Kommunikáció

11.1. A kommunikáció

1.2. A kommunikáció legegyszerűbb meghatározása
1.3. A kommunikáció területei
1.4. A kommunikációelmélet helye a tudományok között
1.5. A kommunikáció négy alapfunkciója
Függelék az 1. témához
Kérdések és feladatok az 1. téma feldolgozásához
Szakirodalom az 1. téma feldolgozáshoz

Aristoteles Politika c. művében így ír az emberi kapcsolatokról Kr.e. kb. 328 körül:
"... az ember természeténél fogva társas élőlény... A társadalom természet szerint előbbre való, mint az egyes ember... Aki nem képes a társas együttélésre, vagy akinek autarkiája folytán semmire sincs szüksége, az nem része a társadalomnak, mint az állat vagy az isten..."

Az emberi kapcsolatok létszükséglet-értékét tehát már az ókorban felfedezték. Jelentősége a valóság megismerésének előrehaladásával, az emberi kultúra gyarapodásával növekedett. Mára pedig az emberi kapcsolatok, következésképp a kommunikáció vizsgálata a tudományos megismerés egyik fontos kérdésévé vált.

1.1. A kommunikáció

A kommunikáció szó a latin "communicare" igéből származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, valamit átadni egymásnak. Az újkori nyelvekben a szó internacionális kifejezéssé vált, jelentése gazdagodott, több értelemben is használják. Jelenthet szállítást (mármint emberek és terhek szállításának technikai eszközeit, sőt a szállítás szervezési formáit is), összeköttetést, érintkezést, tájékoztatást, (hírközlést), ismeretek, információk átadását, cseréjét valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer segítségével. (Kommuna, kommün, kommunizmus stb. mind egy szótőből fakad a közös, a közösség, a kapcsolat alapjelentésből.)

A kommunikáció annak a két alapvető folyamatnak az egyike, amely minden élő rendszerre jellemző. Az egyik a táplálék átalakítása energiává, a másik a valóságról szerzett adatok információ-feldolgozásával kapcsolatos. Ez a két folyamat létfontosságú minden élő szervezet számára.

Széles értelemben a szervetlen és a szerves anyag szerveződéseit is tekinthetjük kommunikációnak, hiszen atomok, molekulák érintkeznek, kapcsolódnak egymáshoz, s az anyagnak új formája, minősége jön létre ezekből az érintkezésekből, kapcsolódásokból. A tudomány (a tudományok) szóhasználata mégis elkülönítette a kommunikáció fogalmát az élő szervezetre, azon belül is elsősorban az állatvilágra és az emberre. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a sokjelentésű fogalom az élő szerveztek körében igaz minden árnyalatában, tartalmi változatosságában.

1.2. A kommunikáció meghatározása

A kommunikáció legegyszerűbb meghatározása: kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik. Az emberek vonatkozásában ez kiterjesztendő (résztelezendő): információk, gondolatok, érzelmek továbbítására. Úgy is mondhatnánk: a kommunikáció segítségével, megfelelő szimbólumok, szimbólum-rendszerek használata mellett az emberek információk, érzések, gondolatok közös értelmezésére törekszenek.

1.3. A kommunikáció területei

A kommunikáció meghatározása azonban akkor teljes, ha mindenfajta kommunikációt magában foglal. Ennek megfelelően a kommunikáció területei a következők:

• Kommunikáció információelméleti - kibernetikai értelemben, azaz információátadás mindenféle rendszerben (az embertől is függetlenül létező kommunikáció az atomok világától a galaktikákig).
• Kommunikáció technikai értelemben - információátadás emberalkotta, technikai rendszerekben (telefon, számítógépek stb.).
• Társadalmi kommunikáció - információátadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben.
• Biológiai kommunikáció - az élő szervezetek különféle rendszereiben folyó - többnyire biokémiai úton indukált - információátadás.
  Szűkebb értelemben tekintjük emberi vagy humán kommunikációnak a biológiait és a társadalmit.

