(Lövey-/Pécsi-)Varga Éva: In memoriam… Régész a Világ tetején… Dr. Erdélyi István professzor emlékére (rövid emlékezésként)

(Lövey-/Pécsi-)Varga Éva:



In memoriam…

Régész a Világ tetején…
Dr. Erdélyi István professzor emlékére

(rövid emlékezésként)


Későn ébredtem...Lassan már majdnem dél volt. S az idő végtelenjében is meglehetősen későn, mert oly sok éven át fogta távolról is a kezemet, kisgyermek koromtól fogva…Csak álltam meredten a Facebook oldalára feltöltött hír előtt, egy rossz éjszakai álom, a fáradtság és a kimerítő munka utáni mély alvás után…

Erdélyi Péter sorait olvastam, képek sora felett, s zakatoltak, lüktettek fejemben a szavak.



„Ma éjjel meghalt édesapám, Dr. Erdélyi István archeológus professzor. A népvándorláskor régészetének szaktekintélye. A Károli Gáspár Református Egyetem egyik alapítója. Igaz hazafi, nagy magyar volt. 88 évet élt. Elaludt. Isten nyugtassa! Szerettem. Szeretem.”


Elakadtak a szavak, és könnyfolyamban ázott az arcom… A telefon, az utolsó panaszhely, az édesanya…aki talán megnyugtatja gyermekét, az utolsó pillanatokban is… Ez az elmúlás… Elakadtak, eltűntek a szavak… Ő is csak volt már, aki élt, és benne élt a tanítványában, távolról is együtt élt vele...


Megterhel az Ég, egyre nagyobb feladatokat róva az emberre, aki amúgy is nyög már a súlyos terhek és a fájdalom súlyától, a rengeteg tennivalótól, a sok rossztól, amit megélt, és megélhetett, s ami mellett úgyis mindig a szépet, a jót látta, s adta tovább, mintha mi sem történt volna, soha… Mintha nem lenne fájdalom, és csak a mosoly létezne és létezhetne a világban. S ha belegondolok, ő is ilyen volt. Határozott, szeretetteljes, gondoskodó. Sosem láttam, talán szinte soha elborult, kétségbeesett arccal… Vonásai mindig bizalmat, biztatást sugároztak, a legnagyobb bajban is. Néha, talán egy-egy felhő elhomályosította alakját, amint a sír fölé hajolt, vizsgálódó szemekkel. Homályos, gyermekkori emlékek… Nagy munkabírását az évek edzették, s a közösség… Talán gyermekkoromtól fogva kapaszkodtam belé, távolról, s öntött belém lelket hatalmas munkássága és emberszeretete, gyermekek iránti rajongása, a sok tanítás, amit könnyű szerrel adott át mozdulataival, arcának, szemének, dolgos kezének rezdüléseivel is. Talán más is így lehetett vele.. A családja, a barátai, a kollegák, … Rejtély volt ő is… Igazi rejtély, hatalmas tudásával, utolérhetetlen munkabírásával, és minden szeretetével.

És ma már nincs... Ő sincs az élők sorában. Gondolkodom. Igazán azt érzem, hogy nem tudom, mit kellene és mit is lenne jó írni… Csak egyszerre mesélnék millió percet és évet, éveket, amelyeknek a hátterében csöndesen, szerényen meghúzódva, védő kézzel állt. Pedig, hirtelen, amikor baj volt, őt is a nagy hibák és a teher árnyékéban leszidtam...Igazából nem okoltam, csak… valahogy részese, részévé vált mindennek, mintha minden gondolatról, minden helyről, minden részecskeről neki is tudnia kellett volna, ahogyan én éreztem Őt, és Őket, minden egyes rezdülésüket.


Új lehetőséget adott, pótolhatatlant. Tudta, hogy egykor, kinek megfogta védőn a kezét, úgyis végig mellette fog állni, és folytatja amit elkezdett. Nem mondta, soha nem mondta. De tudta. S talán tudja, ott a végtelen kapujában állva, s belépve azon a rejtélyes ajtón, amely ajtóban annyit, de annyit vizsgálódott, lelkiekben és fizikailag is. A síron túl is. A sírokon túl is.

