Karinthy Ferenc:Gázálom

Karinthy Ferenc:Gázálom

- Van egy negyedórád? - kérdezte rég látott osztálytársam, s megfogta kabátom hajtókáját, hogy ne menekülhessek.

- Nincs.

- Akkor gyere, igyál meg velem egy duplát - és már vonszolt is a presszó teraszára. - El akarom mondani neked életem történetét.

- Negyedóra alatt?

- Te író vagy, meg fogsz érteni, ez a mesterséged, ebből élsz.

- Úgy gondolod: abból, hogy téged megértselek?

- Tudod, hogy mindig tisztességes ember voltam, pedáns a becsületemre, már az iskolában is, emlékszel, én még puskát se használtam soha a fordításhoz. És azóta is: családapa vagyok, mintaférj, többszörösen kitüntetett pedagógus, önkéntes véradó... Mígnem - hát igen, ez idén, februárban, tulajdonképp akkor kezdődött az egész... Faustot húsvétkor kísértette meg az ördög, engem azon a zimankós téli éjszakán.

- Ital? Szerelem? Totó?

- Ugyan! Éjfélfelé járt, íróasztalomnál olvastam, s akkor egyszerre furcsa, ismeretlen nyugtalanság fogott el, magam se tudtam, mitől. Fölfigyeltem, nem hallatszott semmi, de most már épp ez a nagy csönd volt gyanús és szokatlan, hiányzott valami, ami az idegeimbe, érzékeimbe ivódott... Nem akarlak tovább izgatni: némi feszült agymunka után rájöttem, hogy a gázóra kattogását nem hallom, azokat a meghitt kis zörejeket, ketyegéseket és nyikorgásokat a szomszédos hallból, melyek oly jótékonyan percegnek bele e nyugalmas éji órákba. Este ugyanis gázkályha ég a dolgozószobámban, hiszen én virrasztok egyedül a házban, kár volna olyankor a dupla cserépkályhát újra fűteni, és a fürdőszobában az autogejzír gyújtólángja; ezek fogyasztását méri az óra. Most azonban nem mérte, s amint meggyőződtem róla, az a kis tárcsa se forgott az üveglap mögött, pedig mindkét bérleti tárgy működött...

- Ez volt az ördög incselkedése?

- Várj, kérlek, csak sorjában. Mint törvénytisztelő ember, reggel bejelentettem a dolgot a Gázműveknél, még aznap ki is szálltak, és megállapították, hogy a gázórám valóban elromlott, nem jelzi a fogyasztást, sőt, olyan súlyos a hiba, ez idő szerint megjavítani se lehet. Új órát azonban egyelőre nem tudnak beszerelni, mert nincs raktáron: ilyenkor az egy évvel ezelőtti fogyasztást számítják föl, mindig a megfelelő hónapit, tehát februárban a tavaly februárit, márciusban a tavalyi márciust, és így tovább... Nos, innen ered az én erkölcsi válságom, egy mocsoktalan élet beszennyeződése, lejtőn esés, majd szabadesés, ennek minden gravitációs következményével...

- Ne kommentálj: mesélj!

- Hát kérlek. A fürdőszobában kezdődött: addig átlag hetenként kétszer fürödtünk, többnyire szerdán és szombaton, az egész család. Most azonban feleségem vasárnap reggel is telieresztette a kádat, mondván, hogy úgyse mér az óra, ettől a tavalyi fogyasztásunk nem lesz se több, se kevesebb, utána a gyerekek is, külön vízben mind a hárman, s aztán meg, mit tagadjam, én is: isteni volt elterülni a melegben, az élet gondtalan és csoda-párás, a jövő perspektívája pedig beláthatatlan... Attól fogva mindennap megfürödtem, olykor kétszer is, nyilván ez is egyik oka volt elpuhulásomnak, ami tudvalevőleg már a római birodalom bukását is okozta... Akkoriban tértünk rá arra is, hogy a konyhában kosztoljunk: feleségem azt mondta, fölösleges a hallban befűteni, a kinti tűzhely, ha a sütőt begyújtja, pompásan átmelegíti a helyiséget, be is gyújtotta már jókor reggel, és égette egész nap. Amellett bérsütést is vállalt a házbelieknek: kenyeret, tortát, kalácsot, miegymást, hadd legyen egy kis külön tűpénze; persze olyan hőség volt a konyhában, csak ingujjban lehetett kimenni, és könyörögtem, hogy szellőztessenek ki végre... Hát szellőztettek is, de nem az ablakon, hanem a hall felé, most már állandóan nyitva állt az ajtó, s a gáztűzhely mindkét helyiséget derekasan átfűtötte... Nem részletezem: a tél, amint tudod, csúnyán elhúzódott, szenünk-fánk kifogyott, ám az én szobámban duruzsoló gázkályha és a konyhai sparhelt olyan éjjel-nappali kereszttűz alá fogta a lakást: eszünkbe se jutott már, hogy másképp is lehet... De nem untatlak?

