hogy ezen egyetlen fő hatalma egy terület, Magyarország felett érvényesülne. A nomádok nem területeket, hanem népeket gyűjtöttek össze, népeket vetettek maguk alá, ez volt hatalmuk fokmérője.
Szintén nehéz mai mércével értelmezni a magyar nép korabeli fogalmát. Nem szabad emögött szigorú etnikai minősítést látni. A magyar népbe tartozott ekkortájt mindenki, aki a künde uralma alá tartozott. Már 880 táján a hivatkozott arab kútfő (a Dzsajháni-hagyomány) is úgy beszélt magyarságról, hogy minden, a magyar (törzs/nép vezette) politikai kötelékbe tartozó népességet e fogalom alá vont (így a magyarokhoz kevéssel korábban csatlakozott kavar vagy kabar népet is). Ha tehát a 10. század elején mégis Magyarországról szólunk, akkor azt csak a könnyebb megértés kedvéért tesszük, s e Magyarországon azon népek összességét értjük, amely felett a főhatalmat a künde, a katonai felügyeletet pedig a gyula gyakorolta. A külső szemlélő számára a 10. század eleji „Magyarország” mint egyetlen fő alatt álló, egyetlen politikai képződménybe foglalt, illetve kényszerített népek összessége jelent meg. Ezt a politikai struktúrát a szakirodalom nomád birodalomnak (nomádállamnak) nevezi, amely nem nélkülözte a társadalmi tagoltságot. Ennek a képződménynek szabadságot élvező (vezető) részéhez a Hétmagyar nevet viselő magyar törzsszövetség törzsei tartoztak, szolgaságra vetett tagjai pedig alávetett (leigázott, befogadott) idegen etnikumú népek voltak.
A nomád birodalmak sajátossága, hogy egy fő (vagy egy család) köré szerveződve roppant gyorsan kialakultak, majd rövid életű virágzás, nagy hódítások, fényes katonai sikerek után hasonló gyorsasággal lehanyatlottak, eltűntek a történelem színpadáról, hogy helyükön egy másik személy (és család) köré csoportosult újabb nomád birodalom jöjjön létre. Ebben az öröknek hitt körforgásban egymás nyakára hágtak a kimmerek, a szkíták, a szarmaták, az ázsiai hunok (hiungnuk), a szienpik, a zsuanzsuanok, az európai hunok, a türkök, az ujgurok, a kirgizek, az avarok, az onogurok (vagy/és a bolgárok), a kazárok, a magyarok, a besenyők, az úzok, a kunok, a mongolok.
A 850-es években kialakult Magyar Fejedelemség (magyar szakrális királyság) fénypontja – Etelköz elvesztése ellenére is – a 9–10. század fordulójára esett. A magyarok már Etelközből a mai Ausztria területére jártak portyázni, ekkor foglalták el a Kárpát-medencét, közvetlen fennhatóságukat az Enns folyóig (csaknem a mai Linz városáig) húzódó területek népességére kiterjesztették, kalandozásaik hatóköre elérte nyugaton a Rajnán túli területeket, délen Itáliát, északon a dán határt. Rendre nagy sikereket arattak, foglyokban és nemesfémben gazdag zsákmányt vittek haza, ahol pedig átmenetileg nem hadakoztak, onnan adókat kaptak a béke biztosítása fejében.
Ezen az – egyelőre igen szilárdnak tetsző – építményen az első, jóllehet hajszálvékony repedések már a 10. század elején megjelentek. 906-ban a szláv dalamancok nem a teljes magyar katonai kontingenst bérelték fel hadra a szászok ellen, hanem egy kisebb egységet, amely „Szászországban nagy mészárlást vitt véghez, és mérhetetlen zsákmányt ejtett”. Ez a sereg éppen visszaérkezett Dalamanciába, „ahol szembetalálkozott egy másik magyar sereggel. Ezek azzal fenyegetőztek, hogy [dalamanc] barátaik ellen háborúba kezdenek, mivel az ő segítségül hívásuktól eltekintettek, miközben oly nagy zsákmányhoz juttatták az előzőeket”. Végül e másik sereg újfent végigdúlta Szászországot, miközben az első sereg Dalamanciában bevárta őket. 906-ban tehát már idegenek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az addig egységes magyar haderőn belül lehetséges önálló akcióra kapható kisebb (de még így is elégséges erőt képviselő) kontingenst találni, ez bizonyára egy törzs (vagy törzsi csoport) katonasága volt.
