Kálnási Árpád: Fejezetek a Csűry-iskola történetéből

A DEBRECENI KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM

MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK

KIADVÁNYAI

72. szám

Kálnási Árpád:

Fejezetek a Csűry-iskola történetéből

-------------------------------------

Debrecen, 1998.

ISBN 963 472 194 X,

ISSN 0209-8156

---------------------------------------------------------------------

Tartalomjegyzék

Előszó

A Népnyelvkutató Intézet és a Magyar Népnyelv

Az első magyar nyelvatlaszkísérlet

A Csűry-iskola és a nyelvatlasz

A Csűry-iskola hangjelölési rendszerének "sematizmusáról"

A Csűry-iskola és a tulajdonnév-kutatás

A Debreceni cívis szótár

Időrendi táblázat

A debreceni magyar királyi Tisza István Tudományegyetem tanrendje

Felhasznált szakirodalom

Egyéb rövidítések:

Erläuterungen zur Geschichte der Csűry-Schule

---------------------------------------------------------------------

Előszó

"Soha csendes és eredményes, nem kirakatba készült, de hasznos

munkásságot méltóbban nem díszített jutalom és kitüntetés, mint

Csűryét" — írta 1942-ben Csűry Bálint professzori kinevezéséről

tanszékének örököse, BÁRCZI GÉZA (Csűry eml. 5). Csűry Bálint 1932-41

között vezette a debreceni egyetem Magyar és Finnugor Összehasonlító

Nyelvtudományi Tanszékét, és ebből a szűk évtizedből is csupán négy-öt

évre tehető az a tevékenység, amelynek alapján a tudománytörténet ma

is Csűry-iskola néven emlegeti a köréje szerveződött népnyelvkutató

műhelyt. A Csűry Bálint nyelvjáráskutató iskolája iránti érdeklődésem

talán akkor kezdődött, amikor az egyetemen Csűry munkásságával

megismerkedve megtudtam azt is, hogy e rendkívüli tudományos

teljesítménynek a "létrehozója" szűkebb hazámnak, a történelmi

Szatmárnak a szülötte. Kétkötetes Szamosháti szótárában rengeteg

olyan szó, kifejezés van, amelyet nálunk a Tiszaháton is ugyanabban

a formában ismernek. Érdeklődésemet középiskolai tanártársam, Szabó

István is ébren tartotta, aki Csűry Bálint egyik szép reményekre

jogosító tanítványa, több éven át nyelvészeti szemináriumának

gyakornoka volt, s aki beszélgetéseink során mindig tisztelettel

idézte fel professzorának emberi, tanári és tudósi egyéniségét. E

kötet létrejöttét az említetteken kívül az is motiválta, hogy a múlt

értékeinek számbavétele tudományterületünkön sem "csupán" az elődök

iránti megbecsülést fejezheti ki, hanem miként SEBESTYÉN ÁRPÁD is

vallja: "...az egész nyelvtudományi fejlődés számára hasznosabb lenne,

ha vállalná, hogy a tudomány előéletében megkeresi és feltárja a maga

előzményeit" (DMNyIK. 57. sz. 65).

A Csűry-iskoláról nemcsak a volt tanítványok tollából olvashatunk

hosszabb-rövidebb méltatást, értékelést (BAKÓ: MNny. III, 7-38; uő:

MNy. XC, 146-57; VÉGH: NyK. LI, 232-40; IMRE, MMNyjR. 10-19; uő:

Tanulmányok. Szerk.: KISS JENŐ—SZŰTS LÁSZLÓ, 298-306; BALASSA,

Csűry 121-181; SZABÓ T. A.: MNy. XXXVIII, 65-72), rajtuk kívül

a honi nyelvjáráskutatás más neves alakjai is mérlegre tették a

népnyelvkutatás első katedrás professzorának tudományos tevékenységét,

iskolateremtő munkásságának valamelyik területét (BÁRCZI, MNyAElm. 20;

BENKŐ, MNyAElm. 125-6; KÁLMÁN: MNyj. XXVIII-XXIX, 28-9; SEBESTYÉN: i.

m. Stb.). De szeretném remélni, hogy a Fejezetek a Csűry-iskola

történetéből című kötet nem pusztán a Csűry-irodalom számát fogja

szaporítani, hanem néhány ponton tovább is viszi az eddigi kutatást.