1.4. A kommunikációelmélet a tudományok között

A kommunikációelmélet az emberi megismerés számára interdiszciplináris tudományos kérdés: a személyiség-lélektan, a szociológia, a szociálpszichológia, a pedagógia, a behaviorizmus (viselkedéstudomány) mellett a nyelvészeti tudományok, az antropológia, sőt még a műszaki tudományok is kiemelt figyelmet fordítanak az emberi kommunikáció különböző folyamataira és jellegzetességeire.

Az alapkérdések megközelítésére tudományosan használható kísérletet tett az interperszonális (személyközi) és az interakcionista (interakció: érintkezés, kölcsönhatás) szemléletre alapozó vizsgálati módszer, továbbá a köznapi kommunikáció tudományos igényű vizsgálata. Buda Béla könyve: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei - a három vizsgálati módszer eredményeit ötvözi azzal a céllal, hogy a kommunikációs készség fejleszthetőségéhez tudományosan igazolt alapismereteket tudjon nyújtani (hiszen a kommunikációs folyamatok létfontosságúak az ember számára, mint később ezt fejtegetni fogjuk).

• A kommunikáció tehát szükségszerű és többszintű: az ember képtelen nem kommunikálni. Az elemi kommunikációs törvények leginkább két ember közvetlen kommunikációs folyamataiban vizsgálhatók egyszerűen azért, mert ezekben a folyamatokban minden emberi érzékszerv szerepet játszik, de legfőbbképp a látás és a hallás.
• Minden kommunikáció társadalmi közegben: kontextus-ban zajlik, ezt minden vizsgálatnál figyelembe kell venni. A kontextus történelmileg meghatározott: a kommunikációt több oldalról meghatározó normatív tér és kapcsolati háttér következtében.
• Az ember biológiai, lélektani és szociológiai vizsgálati szempontjainak és módszereinek együttes figyelembevétele szükséges a kommunikációs gyakorlat elemzéséhez, következtetések levonásához.

Az emberben működő biológiai és pszichológiai folyamatokra épülnek ugyanis a személyiség értelmi (kognitív) és érzelmi (emocionális) történései, amelyek a többi ember számára a viselkedésben válnak felfogható jelenséggé. A személyek közötti közvetlen kommunikációs folyamatokban tehát egyaránt fontos szerepet játszik a gondolkodás, a megértés, a következtetés, lényegkiemelés, rendszerezés stb., - mint a személyiség kognitív "működése" - továbbá pozitív és negatív érzelmeink - mint a személyiség környezetéhez fűződő viszonyának emocionális minősítése. A két folyamat egymástól elválaszthatatlan és a személyiségen belül zajlik. Mások számára a viselkedésben mutatkozik meg, amelyet szociális és szociálpszichológiai tényezők szabályoznak.

• Az emberek közötti kommunikációs viszony - pontosabban viszonyrendszer - rendkívül bonyolult jelenségek és folyamatok összessége, megismerésük a tudományoknak még hosszú ideig feladatokat fog adni. Épp ezért az alábbi kommunikációs modell bizonyos fokú leegyszerűsítése a tényleges jelenségnek, illetve a jelenség összetevőinek.

A modellhez kapcsolódó meghatározások:

enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása

jel: a választott kód elemi egysége

dekód: a közlő által választott kód "megfejtése", amelynek két feltétele van:

• a fogadónak ismernie kell a közlő által választott kódot (ellenkező esetben közvetítő eszközt vagy személyt kell igénybe vennie)
• az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlő és a fogadó számára.

csatorna: a jeleket közvetítő közeg

zaj: a jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmény a csatornában.

A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció lehet:

teljes - amikor a fogadótól értékelhető válasz érkezik

részleges - amikor a közlő észleli, hogy a fogadó "vette" az üzenetet, de válasz nem érkezik;

egyoldalú: - amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz.

