Elektronikus publikáció és a szerzői jogok

Nyíregyházi Főiskola
Matematika és Informatika Intézet
Könyvtár és Alkalmazott Informatikai Csoport



Elektronikus publikáció és a szerzői jogok



Témavezető:
Eszenyiné Borbély Mária
főiskolai docens
Készítette:
Bihari Tibor
LA. III. évfolyam
könyvtár szak
tibor.bihari@freemail.hu



Nyíregyháza
2002

Tartalomjegyzék

Bevezetés

1. Szerzői jogi alapfogalmak

1.1. Szerző
1.2. Szerzői mű
1.3. Szerzői jogok
1.4. Szerzői joggal szomszédos jogok
1.5. Szabad felhasználás
1.6. Szerzői jogvédő szervezetek

2. A szerzői jog

2.1. A szerzői jog rövid története
2.2. Nemzetközi szerzői jogi egyezmények
2.3. A szerzői jog magyar szabályozása

3. Az elektronikus publikációk

3.1. Az elektronikus publikációk jellemzői
3.2. Az elektronikus publikációk típusai
3.3. Az elektronikus publikációk szerzői joga

4. Könyvtárak, elektronikus publikációk és szerzői jogok kapcsolata

4.1. A hagyományos könyvtár és az elektronikus publikációk
4.2. A hagyományos könyvtár és a szerzői jogok
4.3. Az elektronikus könyvtár és az elektronikus publikációk
4.4. Az elektronikus könyvtár és a szerzői jogok

Befejezés
Felhasznált irodalom
Mellékletek

Bevezetés

A világban - így hazánkban is - rohamosan növekszik az Internet használók tábora. Az Internet eredeti koncepciója szerint ma már az információszerzés egyik fontos eszköze lett. Sőt, egyre fontosabb eszköze. Az információ lehet szöveg, hang, kép, vagy ezek kombinációja. Az Interneten megjelenő információk pedig jellegéből adódóan elektronikus információk. Következésképp az Interneten publikált szövegek is elektronikus publikációk. Az Internetet használó több millió ember otthonában olvassa ezeket az elektronikus információkat naponta, ezek között keres igénye szerint. Pedig Ken Olsen, a Digital Equipment Corporation (DEC) alapítója 1977-ben még azt mondta, nem tudja belátni, mi értelme volna annak, ha valaki otthonra akarna számítógépet![1]

Dolgozatom témájául az elektronikus publikációkat választottam, illetve az ezekkel kapcsolatban manapság leginkább felmerülő problémát, a szerzői jog kérdését. A probléma valós, világszerte az érdeklődés homlokterében áll. Mai digitális, újabb és újabb technikai vívmányokkal átitatott világunkban nem okoz nehézséget akár egy egész könyvet is közkinccsé tenni a világhálón. Ez egyrészt megtestesíti a szabad információáramlás, információhoz való jutás jogát, másrészt súlyosan sértheti az adott könyv írójának (a szerzői jog birtokosának) a jogait. Ha ezt a művet maga az író tette fel a hálózatra - amely esetleg nyomtatásban meg sem jelent, - a probléma még korántsem oldódott meg. Mint szellemi alkotást, információt a könyvtáraknak kötelességük lenne megőrizni, közkinccsé tenni, ami viszont a szerző szempontjából szintén aggályos lehet. A felhasználók azonban elvárják, hogy minél több információhoz minél gyorsabban, minél olcsóbban juthassanak hozzá.

A fenti rövid példából is kitűnik, hogy milyen összetett kérdésről van szó. Napi, élő probléma, melynek megoldásán jogászok, könyvtárosok, és még sok más érdekelt fáradozik. Konferenciákon, vitafórumokon, folyóiratokban és - természetesen - az Interneten vitatják meg véleményeiket a lehető legoptimálisabb megoldást keresve.

