Shakin Stevens - Give Me Your Heart Tonight

Kornyáné dr. Szoboszlay Ágnes

Kornyáné dr. Szoboszlay Ágnes
nyugalmazott egyetemi adjunktus

Rövid szakmai életrajza

Diplomaszerzése: 1961-ben szerzett magyar–történelem szakos diplomát a KLTE-n.

További pályája: 1969-ben bölcsészdoktor, az 1969–70-es tanévben ösztöndíjas Finnországban, 1977–81 között Berlinben élt a Humboldt Egyetemen magyar lektori állást ellátó férjével. 1985–89 között a Jyväskyläi Egyetem magyar lektora.

Kutatási területei: stilisztika, névtan. (Lásd még itt!)

Oktatás: leíró nyelvtan, jelentéstan, stilisztika.

Publikációi

Önállóan megjelent művek:

1. Jakab László: Papp István hetven éves. Kornya László--K. Szoboszlay Ágnes: Papp István tudományos munkásságának bibliográfiája. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 49. sz.) Debrecen, 1971.

2. K. Szoboszlay Ágnes: Mutató a Magyar Nyelvjárások 11--25. kötetéhez. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 59. sz.) Debrecen, 1991.

Ismertetések:

1. Kálnási Árpád: Népi beszélgetések Szatmárból: MNyj. 33 (1996): 174--176

2. 103 tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára. Névtani Értesítő 15. sz.: MNyj. 33 (1996): 176--179

Dr. Kálnási Árpád - szakmai életrajz

Dr. Kálnási Árpád
nyugalmazott egyetemi docens

Rövid szakmai életrajza

Diplomaszerzés: 1967-ben szerzett magyar–történelem szakos diplomát a KLTE-n.

További pályája: 1976-tól bölcsészdoktor, 1990-től a nyelvtudomány kandidátusa, 1998-ban habilitált magyar nyelvjárástanból.

Kutatási területei: helynévtan, magyar nyelvjárások. (Lásd még itt!)

Oktatás: elsősorban leíró magyar nyelvből tart szemináriumokat, előadásokat.

Publikációi

Könyvek:

1. Kálnási Árpád, A Fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Debrecen, 1984.

2. Jakab László--Kálnási Árpád, A Nyírbátori járás földrajzi nevei. Nyírbátor, 1987.

3. Kálnási Árpád, A Mátészalkai járás földrajzi nevei. Debrecen, 1989.

4. Kálnási Árpád--Sebestyén Árpád, A Csengeri járás földrajzi nevei. Debrecen, 1993.

5. Kálnási Árpád: Népi beszélgetések Szatmárból. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 63. sz.) Debrecen, 1995.

6. Kálnási Árpád: Szatmári helynévtípusok és történeti rétegződésük. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 67. sz.) Debrecen, 1996.

7. Fejezetek a Csűry-iskola történetéből. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 72. sz.) Debrecen, 1998.

Tanulmányok:

A Fehérgyarmati járás földrajzi neveinek összegyűjtéséről. MNyj. XXII. 1979. 133–139.

A helynévgyűjtés módszeréről a Fehérgyarmati járás földrajzi neveinek összegyűjtése kapcsán NÉ. 3. 1980. 75–84.

A földrajzi nevek rendszerezésének kérdéséhez. MNyj. XXIII. 1980. 23–34.

Földrajzinév-gyűjtés a Fehérgyarmati járásban. SzabSzle. XVII. 2. 1982. 62–67.

Csűry Bálint és a tulajdonnévkutatás. In: Hagyományápolás és megújulás. Debrecen 1982. 55–61.

Mezőpeterd földrajzi nevei. In: Bihari Múzeum Évkönyve. 3. Berettyóújfalu 1982

Keresztnévadás Kubában. MNyj. XXV. 1983. 107-114.

Volkstümliche und offizielle Benennungen von Gewässern. XV. Internationaler Kongress für Namenkunde.Leipzig 1984. Mikrofilm.

A közösségi és a hivatalos névadás néhány jellemző vonásának összevetése a víznevekben. MNyj. XXVI-XXVII. 1984-5. 97-102.

A szatmári táj múltja és jelene helynevei tükrében. SzabSzle. XX. 2. 1985. 67-75.

A Tisza-Túr köze vízneveinek névtani rendszere. In: A magyar nyelv rétegződése. Bp. 1988. 514-522.

Jelenkori helynévadásunk néhány jellemző vonásáról. Folia Uralica Debreceniensia. 1. 1989. 33-37.

"A Fehérgyarmati járás földrajzi nevei" című kötet művelődéstörténeti vonatkozásai. In: Névtudomány és művelődéstörténet. Zalaegerszeg 1989. 123-126. MNyTK. 183. sz.