A teljes, részleges, illetve egyoldalú kommunikáció attól függ, hogy van-e a csatornában zaj, s ha van, milyen mértékben akadályozza az üzenet továbbjutását? (A kommunikációs folyamat megvalósulása szempontjából az is zajnak minősül, ha a fogadó nem akar válaszolni!)

1.5. A kommunikáció alapfunkciói

A kommunikáció-nak négy alapfunkciója van mind személyközi, mind társadalmi vonatkozásban:

• Információs funkció: a kommunikációs folyamat résztvevői között tájékoztatás történik, mely során tényeket, ezek magyarázatát közöljük. A közléshez fűződő érzések, illetve az érzések magyarázata is ide tartozik.
• Érzelmi funkció: a közlő személyiség belső feszültségeinek feloldására kerül sor az érzelmek kifejezésével. Elégedettség, öröm, bosszúság, aggodalom, bánat, lelkesedés stb. egyaránt ide tartozik, ugyanis a ki nem fejezett, visszafojtott pozitív érzelmek éppúgy feszültséget okoznak, mint a negatívak.
• Motivációs funkció: a kommunikációs folyamatokban a közlő fél a legtöbbször a fogadót rá akarja bírni valamire: cselekvésre, magatartásváltoztatásra, közös vélemény kialakítására, valamilyen körülmény, esemény, jelenség elkerülésére stb. E funkció leginkább a meggyőzés, a bátorítás révén jut kifejezésre.
• Ellenőrzési funkció: újabb kommunikációs kapcsolatfelvétel segítségével tudjuk meg, hogy az eredeti elérte-e célját? Ehhez azonban kommunikációs céljainknak nagymértékben tudatosnak kell lenniük. A funkció segítségével tárjuk fel kommunikációs partnereink indítékait.

A kommunikációs gyakorlatban az alapfunkciók mellé továbbiak társulhatnak, illetve egy-egy folyamat az esetek többségében többfunkciós. (Pl.: egy tájékoztatásnak egyszerre lehet célja a cselekvésre történő ösztönzés, a közlő érzelmi viszonyának kifejezése a szituáció egészéhez stb.)

A személyiség társadalomban valósítja meg cselekvéseit, épp ezért lényegében minden emberi cselekvésnek van kommunikációs, kapcsolatteremtő vonatkozása is. Ezek a vonatkozások természetesen tágabb összefüggésekben magyarázhatók, érthetők meg, mint a személyközi, közvetlen kommunikáció, amely része - mondhatnánk "alapegysége" a társadalmi kommunikációs rendszernek.

Függelék az 1. témához

A kommunikációs modell elemeinek részletes kifejezése.
A kommunikáció szintjei, funkciói és célrendszere

A különböző kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, közvetlen kommunikáció bizonyult a legalkalmasabbnak. A megfigyelések, elemzések, következtetések és törvényszerűségek számos tudományág és tudományterület eredményeit ötvözik, hiszen a kommunikációban a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt, de a műszaki tudományok is nagy mértékben segítették a kommunikáció-elmélet kialakulását.

A.) Első témánkat felidézve: a kommunikáció jelenségeinek a következő összetevői vannak (ezek a kommunikáció-elmélet alapfogalmai)

• kommunikátor vagy közlő fél
• befogadó
• hír vagy közléstartalom
• a közlés formai sajátossága vagy jelrendszere: a kód, a kód elemi egysége: a jel
• a csatorna.

A kommunikáció többféle kódban történhet, a kód jelegységei különbözők lehetnek, de jelentéstartalmi, értelmi egységei mindig azonosak, és ez a mindennapi élet közös értelemrendszeréből fakad (fogalmi gondolkodás).

A jelentéstartalom azonossága a mesterségesen, megegyezés alapján kialakított tudományos fogalmakra, kategóriákra is érvényes. A "megfejtés", a dekódolás csak így lehetséges. A jelentéstartalmak azonossága a köznapi nyelv jelentéstartalmainak megfelelő (ideértve a szaknyelveket is).

