Szállok
Szürke az ég szitál az élet,
büszke az éj eltakar téged.
Sárga a bőr verejték ékíti,
vörös a szem könny „szépíti”.
Fehér a virág pille illeti,
piros a világ tűz égeti.
Zöld a fa lombja klorofil színezi,
tébolyult álom a nappal élezi.
Rothad a test bánat tépi,
véres a hús karom éri.
Nyúlik az ín, erős anyag,
repül az élet erőm apad.
Zárul a szem bőr takarja,
pihen az írisz fény zavarta.
Száll a szellő menny magasra,
vele futnék szélkakasra.
Repül a fohász az Úrnak szánom,
tudom nincs más, hozzá mászom.
Zeng az ima, ez nem álom,
tágul a tér elkell szállnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!