Nehéz helyzetben vagyok. Nehéz helyzetben vagyunk. S amit még soha nem tettem - csak édesapám halálakor, - nyugtalanul toporgok a számítógép előtt, s fel-alá járkálok, felpattanva, majd visszaülve, nyugalmat erőltetve a könnyek közé.


Elhunyt… „Összedőlt a könyvtár” - mondta egykor Kosztolányi.. Megfogalmazva annyi érző ember kimondhatatlan gondolatait… Egy képben csupán. Összedőlt a hatalmas „Könyvtár”, a sok munka… S a világhírű professzor felemelkedett, a világ nyűgei felé szállt… Könnyedén...Rázva minden terhet, véglegesen. Fel, mindennél magasabbra, és mindenkinél magasabbra. Leporolva magáról minden port, lerázva minden sárt, amit rá próbált a világ aggatni, amivel el akarta temetni, hogy végleg ráboruljon a szemfedél…


Ízig-vérig régész volt, ízig-vérig néprajzos, ízig-vérig tanár, és minden sejtjében, teljes lelkében magyar, igaz magyar. Lehetőséget adott, példát: és erőt sugárzott...végtelen, el nem csukló, stabil, és kifogyhatatlan erőt, az idő, a múlt és a jelen, a jövő végtelenjén.


Elcsuklik a hangom… Beszéljenek helyette alkotásai, írásai, tanításai, hiszen méltóbbak rá, mint Én. Beszéljenek helyette, nem utolsó sorban örökké élő gondolatai: a múlt kutatandó és kutatható, az új leletek mindig új nézőpontot, új gondolatot kelljenek, hogy ébresszenek. Meg lehet, és meg is kell haladni az elődök munkáját is. Akarni, és tenni kell, soha nem csüggedni! Bízni és hinni, szeretettel...szótlanul is akár.

Drága, drága törékenyen is erős Lélek! Mutasson életével, munkásságával példát az idő végtelenjén, éljen mindenki szívében és gondolataiban, munkásságában tovább!

Ügyetlennek, esetlennek, és törékenynek érzem magamat – mint aki soha nem írt, soha nem olvasott, soha nem élt…

Utolsó, már nagyon régi találkozásunk óta csak levelezésben álltam vele…

De ez a találkozás az MTA kis rendezvény termében mindennél emlékezetesebb marad számomra, örökre.

Prof. Erdélyi István régész-muzeológus Régészek a világ tetején című könyvének bemutatója volt ekkor: 2008. 10. 01.-je, a szüleim és a húgom házassági évfordulójának dátuma előtt, közvetlenül. A szerzőt és a könyvet Dr. Dobrovits Mihály turkológus-történész mutatta be, Náray-Szabó Gábor közreműködésével. A professzor úr Stein Aurél nyomdokain címmel tartotta meg előadását, 16:30-tól, az MTA Könyvtárában, a Vasarely-terem (1051 Budapest, Arany János u. 1) családias kis helyén.

A fotókon megörökítették a találkozást, felkerültem én is az MTA honlapjára… Kaptam könyvet is, dedikáltan, folyóiratot is. A címe egyedi magánkönyvtáram könyvei között ott lapul a dedikált könyvben. Sosem jutottam el oda újra azóta sem, ahol gyerekként fogta a kezemet, s ahol pillái örökre lecsukódtak.. Mit nem adnék én is, egy előkerülő, közös fotóért!


Bízom benne, hogy a neki és nekik, a munkásságuk segítésére szentelt lapokat a jövőben méltón fogom vezetni, s megfelelően tudok a nyomdokaikba lépni, ennyi rémült visszakozásom, és ennyi áldatlan, fáradhatatlan munka után. S bízom abban is, hogy más sem menekül majd el a rá szabott feladatok elől, nem bújik el a Sors kezei elől, ha már arra az útra, arra a közös útra tévedt!