Az elektronikus dokumentumok megjelenésével a könyvtárak évszázados gyűjtési gyakorlata egyszeriben felborult, és sem a könyvtárak, sem a jogalkotók nem tudnak mit kezdeni a jelenséggel. Próbálkozások vannak, de olyan megoldás még nem született, amely mindkét - illetve a felhasználókat is ideértve mindhárom - oldalnak megfelelt volna. Mert mi is az igénye a feleknek? A könyvtár gyűjteni, szolgáltatni akar; a szerző a befektetett szellemi munkájáért járó munkadíjat kéri. E két igényt pedig Internetes környezetben jelenleg nehéz összehangolni, jogilag pedig megnyugtatóan nem megoldott a kérdés. A jogalkotás, és részben a felhasználói gyakorlat is lemaradt a rohamos technikai fejlődés mögött. Az Interneten jelenleg több mint százezer cikket publikálnak naponta. Ez pedig olyan mennyiség, amely szabályozás nélkül problémákat okozhat. Nincs kialakult jog, nincs kialakult szabály a hálózati információkkal kapcsolatban. Még az sem egyöntetű, hogy az Internet nagy vagy kisbetűvel írandó-e. Nem kívánok benne állást foglalni, követem a (szerintem) többség gyakorlatát: Internet.

A számítógépek megjelenése (mondhatnám Neumann János) előtt a könyvtár a nyomtatott információhordozók gyűjtő és szolgáltató helye volt. Napjainkra már a "könyvtár" kifejezés sem egyértelmű, mivel megjelentek az Interneten az elektronikus könyvtárak, melyek a műveket nem anyagi formában tárolják, nem is beszélve a számítógépi állományok rendszerező egységéről, melynek szintén könyvtár az elnevezése. Ezért dolgozatomban - ahol szükséges - a "hagyományos" és az "elektronikus" jelzővel különböztetem meg a könyvtárakat. A megnevezésekkel kapcsolatos problémát azonban tovább bonyolítja, hogy a hagyományos könyvtárak egyre nagyobb mennyiségben gyűjtenek már elektronikus dokumentumokat is, mely által már csak jóindulattal nevezhetőek "hagyományos"-nak. Ezért találták ki az ilyen intézményekre a "hibrid könyvtár" kifejezést, melyet nem tartok szerencsésnek, de elfogadom.

Tisztában vagyok azzal, hogy elektronikus publikáció, digitális dokumentum kifejezés alatt nem csak az Interneten megjelenő információk értendőek. Azonban a CD, a floppy, a mágnesszalag kézzel fogható információhordozók, melyeknek szerzői jogi státusza és könyvtári kezelése nem okoz megoldhatatlan problémát. Ezzel szemben a hálózati információk kezelése problémás lehet minden szempontból. Épp ezért a hangsúlyt ezekre a publikációkra helyezem. Azonban nem kívánok mélyreható jogi elemzéseket alkotni, a jogi kérdéseket csak a könyvtár szempontjából szükséges mélységig tárom fel.

Szükségesnek látom dolgozatom elején bemutatni és megmagyarázni azokat az alapfogalmakat, melyek a szerzői jog összefüggéseinek megértése szempontjából alapvető fontosságúak. Majd rövid áttekintést adok a szerzői jog fejlődéséről, illetve mai magyar és nemzetközi rendszeréről, melyek az egyes részkérdések tisztán látásához szükségesek.

Ezek után megvizsgálom az elektronikus publikációkat jellemzőik, típusaik, és szerzői jogi minősítésük szerint.

Vizsgálom, hogy a gyakorlatban a szerzőknek, a könyvtáraknak, és a felhasználóknak milyen jogai sérülhetnek az elektronikus publikálás során, és mit lehet(ne) ez ellen tenni.

Vizsgálom a könyvtárak gyakorlatát az elektronikus publikációk gyűjtésével, tárolásával kapcsolatban, illetve ezek szerzői jogi aspektusait.

Vizsgálom, hogy az új környezetben a hagyományos könyvtáraknak milyen új feladatai vannak, meddig és milyen formában maradhatnak fenn, esetleg gyökeresen át kell-e alakulniuk a mindinkább terjedő elektronikus közzétételek miatt.

Vizsgálom, hogy a könyvtáraknak - legyen az hagyományos vagy elektronikus, - milyen szerepük van az Interneten megjelenő információk felkutatásában, megőrzésében. Mivel a hálózat naponta változik; új információk keletkeznek; régebbiek elveszhetnek; elkerülnek eredeti helyükről; az Interneten kevésbé járatosak számára releváns információk nem kerülnek napvilágra, ezért a könyvtárak jelentős szerepet vállalhatnak fel eme probléma orvoslásában.

