Publius Ovidius Naso: P Y T H A G O R A S (részlet) Devecseri fordítás és Palágyi átirat

Publius Ovidius Naso: P Y T H A G O R A S (részlet)

Fordította: Devecseri Gábor, páros rímbe szedte: Palágyi András




Élt Samos szigetén egy tudós bölcs férfi,

A természet titkait régtől fogva gyűjti;

Kutató elmével, s mi nem látható szemnek,

Titkok tudójához, köré gyülekeztek.

Ámultak szavain s ő elmagyarázta:

Hogy s mint lett a világ s Földnek mi a titka;

És hogy mi az Isten; s honnan lett a villám

S hogy Jupiter dörög fönt a felhők ormán?

S földrengést mi okoz; magyarázta okát,

S hogy a csillagoknak mi vezérli útját…

Embertől ő tiltott először állathúst,

S ő volt ki sajnálta állatát, ha kimúlt.

„Ne öld meg jószágod te földi halandó,

Van gabonád, fád is, gyümölcstől roskadó!

Kertedben fürtökben duzzad a szép szőlő,

Édes zöldség sok van, tűzlángon főzhető.

S mit a föld megterem, már szinte pazarló,

Csak vadállat nyel húst, vérengzeni vágyó;

Az örmény tigrisek, farkasok s a medve,

Haragvó oroszlán; vérontó a kedve.

A természet így adja évezredek óta,

Testet testtel táplál, nem tehetnek róla…

Annyi ezer jó közt, mit a föld ad néktek

Ember, ha húst eszel, jut eszedbe? Vétek!

Hogy ölted állatod s töltöd a hasadba,

Hány sebet ejtettél? Nincs az megszámlálva.

És a szelíd juhok… Mit vétettek? Felelj!

Hasznodat szolgálják, tőgyükben duzzad tej,

Puha öltözetünk adják a gyapjukkal,

Éltükkel jobb nékünk, semmint halálukkal.

Mi vétke ökörnek, ez ártatlan lénynek,

Mely jól tűri munkáját, vonszolja ekédet?

Ember vajon az, ki rásújtani képes,

Bárdjával megöli s azt hiszi, nem vétkes?

Vagy oltárhoz viszik aranyosra festve,

Szarvai közt búza: földjét ő művelte.

Kést vágnak most bele, folyik sötét vére

Kémlelve vizsgálják: ég üzen belőle?

Jaj, hát ne tegyétek, intő szómmal kérlek,

Lemészárolt barmok húsát ne egyétek!

Földmunkásotokat adtátok az égnek,

Higgyetek már benne: Isten ellen vétek!

Mondom hát ember, hússal ne töltsd gyomrod!

Késedtől csak szenved ártatlan szép barmod,

S ki bevágja tőrét a borjú nyakába,

Bűnre szokhat s embert (is) küldhet a halálba.

Ki szánakozás nélkül hallgatja a bőgést,

Amint leölik a kis szopós gödölyét,

Csúfabb gaztetthez is adhatja erejét,

S nem számol azzal, hogy megbüntetik vétkét.

Barmod csak szántson, s múljon ki vénségtől,

Gyapjas juhod óvjon Boreas-hidegtől.

Duzzadó tőgyét tegye kecskéd kézbe,

Tőrt, hálót és csapdát ne vedd hát fejedbe!

S madarat megcsalni, ne járjatok enyvvel,

Hurokkal a szarvast többé ne ijeszd el!

Csalfa csalétekkel horgod ne tűzd halba

(Hálóval fogd csak ki s gyorsan küldd halálba!)

Ártalmas vadakat elég, ha kiirtod,

De ne edd meg soha, ne legyen birtokod!

Szelídebb eledelt érintsen az ajkad,

Azt edd, mit vér nélkül a természet adhat…”




Szeged, 2018. március

Kui János: kisiskolás szerelem

kisiskolás szerelem




bizony bizony megvénültem

van időm hogy emlékezzem

benyitok az iskolába

hátha ott lesz a leányka




kivel jártam iskolába

ilyenkor már nincs ott senki

holnap megyek találkozni

sokára fog megvirradni




addig járok megyek kelek

holnap vele beszélgetek

a levelet elolvasom

rögtön küldöm a válaszom




annyiból állt a szerelmünk

amíg tudtunk leveleztünk

én voltam a szerelmesebb

ő sem adta sokkal lentebb




a negyedik osztály után

nem volt nekünk több találkánk

levelet sem írtunk többet

a lelkünkben őriztük meg




az alakja előttem van

látom ahogy akkor láttam

nem változott meg az arca

ma is olyan fiatalka

Ligeti Csák: Gondolatok Kölcsey Ferenc Huszt c. verséről

Ligeti Csák: 

Gondolatok Kölcsey Ferenc Huszt c. verséről

Kölcsey Ferenc hazánk egyik kiemelkedő költője. Tisztánlátása és hazaszeretete megkérdőjelezhetetlen. Gyerekkorom óta egyik kedvenc verse a Huszt. Dallamos időmértékes verselése miatt könnyű volt megtanulni, és csak úgy fújtam lelkesen a fő eszmei mondanivalójának tűnő végszóhoz: Hass, alkoss, gyarapíts.

A múlt éjjel rosszul aludtam, és magamban felidéztem a verset. Jól átrágtam magam minden szaván, és rájöttem, hogy a lényeget egészen mostanáig nem értettem meg. A fent idézett végszó csak egy egyszerű (olcsó) csattanó, de lényeg nem ott, hanem az előtte lévő három sorban van. Ez a vers sokkal többet mond, és nemcsak pont arról a szerencsétlen huszti várról szól. Husztot behelyettesíthetnénk akár melyik, az osztrákok által lerombolt magyar várral. Sőt ez (mai szemmel) lényegében a történelmi Magyar Királyságról szól, amit a Trianon véglegesen rommá deklarált. Akár így is kezdődhetne (némi, de nem lényeges képzavarral):

Bús düledékeiden Trianon romvára megállék.

Ha nem is maga a Trianon, de az eredménye lett a rom „vár”, vagyisa feldarabolt történelmi királyság.

És most gondoljuk át, Kölcsey erre mit mond:





Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?


Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort



Vagyis a Trianonról kár már annyit beszélni, hanem végre le kell zárni! Ezt üzeni nekünk a nagy hazafi, Kölcsey Ferenc



Kölcsey Ferenc: HUSZT

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;

      Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

      Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

     Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

    Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!




Cseke, 1831. december 29.

Kui János: Jégeső

   

Jégeső




Bodros nyári fellegek

haragosak voltak

mérgesen haladtak tovább,

éppen harangoztak.




A vidéken nem fogadták,

járt ott már eleget,

s olyan károkat okozott,

olyankor éheztek




Villámlott, és dörgött nagyot,

menekülni kellett,

szerszámukat eldobálták,

náluk nem lehetett.




