Keresés ebben a blogban

2010. április 21., szerda

Gaál Ernő: Davies - Macadam 93

Davies - Macadam 93

Gaál Ernő


Az egyiptológiai szakirodalomban egyszerűen csak Corpusként[1] aposztrofált sírkúp-katalógusban a 93. sorszámot viseli az a darab, amellyel itt foglalkozni kívánok. A táblakötet végén elhelyezett INDEX A (Names of Persons)[2] utolsó tételeinek egyikeként, a Daubtful címszó alatt említi a kérdéses sírkúp tulajdonosát: ...-nfr, ugyanis a személynév eleje kitörött.


Fig. 1: D & M No. 93
Fig. 1

A sírkúp talpába bepecsételt négy kolumnás szöveg mérete 4,7x9,2 cm,[3] olvasata (átírása és a hieroglífák A. H. Gardiner által bevezetett betű- és számkódja) a következő:

↓→

1 rpat HAtj-a sDAw[tj]-bjtj [...]-

D21+Q3+D36+F4+D36+L2+S19+G43+[...]

2 -mr wr watj rA s-

G17+D21+A21+T21+D36+X1+Z4+G37+A1+D21+Z1+S29

3 hrr m tA Dr.f [...]

O4+D21+D21+G17+N17+Z1+N21+D21+M36+D21+I9+[...]

4 [...]-nfr wHm anx nb jmAx

[...]+F35+A52+F25+S34+V30+M17+U2+Aa1+F39A+Z1

A kérdéses személy, az 1. kolumna töredékes végét leszámítva, három olyan titulussal is rendelkezik, amelyek alapján bizton állíthatjuk, hogy vezető hivatalnoka volt kora egyiptomi társadalmának.

Az első három titulus fordítása:

a) rpat - "örökletes nemes";[4] b) Hatj-a - "kormányzó";[5] c) sDAw[tj]-bjtj - "Alsó-Egyiptom királyának pecsétőre",[6] a G43 jelet feltehetően az [X1+Z4A] jelkonbináció követte.

A negyedik, már töredékes cím, amely átnyúlik a 2. kolumnába is, jól kiegészíthető:

1 ... [smr] 2 {mr} wr watj

[S29+U23] / {G17+D21}+A21+T21+D36+X1+Z4+G37+A1

Véleményem szerint az 1. kolumna, a kitörött [X1+Z4A] jelkonbinációt követően már csak két hieroglíf jelnek adhatott helyet. A sérült két jel csak a [smr] olvasatú [S29+U23] jelcsoport lehet, ugyanis a 2. kolumna első két jelét csak úgy értelmezhetjük, hogy az ({G17+D21}) a [smr] szó fonetikus komplementuma.

Tehát, az eddig még ismeretlen személy negyedik, de nem utolsó titulusa: d) smr wr watj - "az egyetlen jelentős társ".[7]

A titulus sorozat utolsó előtti darabja, az ötödik, amely a 2. és 3. kolumnában olvasható: e) rA shrr m tA Dr.f - "száj, amely békét teremt a föld végéig".[8] ACorpus 611 sírkúpot számláló gyűjteményében csak egyetlen egyen, a 93-as sorszámún fordul elő ez a tiszteletbeli cím.[9]

Végignéztem mindazokat a sírkúpokat, amelyeken a több tagú személynév utolsó eleme a [...]-nfr volt. Ezek: Jtw,[10] akit Jrj-nfr-nek[11] neveztek (D & M No. 282), Jt-nfr[12] (D & M No. 442),[13] PA-rn-nfr[14] (D & M No. 253) és egy másik is, akit #nsw-nak hívtak (D & M No. 502), Nb-nfr[15] (D & M Nos. 319, 382, 479), @oA-nfr[16] (D & M Nos. 393, 394), %n-nfr[17] (D & M Nos. 154,[18] 223,[19] 224, 423), *A-nfr[20] (D & M No. 73),[21] akit Jmn-m-jpt-nek is neveztek, és +Hwtj-nfr[22] (D & M Nos. 14[23] [%nw[24]], 53, 176,[25] 189, 241, 396 [%nw], 397 [%nw], 492,[26] 516,[27] 560).

