Összetörted a szívem
Elloptad tőlem minden kincsem
Én mégis túljutottam rajtad
Pedig te egész máshogy akartad
Próbáltam várni
Eldobni mindent, s csak rád várni
De te feláldoztál engem
Vihart hoztál minden percben
Ref.: Mégsem fáj már, mert elvadítottál
Mégsem fáj már, ami sosem volt, sosem lesz már
Mégsem fáj már, nekem nincs időm már rád
Az elvesztett órákat, hogy pótolnád
Kitártam az ajtóm
Amikor hideg volt az este
Azért, hogy megpihenhess nálam
Hogy végre elrejtőzhess csendben
Neked nem volt elég ez sem
Te mindig túl magasan jártál
És csak játékszernek néztél
Míg végül csúnyán kihasználtál
Ref.:
Mégsem fáj már, mert elvadítottál
Mégsem fáj már, ami sosem volt sosem lesz már
Mégsem fáj már, nekem nincs időm már rád
Az elvesztett órákat, hogy pótolnád
A Tollforgató Irodalmi Lap Blogján jár! Keresse Régész a pácban, Ókor Történelmi Tollforgató, Történelmi és Irodalmi Oldalaimat is! Lövey-Varga Éva Tulajdonos Főszerkesztő Kiadó tollforgato.lap@gmail.com tollforgato.lapcsoport@gmail.com Archivált Világ - Archived World új kiadási oldalainkkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!