A fák alá nem húzódtak:

futva menekültek,

dél volt mire hazaértek,

és meg ebédeltek.



Az asztalnál együtt ültek,

eledel volt elég,

délutánra megpihentek

s letisztult a kék ég.




ők a jégtől nem rettegtek,

velük volt az Isten,

rájuk nézett a fényes nap,

így helyre jött minden.




A templomban harangoztak,

imara készültek,

hálát adtak az Atyának,

nekik Ő segített.




Nyugalomban feküdtek le,

kipihenték maguk,

vidáman mentek dolgozni,

felcsendült a daluk.

VÖRÖS PÁL: DOROTTYA (NAP, HOLD, CSILLAGOK 6. RÉSZ: AZ ÉLET ÍRTA...)

NAP, HOLD, CSILLAGOK 6. RÉSZ: 

AZ ÉLET ÍRTA...

VÖRÖS PÁL:

Dorottya



Dorottya csak dumált, dumált, nem mérlegelt, csak mesélt, ez történt, meg az történt, főként Oporral és vele, vagy higgyük úgy nem is történt semmi, csak majdnem kigyulladt alatta a mercedes ülése, mikor Karneválék után loholtak Kaposba a március végi napon, mert jó buli volt kilátásban, és főleg, mert Opor is ott lesz.

Vasárnap volt, farsang vasárnapja, a hamvazó szerdáig tartó háromnapos féktelen mulatozás kezdete. Dorottya is megragadta a „farsang farkát”, miután autóján Orsolyával Kaposnak vágtatott, mohón és esztelen, mint ahogy mézelő virágra repül a méh, úgy általában jól benyomni és bepasizni szokás szerint, de mégis, olyan dús, olyan erős vonzerő miatt, mint maga a képzelet. Hogy mi légyen ez az erő? Hát majd a háromnapnyi idő kibogozza, mert nekünk ez a csomó szerfelett kemény.


Dorottya, ezúttal, valójában csak színlelte a lelkesedést. Nem bízott Oporban, s ha szót váltottak, becsapottnak érezte magát. Úgy érezte, álmai sohasem valósulnak meg és az élete megvalósult álmok nélkül ér majd véget. Aki nézte őt, látta okát félelmeinek. Dorottya ugyanis teltebb volt útitársnőjénél, Orsolyánál, sőt nagyon sokaknál teltebb volt, még ha talán nem is mindenkinél. Valljuk meg: hordóformára nőtt, rettentő kebellel, rengő üleppel verve a Teremtő által. Na, és emésztő szerelemmel Opor iránt.

Szeretlek – és hiába büszkeségem,

Elveszett érted a lelkem egészen.

És hasztalan vagy ilyen eltökélt.

Szólnod sem kell – én szólok szívedért,

S ha mindenképpen okot kívánsz, elég ok:

Szerelmet kérni jó, de kapni még jobb!

Ó, Shakespeare…!


És útközben Dorottya fel-felröpített egy-egy rakétát, mely előre-hátra világot vetett. Így értek Kaposba, ahol már állt a bál. A föld ifjú királyai esküdtek össze az égiek ellen, hogy széttépjék földi láncaikat. Igen-igen, ezekben a napokban elfordultak a józanság világolásától, a torkosság, iszákosság és bujálkodás árnyékos, sőt sötét világa felé, hogy istenüknek válasszák az ördögöt, akit álarcos vigalommal, fajtalan játékkal dicsőítenek, megvetvén minden más híveket.

A szállodák megteltek és jöttek a zenészek. És eljött vasárnapra a hétfő, az pedig az asszonyfarsang, amikor a nők korlátlanul ihattak, zenére zajongtak, kedvükre mulattak. Ezen a napon sokan férjet találtak. Sikított a gitár, pufogott a dob. Karnevál párokat hozott össze, piros tintával füzetbe rótt neveket olvasott fel, jegyesekét is, kárörömmel, és fügét mutatott a magányra kárhozottaknak. Nemigen voltak már eszüknél. A terem olyan volt, mint a gőzhajó, mely azonnal elindul.

Dorottya táncolt volna, de kimaradt a névsorolvasáskor. Anyja ízlésével, apja pénzéből élvonalbeli varrónője készített számára olyan ruhát, mely enyhítette túlfejlett dimenziói látványát, de el nem fedhette egészen és most óceánként hullámzó keblekkel bulizni akart. A sokadik krampampulit emelte magasba, és az alkohol lángja elhomályosította látását. Tomboltak. Az asztalra szökkenve Opor mákonyos opciót hirdetett: örökre összeadja magát avval, akitől az első csókot kapja! Nosza Dorottya előre lendült kezét kinyújtva: az ember nem élhet úgy, hogy csak anyagtalan, képzelt szálak kötik a valósához. El kell érni, ami megfogható! De Opor félresiklott: - Hé, csúfság – kiáltott. - Nélküled akarok boldog lenni, nem veled boldogtalan!

Szentséges Isten! Nem látod, hogy a bánat az élet ellensége!? A természetben nincs semmi rút, csak a jellem. Rút, aki galád, aki rossz, és ha a szépség pocsék jellem köntöse, festett ördögpofa, busók álcája csupán. De itt csak az látszott napnál világosabban, hogy Opor a legédesebb, legszebb fiú, s a csókjára vágyók szomjas tülekedésében Dorottya messzire sodródott tőle. Azt gondolta: meghaltam én, de aki bennem éltél, te is halott vagy. Hangja felspírázott, mikor Orsolyához szólt. Határozottan állította, hogy nem szeretne idegen elem lenni valaki meghitt, meleg ágyában, és bár lenne társasága, bizalmas is, saját elhatározásából férfi nélkül tölti az estét.

Maradt a krampampuli és a fánk. Ja, a farsangi fánk, mely Kaposban, ahol azt mondják rá huppancs, több tejjel készül, mint a Dunán innen, és keletlenül, merőkanállal körbe-körbe csurgatják a forró zsírba. Némelyik fura alakúra sül, egyenesen krampuszpofát ölt magára, éppen alkalmasan, hogy Erisz belefészkelje magát. És Dorottyának ezt dobta a gép! Elfogyasztván lett is olyan haragvó, mérges fúria, akire semmi szükség nincsen egy jó buliban. Bosszút forralt a bolondozó fiúk, de különösen Opor ellen.

Lám, volt itt egy fiatal nő és egy ifjú férfi, akik első találkozásuk óta érezték, hogy közük van egymáshoz. Nem egyértelmű a minőség, nem egyértelmű a kölcsönösség, az egyikben vonzalom, a másikban taszító utálat. Egyenlőre! Vannak jó, de vannak rossz varázslatok is, és aki, ha abban él, nincs más menekvése, csak a felébredés. De jóval könnyebb az ember lelkét elvarázsolni, mint a varázslatból fölébreszteni. Szerencse, hogy nemcsak az álom, a valóság is lehet szép. Mert ekkor valami fény érkezett hirtelen, akár az ég komor felhőibe befűzött ezüst fonál.