Néhány szóföldrajzi térképlap Szatmárból. Benkő Loránd emlékkönyv. Bp. 1991. 321-326.

Vámospércs földrajzi nevei. Vámospércs története. Vámospércs 1994-5. 261-291

A "Csengeri járás földrajzi nevei" című kötet művelődéstörténeti tanulságai. NÉ. 1995. 16. sz. 12-19

Rendszerváltás -- utcanév-változtatás: MNyj. 32 (1995): 55--61

Az első magyar nyelvatlasztervről. MNyj. XXXV 1998.(megjelenés alatt)

Szatmári helynévtípusok és történeti rétegződésük. NÉ. 19. 1997. 26-30

Szövegközlés a debreceni cívisnyelvből. MNyj. 36 (1999): 199–208

Ismertetések:

Heves megye földrajzi nevei. II. A Füzesabonyi járás. MNyj. XXII. 1979. 153-157

Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. MNyj. XXII. 1979. 157-162

A Csepel-sziget helynevei. MNyj. XXVI-XXVII. 1984-5. 253-255

Dr. Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. MNyj. XXVI-XXVII. 1984-5. 257-258

A magyar hivatalos helységnévadás. Mező András könyve, HBN. 1982. XI. 20.

Helységnevek. In: Kelet-Magyarország, 1982. XII. 11.

A magyar nyelv rétegződése. MNyj. XXX. 1992. 166-173

Várkonyi Imre: Büssüi tájszótár. MNyj. XXX. 1992. 162-166

Új magyar tájszótár. Harmadik kötet. K–M.: MNyj. 34 (1997): 218--222 (WinWord)

Kiss Lajos, Földrajzi neveink nyelvi fejlődése: MNyj. 34 (1997): 222--225 (WinWord)

Balassa Iván: Szabó T. Attila (1906-1987). MNyj. XXXV. 1998.

Győr-Moson-Sopron megye földrajzi nevei I. MNyj. 36 (1999): 153–9

Nyelvjárási szövegközlések:

Szabolcs-Szatmár északkeleti része. MNyj. XXII. 1979. 165-173.

Hajdú-Bihar megye északkeleti része. Nyj. XXIII. 1980. 207-209.

Csángó szöveg Klézséről : MNyj. 34 (1997): 249–255 (WinWord)

Szövegközlés a debreceni cívisnyelvből. MNyj. XXXVI.

Egyéb munkák:

A Tisza-Túr közének földrajzi nevei. Doktori értekezés. Kézirat. Debrecen 1976

Feladatlapok magyar nyelvtanból. In: A FEB-táborok munkája. Szeged 1978

Magyar nyelvtan. Gyakorló levelek a gimn. II. o. számára. In: BTK, FEB. Szeged 1982

75 éves a Magyar Nyelvtudományi Társaság. HBN, 1980. I. 5.

Nyelvművelésünk Jugoszláviában. HBN, 1980 II. 24.

Tulajdonképpen. HBN. 1982. X. 22.

Cserge, berbécs, kaliba. HBN. 1982. XII 31.

Egy s más az anyanyelvi műveltségről. HBN. 1982. IX. 18.

Makrapipa. HBN. 1982. XII. 18.

A nyelvművelő Arany. HBN. 1982. XII. 31.

Felvételi vizsgák tapasztalatai. Magyar Nemzet . 1983. VII. 17.

Kálmán Béla 70 éves. NÉ. 8. 1983. 173-176.

Csűry Bálint emlékezete. HBN. 1991 11.

Búcsú Kálmán Bélától. NÉ. 19. 1997. 143–5

Dr. Sebestyén Árpád - szakmai életrajz

Dr. Sebestyén Árpád
nyugalmazott egyetemi tanár

Rövid szakmai életrajza

Diplomaszerzése: 1954-ben végzett a KLTE-n.

További pályája: 1954 óta tanít a tanszéken, 1961 óta kandidátus, 1972–1992: tanszékvezető; 1965–68: dékánhelyettes, 1975–1980: rektorhelyettes.

Kutatási területei: nyelvjárástan, szociolingvisztika, névtan, nyelvművelés, hangtan, szófajtan (névutók, határozószók).

Oktatás: szinte minden tárgyat oktatott már a magyar nyelvészetből. (Lásd még itt! és Sebestyén Árpád hetvenéves)

Publikációi
(Ld. még: Sebestyén Árpád tudományos és publicisztikai munkássága)

Könyvek:

1. Sebestyén Árpád: Mutató a Magyar Népnyelv I--VI. és a Magyar Nyelvjárások I--X. kötetéhez. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 46. sz.)Debrecen, 1965.