Vizsgálom, hogy az elektronikus könyvtárak jogi szempontból ugyanúgy könyvtárak-e, mint a hagyományos könyvtárak. Az Interneten elérhető információforrások egyre fontosabbá válnak, egyes tudományágakban talán már fontosabb lelőhelyek, mint a papír alapú könyvtár. Ez indokolná, hogy jogilag is hasonló elbírálásban részesedjenek.

A téma feldolgozása során a nehézséget az okozta, hogy csak csekély számú releváns szakirodalom állt a rendelkezésemre. A szerzői jogról ugyan jelentek meg könyvek, de azok a már hatályon kívül helyezett törvényt magyarázzák, illetve általánosságokat tartalmaznak. Az Internetes publikációk szerzői jogát meg sem említik. Kutatásom kiinduló pontját így az új szerzői jogi törvény[2] adta. Általam is felhasználható szakirodalom - stílszerűen - főleg az Interneten található, illetve egyes szaklapokban. Ez utóbbiak is inkább konferenciaanyagok, jogi magyarázatok, és külföldi példák ismertetése.

Külön meg kell említenem dr. Verebics János "Internet-jogász" nevét. Anyaggyűjtésem során lépten-nyomon az Ő nevébe ütköztem, mint aki az általam feldolgozni kívánt témakör kitűnő ismerője. A dolgozat megírása során írásaiból sokat merítettem, több helyen hivatkozom rá.

Köszönetet kell mondanom méltán népszerű írónknak, Lőrincz L. Lászlónak, írói álnevén Leslie L. Lawrence-nek, aki szerzői minőségében kérésemre kifejtette álláspontját szakdolgozatom témájával kapcsolatban, és önzetlenül engedélyezte, hogy véleményét felhasználhassam.


Dolgozatom megírásával célom az volt, hogy az említett témákkal kapcsolatban megjelent szakirodalmat összefoglaljam: az elektronikus publikációk minden lényeges jellemzőjét bemutatni; az elektronikus publikációkkal kapcsolatos szerzői jogi kifogásokat felvonultatni, összevetni, szintetizálni a különböző álláspontokat. Állást foglalok több kérdésben, megoldási javaslatokat vetek fel, melyek a gyakorlatban is megállhatják a helyüket.



1. Szerzői jogi alapfogalmak


1.1. Szerző

Nemes egyszerűséggel a szerző fogalma így határozható meg: aki a művet megalkotta. Ez a meghatározás elemeire bontva a következőket takarja:

aki - tehát a szerző csak természetes személy lehet. Nem lehet szerző a számítógép, a fordítógép, vagy bármely más hasonló szerkezet. Azonban az a személy, aki a "műalkotó" számítógép programját elkészítette, már szerzőnek minősül(het).

a művet - tehát szerző csak az lehet, akinek olyan műve, alkotása van, mely megfelel a szerzői mű kritériumainak. (Lásd: 1.2. fejezet.)

megalkotta - tehát szellemi tevékenység eredményeként hozta létre. Ezért nem lehet szerző a mecénás, a megrendelő, a múzsa, a lektor, vagy az ötletadó. (Megjegyzem, hogy az amerikai jog szerint a munkaadót vagy a munkát megrendelőt szerzőnek kell tekinteni, még abban az esetben is, ha nem vettek részt az alkotási folyamatban.)

Szerzői alkotás létrejöhet több személy alkotó együttműködésének eredményeként is. Az együttműködő szerzők jogviszonyának alakulása a közös mű oszthatóságától vagy oszthatatlanságától függ. Ezen az alapon beszélhetünk szerzőtársról és társszerzőről. "Szerzőtársi a kapcsolat azok között, akiknek közös műve oszthatatlan, azaz ha a mű önálló részekre nem választható szét. Amennyiben a közös mű önálló részekre szétválasztható, a szerzőket társszerzőknek nevezzük. A társszerzőket az általuk alkotott rész tekintetében önálló szerzői jog illeti meg, a szerzőtársakat megillető szerzői jog egységes, a szerzők jogaikat csak együttesen gyakorolhatják, illetőleg a jog érvényesítése vagy védelme érdekében bármelyik szerzőtárs felléphet, a jogkövetkezmények azonban a többi szerzőtársra is kihatnak."[3]

Gyűjteményes művek szerkesztőjét - amennyiben a szerkesztés eredménye sajátos, egyéni-eredeti gondolatot tükröző, a kiválasztása vagy a strukturáltsága saját szellemi alkotás, - megilletik a szerzői jogok, függetlenül attól, hogy a gyűjteménybe kerülő egyes művek részesültek, vagy részesülhetnek-e szerzői jogvédelemben. Ugyanez vonatkozik az adattárakat, adatbázisokat összeállító személyre is, mivel az adattár egyfajta gyűjteményes mű. A gondot ebben az esetben annak eldöntése okozhatja, hogy az összeállítás során valóban egyéni-eredeti gondolatot tükröző mű jött-e létre.