B.) A közvetlen emberi kommunikáció társadalmi jellemzői, a kommunikáció kontextusa

• mindig társadalmi szituációban történik, melynek értelme van, mely a kollektív tudatban minősítési lehetőséget jelent;
• mindig társadalmilag adott viszonylatban történik (organizációs kapcsolatok, státuszkülönbségek, szerepek);
• a társadalmi meghatározottság lehet tartós, vagy időleges;
• mindig normatív térben zajlik;
• kapcsolati háttere van (a kommunikációs kapcsolatba került két személyiség korábbi kommunikációinak következtében).

C.) A kommunikáció kontextusának aktuális jellemzői

• a kommunikációs szituációt a társadalmi meghatározottságon túl a kommunikáló felek is alakítják;
• jellemző a kommunikáció helye és környezete;
• jellemző, hogy a kommunikáció intim vagy nyilvános-e?

D.) A kommunikációs tartalom változói

• a közlés céljához viszonyítva: hiányos, pontos, adekvát és retundáns;
• a jelek tartalmához képest lehet: konkrét vagy különböző mértékben elvont;
• a befogadóhoz viszonyítva lehet: közlés, információ-továbbító, felszólító;
• a belső összefüggések tekintetében lehet: ellentmondásos vagy ellentmondástól mentes;
• a közlés tárgya szerint szólhat: a közlőről, a befogadóról, a kommunikációs folyamatról, a közlő és a "címzett" közötti viszonyról, vagy más, a közlésben résztvevőktől és a közlési folyamattól, helyzettől független jelenségről;
• lehet a társadalmi normák függvényében különböző mértékig minősített (pl.: színpadi párbeszéd, egyházi szertartások szövegei, bírósági kihallgatás, udvarlás stb.).

E.) A kód típusai függhetnek attól, hogy

• milyen kommunikációs csatornát vesz igénybe a közlő;
• milyen eredetű a kód: verbális vagy nonverbális, (a nyelvi kód lehet ősi eredetű vagy mesterséges, az ősi eredetűek között fajtákat különböztetünk meg: népnyelvek, tájnyelvek).

F.) A kommunikáló személyek (az üzenetet küldők) változói

• A kommunikátor képe az emberismeret kérdéskörének kognitív megközelítésű felfogása.
• A kommunikátor célja lehet stratégiai és taktikai. A cél tudatossága különböző fokú lehet. A kommunikációs folyamatban vannak állandóan jelenlévő célrétegek, célszintek (pl. a kommunikációs szituáció és a kommunikációs partner felett állandó kontroll megteremtése, vagy az impressziókeltés, azaz a kívánt benyomás elérése).
• A kommunikátor képessége sok mindent tartalmaz. A fontosabbak: a kommunikáció csatornáinak alkalmazási képessége, mennyiben merev vagy mennyiben módosítható a kommunikáció befogadójának képe a kommunikátorban?
• Az "én" identitásának (éntudatának) pszichés meghatározottsága a kommunikáció idején.

G.) A kommunikáció címzettjének, befogadójának jellemzői többnyire ugyanazok, mint a kommunikátoré, kivéve a célokat és a szándékokat. A befogadóban kialakult kép a kommunikátorról, a kommunikáció szituációjáról és a kontextusáról meghatározó jelentőségű a kommunikáció lefolyása szempontjából. A kommunikátor szándékáról alkotott kép viszont hiányzik a befogadóból.
Jellemző még a dekódolás képessége, amely különböző mértékű lehet.
A kommunikátor és a befogadó "szerep" gyorsan cserélődik a kommunikációs cselekvések során, így változóikat, jellemzőiket többnyire azonosnak vehetjük.