A felsoroltak közül csak Sn-nfr gurnai sírjában (TT 99)[28] találtam meg titulusai között az előbb e)-vel jelöltet:[29]

Fig. 2: Urk. IV, 175, p. 540, a), 6.

Fig. 2: Urk. IV, 175, p. 540, a), 6.

A 3. sor kitörött végén még van annyi hely, hogy ott elférjen a hatodik, f) jelű titulus. Mivel ennek igazán rövidnek kellett lennie, úgy gondolom, hogy a csak a két jelet tartalmazó jelcsoport, az [M23+F25], az wHmw njswt - "királyi herold (hírnök, futár)" olvasatú és jelentésű cím jöhet szóba.[30]

A 4. sor első, kitörött jele ezek után nem lehet más, csak a sn olvasatú, a Gardiner jellista [T22] számot viselő hieroglifája.

A sírkúp helyreállított szövege:

↓→

1 rpat HAtj-a sDAwtj-bjtj [smr]]

D21+Q3+D36+F4+D36+L2+S19+G43[+X1+Z4A+S29+U23]

2 {mr} wr watj rA s-

G17+D21+A21+T21+D36+X1+Z4+G37+A1+D21+Z1+S29

3 hrr m tA Dr.f [wHmw njswt]

O4+D21+D21+G17+N17+Z1+N21+D21+M36+D21+I9+[M23+F25]

4 [%n]-nfr wHm anx nb jmAx

[T22]+F35+A52+F25+S34+V30+M17+U2+Aa1+F39A+Z1


Fig. 3: A kiegészített szöveg

Fig. 3: A kiegészített szöveg


A sírkúp helyreállított szövegének fordítása:

"1 Örökletes nemes, kormányzó, Alsó-Egyiptom királyának pecsétőre, 2 az egyetlen jelentős társ, [lbracktop]száj,[rbracktop] 3 amely békét teremt a föld végéig, [királyi herold,] 4 [Sn]-nfr, aki új életre kel (a halál után), a megboldogult."

Az eddigelé thébai sírhoz nem kötött D & M No. 93-as sírkúpon kívül,[31] Sn-nfr-nek van egy másik sírkúpja is, a D & M No. 154-es sorszámú, amelyet már korábban a TT 99-es sírhoz kapcsoltak.[32]

Amennyiben azonosítási kísérletem helytállónak bizonyul, akkor azt az is megtámogathatja, hogy a két sírkúp típusa azonos, azaz: a pecsét mindkettőn négyszögletes alakú, a rajtuk olvasható hieroglíf szöveget a függőleges záróvonalak kolumnákra osztják.


Fig. 4: D & M No. 154

Fig. 4: D & M No. 154

A D & M No. 154-es sírkúp talpába bepecsételt három kolumnás szöveg mérete: 5,6x4,8 cm,[33] és olvasata (átírása és a hieroglífák A. H. Gardiner által bevezetett betű- és számkódja) a következő:

↓→

1 jmAxjj xr Wsjr

F39A+Aa1+M17+M17+Aa1+D21+D4+Q1+A40

2 {x} rpat HAtj-a xtmw-bjtj

Aa1+D21+Q3+D36+F4+D36+L2+S20+X1+Z1

3 smr watj jmj-rA xtmt %n-nfr mAa-xrw

S29+U23+T21+F20+S19+T23+F35+A52+Aa11+P8

Fordítása:

"1 Az, aki Ozirisz által üdvözült, 2 az örökletes nemes, kormányzó, Alsó-Egyiptom királyának pecsétőre, 3 az egyetlen társ, a (dokumentumokat) pecséttel ellátók elöljárója, Sn-nfr, az igazhangú."