A szótárak, lexikonok szerkesztési munkálatai általában olyan többlettevékenységgel járnak, melyek meghaladják a szerkesztői rutinmunkát, így alkotó jellegénél fogva általában szerzői munkáknak minősülnek. Következésképpen az ilyen művek szerkesztőjét is megilleti a "szerző" minősítés.


1.2. Szerzői mű

Szerzői jogvédelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása függetlenül attól, hogy a törvény külön megnevezi-e. Egyetlen kritérium, hogy a szerzői műnek egyéni-eredeti jellegűnek, más alkotásoktól megkülönböztethetőnek, a szerzőhöz fűződő individuális kapcsolatot tükrözőnek kell lennie. "Elvárható, hogy a mű egyértelműen utaljon a szerző személyére, a mű és a szerző azonosítható legyen."[4]

Az egyéni-eredeti jelleg meghatározásánál mind a mű tartalmának, mind formájának szerepe van, de műfajoktól és alkotás-területektől függően ezek aránya más és más. Tudományos művek esetén a tartalom, művészeti alkotásoknál általában a forma a meghatározó e jelleg kifejezésére.

A szerzői mű kritériuma az is, hogy a mű mások számára felfogható, megismerhető, ismételten azonosítható legyen. Ehhez a rögzített forma rendszerint, de nem szükségképpeni feltétel. Egy tánc, improvizatív zenemű, vagy élőszóban elmondott beszéd akkor is oltalomban részesül, ha nem került rögzítésre.

A jogi szabályozás nem hivatott az alkotás szakmai kritériumainak értékelésére és mérlegelésére. A jogvédelem nem függ sem mennyiségi, sem minőségi jellemzőktől. Az oltalom szempontjából lényegtelen a mű értéke, színvonala, műfaji hovatartozása, mivel az értékítéletek szubjektívak, változhatnak. Példaként elég megemlíteni Van Gogh-ot. Életében a festményeit senki sem vette meg, ma pedig milliókat érnek. Azonban így az is előfordulhat, hogy egy mű esztétikai élvezetet igen alacsony szinten nyújtó, primitív előadása ugyanúgy alkotásnak, előadásnak minősülhet, mint ha ugyanezt "valódi" művész prezentálja. Ennek kivédése céljából szükség lenne valamilyen korlát felállítására. Létezik ugyan a Legfelsőbb Bíróság 80/9/332 számú határozata, mely a művédelem értelmezésére szolgáló meghatározás[5] volna, azonban a "fogyasztók védelmét" ez sem tartja szem előtt.

A törvény a legtipikusabb és leggyakrabban előforduló műtípusok példálózó felsorolásával határozza meg a szerzői jogi védelem alá tartozó művek és teljesítmények körét:

Ilyen alkotásnak minősül különösen:

az irodalmi (például szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mű,

a nyilvánosan tartott beszéd,

a szoftver és a hozzá tartozó dokumentáció akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,

a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték,

a zenemű, szöveggel vagy anélkül,

a rádió- és a televíziójáték,

a filmalkotás és más audiovizuális mű,

a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,

a fotóművészeti alkotás,

a térképmű és más térképészeti alkotás,

az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve,

a műszaki létesítmény terve,

az iparművészeti alkotás és annak terve,

a jelmez- és díszletterv,

az ipari tervezőművészeti alkotás.

Ez nem taxatív, kizárólagos felsorolás, csak példálózó, a leggyakoribb műfajokra koncentrálva. Érthető is, mert így a technikai fejlődés folytán létrejövő újabb műtípusokat is szerzői jogi védelem alá lehet helyezni a törvény módosítása nélkül. Érdemi változás, hogy a törvény megszüntette a rokonjog fogalmát, és a felsorolás kiegészült a fotóművészeti alkotással, a térképművel és más térképészeti alkotással, így már ezek az alkotások is szerzői műnek tekinthetők.