H.) A kommunikációs modellhez kapcsolódó általános meghatározások

• A kommunikáció létrejöttéhez elengedhetetlen a közös kód. A jelek jelentéstartalmában és jelhasználati szabályaiban egyetértésnek kell lenni.
• Az emberi kommunikációban a jeleket izomcsoportok keltik, ezek tehát a csatornák. (De csak azok az izommozgások tartoznak ide, amelyek jeleket eredményeznek.)
• A közös kód és használata az emberek szocializációs folyamatában tanulással jön létre.
• A tudatos és a tudattalan megnyilvánulások a kommunikációs cselekvéseink során nem mindig különíthetők el élesen. Többnyire a nem-verbális kommunikáció területein jelentkeznek az "önkéntelen", a "nem tudatos", vagy az un. "ösztönös" megnyilvánulások. Ezek az emberek biológiai meghatározottságával állnak szoros kapcsolatban (pl.: véráram, nyirokáram, izommozgás-koordináció stb.).

I.) A kommunikáció szintjei a személyiségben erősen kapcsolódnak a kommunikációs cselekvések és reakciók tudatos és tudattalan megnyilvánulásaihoz, vonatkozásaihoz.

• Az értelmi vagy kognitív szint foglalja magába az embernek, mint gondolkodó lénynek az összes megnyilvánulását, és az ezekkel kapcsolatos kommunikációs tevékenységeket (megértés, tanulás, tervezés, számolás, következtetés, rendszerezés stb.).
• Az érzelmi szint a világ jelenségeihez fűződő kapcsolatunkat jellemzi és minősíti az érző személyiség szempontjából (öröm, bánat, szorongás, lelkesedés, aggodalom stb.). A pozitív és negatív érzelmek szükségleteinkhez kapcsolódva alakulnak ki, amennyiben a világ számunkra felfogható összes jelensége is a szükségleteken keresztül jut el hozzánk. Az érzelmek intenzitása ezért a szükséglet feszültségi fokától függ, amelyet az érzelmek impulzusának nevezünk.
• A viselkedési szint az értelmi és az érzelmi folyamatok kifejeződése (artikulációja). Cselekvéssel (mozgással) juttatjuk el másokhoz érzéseink, gondolataink tartalmi üzenetét, fogadjuk és feldolgozzuk mások üzeneteit, azaz élünk és boldogulunk.

J.) A kommunikáció célrendszere és funkciói szerves kapcsolatban állnak egymással. A funkciók meghatározása voltaképpen egybeesik a céltípusok csoportosításával: a kommunikátor szándékaiból kiindulva általánosítja a kommunikációs tartalom és a kommunikációs eredmény összefüggéseit.
Az 1. témánknál felsorolt és értelmezett funkciókhoz itt csak annyit szükséges hozzátenni, hogy az információs, az impresszió kialakítását szolgáló érzelmi és a motívációs funkciók képviselik a funkciók promotív csoportját, mert a kommunikáló fél ezek segítségével valamit el akar érni, valamire rá akarja bírni a másikat (pl. valamilyen cselekvés megkönnyítése lehet a cél). A negyedik: az ellenőrzési funkció képviseli a kontroll oldalt amennyiben ez által derül ki, hogy sikerült-e célt érni a többi funkció segítségével?

Kérdések és feladatok az 1. téma feldolgozásához

1. Gyűjts példákat a kommunikáció 4 területéről!
2. A közvetlen személyes kommunikációban milyen kódok és jelek fordulhatnak elő?
3. Gondolkozz! Szerinted milyen zajforrások akadályozhatják, vagy lassíthatják az emberi kommunikációt?
4. Röviden írj le egy-egy kommunikációs szituációt, amelyben teljes, részleges és egyoldalú kommunikáció valósul meg!
5. Írj példamondatokat a kommunikáció 4 alapfunkciójához! A többfunkciós mondatoknál gondold át és rögzítsd, hogy mely funkciókat valósítja meg a példamondat üzenete?
6. Írj egy-egy példát a kommunikációs tartalom változói szerint!
7. Elemezd az alábbi idézetet a kommunikáció értelmi, érzelmi és viselkedési szintje szerint Szabó Magda: Abigél c. regényéből:

