Pécsi Sándor (Sajószentpéter, 1922. márc. 18. – Bp., 1972. nov. 4.)

Pécsi Sándor (Sajószentpéter, 1922. márc. 18. – Bp., 1972. nov. 4.): színész, Kossuth-díjas (1951, 1953), érdemes (1961) és kiváló művész (1968). Tanulmányait a bp.-i egy. jogi karán kezdte, de félbeszakította s előbb jegyzőgyakornok, majd a Hunnia Filmgyár rendezőgyakornoka lett. A Színművészeti Ak.-n 1941–44-ben tanult. Sátoraljaújhelyen, majd Szombathelyen kezdett játszani. Katonaság és hadifogság után 1945 végén Miskolcra szerződött, Várkonyi Zoltán a bp.-i Művész Színházhoz szerződtette (1946). Ennek megszűnése után (1948) a Madách Színház tagja haláláig. Kiváló, széles skálájú jellemszínész volt, alakításait érzelemgazdagság, tökéletes átélés, közvetlenség, derű és gyakran finom irónia jellemezte. Emlékezetesek az öreg figurákat megjelenítő alakításai. Ismert szerepei közé tartozott: Eddie Carbone (A. Miller: Pillantás a hídról, 1960); Mendoza (G. B. Shaw: Tanner John házassága, 1963); Lenin (Pagogyin: A Kreml toronyórája, 1955); továbbá a címszerep Fr. Dürrenmatt A nagy Romulus c. drámájában (1967). Rádió-, televízió- és filmszínészként is népszerű volt. 1948-ban kezdett filmezni, egyik legemlékezetesebb a Dandin György címszerepe (1955) és Salgó figurája a Sellő a pecsétgyűrűn c. tévéfilmben (1966). 1972-ben egyik utolsó szerepében (Queeg, Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón) kiemelkedő alakítást nyújtott. – F. sz. Dulac (Anouilh: Euridike); Medve doktor (Mikszáth K.: Különös házasság); Sipos (Sarkadi I.: Szeptember); Rubán főorvos (Bródy S.: A medikus); Tristan (Lope de Vega: A kertész kutyája); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi); Kardics (Móricz Zs.: Rokonok); Prozorov (Csehov: Három nővér); Gajev (Csehov: Cseresznyéskert); Sganarelle (Molière: Don Juan); Anderson (G. B. Shaw: Az ördög cimborája); Mitche (T. Williams: A vágy villamosa); Polgármester (Gogol: A revizor); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Rivarol (Keroul–Barré: Léni néni); Sebő (Németh L.: Papucshős); Peacock (Brecht: Koldusopera); Colonel (Szakonyi K.: Ördöghegy); Percsihin (Gorkij: Kispolgárok); árbócmester (Giraudou: Trójában nem lesz háború); Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely) stb. – I. f. Talpalatnyi föld (1948); Mágnás Miska (1948); Úri muri (1949); Egy asszony elindul (1949); Kiss Katalin házassága (1950); Föltámadott a tenger (1953); Bakaruhában (1957); Szent Péter esernyője (1958); Tegnap (1959); Rangon alul (1960); A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960); Megszállottak (1961); Germinal (1963); Aranyfej (1963); Párbeszéd (1963); Honfoglalás (1-3. rész, televíziós film, 1963); A pénzcsináló (1963); Nem (1965); Tilos a szerelem (1965); Az orvos halála (1966); Oly korban éltünk (1–5. rész, 1966–67); A hamis Izabella (1968); A Pál utcai fiúk (1968); Az örökös (1969); Az ember tragédiája (televíziós film, 1969); Utazás a koponyám körül (1970); Szerelmi álmok (1–2. rész, 1970); Jó estét nyár, jó estét szerelem! (televíziós film, 1971); A fekete város (televíziós filmsorozat, 1971); Harminckét nevem volt (1972). – Irod. Lékay Ottó: Tűz-víz (Színház és Filmművészet, 1952. 10. sz.); Sándor Iván: Színész és szerep. P. S.-ról (Film, Színház, Muzsika, 1959. dec. 24.); Rapai Piroska: Eddie Carbone: P. S. (Szabad Föld, 1961. ápr. 2.); Dalos László: Színészarcok: P. S. (Film, Színház, Muzsika, 1967. máj. 26.); Sándor Iván: P. S. (Filmvilág, 1972. 23. sz.); Cserje Zsuzsa: P. S. (Színház, 1973. 2. sz.); Márkus László: P. S. (Kritika, 1973. 1. sz.); Mészöly Dezső: P. S. sírjánál (Színház, 1973. 2. sz.). – Szi. Mészöly Dezső: P. S. (vers, Színház, 1973. 2. sz.).