A feldolgozások közel sem teljesek, sőt, kimondottan hiányosak mindenütt.. mégis:


Bízom benne, hogy hatalmas munkásságának feldolgozása hozzá méltó pontossággal nem marad el, hanem megfelelő kezekbe kerülvén, útjára találva újabb lehetőségeket nyit, és csillagként továbbra is utat mutat majd nekünk – a világegyetem rengetegében…


Szórja rá virágait a beköszöntő tavasz, ebben a reménytelenül is reményteljes, új világban!

Requiescat in Pace!

Forrás: MTA Könyvtár honlap

Tudományos munkásságáról, életéről pár szóban


♣♥♠♦ - ♣♥♠♦ - ♣♥♠♦- ♣♥♠♦



„1968 júliusától kezdve két esztendőn át dolgoztam a Magyar Tudományos Akadémia kiküldetésében, a Szovjet Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében. Először vált lehetővé, hogy magyar régész ilyen hosszú időt tölthessen el ennél az intézménynél. A két év alatt igen sok érdekes tapasztalatot nyertem tudományos munkám folytatása közben, és úgy vélem, hogy nem lesz érdektelen elmondani közülük a legfontosabbnak látszókat rokonintézményünk és az ott folyó munka tekintetében, a további kooperáció és a jó kapcsolatok továbbépítése céljából.”


In: A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 20. kötet (1971-1972)1-2. szám TANULMÁNYOK, TÁJÉKOZTATÓK, RECENZIÓKErdélyi István: A Szovjetunió Tudományos Akadémiája régészeti intézetében


♣♥♠♦ - ♣♥♠♦ - ♣♥♠♦- ♣♥♠♦







Prof. Dr. Erdélyi István 

(Nagyvárad, 1931. augusztus 28. – Göd, 2020. április 8. )

magyar régész, történész.




Életrajza
(forrás: Wikipedia) 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Erdélyi_István_(régész) 




Erdélyi István 1931-ben született Nagyváradon. Középfokú tanulmányait 1950-ben fejezte be a Szentendrei Állami Gimnáziumban, majd 1950-1955 között az ELTE BTK nappali tagozatán, régészet-muzeológia szakán tanult, ahol 1955-ben szerzett diplomát. Diplomamunkája címe: A jánoshidai avarkori temető. 1959-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot a Leningrádi Állami Egyetemen, A magyarok Levédiában című dolgozatával, 1975-ben pedig az MTA akadémiai doktor tudományos fokozatot Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében című disszertációjával.

Munkahelyei: 1945-1955 között gyakornok a Magyar Nemzeti Múzeumnál, Budapesten; 1955-1959 között aspiráns a Leningrádi Állami Egyetem Régészeti Tanszékén, Leningrád (Szovjetunió); 1959-1992 között az MTA Régészeti Kutatócsoport, tudományos főmunkatárs, tud. titkár, nemzetközi ügyek titkára, tud. részlegvezető, tud. tanácsadó; 1968–1971 és 1981–1983 között Moszkva SzUTA Régészeti Intézete, tudományos vendég főmunkatárs; 1991–1994 között Miskolci Bölcsésztudományi Kar, Régészeti Tanszék tanszékvezető tanár; 1993–1998 között Károli Gáspár Református Egyetem, BTK tanár, intézetvezető, dékánhelyettes; 1992–1994 között az ELTE BTK Belsőázsiai Intézet AKA ösztöndíjas ; 1994–1999 között ELTE BTK Belsőázsiai Intézet óraadó tanár; 1999–től JPTE Ázsia Központ oktató.