Ami azonban 906-ban még csak felsejlett, az 917-ben, majd főleg ezt követően, a század további részében bizonyosság lett. 917-ből van hírünk az első olyan eseményről, amikor egyazon évben két irányba indultak portyázni a magyarok. Az egyik csoport (több törzs katonasága) Elzászt és Lotaringiát pusztította, tehát nyugaton hadakozott, a másik pedig bolgár szövetségben vonult fel Bizánc ellen, azaz a Balkán-félszigeten tevékenykedett. Ezzel felsejlett, majd a következő évtizedekben állandósult az a helyzet, amikor a magyarok egyik része állandóan nyugatra járt zsákmányolni (ehhez az irányhoz számítható Itália is), a másik pedig délkeletre, a Balkánra. Ez arra mutat, hogy megkezdődött a Magyar Fejedelemség szétesése, hiszen a hadakozásban, fő élettevékenységében az addig érvényesült központi irányítás háttérbe szorult, majd a 10. század középső évtizedeire teljesen elenyészett.
934-től kezdve immár markánsan kirajzolódik a kalandozások e két, állandósult iránya, világosan jelezve azt, hogy mindkettő mögött saját irányító apparátus létezett, ami egyet jelentett a hajdani egységes, szellemileg a künde, a gyakorlatban a gyula által megtestesített, központi akaratot kifejező vezetés megszűntével. Az erők megosztása azzal a következménnyel járt, hogy megritkultak a sikeres kalandozó akciók, mind gyakoribbakká váltak a kudarcok. 917 után ugyanis a megtámadottaknak immár nem a teljes, hanem legfeljebb fél nomádállami hadsereggel kellett felvenniük a harcot, s a nyomás csökkenése lehetőséget biztosított mind Nyugat-Európának, mind Bizáncnak arra, hogy felkészüljön a magyar támadások elhárítására. Igen frappáns bizonyítéka van annak, hogy 934 után rendszeresen két irányban portyáztak a magyarok. Nyugat felé a zsákmányszerző katonai akciók 955-ben, az augsburgi csatával abbamaradtak, ezzel szemben a Balkánra 955 után még másfél évtizeden át töretlen lendülettel indultak seregek. Vagyis a Lech-mezőn nem a teljes magyar haderő szenvedett vereséget, hanem csak a hagyományosan nyugat felé portyázó törzsek katonasága. A balkáni kalandozásoknak majd csak a 970-ben Arkadiupolisznál a magyarok e részét sújtó csatavesztés parancsolt megálljt. Minden ok megvan annak feltételezésére: a magyarok e két, eltérő orientációt folytató csoportja egyre inkább függetlenedett egymástól, de a 10. század közepéig még nem következett be köztük a teljes szakadás.
A következő adatsor, amely a Magyar Fejedelemség széthullási folyamatát mutatja, egy 942. évi eseménnyel kapcsolatos. A magyarok nyugat felé portyázó csoportja ekkor Hispániába (a távoli Ibériai-félszigetre) érkezett zsákmányszerzésre, ahol többen arab fogságba estek. Ők szolgáltatták azokat a híreket a magyarokról, amelyek utóbb bekerültek egy mór történetíró, Ibn Hajján arab nyelvű munkájába. Eszerint a magyarok „a Duna folyó mentén vannak, ők maguk pedig nomádok, mint a beduinok. Városaik nincsenek, sem házaik, hanem nemezsátrakban laknak, szétszórt táborhelyeken.” A magyarok nomádsága tehát a 10. század eleje, Bölcs Leó tudósítása óta mit sem változott, hiszen – mint ismert – a bizánci császár szintén „nomád nép”-ként szólt róluk.
