KUI JÁNOS: NYÁRI MELEG

   
KUI JÁNOS:
NYÁRI MELEG


Meleg nyárban megizzadok,

Strandra megyek, lubickolok.

Megfürdöm a hideg vízben.

A meleg nem való nekem.



Addig küzdök, amíg élek,

A strandra még visszatérek.

Körül járom, hazamegyek,

Az ágyamba befekhetek.


Kipihenem jól magamat,

Aztán téged meghallgatlak.

Indul a nyár, jó meleg van,

Nincsen már víz a nagy tóban.


Kiszáradt a víz a tóból,

A betyár már nem lovagol.

Nincsen betyár, nincsen lova,

Senki, hogy meglovagolja.


Vagyok olyan öregember,

Meglovagolom, hogy ha kell.

Nem lovagoltam még eddig,

Ami késik, el nem múlik.


Szeretek így írogatni,

Szülő házba visszatérni.

Nem találok ott már senkit,

Itt az idő:hajnalodik.


Világos lesz a világban,

A sötétet továbbadtam.

Elkerülöm mindenképpen,

Megtámad a szerencsétlen.


A csatáját elvesztette,

Senki meg nem segítette.

Raktam alá egy nagy tüzet,

Ami rossz volt, mind elégett.



Én csak magamba maradtam,

Egyedül a nagyvilágban.

Magányomat megőrizem,

Nekem arra van szükségem.


Az életem úgy élem le:

Nem vagyok elkötelezve.

Azt teszek, amit akarok,

Senkiért nem búslakodok.


Aggódtam idáig sokat,

Hogy titeket megtartsalak.

Én voltam mindig a vesztes,

Erőltettem, hogy te szeress!


Sikereim sose voltak,

Úgy maradtam meg magamnak.

Én mindig csak vesztes voltam,

Amim volt, azt elherdáltam.


Itt állok, és semmim nincsen,

Magányban élünk mi ketten.

Azt hiszem, hogy éhen halunk,

Mindenképpen elpusztulunk.



















Reggel mindent újra kezdek.