Szakmai tagságok


Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat (1954)


Néprajzi Társaság (1954)


Kőrösi Csoma Társaság (1971)


Nemzetközi Szláv Régészeti Unió (1971–1989)


Magyar Őstörténeti Munkaközösség (1995)


Sashegyi Sándor Baráti Társaság Egyesület (1999)


Magyar Régész Szövetség (2006)



Kitüntetések, díjak
Állami kitüntetések


Munka Érdemrend ezüst fokozat (1977)
Szakmai díjak, elismerések


Kőrösi Csoma-díj (1997)
Fontosabb szakmai tevékenységei

Feltárások:


Tápiószele (Pest megye) (1954)


Környe (Komárom-Esztergom megye) (1955);


Kusulevo (Baskiria) (1958)


Pilismarót-Basaharc (Pest megye) (1959–1960)


Pomáz, Holdvilág-árok (Pest megye) (1962–1966)


Mongólia: mongol-magyar közös régészeti expedíciók társvezetője (1961–1990)


Majackoje (Oroszország) szovjet-magyar-bolgár közös régészeti expedíció, a magyar kutatócsoport vezetője (1976–1982)


Fenékpuszta (Zala megye) (1976–1983)


Gergelyiugornya (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) (1965–1968)


Panyola (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) (1991–1999) 

Fontosabb publikációi

Könyv:


Erdélyi István: A jánoshidai avarkori temető. Budapest 1958. (Régészeti Füzetek Ser.II. 1)


Erdélyi István: Avar művészet. Budapest 1966. (öt nyelven)


Erdélyi István – Ojtozi Eszter – Wladimir Gening: Das Gräberfeld von Newolino. Budapest 1969. (AH 46)


Erdélyi István – Salamon Ágnes: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Környe. Budapest 1971. (StudArch 5.)


Erdélyi István – Sugár Lajos – Zsebeházy György: Vulkánok tövében, vulkánok tetején. Budapest 1977.


Erdélyi István: Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében. Budapest 1982.


Erdélyi István: Ázsiai lovas nomádok. Budapest 1982.


Erdélyi István – Sugár Lajos: Embert keresünk. Budapest 1985.


Erdélyi István: A magyar honfoglalás és előzményei. Budapest 1986.


Erdélyi István: Pannóniai Húsvét. Budapest 1987.


Erdélyi István: Sumér rokonság? Budapest 1990.


Erdélyi István: A Bajkáltól a Balatonig. Régészeti adatok a töröknyelvű népek történetéhez. Budapest 1997.


Erdélyi István: Sir Aurel Stein Bibliography 1885–1943. Bloomington 1999. (Arcadia Bibliographia Virorum Eruditorum 17.)


Archaeological expeditions in Mongolia; Mundus, Bp., 2000 (Mundus library of oriental studies)


Őstörténeti-régészeti fogalomtár; AndTECH, Bp., 2001


A magyar honfoglalás és előzményei; Mundus, Bp., 2002 (A magyar műveltség 1100 éve)


Hol sírjaik domborultak... A honfoglaló magyarság temetői a Kárpátmedencében; Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület, Göd, 2003 (Őstörténeti füzetek)


Őseink nyomában. A magyar őstörténet kutatása a XX. században; Masszi, Bp., 2004


Régészek a világ tetején. Expedíció a Pamír hegységben; Aranyszarvas, Nyíregyháza, 2008


Scythia Hungarica. A honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékei; Mundus, Bp., 2008 (Mundus – régészeti tanulmányok)


A Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület III. gödi konferenciája; szerk. Erdélyi István; Napkút, Bp., 2009 (Őstörténeti füzetek)


Erdélyi István–Ráduly János: A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig; Masszi, Bp., 2010


Dél és Észak. Régészeti emlékek; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2011 (Ómúltunk tára)


Füzesséry Magdolna, az elfelejtett erdélyi művésznő; Napkút, Bp., 2011 (Káva téka)


Magyar őstörténeti minilexikon; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2012
Tanulmányok, folyóiratcikkek


Erdélyi István: Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről. Archeológiai Értesítő 83/1 (1956) 46–50.