Valahonnan három gyönyörű leány került elő: Ragyogó, Öröm és Virágzó, akik körbelengték Dorottyát, vállára aranyos köntöst terítettek, és amikor tovalebbentek tőle, ott állt a tündöklő hölgy, a bálban a legszebb. Különös nesz, ott legbelül, Dorottya hallotta csak és már mindent tudott. Opor hangja volt: - Akarlak, szerelmem!

- Engem?! - Dorottya mosolygott és hangtalanul zokogott. - Tényleg, engem?! S boldogan életre kelt.


Jaj, gyöngeségünk bűnös ebbe, nem mi!
Úgy alkottak, hogy így tudunk szeretni.

Marczinka Csaba: Közelítések a Nagyarcú Kun Legényhez A pronyó arisztokraták A.E. Emlékére

    

Közelítések a Nagyarcú Kun Legényhez

A pronyó arisztokraták

A.E. Emlékére


Bukott nemesek vagyunk mi mindannyian!

(armálisunk vagy zug-kutyabőrünk van,

de mégis: régente mi voltunk az elit!)

(vagy legalábbis valamelyik ősünk,

szép- vagy éppen csúnyább öregapukánk)

Közben plebejus pénzemberek számolják

a dohányt és a kamatokat hozzá.

(a kutyabőrünkre ők zsírosodnak)



Ráadásul: elvárják a tiszteletet!

Bennünk meg dühöng a kisúri öntudat!...

(mintha mi is Julius Caesar vagy

Esterházy Pál herceg rokonai

lennénk – csak épp: le vagyunk gatyásodva)

Hiába nézzük le a plebs pénzeseit,

mindenütt ők diktálnak, minden helyen:

ez az újgizda pénzeskancsók klubja!



Marad a nosztalgia az elveszett

– soha nem látott – régi udvarház után...

(a romos udvarház „utolsó utáni”

gazdái lettünk, bensőnkben él a kastély)

Kevercsként kevereg gyakran a kültelki

argó morálja és az etikátlan

etikett bő, eltakaró lebernyege!

S persze: néha fel is robban a „koktél”!



Akkor aztán: áll a bál kívül-belül!...

(főleg mikor tartósan fölülkerül

a kültelki stíl és a vulgármorális

brutálmentalitás argószövege)

„MI A KURVAANYÁD VAN, HE?!” – zörren bele

a megvető csendbe a visszatámadó

brutálmorális „filozófiai”

kérdés (vagyis: mi a problémád velem?)




roblémád velem?)

KUI JÁNOS: tavaszi hangulat

  
KUI JÁNOS:
tavaszi hangulat




mit ígér a tavasz nekünk

új életet azért küzdünk

színeket meg illatokat

virágoktól a szirmokat

a forrásból tiszta vizet

a szirmok s a gyerek

rügyek megmutatják

friss színüket szorgos

méhek felébrednek

éhesek mert régen ettek

nemsokára kibomlanak

a színes fán helyet kapnak

a méhcsalád nem száll

messze gyűjthet mézet a

közelben adnak nekik a

virágok elhervadnak és

a méhek messze szállnak

a levelek kizöldülnek

betakarnak minden helyet

a napsugár rajtuk nevet

felfogják a nagy meleget

esőt várnak a növények

rügyek szirmok jó illatok

teremtenek hangulatot



könnyen eltöltjük a napot

KUI JÁNOS: magam körül

KUI JÁNOS:

magam körül



táncol akinek van kedve

ki vannak jól melegedve

letörlik az izzadságot

újra járnak egy jó táncot




szünetben csendet akarnak

a táncban jól elfáradnak

éjfélkörül haza ennek

reggelig még pihenhetnek




a sötétben én maradtam

haza nehezen jutottam

örvendeztem a mély csendnek

gondoltam hogy hazaérek




el szigeteltem magamat

hogy embereket ne lássak

undorodok a nagy hangtól

akkor is ha nem nekem szól




a központban csak én vagyok

mégis mindig elhallgatok

rossz szomszédaim nincsenek

tőlük nyugalomban élek




mert nem kell nekem senki se

az ördög magával vigye

csúcson vagyok de az mit ér

hogy ha a völgyben más is él




senkivel nem osztozkodok

akarok én de nem tudok

magamnak tartok meg mindent

úgy élek akár egy nagy szent



azért csak hátul kullogok

elismerést sose kapok

megváltozok hamarosan

jól tudom hogy így nem jól van




széjjel nézek magam körül

a nagy tömeg elszenderül

alszik mint egy barna medve

tavasszal lép ki a fényre




dugja magába a mézet

nagyon éhes rég nem evett

málnát gyűjtött a bocsoknak

játékosak ha jól laknak




nem gondolnak a veszélyre

pedig ott van a közelbe'

színes gazdag a természet

látom hogy ha körülnézek




él egy sereg dologtalan

széjjel szórva a világban

közéjük én nem tartozok

dolgozok és szórakozok

FELHÍVÁS - RÉGÉSZETI- ÉS DIPLOMACSALÁSOK MIATT

EZT AZ ISMÉTELT FACEBOOK CSALÁS MIATT RAKOM FEL ÚJRA IDE:

2020. 04.23-ÁN

 NYILATKOZAT

VARGA ÉVA VAGYOK, 1975-BEN SZÜLETTEM.

A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM, A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS TUDOMÁNYEGYETEM, A DEBRECENI EGYETEM, AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM ÉS A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM, VALAMINT A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM, A KERTÉSZETI EGYETEM, VALAMINT AZ IPARMŰVÉSZETI ÉS CORVINUS, A CEU ÉS A MISKOLCI BÖLCSÉSZ EGYLET CSALÁSAI MIATT SAJNOS NEM ÁLL MÓDOMBAN TOVÁBB FEDEZNI A RÉGÉSZETI LOPÁSOKAT, A BÖLCSÉSZ- ÉS MÁS DIPLOMACSALÁSOKAT. SAJÁT MAGAM ÉS MÁSOK VÉDELMÉBEN KÖZZÉ KELL TENNEM A BÍRÓSÁGI ÉS ORVOSI CSALÁSOK ADATAIT, AMELYEK AZ INFORMATIKAI HIBÁK ÉS BECSERÉLT ADATOK MELLETT MÁSOK HALÁLÁT ÉS TÖMEGES PÁLYÁZATI PÉNZ- ÉS JOGDÍJ CSALÁST OKOZTAK, FEDEZTEK.

AHOGY PILATUS MONDANÁ: „MOSOM KEZEIMET!”