A mór krónikás munkájában hasonlóan fontos tudósítás az, amely szerint a magyarok „hét vezér alá tartoztak, közülük a legtekintélyesebbet gyulának hívták,” őt követte az Ibn Hajján által felsorolt hat személy (akiknek neve, sajnos, a kéziratban nehezen olvasható, és – az egyetlen Bulcsút leszámítva – biztosan nem értelmezhető). Abban a vitában, hogy itt a hispániai területen jelen levő hét hadvezérről van-e szó, vagy a magyarok hét fejéről (azaz a hét törzsfőről), két szempont alapján is lehetséges dönteni. Egyfelől teljességgel kizárt, hogy 942-ben (vagyis 934 után!) valamennyi magyar törzs nyugatra járt volna portyázni. Másfelől viszont, ha ezt fel is tesszük (de meg nem engedjük), képtelenség arra gondolni, hogy egyazon időpontban a Magyar Fejedelemség valamennyi feje elhagyta volna a Kárpát-medencét, és a távoli Hispániában egymás sarkát taposta volna. Eszerint a mórokat informáló magyar foglyok nem a jelen levő hadvezérekről (azok számáról) tettek említést, hanem a magyarok politikai berendezkedéséről szóltak. Itt már nem azt említették – mint négy évtizeddel korábban Bölcs Leó –, hogy a magyarok „egy főnek az uralma alatt állnak”, hanem azt, hogy „hét vezér alá tartoztak”. Ez azt jelenti, hogy a nyugaton harcoló magyar katonák 942-ben úgy vélték: náluk immár nem monarchia van, hanem sok (hét) vezér gyakorolja a hatalmat. Ebben a hét vezérben nem nehéz felismerni a hét törzs fejét. A fejedelemség intézményét tehát (amely a központi akaratot testesítette meg, illetve a központi irányítást biztosította) felváltotta az egyes törzseken, azok önállóságán alapuló berendezkedés – legalábbis az informátorok tudatában. Ugyanakkor az a körülmény, hogy az informátorok számon tartották a hét vezért, arra enged következtetni: a szakrális királyság törzsi fejedelemségekre (törzsi államokra) való szétesésének folyamata nem fejeződött be, még élt az egyszerű emberekben (amilyenek a Hispániában foglyul ejtett magyarok lehettek) a hét törzs (a Hétmagyar) együvé tartozásának tudata.
Nem érdektelen emlékezetünkbe idézni, hogy Ibn Hajján (illetve az őt tájékoztató magyarok) szerint a hét vezér legtekintélyesebbike a gyula volt. Ez 40 évvel korábban még elképzelhetetlen lett volna, amikor éppen a künde istenkirálysága adott monarchikus jelleget a rendszernek, és a gyula mindössze egyike volt a végrehajtó hatalomnak, igaz, annak apparátusából a leghatalmasabb. Ezen információ alapján bízvást következtethetünk arra: 942 tájára a künde, a szakrális király tekintélye lehanyatlott, elenyészőben volt, a magyarok között a hatalom dolgában a gyula emelkedett ki; nem véletlenül az a vezető, aki évtizedeken át – a központi irányítás időszakában – a legfontosabb élettevékenységgé vált hadügyeket kezelte. A háborúk szervezése és lebonyolítása, a békekötések, a külországiakkal való tárgyalások, a beözönlő zsákmány egyszerre biztosítottak a gyulának pénzt, presztízst, pozíciót. Amikorra a központi irányítás megszűnt, a gyula immár vezértársai, a többi törzsfő fölé nőtt.