Sn-nfr előbbi sírkúpján hat hivatali (ezen belül két tiszteletbeli) címét adták meg. A D & M No. 154-es jelzésűn öt (ebből csak egy a tiszteletbeli) cím szerepel. A 2-3. kolumnában szerepeltetett négy címét a D & M No. 93. sírkúp ugyanabban a sorrendben veszi sorba. Az ötödik az új: jmj-rA xtmt - "a (dokumentumokat) pecséttel ellátók elöljárója".[34]


Fig. 5: D & M No. 154

Fig. 5: D & M No. 154


Sn-nfr életéről aránylag sokat tudunk. A két sírkúpon is szerepeltetett titulusain kívül thébai (Sheik Abd el-Qurna) sírjában lévő életrajzát olvasva, egyebek mellett, azt is megtudhatjuk róla, hogy első hivatali beosztása "a (sivatagi) rendőrfőnök", a második pedig, amelyet az egyik sírkúp is említ, "a (dokumentumokat) pecséttel ellátók elöljárója" volt. Ezzel a megbízatással egyidejűleg nevezték ki "a kettős magtár elöljárójának". A harmadik kinevezési sorozatban felruházták "a thébai nomosz polgármestereinek, valamint a Szobek-, Anubisz- és [...]-papok elöljárója" megtisztelő címmel is, amely együtt járt az "Ámon szolgálatában álló földművesek elöljárója" titulussal.[35]

A jeles hivatalnok, akinek sírját díszítő falképek egyikén maga az uralkodó, III. Thotmesz[36] is jelen van, élete egyik jelentős eseményét is megörökíttette. Uralkodója azzal bízta meg, hogy hajózzon Bübloszba cédrusfáért, olyanokért, amelyekből zászlótartó póznákat lehet készíteni Ámon temploma számára. Sn-nfr, aki mint wHmw njswt - "királyi herold" vezette az expedíciót (ld. fentebb írtakat a hatodik, f) jelű titulusról!), a fáraótól kapott feladatot tökéletesen végrehajtotta.[37]

Korának egyik vezető hivatalnoka számos feliratos emléket hagyott hátra,[38] de ezek közül, itt és most, csak azzal a két sírkúppal foglalkoztam,[39] amelyek társai egykoron, frízszerűen, több sorba rendezve, a homlokzatot díszítette.[40]

Ezek egyikét, a Corpus 93. darabját, úgy gondolom, kétséget kizárva kötöttem Sn-nfr TT 99-es sírépítményéhez.



AZ IDÉZETT MŰVEK JEGYZÉKE


K. BAER, 1960

Klaus BAER: Rank and Title in the Old Kingdom - The Structure of the Egyptian Administration in the Fifth and Sixth Dynasties, The University of Chicago Press, Chicago 1960 (Midway Reprint 1974).


J. v. BECKERATH, 1975-1992

Jürgen von BECKERATH: Königanamen und -titel, + Anhang: Liste des Namen der äg. Könige, III pp. 540-556.


N. M. DAVIES, 1938

Nina (Anna) Macpherson DAVIES: Some Representations of Tombs From the Theban Necropolis, JEA 24 (1938) pp. 25-40, Figs. 1-24.


N. de Garis DAVIES - M. F. L. MACADAM, 1957

Norman de Garis DAVIES - M. F. Laming MACADAM: A Corpus of Inscribed Egyptian Funerary Cones. Part I: Plates. Oxford 1957.


A. ERMAN - H. GRAPOW, 1982 (Wb.)

Adolf ERMAN - Hermann GRAPOW: Wörterbuch der aegyptischen Sprache, Akademie Verlag, Berlin 19824, (Vols. I-V [Wb.], Vol. VI [Deutsch-aegyptisches Wörterverzeichnis], Vol. VII [Rückläufiges Wörterverzeichnis]; + Vols. 1-5 [Die Belegstellen].)


A. H. GARDINER - A. E. P. WEIGALL, 1913

Alan H. GARDINER-Arthur E. P. WEIGALL: A Topographical Catalogue of the Private Tombs of Thebes, Pls. I-XV., Bernard Quaritch, London 1913.