Szerzői műnek minősül(het)nek az eredeti művön kívül a másodlagos alkotások is. Megzenésítés, dramatizálás, megfilmesítés estén ez elég egyértelműnek látszik, fordítás esetén viszont már nem[6]. A szószerinti (nyersfordítás) nem mutat fel egyéni-eredeti sajátosságokat, viszont a műfordításnak sincsenek pontosan körülhatárolható ismérvei. Meghatározásuk nem könnyű, ezért minden konkrét esetben vizsgálni kell, hogy az adott fordítás felmutat-e egyéni-eredeti sajátosságokat, ez alapján lehet eldönteni, hogy szerzői műnek minősül-e az adott fordítás.

Gyűjteményes műként védelemben részesülhet olyan összeállítás is, amelynek részei nem állnak szerzői jogi védelem alatt, sőt, nem is számítanak alkotásnak. Lényeges, hogy a gyűjtemény (adatbázis) jogi védelme nem terjed ki annak tartalmára, azok adott esetben - ha érdemesek rá - külön védelemben részesülnek.

A már említett nyersfordításon kívül a szerzői jogi oltalomból ki vannak zárva a jogszabályok, nyilvános határozatok, hatósági közlemények, ügyiratok, szabványok, egyéb kötelező rendelkezések, illetve azok az intézkedések és tervezetek, a cégek belső ügyiratai, intézkedései, amelyek egy szervezet feladatszerű működése keretében, ügyintéző tevékenységük során keletkeztek. Kizárásukat létrejöttük sajátos mechanizmusa, azaz a kollektív döntés alapján történő alkotás indokolja.

"Önmagában az egyszerű ötlet nem élvez szerzői jogi oltalmat, csak a formába oltott, kidolgozott gondolat."[7] Tehát az alkotás magasabb rendű szellemi tevékenység eredménye, ezért nem lehetnek az ötlet, elv, elgondolás, eljárási és működési módszer, matematikai művelet és a folklór kifejeződései sem szerzői művek. Ez a szabály érvényes a szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötletekre, elvekre is. A szoftver egyébként csak abban az esetben minősül szerzői műnek, ha alkotórészei (forráskód, tárgyi kód, kísérő anyagok) révén egységes rendszert alkot.

"A fenti fogalmi elemek összefoglalása alapján a szerzői mű fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint az irodalom, a művészet vagy a tudomány területén kifejtett alkotó szellemi tevékenység egyéni-eredeti jelleget viselő, megformált gondolatot kifejező, mások számára felfogható és rendszerint rögzített formában megjelenő eredményét."[8]


1.3. Szerzői jogok

A szerzői jogok egy mű szerzőjének azon jogát jelentik, hogy műve bizonyos felhasználási módozatait engedélyezhesse vagy megtilthassa. Az alatt az idő alatt, amíg egy mű szerzői jogi oltalom alatt áll, bizonyos, a szerző engedélye nélkül végrehajtott cselekmények az elkövető személy felelősségének megállapítását vonhatják maguk után.

A szerzői jog tartalma alapvetően eltérő az európai nyelvekben: a francia, a német és a magyar jog is a szerző jogáról beszél (droit d'auteur, urheberrecht), viszont az angol a másolatkészítés jogáról (copyright), mely az angolszász jogi hagyományokban gyökerezik. Némi egyszerűsítéssel úgy is lehet fogalmazni, hogy a "copyright" rendszerek az elkészült mű, a "szerzői jogi" rendszerek pedig a szerző szempontjából vizsgálják a kérdést. A "copyright" rendszerekben például a törvény azonos helyen foglalkozik a hangfelvétel előadójával és a zenemű szerzőjével, ezzel szemben a "szerzői jogi" rendszerekben az előadói jog az úgynevezett szomszédos jogok közé tartozik. (Lásd: 1.4. fejezet.) Megfigyelhető az is, hogy az angolszász világban a hangsúly a vagyoni jogokon, míg Európa kontinentális részén az erkölcsi jogokon van. Azonban a "copyright" megnevezés annyira elterjedt az egész világon, hogy a szerzői jogi védelem szinonimájaként is használják egyszerű kifejezése miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a név mögötti jogi jelentést is átvenné a szó használója. Egyszerűen arról van szó, hogy a "copyright" kifejezés nemzetközivé vált, az adott ország szerzői jogi szabályozását takarja.