2. Lőrincze Lajos: Földrajzi neveink élete. Sebestyén Árpád: Újabb eredmények és feladatok földrajzinév-kutatásunkban. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 47. sz.) Debrecen, 1967.

3. Sebestyén Árpád: A tájnyelv mint stíluseszköz Móricz Zsigmond műveiben. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 50. sz.) Debrecen, 1972.

4. Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves. Kiss Antal: Kálmán Béla tudományos és publicisztikai munkássága (1934--1982). (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 52. sz.) Debrecen, 1983.

5. Sebestyén Árpád: A szociolingvisztika elemei Csűry Bálint népnyelvkutató iskolájában. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 57. sz.) Debrecen, 1990.

6. Kálnási Árpád--Sebestyén Árpád, A Csengeri járás földrajzi nevei. Debrecen, 1993.

7. Sebestyén Árpád, Értsünk szót! (Útvesztők és útjelzők mindennapi nyelvhasználatunkban). Debrecen, 1994. (220 lap)

8. Sebestyén Árpád: Kétszázéves a "Debreceni Grammatika". (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 70. sz.) Debrecen, 1997.

Tanulmányok:

1. Kovács István nyolcvanéves: MNyj. 33 (1996): 215--218

2. Kétszázéves a "Debreceni Grammatika" : MNyj. 34 (1997): 21--41 (WinWord)

3. Nagy Jenő: MNyj. 34 (1997): 257--258 (WinWord)

4. Papp László: MNyj. 34 (1997): 258--260 (WinWord)

Ismertetések:

1. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára: MNyj. 32 (1995): 161--166

2. H. Tóth Tibor: Félegyháza népnyelvének palócos gyökerei: MNyj. 32 (1995): 166--168

3. Rónai Béla: Zselici nyelvatlasz: MNyj. 33 (1996): 168--173

4. A romániai magyar nyelvjárások atlasza: MNyj. 34 (1997): 213--218 (WinWord)

Szerkesztői tevékenység:

1. Anyanyelv, közélet, műveltség... [Belső címlapon:] Anyanyelv, közélet, művelődés. (Válogatás az 1975. évi magyar nyelv hete előadásaiból). Összeállította és szerkesztette Sebestyén Árpád. Budapest, 1976.

2. Hagyományápolás és megújulás. (Debreceni magyar nyelvészeti napok 1981. november 12--14.) Összeállította és szerkesztette Sebestyén Árpád. Debrecen, 1982. (183)

A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

A MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI

TIZENEGYEDIK KIADÁS
MÁSODIK (VÁLTOZATLAN) LENYOMAT

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1985

TARTALOM

TOC \O "1-2" \N ELŐSZÓ

SZABÁLYZAT

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

Írás és helyesírás

A magyar helyesírás

A BETŰK

A magánhangzók írása

A mássalhangzók írása

Az ábécé

A betűrendbe sorolás

A KIEJTÉS SZERINTI ÍRÁSMÓD

A szótövek írása

A toldalékok írása

A szóelemek elhomályosulása

A SZÓELEMZŐ ÍRÁSMÓD

A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód

A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód

A HAGYOMÁNYOS ÍRÁSMÓD

AZ EGYSZERŰSÍTŐ ÍRÁSMÓD

A KÜLÖNÍRÁS ÉS AZ EGYBEÍRÁS

A szóismétlések írása

A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek,
valamint az ikerszók írása