NEM ÁLL MÓDOMBAN VÉDENI SEM SZAKTÁRSAT, SEM EGYKORI TANÁRT, SEM JOGI, SEM ORVOSI, SEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI, SEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI TERÜLETEN, A JÖVEDELEM- ÉS TULAJDONLOPÁSOK, SZERZŐI JOG SÉRTÉSEK, FELVÉTELI ÉS VÉGZÉSI CSALÁSOK MIATT, AMIT ELKÖVETTEK, ÉS AMI ELLENI FELJELENTÉSEKBEN NEM INTÉZKEDTEK: TULAJDONJOG ÉS SZEMÉLYI IRATANYAGGAL VALÓ VISSZAÉLÉSEK ÉS EZEK FEDEZÉSE MIATT, VALAMINT AZ INFORMATIKAI TILTÁSOK ÉS VISSZAÉLÉSEK MIATT KOMMUNIKÁLNI SEM. CSAK LEKÖZÖLNI TUDOM, TOVÁBBI INTÉZKEDÉSEK VÉGETT, MIND A 9 SZAKMÁM ÉS A KÖZTÁRSASÁGI ESKÜ SZERINT.

A FACEBOOK HEKKELÉSEK CSALÁSOK MIATT AZ ANYAGOK MÁSHOL LÁTNAK NAPVILÁGOT, A BLOGOK NAGY RÉSZÉT A LAPOKKAL MÁSHOL FRISSÍTEM ÉS FEJEZEM BE, POLGÁRMESTERI HIVATALI ÉS BALESETI JOGVISZONYOK UTÁN, A HÍRESZTELÉSEK ELLENÉRE 177-ES IQ FELETTI TELJESÍTÉSEKKEL.

A ROSSZ HÍR TERJESZTŐ INFORMATIKAI TILTOGATÓ, SOHA NEM KOMMUNIKÁLÓ TANÁROKNAK SOK SIKERT A DISSZERTÁCIÓ ÉS FOKOZATVÉDÉSEIKHEZ, ÉS Btk. valamint Szjt. eljárásokhoz, viszont!

Frady Endre: Egyetemi beázás + BÓNUSZ TREKK: CELEB TESZT

Frady Endre:

Egyetemi beázás



Beázáskor húzza magát

Fel honunk bő csapadékán,

S szakadván át agyában gát

Asztalára csap a dékán.



Asztallapban ébred a szú,

S ajtajából, mely nem ál-lik,

Bátran, mint kit fűt az aszú,

Perceg: „Ne üsse, mert mállik!”



Megáll most a dékán ökle,

S vigasztalón szólnak kis szúk:

„Lé miatt ne törjön tök le!

Nincs egyedül, együtt isszuk.”



http://fradyendre.blogspot.com/2011/10/egyetemi-beazas.html





+ BÓNUSZ TREKK:



CELEB TESZT



1., Ki a kedvenc világsztárod?

a., Freddie Mercury

b., Frady Endre

c., Frédi Béni



2., Miért a "b" választ jelölted be:

Rövid indoklás: ....



3., Ha mégsem a "b" választ jelölted be, akkor:

a., behozod az ellenőrződet

b., beküldöd a szüleidet

c., mégis a "b" választ jelölöd be



+1., Melyik 100 a kedvenc Frady Endre versed?

(többet is bejelölhetsz)

Frady Endre: Öreg nindzsa

Frady Endre:

Öreg nindzsa



Öreg nindzsa mász a falon,

Falatozandó zöld falom-

-bot, mert húst nem bír agg gyomra,

Ezért kattant rá a gyomra.



Öreg nindzsa gyomot falat-

-ozni vágyón mászik falat.

Fal legtetejéről, bár a

Háta fáj, kúszik át fára.



Fenn a fán egy búvárhering

Fejbe rúgja úgy, hogy bering,

S zsákmányul esik e halnak.



Öreg vegák korán halnak…



http://fradyendre.blogspot.com/2011/10/oreg-nindzsa.html

NAP, HOLD, CSILLAGOK 6. RÉSZ- AZ ÉLET ÍRTA! Online rendezvény!

Frady Endre: A festő

Frady Endre:

A festő


Amikor én festek,

Képpé lesz a lepel.

Síkba fejtett testek

Hada vásznat lep el.



Ha elfogy a festék,

Tovább sose festek.

Borzék is és Nyesték,

Akárcsak én, restek.



Nyestecsetek s borzok

Nézik, hogy nem festek,

Hanem vörösbor’zok.

Hej, szépek az estek!



http://fradyendre.blogspot.com/2011/10/festo.html

Frady Endre: Homo politicus

Frady Endre:

Homo politicus
(avagy a párthálózatfüggetlen tévékészüléken

miért nézünk inkább brazil szappanoperát?)



Bővített mondatok

Hagyják el szájadat,

S nincs bennük ráció,

Csak pár mű számadat.



Beszéded lényege

Számomra nagy talány,

S elfér egy tűhegyen,

Ha van egyáltalán.



Szózatod nem ápol,

Inkább csak eltakar.

Távkapcsolóért nyúl

S emígy ad jelt a kar.



http://fradyendre.blogspot.com/2011/10/homo-politicus.html

Frady Endre: Osztálykirándulás

Kedves Világirodalombarátok! :)

Képzeljétek el, hogy a Vizuális Pedagógiai Műhely ISKOLA – VERS PÁLYÁZAT ( http://iskola.poeta.hu/ ) holtversenyes második helyét érte el az alábbi mélylírám! J

Ha a fentebb megjelölt linken ráklikkeltek az

ISKOLA – VERS PÁLYÁZAT

Eredménye és írásai: ITT

részre, akkor a részletes végeredményt és az összes benevezett versezetet is elolvashatjátok.

Szerintem ez már egyenes út az emeltszintű irodalmi érettségi tétellé válásig és az irodalmi Nobel díjig. J J J

Üdv.:

Szepy a Zírkáló J



Frady Endre:

Osztálykirándulás



Zsugázik a vagány osztály,

S épp, amikor Béla oszt, „Állj!”-

- kiált az őrálló lakli

Lajos s volt-nincs mini pakli.



Tanár vizslat körös-körül,

Tengely mentén megpöndörül,

S huzatától kis papiros

Hullik elé. Ász, a piros.



Lehetne bár éppígy alsó,

Ugyanígy folyna a hal-show:

Osztály pislog hangtalanul,

Pont, mint aki pontyul tanul.



Fél perc és a kártya halom

Tanárnál van. „Lefoglalom.”-

- szól és kimegy jóemberül.



Új pakli meg előkerül…





http://fradyendre.blogspot.com/2011/07/osztalykirandulas.html

Frady Endre: Cola mámor

Frady Endre:

Cola mámor


Megiszok egy Colát,

Az mos engem jól át.