- Most jut eszedbe?

- Csak az előszoba és a mellékhelyiségek nem részesültek ebben a langyos áldásban, félreeső fekvésük folytán, de akkor már benne voltunk, lehoztuk a padlásról a másik, kiszuperált gázkályhánkat. Feketics úr, a szomszédunkban lakó gáz- és vízvezetékszerelő két nap alatt helyrepofozta, be is állította: öröm volt nézni, amint a kis kék lángok sorban fellobbantak. Kérdeztem tőle, hogy mivel tartozom, Feketics úr azonban csak hümmögött, s a végén oda lyukadt ki: nem kér ő semmit, csupán azt, hogy hagyjuk nyitva az előszobaajtót, ő is kinyitja a magáét, úgyse jár senki a lépcsőházban, s így az a jó kis meleg nem vész kárba, átmegy az ő lakásába is, és a házmester se fog fázni, amikor felmossa a követ... Később pedig azzal állt elénk, hogy csinál ő egy elágazást a gázvezetékünkből, csőkérdés az egész, néhány méter mindössze, a többit bízzuk rá... Ez így rendben is volt, mígnem egy szép napon Feketics úr, aki kétségkívül az ördög bedolgozója, azt találta ki: pénz van ebben, doktor úr, asszongya, palackokba kell tölteni a gázt, én hozok ballont, a Gázművek hetvenhat fillérért adja köbméterét, minálunk negyven fillér lesz, úgy fog ez menni, mint a cukor...

- Palackokban árultátok a gázt?

- Ha még csak az lett volna, de később Feketics úr egész szervezetet épített ki, több szomszédunkkal megállapodott, nemcsak a házban, már az utcában is, és nagyarányú ütemtervet dolgozott ki a csőhálózat lefektetésére: s ez mind a mi lakásunkból indult volna ki, itt volt a lelőhely, a kiapadhatatlan ősforrás, gazdagabb, mint Lispe és Baku, mint az egész Szahara... És mindezért a tavalyi fogyasztásunkat fizettük, februárban kilencvenhat forintot, márciusban nyolcvanat. Holnap reggel lesz az első próbaüzemeltetés, Feketics úr nagyon bízik a sikerben, s további elképzelései is vannak: a hálózat fokozatos kibővítésével el akarja látni az egész kerületet, majd az "Olcsó gázt a dolgozóknak" mozgalom keretében kiszorítani a piacról a Gázműveket, hogy egyeduralkodók legyünk... Én pedig, a hajdan becsületes ember, családapa és véradó, itt állok: egy gáztolvaj, orvfogyasztó, a társadalmi tulajdon folyamatos fosztogatója, erkölcsi hulla és idegroncs...

Szólt s eltűnt, a feketéjét se fizette ki, hogy azt se tudtam már, valóság volt-e az egész, vagy csak ködkép, gázálom. Aznap este azonban felhívott, ujjongó hangon, mintha egy egész égi kórus zengene:

- Megszűnt e fennkölt szellemen immár a Rossz hatalma...!

- Micsoda?

- Ez a Faust, nem ismered? Mikor az angyalok kiragadják Mefisztó karmaiból, s a felsőbb légrétegekbe emelik... Mert megváltatott e bűnös tévelygő lélek, megszabadíttatott és feloldoztatott, halleluja! Ma meghozták az új gázórát.