Az alárendelő szókapcsolatok és összetételek írása

Egyéb típusú szókapcsolatok és összetételek

A KIS ÉS A NAGY KEZDŐBETŰK

A kis kezdőbetűk

A nagy kezdőbetűk

Egyéb esetek

A TULAJDONNEVEK ÍRÁSA

A személynevek

Az állatnevek

A földrajzi nevek

A csillagnevek

Az intézménynevek

A márkanevek

A kitüntetések és a díjak neve

A címek

Tulajdonnevek köznevesülése

AZ IDEGEN KÖZSZAVAK ÉS TULAJDONNEVEK ÍRÁSA

A magyar írásmód szerinti írás

Az idegen írásmód szerinti írás

Az átírás

AZ ELVÁLASZTÁS

A szótagolás szerinti elválasztás

Az összetett szavaknak elemeik szerinti elválasztása

AZ ÍRÁSJELEK

A mondatokat záró írásjelek

A tagmondatok közötti írásjelek

A mondatrészek közötti írásjelek

A szövegbe ékelődést jelző írásjelek

Szavak és szórészek közötti írásjelek

Toldalékok kapcsolása

Egyéb írásjel-használati tudnivalók

A RÖVIDÍTÉSEK ÉS A MOZAIKSZÓK

A rövidítések

A mozaikszók

EGYÉB TUDNIVALÓK

ELŐSZÓ

Helyesírási szabályzatunk 10., 1954. évi kiadása három évtizeden át szolgálta társadalmunkat. Ez alatt az idő alatt a magyar helyesírásnak azelőtt sohasem tapasztalt egyöntetűsége jött létre, a 10. Kiadás nak az addig szabályozatlan esetekre adott tanácsai és ésszerű újításai is a közgyakorlat szerves részeivé lettek. Hogy helyesírásunk egységesebbé és szabályozottabbá vált, az iskolai oktatás kiter jesz tésének, a könyvkiadás és általában a sajtótermék-előállítás ugrásszerű fejlődésének, a nyomda iparral szemben támasztott szigorú követelményeknek, továbbá egyéb népgazdasági és művelődés politikai indítékoknak szükségszerű következménye volt.

A helyesírás azonban csak akkor tudja betölteni társadalmi szerepét, ha szünet nélkül gondozzák. 1954 óta mind beszélt, mind írott nyelvünk – elsősorban szókincsében – sokat változott, a nyelvi tudo mány ban új nézetek, módszerek jelentkeztek, az írással élő emberek igényei megnövekedtek. Az a minden irányú fejlődés, az az életünk alapjaiig ható változás, amely társadalmunkban így is végbe ment, időszerűvé tette, hogy az Akadémia ismét áttekintse helyesírásunk szabályainak rendszerét, és formájában megújítva – a magyar írással bárhol a világon foglalkozó egyének és közösségek számára – közzétegye.

Az előkészítő munkálatok során az illetékes akadémiai testületek aprólékosan megvizsgálták helyes írásunk minden kérdéskörét. Elemezték a felvetett módosító javaslatok indokoltságát, és felmérték, hogy végrehajtásuk esetén nyer-e velük a magyar helyesírási gyakorlat. Ez a több évig tartó munka azzal az elvi tanulsággal zárult, hogy a helyesírás állandósága, a kikristályosodott írásgyakorlat lénye gének fenntartása napjainkban sokkal fontosabb társadalmi érdekké vált, mint bármikor ezelőtt. Írásrendszerünk nagyobb mérvű átalakítása ezért sem látszott ésszerűnek. Nem kíván mélyreható reformot közönségünk sem. A társadalmi s a tudományos érdek egyaránt azt diktálta, hogy a gyakorlat ban és a szakmai vitákban megszilárdult hagyomány minden értékét megőrizzük; a szokásosan elsőnek emlegetett helyesírási alapelvről, a kiejtés tükröztetéséről ezért is a hagyományőrzés felé tolódott el a hangsúly.

Hangjelölésünk rendszere például oly mélyen gyökerezik társadalmunk tudatában és rendkívül kiterjedt mindennapi írásgyakorlatában, hogy teljesíthetetleneknek bizonyultak a magyar betűállomány átalakí tá sát célzó javaslatok; helyesírási alapelveink viszonyának és arányainak módosítására komolyan gondolni sem lehetett. Hagyományos különírási-egybeírási rendszerünket is gyakran kifogásol ják, mert nehéznek vélik. Mégis célszerűbb volt megtartani, mint a szavak ezreinek írásmódját megváltoztató, tehát az írásgyakorlat teljes összezavarodásával járó ötletekkel próbálkozni.

Hogy vitatható reformokkal ne kísérletezzünk, hanem a már megszokott írásmódok mellett marad junk: ezt tanácsolta az az ismert tény, hogy a helyesírási módosítások társadalmi feszültségek forrá sai vá is válhatnak. Egyes személyek, sőt egész rétegek is hátrányos helyzetbe kerülhetnek amiatt, hogy az újításokról csak késve vagy egyáltalán nem értesülnek, kimaradnak a fejlődés nagy áramából, s ezért elszigetelődnek. Ez a veszély a határainkon élő magyarság körében fokozott mértékben jelentke zett volna. Ezért is beszéltünk meg ottani szakemberekkel is minden felmerült kérdést.

Helyesírásunk hagyományos rendszerét érintő fontos változás a 11. kiadásban csak az, hogy a dz és a dzs betű ábécénknek teljes jogú tagjává lépett elő: a 11. kiadás kimondja jegyeik sorvégi szétválaszt ha tat lanságát. Ezzel hosszú helyesírás-történeti folyamatban léptünk előre.

