Közelítések a Nagyarcú Kun Legényhez
A pronyó arisztokraták
A.E. Emlékére
Bukott nemesek vagyunk mi mindannyian!
(armálisunk vagy zug-kutyabőrünk van,
de mégis: régente mi voltunk az elit!)
(vagy legalábbis valamelyik ősünk,
szép- vagy éppen csúnyább öregapukánk)
Közben plebejus pénzemberek számolják
a dohányt és a kamatokat hozzá.
(a kutyabőrünkre ők zsírosodnak)
Ráadásul: elvárják a tiszteletet!
Bennünk meg dühöng a kisúri öntudat!...
(mintha mi is Julius Caesar vagy
Esterházy Pál herceg rokonai
lennénk – csak épp: le vagyunk gatyásodva)
Hiába nézzük le a plebs pénzeseit,
mindenütt ők diktálnak, minden helyen:
ez az újgizda pénzeskancsók klubja!
Marad a nosztalgia az elveszett
– soha nem látott – régi udvarház után...
(a romos udvarház „utolsó utáni”
gazdái lettünk, bensőnkben él a kastély)
Kevercsként kevereg gyakran a kültelki
argó morálja és az etikátlan
etikett bő, eltakaró lebernyege!
S persze: néha fel is robban a „koktél”!
Akkor aztán: áll a bál kívül-belül!...
(főleg mikor tartósan fölülkerül
a kültelki stíl és a vulgármorális
brutálmentalitás argószövege)
„MI A KURVAANYÁD VAN, HE?!” – zörren bele
a megvető csendbe a visszatámadó
brutálmorális „filozófiai”
kérdés (vagyis: mi a problémád velem?)
roblémád velem?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!