H. GUKSCH, 1995

Heike GUKSCH: Die Gräber des Nacht-Min und des Men-cheper-Ra-seneb, Theben Nr. 87 und 79 (Archäologische Veröffentlichungen 34, DAIK), Verlag Ph. von Zabern, Mainz 1995.


W. HELCK, 1958b

Wolfgang HELCK: Untersuchungen zu den Beamtentiteln des ägyptischen Alten Reiches (ÄF 18), Glückstadt-Hamburg-New York 1958.


W. HELCK, 1975-1989

Wolfgang HELCK: Hatia, 2, II p. 1042.


W. HELCK, 1975-1989

Wolfgang HELCK: Herold, II pp. 1153-1154.


W. HELCK, 1975-1989

Wolfgang HELCK: Hofrang, II p. 1237.


W. HELCK, 1975-1989

Wolfgang HELCK: Rang, V pp. 146-147.


W. HELCK, 1975-1989

Wolfgang HELCK: Titel und Titulaturen, VI pp. 596-601.


FR. KAMPP, 1996

Friederike KAMPP: Die thebanische Nekropole zum Wandel des Grabgedankens von der XVIII. bis zur XX. Dynastie (Theben, 13), 1. und 2. Teil, Verlag Philipp von Zabern, Mainz am Rhein 1996.


P. KAPLONY, 1975-1989

Peter KAPLONY: Iripat, III pp. 177-180.


L. H. LESKO, 1982-1990

Leonard H. LESKO: A Dictionary of Late Egyptian, B. C. Scribe Publication, Vol. I, 1982, Vol. II, 1984, Vol. III, 1987, Vol. IV, 1989, Vol. V, 1990, Berkeley-Providence.


L. MANNICHE, 1988

Lise MANNICHE: Lost Tombs. A Study of Certain Eighteenth Dynasty Monuments in the Theban Necropolis. Kegan Paul International Limited, London-New York 1988.


D. MEEKS, 1977-1978-1979

Dimitri MEEKS: Année lexicographique. - Égypte ancienne, I (1977), Paris 1980; II (1978), Paris 1981; III (1979), Paris 1982.


R. MOND, 1905

Robert MOND: Report of Work in the Necropolis of Thebes, ASAE VI (1905) pp. 65-96, Pls. I-IX.


B. PORTER-R. L. B. MOSS, 1970 (PM I2, 1)

Berta PORTER - Rosalind L. B. MOSS (+ E. W. BURNEY): Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Reliefs, and Paintings, I2, The Theban Necropolis, Part 1, Private Tombs, Griffith Instititute - Ashmolean Museum, Oxford 1970.


H. RANKE, 1935-1952

Hermann RANKE: Die altägyptischen Personennamen, I-II, Glückstadt 1935-1952.


D. B. REDFORD, 1975-1992

Donald B. REDFORD: Thutmosis III, VI pp. 540-548.


K. H. SETHE - W. HELCK, Urk. IV.

Kurt Heinrich SETHE: Urkunden der 18. Dynastie, Urkunden des ägyptischen Altertums, herausgegeben von Georg STEINDORFF, IV. Abteilung Bd. 1-4 (unveränderter Nachdruck der zweiten, verbesserten Auflage von 1927 und 1930), Akademie-Verlag, Berlin 1961. - Wolfgang HELCK: Urkunden der 18. Dynastie, Urkunden des ägyptischen Altertums, begründet von Georg STEINDORFF in Verbindung mit Siegfried SCHOTT herausgegeben von Hermann GRAPOW, IV. Abteilung, Heft 17, Akademie-Verlag, Berlin 1955; Heft 18, 1956; Heft 19-20, 1957; Heft 21-22, 1958.


W. K. SIMPSON, 1975-1989

William K. SIMPSON: Sennefer (*Schatzmeister), V pp. 856-857.


W. A. WARD, 1982

William A. WARD: Index of Egyptian Administrative and Religious Titles of the Middle Kingdom, with a Glossary of Words and Phrases Used, American University of Beirut, 1982.