Annak ellenére, hogy tartózkodni kellett helyesírásunk megbolygatásától, szabályzatunk 11. kiadása több tekintetben jelentősen különbözik a megelőzőtől. A szabályok értelmezésében és megfogalma zásá ban a nyelvtudomány mai álláspontjának megfelelő szemlélet érvényesül. – A szabályzat fejezetei (a helyesírási részrendszereknek megfelelően) a hagyományosak, de ezek tagolása, az egyes pontok el rendezése szervesebb, áttekinthetőbb, ésszerűbb a 10. kiadásbelinél. Számos esetben lehetőség nyílt arra, hogy a közös lényeget kiemelő rövid bevezető után a részletek alpontokba rendezve következze nek: ezáltal a belső összefüggések jól érzékelhetővé váltak. – Minden eddigi szabályzatnál több figye lem fordul most a helyesírásban rejlő stilisztikai lehetőségekre. – A szabályzat gondozói egyez tették a nyelvészet és más szaktudományok szempontjait, s tiszteletben tartották az akadémiai szinten kidolgozott és jóváhagyott szakmai szabályzatokat és szójegyzékeket. – Bár a 11. kiadás is (minden elődjéhez hasonlóan) a helyesírási egység előmozdítója kíván lenni, a 10. kiadásnál rugalmasabban ítéli meg helyesírásunk több vitatott kérdését (így pl. a betűrendbe sorolást, az alakváltozatokat, az idegen szavak sorvégi elválasztását stb.).

A szabályzat megszövegezői érthetőségre és világosságra, törekedtek; a nem közismert, csak a nyelvé szet ben használt idegen szakszókat tudatosan kerülték.

A szabályzathoz csatlakozó szótár jelentősen megújult. A helyesírási tekintetben fontos és ezért szere pel tetett szóanyag mellé, főként a 10. kiadás idejére jellemző szavak helyére (mint a szabály pontok példái esetében is) mai társadalmi, gazdasági, politikai és tudományos életünk fontos és gyakran hasz nált szavai kerültek. A szabályokra, amelyek az illető szó írása szempontjából fontosak, utaló számok hívják fel a figyelmet. A címszók után következő, előtag és utótag szerint csoporto sított szó kapcsolatok és összetételek a különírási-egybeírási kérdések megoldásához segítenek hozzá.

Szavaink helyesírása a szabályzathoz igazodik. Ebből az is következik, hogy az eddigi írásmódok túlnyomórészt változatlanul maradtak; csak kevés szó írása módosult, ezzel többnyire elismerve már egyébként is elterjedt, helyeselhető írásmódokat.

*

A Kossuth Nyomda szedőüzemének dolgozói – tanúsítva a nyomdászok ügyszeretetét – társadalmi munkában vállalták a bizottsági előterjesztések, a szabályzati fejezetek és a szótár sokszorosítását és többszöri korrigálását. Ezzel lehetővé tették, hogy a tervezeteket sokan megismerhessék, és róluk véle ményt nyilváníthassanak. Így lehetett a 11. kiadás az eddig legszélesebb körű demokratikus közmeg egyezésen nyugvó rendszerezés, a Magyar Tudományos Akadémiának a táradalom véleményét tekin tet be vevő állásfoglalása.

*

A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadását az MTA Helyesírási Bizottsága dolgozta ki, a Nyelvtudományi Bizottság egyetértésével terjesztette a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya elé. Az osztály javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a közrebocsátásra a jóváhagyást 1984. április 24-i ülésén megadta.

SZABÁLYZAT

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

Írás és helyesírás

1. Az írás közlendőink rögzítése látható jelekkel. A helyesírás valamely nyelv írásának közmeg állapo dáson alapuló és közérdekből szabályozott eljárásmódja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő és irányító szabályrendszer.

A magyar helyesírás

2. Helyesírásunk betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer.

a) Írásunk betűíró rendszerű, mert legkisebb egységei nem szót vagy szótagot rögzítő írásjegyek, hanem hangokat jelölő betűk.

b) Helyesírásunk a latin betűs írások közé tartozik, mert a sajátos magyar betűsor a latin betűkészlet ből alakult ki.

c) A magyar írás hangjelölő, mert betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak, szemben az olyan írásokkal, amelyekben a leírt forma jelentős mértékben eltérhet a kiejtéstől.

d) Írásunk sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből: a szóalakokban általában ragaszkodunk a szó elemek feltüntetéséhez; az írásmóddal érzékeltetjük a tulajdonnevek különféle fajtáit; a különírás és az egybeírás révén megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket; az össze tett szavak elválasztásakor tekintettel vagyunk a szóhatárokra; stb. Ez hozzásegít a közöl ni valók pontos ki fejezéséhez és gyors felfogásához. Helyesírásunkat ezért nevezhetjük értelem tükrözőnek is.