A szellemi alkotások "szellemi tulajdonként" is felfoghatók. Ez a tulajdon azonban nem anyagi, ezért eléggé sajátos. Egyedi jellegzetességei vannak, melyek a következők:

gondolati jellegű (az elme alkotása),

tárgya helyhez nem kötött (egyszerre több helyen is használható),

sajátosan azonosítható (egyéni, eredeti),

az alkotó és az alkotás kapcsolata személyes jellegű (a tulajdonos és a tulajdon),

jelentős időbeli, területi, társadalmi felhasználási korlátai vannak (védelmi idő, területi hatály, szabad felhasználási jogok).[9]

A szerzői jog sajátossága, hogy az egyéni-eredeti művet attól függetlenül részesíti védelemben, hogy az alkotó (a szerző) valamilyen államigazgatási eljárásban kérte-e az oltalom megadását. A jogi védelem keletkezéséhez semmiféle hatósági eljárásra, nyilvántartásba vételre vagy más formális feltétel teljesítésére nincs szükség. A szerzői művet tehát nem kell levédetni, lajstromoztatni: a szerzői jogi védelemhez elegendő, ha az kielégíti a törvényben meghatározott követelményeket. A védelem a mű létrejöttével egyidejűleg keletkezik és illeti meg a szerzőt.

Az utóbbi időben egyre fokozottabban jelentkezett a jogosultak részéről az igény arra, hogy műveiket, azok elkészülte után "hiteles helyen" mégis nyilvántartásba vetessék. Az ARTISJUS Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület ezt a lehetőséget megteremtette azzal, hogy a szerzők számára szolgáltatásként kínálja a szerzői művek letéttel együttes, vagy letét nélküli nyilvántartásba vételét. Ez a nyilvántartás azonban nem közhiteles lajstrom. A nyilvántartás (és a letét) kizárólag arra szolgál, hogy jogvita esetén a nyilvántartásba vételt igazoló tanúsítvány bizonyítási eszköz legyen, amely segíti az eljáró bíróságot a határozat meghozatalában.

A szerzőt (illetve a jogtulajdonost) személyhez fűződő és vagyoni természetű jogosultságok illetik meg a védelmi időn belül. A védelmi idő a szerző halála után hetven évig áll fenn, mely szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerző halálát követő év első napján kezdődik minden szerzőtárs szempontjából. Ismeretlen szerző esetén a mű védelme az első nyilvánosságra hozataltól számított hetven évig áll fenn.[10]

a.) Személyhez fűződő jogosultságok

A név feltüntetése

A szerző alapvető személyiségi jogosultsága a névjog. Ennek alapján követelheti, hogy művén, illetve műve felhasználása során nevét, szerzői minőségét tüntessék fel. Ez a jog a szerkesztőt, mint sajátos szerzőt is megilleti. A szerzői minőség elismeréséhez fűződő jog más kifejezéssel az attribúció vagy asszociáció joga.

A mű nyilvánosságra hozatala

A szerző szuverén joga annak eldöntése, hogy művét, művének részletei, vázlatait, tartalmát nyilvánosságra hozza, avagy titokban akarja-e tartani. A jog szerint nyilvánosságra hozatalnak minősül annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy azt bárki megismerhesse.(Például a levéltárban való elhelyezés is nyilvánosságra hozatalnak számít.)

A mű visszavonása

Jogosult a szerző a már nyilvánosságra hozott művét visszavonni, további felhasználását megtiltani. Mivel ez esetben a felhasználók jogos érdekei sérülhetnek, ezért ez szigorúbb feltételekhez kötött. A visszavonás csak alapos okból történhet, és a szerzőt kártalanítási kötelezettség is terheli.

A mű egységének védelme

A mű integritásához, a torzításmentességhez való jog alapján a szerző követelheti, hogy műve lényegét megóvják, azon hozzájárulása nélkül jogosulatlan változtatásokat ne eszközöljenek (fordítás, adaptáció, átszerkesztés, átformálás, kiegészítés, stb.). Olyannyira, hogy beleegyezése nélkül még a helyesírási hibákat sem szabad kijavítani. (A gyakorlat azért ennél rugalmasabb.) A szerző döntésétől függ az is, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy illusztrációkkal színesítsék a kiadványt.