Erdélyi István – Szimonova Eugenia: Grabung in der Gemarkung von Vásárosnamény. SlovArch 33/2 (1985) 379–396.


Turán című lap szerkesztője 1999–től
Források


Erdélyi István. kikicsoda.regeszet.org


Erdélyi István. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. nov. 15.)


Régészet, történelem, nyelvészet. A 75 éves Erdélyi István köszöntése; Magyar Tudomány a Világban Alapítvány, Göd, 2006 (Őstörténeti füzetek)
További információk


Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.


Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.

Gyors kiegészítésként szeretnék még néhány adatot adni a kutatásokhoz, az emlékezéshez.




A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában eddig nyilvántartott munkái kereshetők.

RÉGÉSZETI MUNKÁI AZ MNM RÉGÉSZETI ADATTÁRA ALAPJÁN




Erdélyi István - régész


Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis


Személyek


Erdélyi István - régész

Névváltozat

Erdélyi István


Vezető régész


Dokumentáció készítője

Vezető régész




B


Bag, Peres-dűlő


Budakalász, Dunai-Kisföldek

E


Esztár, Fenyvesdomb

H


Hont, Római katolikus temető

I


Ipolytölgyes, Tsz-major

J


Jánoshida, Tótkér-puszta

K


Karos, Tobolyka


Karos, Új Tavasz MgTsz majorja


Keszthely, Fenékpuszta


Keszthely, Keszthelyi-hát


Keszthely, Várkert

M


Mezőfalva, Telek

N


Nagykőrös, Fekete-dűlő

Ny


Nyíregyháza, Oros V.


Nyíregyháza, Oros, Vár-rét

P


Panyola, Ásottfok


Panyola, Bákaszeg


Pomáz, Holdvilág árok

S


Somogyaszaló, Kossuth Lajos u. 63-67.

Sz


Szentendre, Belterület


Szob, Prés-kert (Homok-dűlő)

T


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet (Kísérleti Gazdaság útja)


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet központja


Tápiószele, Hegyes domb


Tápiószele, Homokbánya

V


Vásárosnamény, Igényelt

Dokumentáció készítője




B


Bag, Peres-dűlő


Budakalász, Dunai-Kisföldek

Cs


Csorna, Eperjes-domb


Csorna, Szőlőhegy

E


Előszállás, Öreghegy


Esztár, Fenyvesdomb

I


Ipolytölgyes, Tsz-major

J


Jánoshida, Tótkér-puszta


Jobaháza, Borsody-domb

K


Karos, Tobolyka


Karos, Új Tavasz MgTsz majorja


Keszthely, Fenékpuszta

L


Lajosmizse, M5 43/c. - O. Nagy-tanya

M


Mártély, Csanyi-part


Mezőfalva, Telek

N


Nagykőrös, Fekete-dűlő

Ny


Nyíregyháza, Oros V.


Nyíregyháza, Oros, Vár-rét

P


Panyola, Ásottfok


Panyola, Bákaszeg

S


Somogyaszaló, Kossuth Lajos u. 63-67.

Sz


Szeged, Tápé-Lebő, Kishomokos


Szentendre, Belterület


Szentes, Hékéd, Felsőcsordajárás


Szentes, Lapistó, Bíró Gábor és Székely Mihály földje


Szob, Prés-kert (Homok-dűlő)

T


Tákos, Vőcsike II


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet (Kísérleti Gazdaság útja)


Tápiószele, Agrobotanikai Intézet központja


Tápiószele, Hegyes domb


Tápiószele, Homokbánya


Tépe, Görbekert

V


Vásárosnamény, Igényelt


Veszkény, Tormostyán-dűlő

AZ ELEINK C. FOLYÓIRAT ALAPÍTÓ FŐSZERKESZTŐJE  IS Ő VOLT


Az Eleink főszerkesztőjeként rengeteget publikált, nagyon sok cikke jelent meg a különböző szakfolyóiratokban, amelyek nagy része az ADT és Arcanum nyilvántartásában elérhető.