A BETŰK

3. Nyelvünk hangjainak (pontosabban hangtípusainak, azaz fonémáinak) írott vagy nyomtatott jeleit betűknek nevezzük. A magyar betű vagy egyjegyű, azaz egyetlen írásjegy: e, í, á, ü; b, r, s, v; stb.; vagy többjegyű, azaz írásjegyek kapcsolatából áll: cs, sz, ty, zs; dzs; stb.

Mind kézírásban, mind nyomtatásban vannak kisbetűink: a, ő; c, r, gy, zs, dzs; és vannak nagybetű ink: A, Ő; C, R, Gy, Zs, Dzs; stb. (Vö. 5., 8., 10.)

A magánhangzók írása

4. Magánhangzóinkat egyjegyű betűkkel jelöljük; egy részük ékezet nélküli, más részük ékezetes (vagyis ponttal vagy vonással van ellátva).

a) A rövid magánhangzókat jelölő hét betűt pont nélkül, illetőleg egy vagy két ponttal írjuk: a, e, o, u; i, ö, ü: ceruza, nyolc, közül, szikes, iparkodik stb.

b) A hosszú magánhangzókat jelölő hét betűre egy vagy két vonást teszünk: á, é, í, ó, ú; ő, ű: játék, lódít, húr, hős, űr stb.

5. A magánhangzókat jelölő nagybetűkre mind kézírásban, mind nyomtatásban ugyanúgy föl kell tenni az ékezeteket, mint a kisbetűkre: Ökrös, Ürményi, Ázsia, Óbuda, Őze stb. – Csak a rövid i nagybetűs alakján nincs pont: Ilona, Izland stb. A hosszú nagy Í-re azonban ki kell tenni az ékezetet: Írország, Új Írás stb.

6. A magánhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid és más a hosszú magánhangzós:

akar – akár	kemény – kémény
bal – bál	öt – őt
oda – óda	irt – írt
áru – árú	tüzért – tűzért
koros – kóros – kórós stb.	Vereb – veréb – véreb stb.

Stilisztikai okból (a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére) a magánhangzót jelölő betűket hal moz hatjuk is: Één? Góóól! Neeem. Stb.

A mássalhangzók írása

7. Mássalhangzóinkat egy- vagy többjegyű, mellékjel nélküli betűkkel jelöljük.

a) A mássalhangzókat jelölő betűk közül tizenhét egyjegyű: b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, s, t, v, z: pálma, fejtegetés, kér stb. Nyolc betűnk kétjegyű: cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs: batyu, csökönyös stb.; egy betűnk pedig háromjegyű: dzs: lándzsa stb.

b) A mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelöljük. – Az egyjegyűeket kétszer írjuk le: bb, cc, dd, ff, gg, hh, jj, kk, ll, mm, nn, pp, rr, ss, tt, vv, zz: add, aggot, kellett stb. – A többjegyűeket csak az összetett szavak határán kettőzzük teljesen: jegygyűrű, fénynyaláb, díszszemle stb.; egyéb helyzetek ben egyszerűsítve kettőzzük őket, vagyis csak első jegyüket írjuk kétszer: ccs, ddz, ddzs, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs: loccsan, eddzük, asszonnyal stb. [De elválasztáskor: locs-csan, edz-dzük, asz-szony-nyal stb.; vö. 226. f), 227.]

8. A többjegyű betűknek csak az első jegyét írjuk nagybetűvel: Csoma, Dzsingisz, Szolnok, Zsolt stb. Ugyanígy: Ssz! (indulatszó); Nyár van. (mondat); stb.

A csupa nagybetűkben írt betűszókban a többjegyű betűk minden jegyét naggyal írjuk: KISZ, CSKP, GYSEV stb. [Vö. 283. a)] – Hasonlóképpen járunk el akkor is, ha bármely szót (vagy akár hosszabb szö ve get) végig nagybetűvel írunk: CSOMAGMEGŐRZŐ; TILOS A DOHÁNYZÁS; stb.

9. A mássalhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid és más a hosszú mássalhangzós:

hal – hall	hason – hasson
len – lenn	feje – fejje
eset – esett	orom – orrom
megy – meggy stb.	kasza – kassza stb.

Stilisztikai célból (a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére) a mássalhangzót jelölő betűket többszörözhetjük is: Nnem! Terringettét! Psszt! Stb.

Az ábécé

10. Az ábécé a betűk meghatározott felsorolási rendje. A magyar magánhangzókat és mással hang zó kat jelölő 40 kisbetű hagyományos állománya és sora (a magyar ábécé): a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.

A magyar nagybetűk sorrendje ugyanaz, alakjuk a következő: A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F, G, Gy, H, I, Í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, Zs. (Vö. 3., 5., 8.)