Davies - Macadam 93

-- Summary --


The present article examines funerary cone No. 93 published by N. de Garies Davies and M. F. L. Macadam, A Corpus of Inscribed Egyptian Funerary Cones; Part I, Plates (Oxford, 1957). Although the first sign of the personal name has broken off, the author reconstructs the name as Sn-nfr. In addition the same individual has another funerary cone published in the same catalogue as No. 154. Sn-nfr served under Tuthmosis III as a captain of the desert police, an overseer of mayors and the overseer of two granaries.



Jegyzetek

[1] D & M,a Part II: Text nem jelent meg.

[2] A kötetben sem tábla- sem oldalszám nincs.

[3] N. de Garis Davies, ellentétben M. F. L. Macadammal, a sírkúpokat 1:1 méretarányban rajzolta le.

[4] Wb. II pp. 415-416; D, MEEKS, 1977, I, p. 36 (0372); D. MEEKS, 1978, II, p. 39 (0398); D. MEEKS, 1979, III, p. 27 (0278); W. HELCK, 1954, pp. 55-56, p. 93, pp. 111-113; K. BAER, 1960, pp. 173-175; W. A. WARD, 1982, p. 102, 850; P. KAPLONY, 1975-1989, III pp. 177-181.

[5] Wb. III pp. 25-26; D. MEEKS, 1977, I, pp. 237-238 (2563); D. MEEKS, 1978, II, p. 236 (2576); D. MEEKS, 1979, III, p. 185 (1881); W. HELCK, 1954, pp. 20-21, 111-113; K. BAER, 1974, pp. 178-179; W. A. WARD, 1982, pp. 104-105, 864; W. HELCK, 1975-1989, II p. 1042, 2; W. HELCK, 1975-1989, II p. 1237.

[6] Wb. IV p. 379; L. H. LESKO, 1982-1990, III, p. 124: "Sealbearer of L. E.";D. MEEKS, 1977, I, p. 358 (4036); D. MEEKS, 1978, II, pp. 448-449 (4981, 4982, 4983); D. MEEKS, 1979, III, p. 350 (3694, 3695, 3696); W. HELCK, 1954, p. 53, p. 92, pp. 111-119; K. BAER, 1960, pp. 193-194; W. A. WARD, 1982, p. 170, 1472; W. HELCK, 1975-1989, VI pp. 596-601, p. 596.

[7] Wb. IV p. 138; D. MEEKS, 1977, I, p. 324 (3598); D. MEEKS, 1978, II, p. 327 (3551); D. MEEKS, 1979, III, p. 254 (2572); W. HELCK, 1954, p. 24, p. 108, pp. 111-114, pp. 117-118; K. BAER, 1960, pp. 190-191; W. A. WARD, 1982, p. 151, 1299; W. HELCK, 1975-1989, V pp. 146-147.

[8] Wb. II pp. 389-390, p. 390, 2; Wb. IV pp. 207-208, p. 208, 3; D. MEEKS, 1978, II, p. 210 (2310); p. 335 (3641); D. MEEKS, 1979, III, pp. 164-165 (1702); p. 263 (2679); M. VALLOGGIA, 1975-1992, IV pp. 288-291, p. 289.

[9] D & M, INDEX B, {p. 7}.

[10] H. RANKE, 1935, p. 50, 7.

[11] H. RANKE, 1935, p. 41, 27.

[12] H. RANKE, 1935, p. 50, 22.

[13] TT 53-as sír tulajdonosának apját nevezték Jt-nfr-nek; FR. KAMPP, 1996, pp. 258-260.

[14] H. RANKE, 1935, p. 114, 24.

[15] H. RANKE, 1935, p. 185, 18.

[16] H. RANKE, 1935, p. 256, 10.

[17] H. RANKE, 1935, p. 309, 5.

[18] TT 99 ; PM I2, 1, pp. 204-206.