Savágyúval lövet

S vesémben a követ

Szétmállasztja hamar.

Jó is a lé, ha mar!



http://fradyendre.blogspot.com/2011/10/cola-mamor.html

Kui János: Hosszúnap

Kui János:

Hosszúnap




Hosszú volt a mai napom,

Dolgoztam, és éreztem,

Hogy szédül az agyam.

De mikor hosszú a napom?

YAmikor dolgozom!

Nyugtalanul jövök-megyek,

Csak ne érezzem, hogy én

szenvedek!




Munkával szerzem a

Kenyerem, csorog rólam a

Veríték, barázdás arcomról

Lassan lepereg, engedjétek,

Hogy szabaduljak tőle.

Undok a szaga, de attól

Dolgozni még lehet.




A könnyeket elkerülöm.

Hosszú napjaim még lesznek,

Hadd küzdjek még sokat, és

Eredményesen.

A munkát szerettem, és

El is végzem, a nevét pedig

fölvésem a tiszta kék égre.

Kui János: óra

óra




öreg óra

hány az óra

reggel kilenc

tiktakolja

ünnep lesz ma

mert az óránk

vonulni fog

nyugalomba

Kui János: a titok

a titok




nem alszom és nem

pihenek úgy akarják

az istenek egyszer jól

fogok aludni karjaid

közt megpihenni ott

a helyem kihasználom

tudom te leszel a párom

akarod vagy nem nekem

mindegy erősebb vagyok

náladnál szerelmemért

mennyit adnál ameddig ülsz

mennyi adnáĺ ameddig ülsz

az ölemben megkaphatod

tőlem ingyen milyen jó

lesz akkor neked elnyered

a szerelmemet együtt

megyūnk a templomba

énekre és imaszóra össze

adnak imádsággal be

takarnak egy paplannal

hogy aztán ott mit csinálunk

maradjon meg a mi titkunk

Kui János: éjjeli csendben

éjjeli csendben




éji csendben itt vagy velem

jó kritikusom vagy nekem

elolvasod minden versem

Múzsám is vagy édes kincsem




ameddig a képed látom

érted szól az imádságom

hallgasd meg a könyörgésem

elégedett leszel velem




légy életemnek a társa

az a szívem kívánsága

ránk mosolyog a frisss hajnal

megérkezik virágokkal




s beborít szép gyöngyharmattal

ragyog a kék szemed fénye

magamat látom meg benne

szerelmünknek nem lesz vége




én maradtam te elmentél

csak messziről integettél

azóta mindig kereslek

egyszer boldog leszek veled

Kui János: a fekete fejkendő bánata

a fekete fejkendő bánata




az én anyám a kibuggyanó rügy

a kibomló bimbó édesanyám a

virág szépsége az életet termő

fájdalom az angyalok jósága ő

az anyaföld biztonsága a nyári

nap delének nyugalma a szorgos

munka verítéke az esőre forduló

borongós idő szomorúsága ő a

csillagos ég varázsos derűje az én

édesanyám a fekete fejkendő

súlyos bánata ünneplem hát és

köszöntöm a kibuggyanó rügyet

a kibomló bimbót a színes virág

szépségét az életet termő

fájdalmat az angyalok jóságát

az anyaföld biztonságát

ünneplem a nyári nap delének

nyugalmát a szorgos munka

verítékét az esőre forduló borongó

idő szomorúságát a csillagos ég

varázsos derűjét a fekete fejkendő

súlyos bánatát

(Lövey-/Pécsi-)Varga Éva: In memoriam… Régész a Világ tetején… Dr. Erdélyi István professzor emlékére (rövid emlékezésként)

(Lövey-/Pécsi-)Varga Éva:



In memoriam…

Régész a Világ tetején…
Dr. Erdélyi István professzor emlékére

(rövid emlékezésként)


Későn ébredtem...Lassan már majdnem dél volt. S az idő végtelenjében is meglehetősen későn, mert oly sok éven át fogta távolról is a kezemet, kisgyermek koromtól fogva…Csak álltam meredten a Facebook oldalára feltöltött hír előtt, egy rossz éjszakai álom, a fáradtság és a kimerítő munka utáni mély alvás után…

Erdélyi Péter sorait olvastam, képek sora felett, s zakatoltak, lüktettek fejemben a szavak.



„Ma éjjel meghalt édesapám, Dr. Erdélyi István archeológus professzor. A népvándorláskor régészetének szaktekintélye. A Károli Gáspár Református Egyetem egyik alapítója. Igaz hazafi, nagy magyar volt. 88 évet élt. Elaludt. Isten nyugtassa! Szerettem. Szeretem.”


Elakadtak a szavak, és könnyfolyamban ázott az arcom… A telefon, az utolsó panaszhely, az édesanya…aki talán megnyugtatja gyermekét, az utolsó pillanatokban is… Ez az elmúlás… Elakadtak, eltűntek a szavak… Ő is csak volt már, aki élt, és benne élt a tanítványában, távolról is együtt élt vele...


Megterhel az Ég, egyre nagyobb feladatokat róva az emberre, aki amúgy is nyög már a súlyos terhek és a fájdalom súlyától, a rengeteg tennivalótól, a sok rossztól, amit megélt, és megélhetett, s ami mellett úgyis mindig a szépet, a jót látta, s adta tovább, mintha mi sem történt volna, soha… Mintha nem lenne fájdalom, és csak a mosoly létezne és létezhetne a világban. S ha belegondolok, ő is ilyen volt. Határozott, szeretetteljes, gondoskodó. Sosem láttam, talán szinte soha elborult, kétségbeesett arccal… Vonásai mindig bizalmat, biztatást sugároztak, a legnagyobb bajban is. Néha, talán egy-egy felhő elhomályosította alakját, amint a sír fölé hajolt, vizsgálódó szemekkel. Homályos, gyermekkori emlékek… Nagy munkabírását az évek edzették, s a közösség… Talán gyermekkoromtól fogva kapaszkodtam belé, távolról, s öntött belém lelket hatalmas munkássága és emberszeretete, gyermekek iránti rajongása, a sok tanítás, amit könnyű szerrel adott át mozdulataival, arcának, szemének, dolgos kezének rezdüléseivel is. Talán más is így lehetett vele.. A családja, a barátai, a kollegák, … Rejtély volt ő is… Igazi rejtély, hatalmas tudásával, utolérhetetlen munkabírásával, és minden szeretetével.

És ma már nincs... Ő sincs az élők sorában. Gondolkodom. Igazán azt érzem, hogy nem tudom, mit kellene és mit is lenne jó írni… Csak egyszerre mesélnék millió percet és évet, éveket, amelyeknek a hátterében csöndesen, szerényen meghúzódva, védő kézzel állt. Pedig, hirtelen, amikor baj volt, őt is a nagy hibák és a teher árnyékéban leszidtam...Igazából nem okoltam, csak… valahogy részese, részévé vált mindennek, mintha minden gondolatról, minden helyről, minden részecskeről neki is tudnia kellett volna, ahogyan én éreztem Őt, és Őket, minden egyes rezdülésüket.