Eleink
Magyar őstörténet

Szerkeszti a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület. Főszerkesztő: Dr. Surányi Dezső, a szerkesztő munkatársa: Benkő Mihály. Szerkesztőség: 2700 Cegléd, Furulya u. 22. Alapító főszerkesztő: Prof. Dr. Erdélyi István. Kiadja a Napkút Kiadó a Magyar Tudomány a Világban Alapítv





http://www.napkut.hu/digitalis-tartalmak/eleink

További cikkek, érdeklődőknek:




ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMZ_regFuzetek_2_01/?pg=0&layout=s&query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n







Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)1973 / 4. sz.ERDÉLYI ISTVÁN - ECSEDY ISTVÁN: Gondolatok a magyar régészetről

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/AkademiaiErtesito_MATUD_1973/?query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n%20&pg=240&layout=s




ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 109. ÉVFOLYAM (1982)1982 / 1. füzet SZEMLEERDÉLYI ISTVÁN: Konferencia az Észak-Kaukázus régészetéről

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/ARCHERT_1982_109/?query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n%20&pg=147&layout=s







Erdélyi István:A 70 éves Török Gyula köszöntése. = ArchÉrt 108 (1981) 94.




Erdélyi István:Egy szkíta fejedelem kincse. = Árkádia. Ántológia a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. Debrecen 1978 (1981), 279-872.







Erdélyi, István—Sági, Károly:Ergebnisse der Ausgrabungen von Keszthely-Fenékpuszta (1976—

1977). = MAIÜ 8-9 (1978-79 [1980]) 151-156.







Sági К. -←Erdélyi I. Salamon, Agnes— Barkóczi, László: Archäologische Angaben zur spätrömischen Periodisation Pannoniens (376—476). MAIU 8-9 (1978-79 [1980]) 75-84.










Erdélyi, István: Neuer alt ungarischer (?) Grabfund aus Südrussland. = MAIU 8-9 (1978-79 [1980])

121-123.







Erdélyi István: Az avarság és a Kelet a régészeti források tükrében (Das Awarentum und der Osten im Spiegel der Archäolgoischen Quellen (Dissertation- Thesen 1976) = MAIU 8-9 (1978-1979 [1980]) 189-198




Erdélyi István: Régészeti Tanulmányúton a Krími-félszigeten. = Arch. Ért. 107 (1980) 231- 234.




Erdélyi István: Különös leletek az erdélyi Vajdaságból. = AT 26 (1979 [1981]) 87-96.




Erdélyi István: Neuere Denkmäler der Szekler-ungarischen Runenschrift aus Siebenbürgen. (Aarch H 32 (1980 [1981] 429-436.




Erdélyi István: A türk kagánok sírjainál. ÉT 36 (1981) 867-




Erdélyi István: Alekszej Pavlovics Okladnyikov. Arch. Ért. 109. évf. (1982.) 2. füzet. 146-286.




Erdélyi István: Konferencia az Észak-Kaukázus régészetéről. Arch. Ért. 109. évf. (1982.) 2. füzet. 146-290.

Erdélyi István: Avarkori sarlók a Kárpát-medencében. Ethn. 86 (1975) 156-163.






Erdélyi István: Török László: Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézet, Eleink 2. http://www.napkut.hu/eleink2-107





A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 12. kötet (1962)1-2. szám Erdélyi István: László Gyula: őstörténetünk legkorábbi szakaszai

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/TARSFILTORT_12/?query=Erd%C3%A9lyi%20Istv%C3%A1n%20&pg=154&layout=s

További munkásságához adalékként:

ADT, Arcanum

Néhány könyve képes formában: 

Néhány családi kép, fotó fia, Erdélyi Péter birtokából:

Requiescat in Pace!

Mongólia, 1988. Obora áldozatot tesz. A hegyen emelt obó azért bír nagy jelentőséggel, mert az közel van a mongolok ősi istenéhez, az Örökkévaló Kék Éghez.

××××