Maróti György:
Hang, szó, kép
- fiktív narratíva -
(Szerző megjegyzése: mikor e „tarka álom pillangó képében” képzeletembe röppent, valójában Giotto di Bondonét és Dante Alighierit álmodtam, de helyesnek tartottam más néven nevezni őket: így lett a drága festőből Bergamino di Primasso, a költőóriásból Andreuccio Fiorentino. Fiammetta egészen költött lény, ő csupán képzeletem szülötte.)
Az 1308. esztendő szeptember havának utolsó dekádja még itáliai éghajlam szerint is különösen melegre, nyáriasra sikerült az Úr játékos kedvének okán. Napnyugtáig kánikulai forróság rebegtette a levegőt, és nem csak odalent a déli vidékeken, hanem történetünk észak-itáliai helyszínén, a szép Padova városában is. Igaz, alkonyat után hamar hűlt a levegő, ez a valódi őszt jelezte, és hajnalban már igazán hűvös idők jártak, de a nappalok és a langy alkonyatok igaz, való nyarat idéztek.
Szeptember huszonnyolcadikán, pénteken, késő délután, kevéssel napszállat előtt egy negyven – negyvenöt év körüli férfi álldogált Padova városában ott, ahol lázas építkezés folyt, az egyre magasabbra emelkedő Szent Antal székesegyház előtti nyílt téren. Alakját olajzöldbe hajló köpönyegbe burkolta, karját mellén összefonta, és úgy figyelte az építkezőket, kik követ raktak kőre. Szakértő szemmel méregette az épülő bazilika arányait, még ilyen alig bontakozó állapotában is világosan föl tudta mérni az építmény római kereszt alaprajzhoz kötöttségét, és azt is jól megértette, hogy a keresztek szárára majd tornyok növekednek, kupolával zárva; épülőfélben lévő kapuboltozatáról már sejtette, hogy impozáns, bélletes, minden belépő számára tiszteletet parancsoló kapu lesz a déli homlokzaton.
A nézgelődőt hajszál híján csúf férfinek lehetne mondani. Középtermetű, hosszúkás arcú volt, horgas, nagy orra sascsőrként ívelődött, ugrott előre magas homloka alá mélyen beült nagy szemei közül: erős álla fölött az alsó ajka előrébb állt, mint a felső, noha ajkait keményen összezárta, kétoldali zugában gúnyos mosoly játszott haloványan, épp csak jelzésszerűen.
(Szerző megjegyzése: mikor e „tarka álom pillangó képében” képzeletembe röppent, valójában Giotto di Bondonét és Dante Alighierit álmodtam, de helyesnek tartottam más néven nevezni őket: így lett a drága festőből Bergamino di Primasso, a költőóriásból Andreuccio Fiorentino. Fiammetta egészen költött lény, ő csupán képzeletem szülötte.)
Az 1308. esztendő szeptember havának utolsó dekádja még itáliai éghajlam szerint is különösen melegre, nyáriasra sikerült az Úr játékos kedvének okán. Napnyugtáig kánikulai forróság rebegtette a levegőt, és nem csak odalent a déli vidékeken, hanem történetünk észak-itáliai helyszínén, a szép Padova városában is. Igaz, alkonyat után hamar hűlt a levegő, ez a valódi őszt jelezte, és hajnalban már igazán hűvös idők jártak, de a nappalok és a langy alkonyatok igaz, való nyarat idéztek.
Szeptember huszonnyolcadikán, pénteken, késő délután, kevéssel napszállat előtt egy negyven – negyvenöt év körüli férfi álldogált Padova városában ott, ahol lázas építkezés folyt, az egyre magasabbra emelkedő Szent Antal székesegyház előtti nyílt téren. Alakját olajzöldbe hajló köpönyegbe burkolta, karját mellén összefonta, és úgy figyelte az építkezőket, kik követ raktak kőre. Szakértő szemmel méregette az épülő bazilika arányait, még ilyen alig bontakozó állapotában is világosan föl tudta mérni az építmény római kereszt alaprajzhoz kötöttségét, és azt is jól megértette, hogy a keresztek szárára majd tornyok növekednek, kupolával zárva; épülőfélben lévő kapuboltozatáról már sejtette, hogy impozáns, bélletes, minden belépő számára tiszteletet parancsoló kapu lesz a déli homlokzaton.
A nézgelődőt hajszál híján csúf férfinek lehetne mondani. Középtermetű, hosszúkás arcú volt, horgas, nagy orra sascsőrként ívelődött, ugrott előre magas homloka alá mélyen beült nagy szemei közül: erős álla fölött az alsó ajka előrébb állt, mint a felső, noha ajkait keményen összezárta, kétoldali zugában gúnyos mosoly játszott haloványan, épp csak jelzésszerűen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!