Lelkes Miklós: A M E R I K A Á L M A

Lelkes Miklós: A M E R I K A Á L M A


(Az USÁ-ban 2001 szeptember 11-én történt terrorcselekmények emlékére)


Piros szörnyvirág gyúlt és Bűnbe vájta

karmát a bűn. Amerika világa

sokféle, mégis egy lesz, ha önérdek,

vagy látszata vezeti ott a népet.

Ha szól a fanfár, - butaságban akkor

egymást öleli az öntelt professzor,

s az utcát seprő. Mind gőggel kiáltja:

- Amerika: ártatlanok világa!

Ítélni fog most a Becsület népe,

a Szent Szabadság keresztesvitéze!


A két torony leomlott. Nos, ha hagyják,

ily tornyokban a világot eladják.

Ezt jól tudom, de fájdalmas a mélység

mikor pusztuló hullásra ítélték

a bűnössel a sok kisember-szolgát,

ki éppen nyomta komputere gombját

vagy fáradt szemmel a képernyőn nézte:

a Nagy Fogásból mi gazdája része,

s feleség, gyermek, ki miben sem vétkes,

jajszót sikolt mélységnek, messzeségnek.


Milyen lehet most Amerika álma?

Olyan álom, mely önmagát belátja?

Én nem hiszem. Álma még gőgös álom,

mely túllép tornyokon, tragédiákon,

s kezét eldugja, volt-kezét, mely egyre,

megannyi most-gyilkosát fegyverezte.

Afgán afgánt irtott, s mosollyal nézte

szakállas Samu Bácsi cowboy népe…


Az Álomban mégis sokféle álom

lángja lobban izzó lélekparázson:

rohamkés villan, vad, kegyetlen kedve

testekbe vág, vietnami gyerekbe,

asszonyba is, és bombák robbanása

elmúlt valóság álombeli mása

…de másnap ébred Amerika Hőse

és nem hiszem, hogy sokáig időzne

a Gondolatnál, s elrontaná napját:

ő tényleg hős, - vagy csak annak hazudják?


Ó, sok-sok álom! Szép Los Angelesben

fekete bőrben jár-kél mennyi ember!

“Feketévé” négerből avanzsáltak

/négert mondani nem illő, vigyázat!/ ,

de piros szín fut a fekete bőrre

mikor gazdáját verik agyba-főbe

fehér rendőrök, - s olykor jön utána

az, ami jött… Ó, Amerika Álma,

e rémképet nem mutatod! Belátom,

nem ilyen kép kell, képmutató Álom…


S talán az is itt-ott magányos álom

része ami távoli láthatáron,

ahol vakít szentnek hitt gyilkos vakság,

s tanktalpak alatt vérzik az Igazság:

Justicia mérlegét újra, s újra

lenyomja titkon Amerika ujja…


Piros tűzszörny, omló tornyok? Egészen

más kell, több kell , hogy önmagába nézzen

az a Nagy Álom: Amerika álma,

sávok, csillagok pénz-parancsvilága,

mely toronyomlás füstjében-tüzében

a saját hasznát keresgeti éppen,

s kisember-jajtól is profitját várja

tornyai Tornyán Amerika Álma.


“Isten áldja Amerikát!” - az ének

e sorával magam is egyetértek,

s hozzáteszem /őszinteség a tisztem/:

ne csupán áldja és - egy bölcsebb isten…


(2001)