[19] TT 96; FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50.; pp. 360-364, Figs. 235-243, Plan III, B6.; L. MANNICHE, 1988, p. 10.; a TT 96-os sírhoz két sírkúp is köthető, a D & M Nos. 223 és 224.

[20] H. RANKE, 1935, p. 387, 9.

[21] TT 297; FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50, pp. 567-568, Fig. 461, Plan V, B 3.; L. MANNICHE, 1988, p. 11.

[22] H. RANKE, 1935, p. 408, 6.

[23] TT A. 6.; FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50, p. 616, Plan VII, ca. D 4.; L. MANNICHE, 1988, p. 11.

[24] H. RANKE, 1935, p. 297, 6.

[25] TT 104; FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50.; pp. 378-380, Figs. 261-263, Plan III, H 2.=D & M No. 176.

[26] TT 80; FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50.; pp. 320-323, Figs. 206-207, Plan III, C 4.; L. MANNICHE, 1988, p. 10.

[27] TT A. 10; FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50.; p. 616, Plan VII, ca. C 5 (evtl. bei Grab Nr. -141- ?); a sírhoz köthető sírkúp: D & M No. 516.

[28] PM I2, 1, pp. 204-206; FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50. szerint csak a D & M No. 154-es sírkúpot lehet a tulajdonoshoz kötni; pp. 368-370, Figs. 248-249, Plan III, C 5-6; L. MANNICHE, 1988, p. 10.

[29] Urk. IV, 175, p. 540, a), 6.

[30] Wb. I p. 344, 8; D. MEEKS, 1977, I, p. 97 (1012); D. MEEKS, 1978, II, p. 103 (1063); D. MEEKS, 1979, III, p. 75 (0740); W. A. WARD, 1982, pp. 89-90, 741., 747; M. VALLOGGIA, 1975-1992, IV pp. 288-291, p. 289.; természetesen, mivel bő a választék Sn-nfr címeiből, kész vagyok álláspontom megváltoztatására abban az esetben, amennyiben előkerül egy újabb és az adott helyen ép példány; cf. Urk. IV, 171, p. 528; 172, p. 529; 175, pp. 539-543.

[31] A. H. GARDINER - A. E. P. WEIGALL, 1913, p. 24, 99*.

[32] FR. KAMPP, 1996, p. 67, Tab. 50.; pp. 368-370; L. MANNICHE, 1988, p. 10.

[33] D & M.

[34] Wb. I pp. 72-75, p. 74, 11-13; Wb. III p. 352, 14; Wb. V p. 637, 11-12, p. 639, 2; D. MEEKS, 1977, I, p. 455 (5306); P. KAPLONY, 1975-1992, V pp. 933-937.

[35] Urk. IV, 172, p. 530, 2., 11., 13., p. 531, 2-5.

[36] J. v. BECKERATH, 1975-1992, III pp. 540-556, p. 550, 6; D. B. REDFORD, 1975-1992, VI pp. 540-548.

[37] Urk. IV, 173, A, p. 532., 12-13., B, p. 535, 2., 6., 13.

[38] W. K. SIMPSON, 1975-1989, V pp. 856-857.

[39] H. GUKSCH, 1995, pp. 120-121: TT 97, 1 Ex.; Cone 154.; W. C. HAYES, 1990, pp. 128-129: "Through their cones we meet such important administrative officials as ... the Steward and Overseer of the Treasury Sen-nefer (Tomb 99)."; R. MOND, 1905, p. 94: No. 282[A], Sn-nfr.; sajnálatos módon, a D & M No. 93-as számú sírkúpok közül csak arról az egyről van tudomásom, amelyet N. de Garis Davies a kezében tartott, amikor lerajzolta; jobb a helyzet a D & M No. 154-es esetében, mert hármat is ismerünk közülük: az elsőt R. Mond tárta fel,a második Metropolitan Museum of Art gyűjteményébe került, a harmadikat H. Guksch fedezte fel.

[40] N. M. DAVIES, 1938, pp. 25-40, Figs. 1-24.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!