Új lehetőséget adott, pótolhatatlant. Tudta, hogy egykor, kinek megfogta védőn a kezét, úgyis végig mellette fog állni, és folytatja amit elkezdett. Nem mondta, soha nem mondta. De tudta. S talán tudja, ott a végtelen kapujában állva, s belépve azon a rejtélyes ajtón, amely ajtóban annyit, de annyit vizsgálódott, lelkiekben és fizikailag is. A síron túl is. A sírokon túl is.

Nehéz helyzetben vagyok. Nehéz helyzetben vagyunk. S amit még soha nem tettem - csak édesapám halálakor, - nyugtalanul toporgok a számítógép előtt, s fel-alá járkálok, felpattanva, majd visszaülve, nyugalmat erőltetve a könnyek közé.


Elhunyt… „Összedőlt a könyvtár” - mondta egykor Kosztolányi.. Megfogalmazva annyi érző ember kimondhatatlan gondolatait… Egy képben csupán. Összedőlt a hatalmas „Könyvtár”, a sok munka… S a világhírű professzor felemelkedett, a világ nyűgei felé szállt… Könnyedén...Rázva minden terhet, véglegesen. Fel, mindennél magasabbra, és mindenkinél magasabbra. Leporolva magáról minden port, lerázva minden sárt, amit rá próbált a világ aggatni, amivel el akarta temetni, hogy végleg ráboruljon a szemfedél…


Ízig-vérig régész volt, ízig-vérig néprajzos, ízig-vérig tanár, és minden sejtjében, teljes lelkében magyar, igaz magyar. Lehetőséget adott, példát: és erőt sugárzott...végtelen, el nem csukló, stabil, és kifogyhatatlan erőt, az idő, a múlt és a jelen, a jövő végtelenjén.


Elcsuklik a hangom… Beszéljenek helyette alkotásai, írásai, tanításai, hiszen méltóbbak rá, mint Én. Beszéljenek helyette, nem utolsó sorban örökké élő gondolatai: a múlt kutatandó és kutatható, az új leletek mindig új nézőpontot, új gondolatot kelljenek, hogy ébresszenek. Meg lehet, és meg is kell haladni az elődök munkáját is. Akarni, és tenni kell, soha nem csüggedni! Bízni és hinni, szeretettel...szótlanul is akár.

Drága, drága törékenyen is erős Lélek! Mutasson életével, munkásságával példát az idő végtelenjén, éljen mindenki szívében és gondolataiban, munkásságában tovább!

Ügyetlennek, esetlennek, és törékenynek érzem magamat – mint aki soha nem írt, soha nem olvasott, soha nem élt…

Utolsó, már nagyon régi találkozásunk óta csak levelezésben álltam vele…

De ez a találkozás az MTA kis rendezvény termében mindennél emlékezetesebb marad számomra, örökre.

Prof. Erdélyi István régész-muzeológus Régészek a világ tetején című könyvének bemutatója volt ekkor: 2008. 10. 01.-je, a szüleim és a húgom házassági évfordulójának dátuma előtt, közvetlenül. A szerzőt és a könyvet Dr. Dobrovits Mihály turkológus-történész mutatta be, Náray-Szabó Gábor közreműködésével. A professzor úr Stein Aurél nyomdokain címmel tartotta meg előadását, 16:30-tól, az MTA Könyvtárában, a Vasarely-terem (1051 Budapest, Arany János u. 1) családias kis helyén.

A fotókon megörökítették a találkozást, felkerültem én is az MTA honlapjára… Kaptam könyvet is, dedikáltan, folyóiratot is. A címe egyedi magánkönyvtáram könyvei között ott lapul a dedikált könyvben. Sosem jutottam el oda újra azóta sem, ahol gyerekként fogta a kezemet, s ahol pillái örökre lecsukódtak.. Mit nem adnék én is, egy előkerülő, közös fotóért!


Bízom benne, hogy a neki és nekik, a munkásságuk segítésére szentelt lapokat a jövőben méltón fogom vezetni, s megfelelően tudok a nyomdokaikba lépni, ennyi rémült visszakozásom, és ennyi áldatlan, fáradhatatlan munka után. S bízom abban is, hogy más sem menekül majd el a rá szabott feladatok elől, nem bújik el a Sors kezei elől, ha már arra az útra, arra a közös útra tévedt!


A feldolgozások közel sem teljesek, sőt, kimondottan hiányosak mindenütt.. mégis:


Bízom benne, hogy hatalmas munkásságának feldolgozása hozzá méltó pontossággal nem marad el, hanem megfelelő kezekbe kerülvén, útjára találva újabb lehetőségeket nyit, és csillagként továbbra is utat mutat majd nekünk – a világegyetem rengetegében…


Szórja rá virágait a beköszöntő tavasz, ebben a reménytelenül is reményteljes, új világban!

Requiescat in Pace!

Forrás: MTA Könyvtár honlap

Tudományos munkásságáról, életéről pár szóban


♣♥♠♦ - ♣♥♠♦ - ♣♥♠♦- ♣♥♠♦



„1968 júliusától kezdve két esztendőn át dolgoztam a Magyar Tudományos Akadémia kiküldetésében, a Szovjet Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében. Először vált lehetővé, hogy magyar régész ilyen hosszú időt tölthessen el ennél az intézménynél. A két év alatt igen sok érdekes tapasztalatot nyertem tudományos munkám folytatása közben, és úgy vélem, hogy nem lesz érdektelen elmondani közülük a legfontosabbnak látszókat rokonintézményünk és az ott folyó munka tekintetében, a további kooperáció és a jó kapcsolatok továbbépítése céljából.”


In: A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 20. kötet (1971-1972)1-2. szám TANULMÁNYOK, TÁJÉKOZTATÓK, RECENZIÓKErdélyi István: A Szovjetunió Tudományos Akadémiája régészeti intézetében


♣♥♠♦ - ♣♥♠♦ - ♣♥♠♦- ♣♥♠♦







Prof. Dr. Erdélyi István 

(Nagyvárad, 1931. augusztus 28. – Göd, 2020. április 8. )

magyar régész, történész.




Életrajza
(forrás: Wikipedia) 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Erdélyi_István_(régész) 




Erdélyi István 1931-ben született Nagyváradon. Középfokú tanulmányait 1950-ben fejezte be a Szentendrei Állami Gimnáziumban, majd 1950-1955 között az ELTE BTK nappali tagozatán, régészet-muzeológia szakán tanult, ahol 1955-ben szerzett diplomát. Diplomamunkája címe: A jánoshidai avarkori temető. 1959-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot a Leningrádi Állami Egyetemen, A magyarok Levédiában című dolgozatával, 1975-ben pedig az MTA akadémiai doktor tudományos fokozatot Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében című disszertációjával.