11. A magyar írásgyakorlatban is gyakran előforduló q-t, w-t, x-et és y-t így soroljuk be ábécénkbe: … p, q, r … v, w, x, y, z, zs; … P, Q, R … V, W, X, Y, Z, Zs.

A ch-t a betűrendbe sorolás szempontjából (bármely hangértékben áll is) c + h kapcsolatnak tekintjük. (Vö. 15.)

12. Régi, ma már egyébként nem használatos magyar betűkkel családneveinkben találkozunk. (Vö. 87., 157.) Ezek a többnyire kétjegyű betűk magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt jelölhetnek:

aa = á: Gaal [e.: gál]	ch = cs: Madách [e.: madács]
eé = é: Veér [e.: vér]	cz = c: Czuczor [e.: cucor]
eő = ö: Eötvös [e.: ötvös]	s = zs: Jósika [e.: józsika]
ew = ö: Thewrewk [e.: török]	th = t: Csáth [e.: csát]
oó = ó: Soós [e.: sós]	ts = cs: Takáts [e.: takács]
y = i: Kölcsey [e.: kölcsei] stb.	w = v: Wesselényi [e.: veselényi] stb.

Az ilyen régi betűket tartalmazó nevek betűrendi besorolásának módjáról a 15. pont szól.

13. Az idegen tulajdonnevekben és egyéb szavakban más ábécék betűi és betűkapcsolatai is előfor dul nak mind magánhangzók, mind mássalhangzók jelölésére:

angol: Greenwich [e.: grinics], joule [e.: dzsúl]

cseh: Dvořák [e.: dvorzsák], Škoda [e.: skoda]

francia: Eugène [e.: özsen], Nîmes [e.: nim]

német: Schäfer [e.: séfer], Werther [e.: verter]

olasz: Bologna [e.: bolonya], quattrocento [e.: kvatrocsentó]

portugál: Guimarães [e.: gimarajs], piranha [e.: piránya]

román: Tîrgovişte [e.: tirgoviste], piaţa [e.: piaca]

szerbhorvát: Đurić [e.: gyúrity], Živogošće [e.: zsivogostye]

Az idegen betűket és betűkapcsolatokat tartalmazó tulajdonnevek és egyéb szavak betűrendi besoro lásá nak elveit a 15. pont tartalmazza.

A betűrendbe sorolás

14. A betűrendbe sorolás az az eljárás, amellyel a szavakat – általában a magyar ábécé alapján – sor rendbe szedjük. Az egységes módon való elrendezés teszi lehetővé, hogy a szavak rengetegében tájé kozódni lehessen. A fontosabb általános szabályok, melyek a szótárakban, lexikonokban, név sorok ban stb. való eligazodást segítik, a következők:

a) A különböző betűvel kezdődő szavakat – a d) pontban jelzett kivételekkel – az első betűk ábécé beli helye szerint állítjuk rendbe, illetőleg keressük meg:

acél	kettő	remény
cukor	Nagy	sokáig
csók	nyúl	szabad
gép	olasz	Tamás
hideg	öröm	vásárol stb.

A betűrendbe sorolás szempontjából nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között.

Az egyjegyű betűt teljesen elkülönítjük az azonos írásjeggyel kezdődő, de külön mássalhangzót jelölő kétjegyű (ill. háromjegyű) betűtől. Mindig az egyjegyű betű van előbb:

cudar	dac	Zoltán
cukor	domb	zongora
cuppant	duzzog	zúdul
csalit	dzsem	zsalu
csata	Dzsungária	zseni
Csepel stb.	Dzsungel stb.	Zsigmond stb.

b) Ha a szavak azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek, a sorrendet az első nem azonos betű ábécé beli helye határozza meg:

lom	pirinkó	tükör
lomb	pirinyó	Tünde
lombik	pirít	tünemény
Lontay	pirkad	tüntet
lovagol stb.	Piroska stb.	tüzér stb.

e) A szavakat a szó belsejében és a szó végén levő betűk tekintetében a következőképpen szedjük betű rendbe. – Az egyjegyű betűt (miként a szó elején is) teljesen elkülönítjük az azonos elemmel kezdő dő, de külön mássalhangzót jelölő kétjegyű (ill. háromjegyű) betűtől, tehát az egyjegyű mindig meg előzi az utóbbiakat. – Az egyjegyű betűk sorrendjében a kettőzött betűk első és második írásjegye külön-külön betűnek számít. (Vagyis: bb = b + b; rr = r + r; stb.) – A többjegyű betűk kettőzött válto za tait sohasem az egyszerűsített alakok szerint soroljuk be a betűrendbe, hanem a megkettőzött betűt mindig két külön betűre bontjuk, s így soroljuk a szót a megfelelő helyre. (Vagyis: ccs = cs + cs; ggy = gy + gy; ddzs = dzs + dzs; stb.)