Munkám gerincét a Népnyelvkutató Intézethez (és évkönyvéhez, a Magyar

Népnyelvhez), illetve az intézet hármas munkaprogramjához kapcsolódó

témaköröknek, így a nyelvatlasztvékenységnek, a helynévgyűjtésnek, a

Debreceni cívis szótárnak stb. a tárgyalása alkotja. Mindezekhez a

szakirodalmon kívül jól tudtam hasznosítani a debreceni egyetem

Bölcsészettudományi Karának gondosan vezetett régi jegyzőkönyveit,

valamint a magyar szakos hallgatók korabeli tanrendjét és más

forrásértékű anyagot. Elsősorban érvényes ez a Csűry életének

debreceni szakaszát bemutató nyitó fejezetre és a nyelvatlaszokkal

foglalkozó részekre. Az első magyar nyelvatlasz-próbálkozásról szóló

fejezet— amely némiképp átdogozott változata a Magyar Nyelvjárások

XXXV. kötetében megjelenő tanulmányomnak — azért kapott helyet ebben a

kötetben, mert bizonyos szempontokból kapcsolódik hozzá a Csűry-iskola

nyelvatlasz-tevékenysége is, emellett így a két nyelvatlaszterv

alaposabb összehasonlítására is lehetősége adódik az olvasónak.

A Csűry-iskola és a tulajdonnév-kutatás című fejezet kibővített

változata a Hagyományápolás és megújulás (Szerk.: SEBESTYÉN ÁRPÁD,

Debrecen 1982) című kötetben megjelent előadásomnak (55-60).

Néhány kérdéskör vizsgálatára azért nem kerítettem sort, mert a

szakirodalom eddig is kiemelt figyelmet fordított rájuk, így az

egyes részletkérdéseket illetően is nehéz lenne újat mondani róluk.

Különösen vonatkozik ez a Csűry-iskola jelenségmonográfiáira, ezekről

már többen kifejtették véleményüket (pl. BAKÓ: MNny. III, 14-20, 25-8;

SULÁN: MNyj. I, 3-33; DEME, NyjKérd. 28; uő: NyatlFunk. 285-7; BÁRCZI

opponensi véleménye. In: DEME, NyatlFunk. 323-4; IMRE, MMNyjR. 23-6),

sőt nagyobb összefüggésbe ágyazva a szombathelyi dialektológiai

szimpozion (1981. március 25-27) központi témajaként szerepelt (VEAB

Értesítő. 1982. II. Veszprém 1982). A határainkon túli, illetve a

szórványokban élő magyarság nyelvének tanulmányozásában és a

nyelvjárások eszközfonetikai kutatásában pedig a biztató indulást

követően számottevő eredményt nem érhettek el Csűry tanítványai

(CSŰRY: MNny. II, 271; BAKÓ: MNny. III, 35-6, 417; IV, 471-2). Így

ezen (rész)munkaprogramok értékelésével sem foglalkoztam. A kötet

kiadását az Universitas alapítvány pályázatán nyert támogatás

tette lehetővé. Adatgyűjtő munkámat a KLTE Bölcsészettudományi Kara

dékáni hivatalának dolgozói készséggel támogatták—, fogadják érte

köszönetemet. Az egyes szakmai problémák megvitatásában elsősorban

könyvem lektora, Sebestyén Árpád volt segítségemre, Jakab László

pedig sok ma már kevésbé ismert kérdés tisztázásához nyújtott

segítséget. Mindkettőjüknek ezúton mondok köszönetet.

Debrecen, 1998. január havában

Kálnási Árpád

Folytatáshoz kattints a címre!