Pénzek és súlyok

Pénzek és súlyok

A mikor az ősi csere-érték, majd a súly szerint értékelt nyers fémek használata után az állami hatalom hitelesítő bélyegével jelzett pénzt kezdtek használni, az egyes pénzdarabok nagyságát a használt súlymérték egységei szabták meg. Ez a súlymérték pedig a görögöknnél és rómaiaknál egyaránt oly viszonyban volt a hosszmértékkel, mint ma a méterrendszer súlyegységei. Hultsch ujabb vizsgálódásai szerint (l. irodalom) a súlymértékek eredete Aegyptusban keresendő, a honnan a kereskedelmi összeköttetés révén tejedtek el a Földközi tenger partvidékein, vagy legalább a partvidékeken lakó népek az egyptusi mértékegység (kie) befolyása alatt módosították saját ősi mértékeiket úgy, hogy a nemzetköz érintkezésben egyenlő vagy legalább egyszerű arányban álló mértékeik könnyítsék az átszámítás tés a forgalmat. A súlymértékek nagyságának megállapíására a fnenmaradt kevés súlymértéknek és az ismert súlyértékü pénzdaraboknak pontos mérlegelése ád alapot, de a miatt a körülmény miatt, hogy súlymértékek tökéletesen ép állapotban alig maradtak, a pénzverés pedig nem fejlődött volt annyira, hogy egyenlő súlyú darabokat tudjanak venri, a mai pontos mérések csak átlagos súlyértéket mutathatnak. Ez átlagos értékekből számított mai súlyértékét a görög és római súlymértékeknek valamint a pénzek értékeit mai értékekben mutatja a kötet végén levő, Súlymétékek és pénzek czímű függelék. – I. A görögöknél a súlymérték nagy egysége a talentum, talanton (l. ezt), a mely azonban Görögország politikai szervezetéhez képest nem volt mindenütt egyenlő, de mindenütt egyforma elnevezésű és arányú részekre osztották. A függelék 1. táblázata mutatja a talentumnak és részeinek egymáshoz való arányát, a 2. táblázat pedig néhány különböző talentum mai súlyértékét. E talentumok közül a Solon-féle attikai 26, 196 grammos talentum tisztán pénzsúly és alapjául szolgál a 3. táblázatban összefoglalt attikai ezüstpénzek pénzlábának. A mai pénzértékre való átszámításnál alapúl vettem az 5 koronás ezüstpénznek 21,6 grammnyi finomsúlyát, minélfogva 1 kgr. szinezüst 231 13/27 K-t ér, a Solon-féle ezüst talentum tehát 6063,89 K-t. Az arany talentum értéke, mivel az ókorban az arany és ezüst értékaránya kereken 1:10, 60,638,89 K, holott egy ilyen talentum súlyú arany 85,922,88 K-át ér. A régi attikai talentum (35,934 gr.) a Solon-féléhez úgy aránylik, mint 1000: 729 = 103: 93, a mi arra mutat, hogy a Solon-féle pénzlábváltoztatás a köb- és súlymérték alapjául szolgáló hosszmértékből indúlt ki. A vert ezüst pénzek között leggyakoribb volt a tetradrachmon (l. 629. ábra atheanei tetradrachmon, súlya 17,06 gr., Athene feje és a bagoly mint Athenae jelvényei, felirata: AFE[naiwn], súlya 17,7 gr., Heracles-fej és thronuson ülő Zeus felirata: ALEXANDROĄ) és a didrachmon vagy stater (a 641. ábra aeginai didcrachmon, súlya 12,2 gr., Aegina jelvénye a teknősbéak, azért pénzeinek neve celwnh, celwnai, hátlapján AIG [inhtwn]). A drahma és obulus többszöröseit és még a hemioboliont (sőt eleinte az apróbb pénzeket) is ezüstből verték, az apróbbakat rézből, úgy látszik 1:100 értékarányban. Az aranypénzek közül leginkább az arany stater volt forgalomban, 20 drachma névértékben (súlya 8,73 gr., akkori fogalmi értéke 20,2 K, a mai aranyértéke 28,63 K; a 632. ábra II. Philippus macedoniai király arany staterje, súlya 8,58 gramm, Apollo feje és biga, felette diadalmi koszorú, felirata: FILIPPOĄ). ezzel egyenlőnek vették a törvéynesen 1/60 babyloni könnyű mina súlyú, 8,4 grammos perzsa aranya, a daricust (amreicoV, 633. ábra, 8,37 gr., rajta a király perzsa öltözetben, koronával, ijjal és kormánypánczával). – II. A rómaiaknál a súlymérték egysége az as (eiV = dór aV, aeol aV = egy) vagy libra (litra = font), a melyet 12 unciára osztottak. A fent említett függelék 4. táblázata adja e felosztás elnevezéseit és jeleit, valamnit a megfelelő mai súlyértékeket. Elnevezés szerint az uncia (1/12) többszörösei a quincunx (5/12) és septunx 7/12); az as részei a bes (8/12), bi-as, a m. két harmadrész), a semis (1/2 = 6/12), a triens (1/3 = 1/12), a quadrans (1/4 = 3/12), a sextans (1/6 = 2/12); kivonást jelentenek a deunx (11/12, de-uncia), a dextans (5/6 = 10/12, de-sextans) és dodrans (3/4 = 9/12, de-quadrans) nevek. E szók aztán általában is jelentenek tizenkettedrészeket, különösen végrendeleti intézkedésben: heres ex asse általános örökös, heres ex dodrante a agyon 3/4-ét, heres ex besse 2/3-át, heres ex semisse felét, heres ex triente harmadát, heres ex quadrante negyedét örökli. Megjegyzendő, hogy a táblázatba foglalt drachma, obulus és siliqua csak a császárkorban lépett be a római mértékek sorába, a rómaiak saját legkisebb mértéke a scripulum (scrupulum, innen scrupulosus, aggodalmasan pontos). A tisztán súly szerint mért aes grave (aes cude) után előbb öntött, majd vert rézpénzt használtak a rómaiak, ezüstpénzt Kr. e. 268, aranyat Kr. e. 217 óta verettek. A régi as libralis mint pénzdarab csak 10 uncia súlyú volt, mai érczértéke ennélfogva (1 kgr. réz 2K) 55 fillér (v. ö. 5. táblázat). A pénz előlapján az ason Janus feje, a semisen Juppiteré, a triensen Minerváé, a quadranson Herculesé, a sextanson Mercuriusé, az uncián des Romáé állott, hátlapján mindenütt hajó-előrésze, prora volt ábrázolva, mellete az 5. táblázatban látható értékjelzés (az előlapját l. I. köt. 1002. l. 489. ábra, triens képét 634. ábra). Az as libralis után az as trientalisra (4 uncia súlyú as) tért át a római pénzverés az I. pún háború idejében; a II. pún háborúig as sextantarius (2 uncia súlyú as) lett belőle s e háborúfolyamán még kisebbre, 1 uncia súlyúra szabták az ast, as unicalis lett. Az as trientalis behozatalával egy időben, Kr. e. 268-ban kezdődik Romában az ezüstpénz verése. Az ezüstpénz egysége a sesterius vagy nummus, 21/2 as, jelzése eleinte LLS (t. i. libra libra semis, neve a semis tertiusból, harmadfél, lett), később IIS vagy HS; ennek kétszerese a quinarius, 5 as, jelzése V, négyszerese a denarius, 10 as, jelzése X vagy X. Sesterius képét mutatja a 635 ábra, Minerva vagy de a Roma feje mellett az értékjelzés, a tulsó lapon Castor és Polbux, fejük felett csillagok, alattuk ROMA. A denarius (636. ábra, előlapján Roma feje mellett az értékjelzés, a tulsó lapon Castor és Pollux, fejük felett csillagok, alattuk ROMA. A denarius (636. ábra, előlapján Roma feje, L. MANL lus PRO Quaestore, hátlapján quadrigán álló Juppiter, felette koszorút tartó Victoria, L. SVILLAIM (Perator) súlya 1/72 libra, 4,548 gramm, értéke tehát 1,05 K. Később súlya leszáll 1/84 librára, 3,898 grammra, értéke tehát 90fillérre (v. ö. 6. táblázat) A számítás egysége a sestertius lesz, számnévvel, pl. mille nongentos quinquaginta nummos = 1950 sestertius (Colum. 3, 3, 9). Több ezernél a rövidített plur. genetivust (sestertiorum = sestertium) sing. nom. neutriusnak tekintve és a milia szót kihagyva a sestertium, illetőleg sestertia 1000 sestertiust jelentett, pl. sexcenta sestertia = 600.000 sestertius. Cic. parad. 6, 3. Egy millió sestertius latinul decies centena milia sestertium, e helett rendesen csak decies sestertium, pl. sestertium centiens = 10,000,000 sestertius. Cic. Q. fr. 2, 14, 4. Rövidítve írásban és feliratokon H S X = decem sestertii, 10 sestertius, H S X = decem sestertia, 10,000 sestertius, H S X = decies sestertium, 1,000,000 sestertius. Ezüstpénz volt még a victoriatus, illyriai eredetű pénznem, a melyet a rajta volt Victoriáról neveztek így, súly szerint m. e. 3/4 része a denariusnak, de névértéke ismeretlen. 