kas	mennek	nagy
Kasmír	mennének	naggyá
Kassák	menü	nagygyakorlat
kastély	menza	naggyal
kasza	meny	nagyít
kaszinó	Menyhért	nagyobb
kassza	mennybolt	nagyol
kaszt stb.	mennyi stb.	nagyoll stb.

d) A magánhangzók rövid és hosszú változatát jelölő betűk (a – á, e – é, i – í, o – ó, ö – ő, u – ú, ü – ű) a kialakult szokás szerint mind a szavak elején, mind pedig a szavak belsejében azonos értékűnek számítanak a betűrendbe sorolás szempontjából. A magánhangzó hosszú változatát tartalmazó szó tehát meg is előzheti a rövid változatút:

ír	Irán	író
Irak	írandó	iroda
iram	iránt	irónia stb.

A rövid magánhangzós szó kerül viszont előbbre olyankor, ha két szó betűsora csak az azonos magán hangzók hosszúsága tekintetében különbözik:

égbolt	kerek	szel
Égei-tenger	kerék	szél
Eger	keres	szelel
egér	kérés	szeles
éger	koros	szelés
égés	kóros	széles
egész stb.	kórós stb.	szelet stb.

e) A különírt elemekből álló szókapcsolatokat és az egybeírt vagy kötőjellel kapcsolt összetételeket minden tekintetben olyan szabályok szerint soroljuk betűrendbe, mint az egyszerű szavakat. A szó határo kat tehát nem vesszük figyelembe. – Ugyanez a szabály érvényes a közszavak közé besorolt tulajdon nevekre is.

Kis részben	márvány	tiszafa
kissé	márványkő	Tiszahát
Kiss Ernő	márvány sírkő	Tisza Kálmán
kis sorozat	Márvány-tenger	Tisza menti
kissorozat-gyártás	márványtömb	Tiszántúl
kis számban	Márvány Zsolt	Tisza-part
kistányér	másféle	tiszavirág
kis virág stb.	másol stb.	tiszt stb.

f) Különleges célt szolgáló névsorokban, tárgymutatókban, kartotékokban stb. a több szóból álló egy sé geket vagy az egész kapcsolat, vagy csak az első elem alapján szokás besorolni, ahogyan a könnyebben kezelhetőség érdeke vagy egyéb szempont kívánja. – A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén követendő eljárást szabvány írja elő (MSZ 3401).

15. A betűrendbe soroláskor a szokásostól némiképp eltérően kezeljük a régies írású magyar család nevekben, valamint az idegen szavakban és tulajdonnevekben előforduló régi magyar, illetőleg idegen betűket.

A régies írású magyar családnevekben levő kétjegyű betűket elemeikre bontva soroljuk be (ew = e + w; ch = c + h; cz = c + z; stb.): – Az idegen ábécékben használt kapcsolatokat szintén külön betűk egymásutánjának tekintjük. (ch = c + h; oe = o + e; sch = s + c + h; stb.). – Az idegen betűk közül azok, amelyek valamelyik magyar betűtől csak mellékjelükben különböznek, az ábécébe soroláskor nem tekintendők önálló betűknek. Az idegen mellékjelet csak akkor vesszük figyelembe, ha az idegen mellékjeles betűt tartalmazó szó betűinek sorában nincs más különbség. Ilyenkor az idegen mellékje les szó kerül hátrább:

cérna	Gaal	moshat
Černý	galamb	mosna
Champagne	Gärtner	Mošna
Cholnoky	gáz	mosópor
címez	geodézia	Møsstrand
cukor	Georges	mostan
Czuczor	góc	munka
csapat stb.	Goethe stb.	Muñoz stb.

16. Az olyan sajátos célú munkák (lexikonok, enciklopédiák, atlaszok és térképek névmutatói stb.), amelyekben magyar és idegen nyelvű szóanyag erősen keveredik egymással, rendszerint az úgyneve zett általános latin betűs ábécét követik: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, t, u, v, w, x, y, z. Ebben a rendszerben mind a magyar, mind az idegen többjegyű betűknek minden egyes eleme külön, önálló egységnek számít, és a besorolás nincs tekintettel sem a magyar ékezetekre, sem az idegen betűk mellékjeleire.

Az ilyenfajta munkák szavainak betűrendbe sorolása bonyolult feladat. A követendő eljárást a könyv tár ügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén szabvány (MSZ 3401) írja elő, illetőleg belső szakmai útmutatók szabályozzák. Ezek hatálya azonban nem terjeszthető ki írásbelisé günk általános gyakorlatára.