Munkahelyei: 1945-1955 között gyakornok a Magyar Nemzeti Múzeumnál, Budapesten; 1955-1959 között aspiráns a Leningrádi Állami Egyetem Régészeti Tanszékén, Leningrád (Szovjetunió); 1959-1992 között az MTA Régészeti Kutatócsoport, tudományos főmunkatárs, tud. titkár, nemzetközi ügyek titkára, tud. részlegvezető, tud. tanácsadó; 1968–1971 és 1981–1983 között Moszkva SzUTA Régészeti Intézete, tudományos vendég főmunkatárs; 1991–1994 között Miskolci Bölcsésztudományi Kar, Régészeti Tanszék tanszékvezető tanár; 1993–1998 között Károli Gáspár Református Egyetem, BTK tanár, intézetvezető, dékánhelyettes; 1992–1994 között az ELTE BTK Belsőázsiai Intézet AKA ösztöndíjas ; 1994–1999 között ELTE BTK Belsőázsiai Intézet óraadó tanár; 1999–től JPTE Ázsia Központ oktató.



Szakmai tagságok


Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat (1954)


Néprajzi Társaság (1954)


Kőrösi Csoma Társaság (1971)


Nemzetközi Szláv Régészeti Unió (1971–1989)


Magyar Őstörténeti Munkaközösség (1995)


Sashegyi Sándor Baráti Társaság Egyesület (1999)


Magyar Régész Szövetség (2006)



Kitüntetések, díjak
Állami kitüntetések


Munka Érdemrend ezüst fokozat (1977)
Szakmai díjak, elismerések


Kőrösi Csoma-díj (1997)
Fontosabb szakmai tevékenységei

Feltárások:


Tápiószele (Pest megye) (1954)


Környe (Komárom-Esztergom megye) (1955);


Kusulevo (Baskiria) (1958)


Pilismarót-Basaharc (Pest megye) (1959–1960)


Pomáz, Holdvilág-árok (Pest megye) (1962–1966)


Mongólia: mongol-magyar közös régészeti expedíciók társvezetője (1961–1990)


Majackoje (Oroszország) szovjet-magyar-bolgár közös régészeti expedíció, a magyar kutatócsoport vezetője (1976–1982)


Fenékpuszta (Zala megye) (1976–1983)


Gergelyiugornya (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) (1965–1968)


Panyola (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) (1991–1999) 

Fontosabb publikációi

Könyv:


Erdélyi István: A jánoshidai avarkori temető. Budapest 1958. (Régészeti Füzetek Ser.II. 1)


Erdélyi István: Avar művészet. Budapest 1966. (öt nyelven)


Erdélyi István – Ojtozi Eszter – Wladimir Gening: Das Gräberfeld von Newolino. Budapest 1969. (AH 46)


Erdélyi István – Salamon Ágnes: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Környe. Budapest 1971. (StudArch 5.)


Erdélyi István – Sugár Lajos – Zsebeházy György: Vulkánok tövében, vulkánok tetején. Budapest 1977.


Erdélyi István: Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében. Budapest 1982.


Erdélyi István: Ázsiai lovas nomádok. Budapest 1982.


Erdélyi István – Sugár Lajos: Embert keresünk. Budapest 1985.


Erdélyi István: A magyar honfoglalás és előzményei. Budapest 1986.


Erdélyi István: Pannóniai Húsvét. Budapest 1987.


Erdélyi István: Sumér rokonság? Budapest 1990.


Erdélyi István: A Bajkáltól a Balatonig. Régészeti adatok a töröknyelvű népek történetéhez. Budapest 1997.


Erdélyi István: Sir Aurel Stein Bibliography 1885–1943. Bloomington 1999. (Arcadia Bibliographia Virorum Eruditorum 17.)


Archaeological expeditions in Mongolia; Mundus, Bp., 2000 (Mundus library of oriental studies)


Őstörténeti-régészeti fogalomtár; AndTECH, Bp., 2001


A magyar honfoglalás és előzményei; Mundus, Bp., 2002 (A magyar műveltség 1100 éve)


Hol sírjaik domborultak... A honfoglaló magyarság temetői a Kárpátmedencében; Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület, Göd, 2003 (Őstörténeti füzetek)


Őseink nyomában. A magyar őstörténet kutatása a XX. században; Masszi, Bp., 2004


Régészek a világ tetején. Expedíció a Pamír hegységben; Aranyszarvas, Nyíregyháza, 2008


Scythia Hungarica. A honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékei; Mundus, Bp., 2008 (Mundus – régészeti tanulmányok)


A Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület III. gödi konferenciája; szerk. Erdélyi István; Napkút, Bp., 2009 (Őstörténeti füzetek)


Erdélyi István–Ráduly János: A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig; Masszi, Bp., 2010


Dél és Észak. Régészeti emlékek; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2011 (Ómúltunk tára)


Füzesséry Magdolna, az elfelejtett erdélyi művésznő; Napkút, Bp., 2011 (Káva téka)


Magyar őstörténeti minilexikon; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2012
Tanulmányok, folyóiratcikkek


Erdélyi István: Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről. Archeológiai Értesítő 83/1 (1956) 46–50.


Erdélyi István – Szimonova Eugenia: Grabung in der Gemarkung von Vásárosnamény. SlovArch 33/2 (1985) 379–396.


Turán című lap szerkesztője 1999–től
Források


Erdélyi István. kikicsoda.regeszet.org


Erdélyi István. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. nov. 15.)


Régészet, történelem, nyelvészet. A 75 éves Erdélyi István köszöntése; Magyar Tudomány a Világban Alapítvány, Göd, 2006 (Őstörténeti füzetek)
További információk


Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.


Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.

Gyors kiegészítésként szeretnék még néhány adatot adni a kutatásokhoz, az emlékezéshez.




A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában eddig nyilvántartott munkái kereshetők.

RÉGÉSZETI MUNKÁI AZ MNM RÉGÉSZETI ADATTÁRA ALAPJÁN




Erdélyi István - régész


Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis


Személyek


Erdélyi István - régész

Névváltozat

Erdélyi István


Vezető régész


Dokumentáció készítője

Vezető régész




B


Bag, Peres-dűlő


Budakalász, Dunai-Kisföldek

E


Esztár, Fenyvesdomb

H


Hont, Római katolikus temető

I


Ipolytölgyes, Tsz-major

J


Jánoshida, Tótkér-puszta

K


Karos, Tobolyka


Karos, Új Tavasz MgTsz majorja


Keszthely, Fenékpuszta


Keszthely, Keszthelyi-hát


Keszthely, Várkert

M


Mezőfalva, Telek

N


Nagykőrös, Fekete-dűlő

Ny


Nyíregyháza, Oros V.