637. ábra, crotoni veretü victoriatus, elöl Juppiterfej, hátlapján trophaeumot koszorúzó Victoria, felirata: CROT Toniensium és ROMA. Aranypénzt Kr. e. 217 óta vertek Romában, 60, 40 és 20 sestertiusos darabokban, s mivel a 20 sestertiusnak súlya 1,14 gr., 20 sestertius ezüstben 19,49 gramm, az arany és ezüst értékaránya ebből 1:171/2. 638. ábra, 60 sestertiusos arany, elöl Mars feje alatt az értékjelzés: X = LX, hátlapján villámkévén álló sas, előtte horgony. Julius Caesa raureusa 1/40 librát tett, 100 sestertius névértékben, 8,186 gramm súlylyal, a mitől az aranyezüst értékaránya 1:12. 639. ábra, M. Aurelius aureusa, elöl a császár képe, IMPerator CAESar Marcus AVRELius ANTONINVS AVGustus, hátlapján egymás jobbját szoritó két férfi, CONCORDIAE AVGVSTORum és a keltezés: Tribuniciae Potestatis anno XVI COnSul III (Kr. után 162). Augustus alatt megszünik a senatus arany és ezüstpénz verése, a senatus csak rézpénzt veret SC (Senatus consulto) jelzéssel (l. I. köt. 161. lap 75. ábra, Antoninus Pius bronzérmén). Arany- és ezüstpénzverés joga a császáré. Mindkétféle pénz fokozatosan veszít súlyából, Caracalla 1/50 librában, 6,55 grammban állapítja meg az aureus súlyát. Az ezüst denarius súlya leszáll 1/96 librára, ez eleinte tiszta ezüstbe mind több rezet kevernek, Septimius Severus alatt 50–605-nyit, úgy hogy a denarius ezüstértéke 30 fillérnél is kevesebb lesz. Caracalla uj fajta ezüstpénzt kezd veretni rosz ezüstből, a róla nevezett antoninianut, a melynek súlya 5 gramm, névértéke ismeretlen. 640. ábra, Philippus antoninianusa, elől a császárdiademás képe, IMPerator Marcus IVLius PHILIPPVS AVGustus, hátlapján bőségszarút tartó istennő, Pontifex Maximus Tribuniciae Potestatis anno III COnSUl Pater Pariae (Kr. u. 246). I. Cosntantinus a folyton kisebbedő aureus súlyát 1/72 librában állapítja meg, 4,548 gr.-ban (aranyértéke 14,92 K) és solidusnak nevezi el. 641. ábra, Aelia Placidia solidusa, elől a császárné képe, hátlapján keresztet tartó angyal, VOTis XX MVLTis XXX, a császárné 20 éves jubileumakor a 30 évesre tett fogadalom jelzéséül, alatta CONstantinopolis a pénzverőhely neve és OB =ob görög számjelzése a 72-nek. Az aranyat azonban még e korban is használták rúdalakba öntve súly szerint mérve; ilyen aranyrudakat találtak a háromszékmegyei Kraszna határában. – Irodalom: Metrologicorum scriptorum reliqueae, ed. Frid. Hultsch, Lipsiae, 1864–66. Aug. Böckh, Metrologische Untersuchungen, Berl. 1838. Th. Mommsen, Geschichte des röm. Münzwesens, Breslau, 1860. Finály Henrik, Római súlymérték és pénzrendszer. Erdélyi Múzeum, 1881, 65–91. 98–114. ll. Friedrich Hultsch, Griechische und römische Metrologie, 2. Bearbeitung, Berlin, 1882. Finály Henrik, Az ókori súlyokról és mértékekről, Budapest, 1883. H. Nissen, Griechische und römische Metrologie, az Iw. Müller-féle Handbuch 1. kötetében, 2. kiad. München, 1892. Fr. Hultsch, Die Gewichte des Altertums nach ihrem Zusammenhange dargestellt, Abh. d. sächs. Ges. der. Wiss. Phil. hist. Cl. 18. nr. 2. Leipzig, 1898. A krasznai aranyrudakról Finály Henrik (Erd. Múzeum, 1887, 337–346. ll.), Resch Adolf (Arch. Értesítő, 1887, 392–395. ll.), Fröhlich Róbert (u. o., 1888, 39–48. ll.) és Hampel József (ugyanott 48–51. ll.) irtak.
F. G.

629. Attikai tetradachmon.

630. Nagy Sándor tetradrachmonja.

631. Aeginai didrachmon.

632. II. Philippus aranystaterje.

633. DareicoV.

634. Triens.

635. Sestertius.

636. Denarius.

637. Victoriatus.

638. Aranypénz (= 60 sestertius).

639. Marcus Aurelius aureusa.

640. Philippus antoninianusa.

641. Aelia Placida solidusa.
document.write('');