A künde nevet viselő istenkirály lassan elvesztette hatalma szakrális jellegét. Magával a künde címmel a 10. században már nem is találkozunk, új néven, nagyfejedelemként fordul elő. Ez annak a jogigénynek a kifejezése, hogy továbbra is őt, a künde leszármazottját illeti meg a főhatalom a Magyar Fejedelemségben, csak időközben meglazultak ennek a fejedelemségnek az eresztékei. Nem lehet kétségünk: e nagyfejedelem soha nem adta fel – legalábbis gondolatban –, hogy ő a politikai berendezkedés első számú (sőt egyetlen) letéteményese, a monarcha, hiányzott azonban az a tényleges hatalom, amellyel ezt biztosíthatta volna. A szakralitás elvesztése is azzal lehet kapcsolatos, hogy tudatosult a künde utódaiban: istenkirályként a szétforgácsolódó, részekre hulló, nimbuszát vesztő szakrális királyságban többé lehetetlen valóságos politikai irányító hatalomhoz jutni. Mindezt csattanósan támasztja alá az a tény, hogy a magyar hagyomány a 9. század végi árpád és a 10. század második felében szereplő Taksony (nagyapa és unoka) között egyetlen, biztosan nagyfejedelmi méltóságot betöltött személy nevét sem őrizte meg. Ez arra mutat: a 10. század első felének nagyfejedelmei (hiszen 50 év alatt több ilyennel kell számolnunk) nem örökítették meg nevüket fényes tettekkel, ami hatalmuk korlátozott voltából adódhatott.
Az eddig felsorolt sejtéseket a bizonyosságok szintjére emeli Bölcs Leó fiának, Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnak 950 táján írott munkája. Ebben arról olvasunk, hogy a magyarok nyolc törzse (azaz a Hétmagyar törzsszövetség törzsei és az egy kavar törzs) „nem hunyászkodik meg a maga fejedelmei előtt, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak”. Ez egyrészt bizonyossá teszi, hogy a fejedelemség (a nomádállam) felbomlása előrehaladt, hiszen az egyes törzsek nem tanúsítottak engedelmességet a fejedelemség vezetői iránt. Valójában a már 917 (markáns jelleggel 934) óta két irányban folyó kalandozó akciók is ezt a helyzetet készítették elő. A nyugati és délkeleti portyázások egyidejű létezése ugyanis pontosan azt jelentette: egy (az egyik) törzsi csoport nem engedelmeskedett egy másik (magát központnak tekintő) hatalom akaratának. Másrészt arról tesz tanúbizonyságot az idézet, hogy a felbomlás még nem jutott el a végső kifejlethez, a törzsek együvé tartozásának tudata nem enyészett el, hiszen kényszerű szükségben, azaz nyilván védelmi háború esetén a maguk külön útját járó törzsek még hajlandók voltak a közös fellépésre.
Konstantinnál hangsúlyos – feltehetően a valóságosnál is kiemeltebb szerephez jutott a nagyfejedelem. Ennek az az oka, hogy a császár egyik informátora Termacsu volt, árpád dédunokája, akinek érdekében állt családja szerepének kidomborítása. A másik személy, akitől Konstantin a magyarokkal kapcsolatban hírekhez jutott, Bulcsú horka lehetett: szintén nem véletlen, hogy a császár Bulcsúról is részletesebben szólt. Az árpádokról öt nemzedékre kiterjedő családfát jegyzett fel, és Bulcsúnak is megnevezte az apját. Ezzel szemben a gyula tisztség betöltőjéről, személyéről, családi viszonyairól hallgatott, azt azonban kénytelen volt elismerni, hogy a gyula méltóság nagyobb a horkánál. Nyomatékosan említette a császár, hogy a nagyfejedelmi tisztség árpáddal kezdődött (ami tévedés, a valóságban árpád apjával, álmossal), és azóta mindig ez a család adja a nagyfejedelmet.
