Albert Ferenc Harang csendül

Albert Ferenc

Harang csendül

Harang csendül…
Közel, s távol,
kis kunyhókból, palotákból
üdvözítő hálaének
száll magasba, fel az égnek.
Csillaghonba érve,
a dal lassan elcsendesül.

Mind indulnak…
Hideg éjben
csizma kopog fagyon, s jégen.
Pásztorszózat imára hív,
olvad minden jégbezárt szív;
rideg páncél szilánkjaik
a padlóra hullnak.



Mind, mind szerény…
Koldus, gazdag
fohászkodik Megváltónak;
lelkek várnak gyolcsot öltve,
Isten háza vár törődve,
ahol gyertyafényben éled
a hit és a jó remény.

Bízva hitben…
szeretetben,
Krisztusban és reménységben
élnek szerte nagyvilágban,
karácsonynak varázsában;
a kis Jézust dicsőítik,
és félik az Istent.



Hogyha mindig így lehetne,
minden ember boldog lenne!
Lenne ünnep minden napon,
s lenne mindig szép karácsony.
Leljen hát szívetekben helyet
Hit, remény, és a szeretet!