Nyíregyháza, Oros, Vár-rét

P


Panyola, Ásottfok


Panyola, Bákaszeg


Pomáz, Holdvilág árok

S


Somogyaszaló, Kossuth Lajos u. 63-67.

Sz


Szentendre, Belterület


Szob, Prés-kert (Homok-dűlő)

T


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet (Kísérleti Gazdaság útja)


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet központja


Tápiószele, Hegyes domb


Tápiószele, Homokbánya

V


Vásárosnamény, Igényelt

Dokumentáció készítője




B


Bag, Peres-dűlő


Budakalász, Dunai-Kisföldek

Cs


Csorna, Eperjes-domb


Csorna, Szőlőhegy

E


Előszállás, Öreghegy


Esztár, Fenyvesdomb

I


Ipolytölgyes, Tsz-major

J


Jánoshida, Tótkér-puszta


Jobaháza, Borsody-domb

K


Karos, Tobolyka


Karos, Új Tavasz MgTsz majorja


Keszthely, Fenékpuszta

L


Lajosmizse, M5 43/c. - O. Nagy-tanya

M


Mártély, Csanyi-part


Mezőfalva, Telek

N


Nagykőrös, Fekete-dűlő

Ny


Nyíregyháza, Oros V.


Nyíregyháza, Oros, Vár-rét

P


Panyola, Ásottfok


Panyola, Bákaszeg

S


Somogyaszaló, Kossuth Lajos u. 63-67.

Sz


Szeged, Tápé-Lebő, Kishomokos


Szentendre, Belterület


Szentes, Hékéd, Felsőcsordajárás


Szentes, Lapistó, Bíró Gábor és Székely Mihály földje


Szob, Prés-kert (Homok-dűlő)

T


Tákos, Vőcsike II


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet (Kísérleti Gazdaság útja)


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet központja


Tápiószele, Hegyes domb


Tápiószele, Homokbánya


Tépe, Görbekert

V


Vásárosnamény, Igényelt


Veszkény, Tormostyán-dűlő

AZ ELEINK C. FOLYÓIRAT ALAPÍTÓ FŐSZERKESZTŐJE  IS Ő VOLT


Az Eleink főszerkesztőjeként rengeteget publikált, nagyon sok cikke jelent meg a különböző szakfolyóiratokban, amelyek nagy része az ADT és Arcanum nyilvántartásában elérhető.


Eleink
Magyar őstörténet

Szerkeszti a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület. Főszerkesztő: Dr. Surányi Dezső, a szerkesztő munkatársa: Benkő Mihály. Szerkesztőség: 2700 Cegléd, Furulya u. 22. Alapító főszerkesztő: Prof. Dr. Erdélyi István. Kiadja a Napkút Kiadó a Magyar Tudomány a Világban Alapítv





http://www.napkut.hu/digitalis-tartalmak/eleink

További cikkek, érdeklődőknek:




ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMZ_regFuzetek_2_01/?pg=0&layout=s&query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n







Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)1973 / 4. sz.ERDÉLYI ISTVÁN - ECSEDY ISTVÁN: Gondolatok a magyar régészetről

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/AkademiaiErtesito_MATUD_1973/?query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n%20&pg=240&layout=s




ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 109. ÉVFOLYAM (1982)1982 / 1. füzet SZEMLEERDÉLYI ISTVÁN: Konferencia az Észak-Kaukázus régészetéről

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/ARCHERT_1982_109/?query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n%20&pg=147&layout=s







Erdélyi István:A 70 éves Török Gyula köszöntése. = ArchÉrt 108 (1981) 94.




Erdélyi István:Egy szkíta fejedelem kincse. = Árkádia. Ántológia a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. Debrecen 1978 (1981), 279-872.







Erdélyi, István—Sági, Károly:Ergebnisse der Ausgrabungen von Keszthely-Fenékpuszta (1976—

1977). = MAIÜ 8-9 (1978-79 [1980]) 151-156.







Sági К. -←Erdélyi I. Salamon, Agnes— Barkóczi, László: Archäologische Angaben zur spätrömischen Periodisation Pannoniens (376—476). MAIU 8-9 (1978-79 [1980]) 75-84.










Erdélyi, István: Neuer alt ungarischer (?) Grabfund aus Südrussland. = MAIU 8-9 (1978-79 [1980])

121-123.







Erdélyi István: Az avarság és a Kelet a régészeti források tükrében (Das Awarentum und der Osten im Spiegel der Archäolgoischen Quellen (Dissertation- Thesen 1976) = MAIU 8-9 (1978-1979 [1980]) 189-198




Erdélyi István: Régészeti Tanulmányúton a Krími-félszigeten. = Arch. Ért. 107 (1980) 231- 234.




Erdélyi István: Különös leletek az erdélyi Vajdaságból. = AT 26 (1979 [1981]) 87-96.




Erdélyi István: Neuere Denkmäler der Szekler-ungarischen Runenschrift aus Siebenbürgen. (Aarch H 32 (1980 [1981] 429-436.




Erdélyi István: A türk kagánok sírjainál. ÉT 36 (1981) 867-




Erdélyi István: Alekszej Pavlovics Okladnyikov. Arch. Ért. 109. évf. (1982.) 2. füzet. 146-286.




Erdélyi István: Konferencia az Észak-Kaukázus régészetéről. Arch. Ért. 109. évf. (1982.) 2. füzet. 146-290.

Erdélyi István: Avarkori sarlók a Kárpát-medencében. Ethn. 86 (1975) 156-163.






Erdélyi István: Török László: Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézet, Eleink 2. http://www.napkut.hu/eleink2-107





A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 12. kötet (1962)1-2. szám Erdélyi István: László Gyula: őstörténetünk legkorábbi szakaszai

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/TARSFILTORT_12/?query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n%20&pg=154&layout=s

További munkásságához adalékként:

ADT, Arcanum

Néhány könyve képes formában: 

Néhány családi kép, fotó fia, Erdélyi Péter birtokából:

Requiescat in Pace!

Mongólia, 1988. Obora áldozatot tesz. A hegyen emelt obó azért bír nagy jelentőséggel, mert az közel van a mongolok ősi istenéhez, az Örökkévaló Kék Éghez.

××××

Wacha Balázs: Az, ami

Wacha Balázs:

Az, ami


A tudomány nem költemény,
a költemény nem tudomány,
a költeményt tudom ám, s a
tudományt nem költöm én.


Az egyiket a szívben őrzik,
a másikat meg ellenőrzik

A Föld egyikben sem lapos,
mert hát mindegyik alapos.