Konstantin akként összegezte a 950 körüli magyaroknál létező uralmi rendet, hogy „első fejük az árpád-nemzetségből sorban következő fejedelem, de van két másik is, a gyula és a horka, akik bírói tisztséget viselnek, de van fejedelme minden törzsnek is”. A császár leírása tehát egyszerre mutatja a fejedelemségi (nomádállami) jelleget, a nagyfejedelem, a gyula és a horka említése felel meg ennek, valamint a törzsi szeparatizmus megerősödését is. Azon megjegyzése, hogy „van fejedelme minden törzsnek”, arra mutat: a tényleges hatalom birtoklásában a fejedelemség vezetőinek osztozniuk kellett a törzsfőkkel. A valóságban azonban ennél „rosszabb” lehetett a helyzet. Konstantin császár egy másik munkájában ugyanis – ahol értékítéletét már nem befolyásolta a magyar nagyfejedelmi család egy tagja és a horka tisztség betöltője – államférfiúként, a politikai realitásoknak megfelelően, arról írt, hogy leveleit a magyarok fejedelmeihez (vagyis több személyhez) intézi, míg Kazária esetében a kagánhoz (azaz a kazár szakrális királyság egyszemélyi vezetőjéhez). E különbségtétel világosan tanúskodik arról, hogy Konstantin a 10. század derekán Kazáriát monarchiának tekintette, a magyarok uralmi rendszerét viszont nem. Az apja (Bölcs Leó) által a nomádokra általánosan használt kifejezést kölcsönvéve Konstantina magyarokat a „sok fő alatt álló” népek között tartotta számon.
Ugyancsak sajátos kettősség nyilvánul meg Konstantinnál abban, ahogyan a magyarok földrajzi elhelyezkedéséről szól. Turkia (Magyarország) egész szállásterületét a Temes, a bizonytalan azonosítású Tútisz (talán a Béga?), a Maros, a Körös és a Tisza folyókkal jellemezte. Könnyen belátható, hogy ez nem a teljes magyar szállásterület volt, hanem csak egy törzsé (hogy melyiké, kétséges). Más kép rajzolódik ki viszont akkor, amikor a császár a magyarokkal szomszédos népeket említi. Eszerint a magyarok „közelében vannak keleti oldalon a bolgárok, ahol őket az Isztrosz folyó választja el, amelyet Dunának is neveznek, észak felé a besenyők, nyugatabbra a frankok, dél felé pedig a horvátok”. A nem egészen pontos tájolás ellenére sem lehet kétséges, hogy az így körülrajzolt térség alapvetően különbözik a folyónevekkel jelölt és egész Magyarországként minősített szállásterülettől. A népnevek adta határok valóban a teljes Magyar Fejedelemséget rajzolják körül.
Milyen volt hát az „ország” a 10. század derekán? Ami a politikai viszonyokat illeti, törzsek halmazából állt, és nem lehet egységes „országnak” tekinteni. Az egyes törzsek létszáma 10–10 ezer körül mozgott, a Hétmagyar törzseinek létszáma tehát nagyjából 70 ezerre rúgott, a három törzsből létrehozott egyetlen kavar törzsé 30 ezerre, ami összesen 100 ezer főt tett ki. A Magyar Fejedelemségnek alávetett más, a Kárpát-medencébe nem a magyarokkal együtt bejött népesség (őslakosok, kalandozó hadjáratokból behurcolt foglyok) összlétszáma hozzávetőleg kétszeresen felülmúlta a magyar és kavar törzsek létszámát, vagyis mintegy 200 ezerre becsülhető. A hét törzs „fejlettsége”, a Hétmagyarra gyakorolt befolyása természetesen nem volt azonos szintű. A nagyfejedelem törzse veszített korábbi súlyából, az augsburgi csata előtt a gyula-törzs, valamint Bulcsú törzse tűnt erősnek. 955 után azonban jelentős eltolódás következett be.
