DZSÁTAKÁK
Buddhista születésregék
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
Tartalom
Az ősz hajszál (9. Makhádeva-játaka)
A gazella-ünő (12. Nigrodhamiga-játaka)
A víziördög (20. Nalapána-játaka)
A táncoló páva (32. Nacca-játaka)
Fürjek viszálya (33. Sammodamána-játaka)
A fürj, a majom és az elefánt rangvitája (37. Tittira-játaka)
A rák és a kócsag (38. Baka-játaka)
Mára, a Gonosz, megszégyenül (40. Khadiraôgára-játaka)
Kertet öntöző majmok (46. Árámadúsaka-játaka)
A varázstudó pap és a rablók (48. Vedabbha-játaka)
A földbe ásott király (51. Mahásílava-játaka)
A találékony majom (57. Vánarinda-játaka)
A kölykeit elpusztító vezérmajom (58. Tayodhamma-j.)
A folyton nyerő kockajátékos (62. Aóđabhúta-játaka)
Hálás állatok, hálátlan ember (73. Saccaôkira-játaka)
Őzbe szerelmes oroszlán (93. Vissásabhojana-játaka)
A semmi (99. Parosahassa-játaka)
Kakaskukorékolás (119. Akálarávi-játaka)
Lányszöktetés (126. Asilakkhana-játaka)
Karóba húzott férj (147. Puppharatta-játaka)
Sakál az elefánttetemben (148. Sigála-játaka)
Remetének öltöző majom (173. Makkaţa-játaka)
Szamár oroszlánbőrben (189. Síhacamma-játaka)
Lóvá tett pap (191. Ruhaka-játaka)
Szeretőjét cipelő asszony (193. Cullapaduma-játaka)
Ékszerlopás (194. Maóicora-játaka)
Csábító boszorkányok (196. Valáhassa-játaka)
Buta papagáj, okos papagáj (198. Rádha-játaka)
A teknősbéka és barátai (206. Kuruôgamiga-játaka)
A ganajtúró bogár (207. Assaka-játaka)
A majom és a krokodil (208. Suôsumára-játaka)
Felül meleg, alul hideg (212. Ucchiţţhabhatta-játaka)
A fecsegő teknősbéka (215. Kacchapa-játaka)
Az egerek megették az ekét (218. Kúţaváóija-játaka)
A részeg döglégy (227. Gúthapáóa-játaka)
Sakál a varázsige birtokában (241. Sabbađátha-játaka)
A szerelmes szamárkanca (266. Vátaggasindhava-játaka)
Bagoly nem való királynak (270. Ulúka-játaka)
A szemtelen majom (278. Mahisa-játaka)
A Bódhiszattva mint rablóvezér (279. Satapatta-játaka)
Vaddisznók a tigris ellen (283. Vađđhakisúkara-játaka)
Az önfeláldozó varjú (292. Supatta-játaka)
A hízelgő sakál (294. Jambukhádaka-játaka)
A harkály és az oroszlán (308. Javasakuna-játaka)
Az önmagát megsütő nyúl (316. Sasa-játaka)
A rabló és a kurtizán (318. Kanavera-játaka)
A buta szerzetes és a kos (324. Cammasáţaka-játaka)
Varjú Babilonban (339. Báveru-játaka)
Az oroszlán és a bika meghasonlása (349. Sandhibheda-j.)
Az okos fiú (352. Sujáta-játaka)
A kakas és a macska (383. Kukkuţa-játaka)
A borotvakerék (439. Catudvára-játaka)
Nagyapja megmentője (446. Takkala-játaka)
Mahádzsanaka király (539. Mahájanaka-játaka)
Vesszantara királyfi (547. Vessantara-játaka)
(Zárójelben a történet sorszáma és eredeti címe.
Az átírásban c = cs, j = dzs, s = sz, y = j)
Az okos fiú
Egykor régen, amikor Benáreszben Brahmadatta király uralkodott, a Bódhiszattva egy földbirtokos házában öltött testet. A Szudzsáta, azaz Okos fiú nevet nyerte. Amikor felserdült, meghalt a nagyapja. Atyja a nagyapa halála miatt mély gyászba borult, a halotthamvasztó helyről hazavitte a csontokat, kertjében földhalmot emelt, abba temette a csontokat, s a halmot egyre-másra virágokkal díszítette, vigasztalhatatlanul siránkozott, nem tisztálkodott, nem kenekedett, nem evett, nem törődött teendőivel. A Bódhiszattva ennek láttán így gondolkozott:
- Nagyapám halála óta erőt vett atyámon a bú. Rajtam kívül senki sem tudja észhez téríteni. Kigondolok valamit, hogy megvigasztaljam.
A városon kívül meglátott egy döglött tehenet. Füvet és vizet hozott, elébe rakta, és biztatta:
- Egyél, egyél! Igyál, igyál!
Az arra járó emberek rákérdeztek?
- Kedves Szudzsáta, elment az eszed? Döglött tehenet kínálsz fűvel és vízzel?
Ő egy szóval sem válaszolt. Ekkor felkeresték atyját, és elmondták neki:
- Fiadnak elment az esze. Döglött tehenet kínál fűvel és vízzel.
Ennek hallatára a családapa elfelejtkezett atyja miatti bánatáról, szívét a fia miatti bánat töltötte el. Odasietett:
- Drága Szudzsátám, okos fiú vagy, miért kínálod a döglött tehenet fűvel és vízzel?
És ezt a két verset mondta:
Eszelősen mért buzgólkodsz itt e döglött tehén körül?
Miért kínálod friss fűvel a tetemet: "Egyél, egyél!"?
Aki egyszer az életből távozott, mint ez a tehén,
azt nem támasztja fel többé étel, ital, siránkozás.
A Bódhiszattva is két verssel válaszolt:
Megvan a feje, négy lába, megvan a farka, két füle;
hogyha mindene megvan még, gondolom, feltámasztható.
Ám nagyapámnak elhamvadt a keze, lába és feje;
a sírhalmon siránkozva inkább te vagy az eszelős.
- Okos fiam van, tisztában van az evilági és túlvilági kötelességekkel. Azért rendezte ezt a dolgot, hogy engem észhez térítsen - gondolta az apa, és megdicsérte fiát:
- Kedves, okos Szudzsátám, megértettem, hogy minden létező dolog mulandó. Mostantól kezdve nem bánkódom tovább. Így kell viselkednie annak a fiúnak, aki el akarja oszlatni atyja bánatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!