"Öt óra múlt, csodálkozott, hogy még nem hívták az igazgatóhoz, apja nyilván nehezen kap kapcsolást. Elkezdte összerakni a szennyeszsákba a betegszobában viselt holmiját a pongyolával együtt, öltözködött. Felvette az iskolaruháját, éppen a köténye szalagját kötötte, amikor meghallotta, hogy valaki jár a folyosón, a lépés kemény volt nem matulás ritmusú. Megkopogtatták az ajtaját, ez is furcsa volt, soha senki nem kopogtatott tanulóknak szánt helyiségeken. Talán valami mesterembert hoznak, a vízvezeték-szerelőt, reggel már mondta az ápolótestvér, hogy csepeg a csap. Azt mondta: "Tessék!" - szembefordult az ajtóval, amely most szélesre tárult, és amelyen elsőnek Zsuzsanna lépett be, másodiknak a tábornok. Apja civilben volt, éppen úgy mint mikor idehozta. A karjába vetette magát, ott kezdett el zokogni.

Egyik felnőtt se csitította. Mikor egy kicsit lecsillapodott, és megtörölte a szemét, vette észre, hogy a diakonissza karján ott a kabátja, és Zsuzsanna behozta a kalapját és a tarisznyáját is. Apjára nézett, aztán Zsuzsannára megint, mint aki nem hisz a szemének.

- Mind látod, a tábornok úr telefonálás helyett ezúttal meglátogatott - mondta a prefekta. - Örültem neki, mert az a gyomorinfluenza, vagy mi, ami levert a lábadról, jobban megviselt, mint képzeltük. Rosszkedvű lettél, ideges.

- Indulhatunk? - kérdezte a tábornok. - Kevés időm van, ma még vissza kell érnem Pestre.

- Hogyne. Öltözz, Georgina. Az igazgató úr megengedte, hogy elhagyd az intézetet. Itt a kilépőcédulád, pontosan hatra itthon kell lenned."

"Azt lesheted - gondolta a kislány, s úgy reszketett a keze, hogy a prefekta segített begombolni a nyakán a kabátját. - Hatra én már régen apám autójában ülök, és útban vagyok Pest felé. Nem látsz soha többé. Ha kiengedtek innen, akkor te csakugyan nem szóltál senkinek arról, amit megvallottam neked, akkor valóban annak képzelted a bejelentésemet, amit egy lázas gyerek beszélhet összevissza, és Kőnignek hittél, nem nekem. Most mindent elmondok az apámnak, ahogy őt ismerem, vége lesz a Matula-korszaknak. Olyan osztályban, amilyenben Kis Mariék kínoznak év kezdete óta, nem fogja hagyni a gyerekét."

"Apja nem volt jókedvű, tulajdonképpen nagyon is nem, de mikor meglátta a lányát az intézeti kabátban, feltarisznyázva, megrezzent az ajka, alig tudta megállni, hogy el ne mosolyodjék. "Hát még ha mindent megtudsz - gondolta Gina. - Ez csak külsőség, és ettől is falra mászik egy jó ízlésű ember, hát még ha elmondom, milyenek itt. Hiszen panaszkodni se szabad a szülőknek, itt minden levél, amit a tanulók hazaírnak cenzúrázott."

Szakirodalom az 1. téma feldolgozáshoz

- Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei
Tömegkommunikációs Kutatóközpont Budapest, 1988 19-29.o. 57-64.o.

- Dinnyés János: A vezetés alapjai - Műhelymunkák 2.
Emberi Erőforrások Fejlesztése Alapítvány Gödöllő, 1993 201-208.o.

- Szecskő Tamás: Kommunikációs rendszer - köznapi kommunikáció
Akadémia Kiadó Budapest, 1971 64-78.o.