A törzsek élén törzsfők álltak, akik a 10. század első felében egyre inkább függetlenítették magukat a Magyar Fejedelemség vezetőitől, és önálló politikai irányvonalat alakítottak ki. Körülöttük kíséret szerveződött, amely az ismétlődő zsákmányszerző akciók következtében egyre határozottabb karaktert nyert. A Hétmagyar törzsei nemzetségekre tagozódtak, egy-egy törzs átlagosan öt nemzetséget foglalt magában. A nemzetséget háromgenerációs, tagjait tekintve szabad emberekből álló nagycsaládok alkották. A nagycsaládokat többnyire valós, a nemzetséget valós vagy vélt vérségi kapocs fogta össze, de még a törzsek sem voltak mentesek a fiktív vérségi kötelék bizonyos szálaitól, illetve annak látszatától. Jellemző, hogy a 9. században a magyar törzsek között létrejött vérszerződés is azt imitálta, hogy a szövetségre lépő törzsek egymással vérrokonok. Ennek demonstrálását szolgálta, hogy a törzsfők egymás vérét összekeverték és megízlelték. A felmerült vitás ügyeket a nemzetség saját hatáskörében intézte el, ezek a legritkábban kerülhettek törzsi vagy netán törzsszövetségi szintre. Közigazgatásra nem volt szükség, a kisebb közösségek önigazgatása („magánigazgatása”) elegendőnek bizonyult a nézeteltérések rendezésére.
A magántulajdon szinte ismeretlen fogalom volt, legfeljebb az állatállományra terjedt ki, de ott is csak a főnökök és azok hű emberei (a kíséret vezetői) rendelkezhettek ilyennel. A föld, ami elsősorban legelő- és itatóhely szerepét töltötte be, közösségi tulajdonban, a törzs tulajdonában volt. A törzs számított a legkisebb egységnek, amely képes volt legelőit megvédeni, erre egy nemzetség mérete miatt alkalmatlannak bizonyult. A hét törzs tagjai a 10. század első felében nomádok voltak, döntően rideg állattartással foglalkoztak, főleg lovat és juhot, illetve szarvasmarhát tartottak, mindent az állatállomány ellátásának rendeltek alá. Ezt szolgálták gyakori vándorlásaik (persze meghatározott körön belül) a dús füvű legelőkre, továbbá hogy nem merészkedtek víztől távoli területekre, mivel állataikat rendszeresen itatniuk kellett. A legelőváltó életmód nem tette lehetővé, hogy a gyors érésű kölesen kívül más gabonát termeljenek, és hogy szilárd épületeket emeljenek. Így sátrakban éltek télen-nyáron, a férfiak lovon közlekedtek, a nők és a gyermekek ekhós szekereken. Nem voltak faluszerű településeik, a szétszórt táborhelyek környékén egy-egy vérrokon társadalmi csoport (nagycsalád, nemzetség) nomadizált. A nomád férfi született katona, akit gyermekkorától kezdve kiképeztek az íj és a nyíl használatára, s ebben művészi fokot ért el. Hajlandónak mutatkozott főnökei parancsára lóra pattanni, és nagy távolságokra elmenni a kilátásba helyezett zsákmány reményében. Ilyenkor a gazdaság ellátása a család otthon maradt tagjaira (asszonyokra, öregekre), valamint az esetleges szolgaszemélyzetre hárult. Az itt vázolt életforma állandó sajátja a steppeövezetben élő népeknek, a magyarok is évszázadok óta ebben a gazdasági rendszerben éltek. A 10. századi magyarok pogányok voltak (a tüzet imádták, eleven volt napkultuszuk, hittek a túlvilágban, őseik szellemében stb.), ismeretlen volt körükben az egyistenhit.
Ilyen volt az az „ország” és így festettek azok a körülmények, ahol és amelyek közepette Vajk, a későbbi István közvetlen felmenői éltek.