|
GAÁL ERNŐ
(1941–2005)
2005. augusztus 20-án, szombaton váratlanul elhunyt Gaál Ernő egyiptológus, az ELTE BTK Ókortörténeti Intézetének igazgatója, az Egyiptológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.
Gaál Ernő 1941. július 19-én született Szombathelyen. Egyetemi tanulmányait 1962–1967 között végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, tagja volt az Eötvös József Collegiumnak. 1970–1971-ben az Ókori Keleti Történeti Tanszéken (ma: Egyiptológia Tanszék) volt tudományos ösztöndíjas. Ezen a tanszéken dolgozott a későbbiekben is, 1971-től adjunktusként, 1981-től docensként, majd 1997-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Kutatási területe, az ókori Kelet, Alalah gazdaság- és társadalomtörténete, az Újbirodalom gazdaságtörténete és az egyiptomi régészet volt. Számos alkalommal kutatott Egyiptomban, 1983-ban tagja volt a thébai magyar régészeti expedíciónak, ő tárta fel később Bakenamun sírját. Kandidátusi fokozatát 1980-ban szerezte meg, tagja volt az MTA Doktori Tanácsa történettudományi szakbizottságának. 1982-ben Maróth Károly-díjban részesült, 1989-ben Trefort-díjat kapott, 1999–2002 között pedig Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. Gaál Ernőt az ELTE saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Főbb művei:
Alalah társadalma és gazdasági élete az i.e. 18-17. században, Budapest, 1979.
A sör az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában, Budapest,1988.
The Stamped Bricks in TT 32, Budapest, 1993.
Gaál Ernő búcsúztatása szeptember 8-án, csütörtökön lesz 14.15-től a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.
Hát ő
VálaszTörlésvolt a déd aapám