A szerzőt megillető személyhez fűződő jogosultságok forgalomképtelenek, a szerző személyéhez kötöttek. Nem ruházhatók át, azokról a szerző nem mondhat le és nem örökölhetők. "A szerző halálával a személyéhez fűződő jogai egy sajátos kegyeleti joggá alakulnak át."[11]

A személyhez fűződő jogok területén újdonságnak számít, hogy ezek a jogok a jövőben - a vagyoni jogokhoz hasonlóan - kizárólag a védelmi időn belül gyakorolhatóak.

b.) Vagyoni természetű jogosultságok

A szerzői vagyoni - hasznosítási - jog lényege az olyan engedélyezés, amely a mű közönség számára érzékelhetővé tételére irányul, és a szerző azon jogával kapcsolatosak, hogy haszna származhasson az általa létrehozott alkotásból. Ezek a jogok a következők:

A többszörözés joga

A terjesztés joga

A nyilvános előadás joga

A mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga

Az átdolgozás joga

A nyilvánosság tartalma szerzői jogi szempontból viszonylagos, műtípusonként más és más lehet: egy főtől milliókig terjedhet, így a nyilvánosság nem abszolút feltétele a szerzői jogi felhasználásnak. Ugyanis a magánlejátszás, a magáncélú többszörözés is csak bizonyos további feltételek esetén minősül szabad felhasználásnak. A törvény nem is rögzíti azokat a konkrét felhasználási módokat, amelyek esetén a szerzőt díjazás, ellenszolgáltatás illeti meg, ezért elvileg bármely felhasználási mód a szerző hozzájárulását igényli. (A szabad felhasználás eseteinek kivételével, melyről lásd az 1.5. fejezetet.)

Álljon itt néhány példa a hasznosítás lehetséges módozataira:[12]

Anyagi formában való hasznosítás:

kiadás,

forgalomba hozatal, kereskedelmi forgalomba helyezés,

terjesztés (adás-vétel, bérlet, haszonkölcsön),

másolatkészítés (magáncélú is),

többszörözés,

rögzítés, hang- és képfelvétel készítés,

filmrevétel, feliratozás, hangosítás, szinkronizálás,

kiállítás, kivitelezés, utánépítés.

Nem-anyagi formában való hasznosítás:

nyilvános előadás,

nyilvánossághoz közvetítés sugárzással, vezeték útján vagy másként,

sugárzott vagy vezetéken átvitt műveknek az eredetihez képest más szervezet általi egyidejű átvitele a nyilvánossághoz, azaz továbbközvetítés,

a mű megváltoztatása, megfilmesítése, átdolgozása, feldolgozása, fordítása.

Természetesen ez nem kimerítő felsorolás, nem is lehet az, mivel a hasznosítási módok a jövőben tovább szaporodhatnak.

A terjesztésre és nyilvános közlésre való jog lehetővé teszi a szerző számára, hogy ellenőrzése alatt tartsa művének közlését és a közönséghez való eljutásának módját. A digitális adatátvitel korában azonban e jogokat rendkívül nehéz alkalmazni, mert az adatátvitel lehet terjesztés és nyilvános közlés is. A szerzői jogi törvény kimondja: a szerzőnek kizárólagos joga, hogy művét a nyilvánossághoz közvetítse. "E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg."[13] Ez az úgynevezett on-demand (lehívásra történő) nyilvánossághoz való közvetítés módja, mely az Interneten való közzétételre vonatkozik. Olyan mű esetében, melyet korábban nem hoztak nyilvánosságra, közvetlenül a szerzővel (jogtulajdonossal) kell a felhasználói szerződést megkötni, vagy tőle olyan értelmű nyilatkozatot beszerezni, hogy a műnek a jogosított által az Interneten való közzétételéhez hozzájárul. Ha a művet korábban már nyilvánosságra hozták (például nyomtatott formában), a felhasználás jogosítására és a fizetendő díjak mértékére vonatkozóan a közös jogkezelést végző szervezettel kell szerződést kötnie a felhasználónak, erre a szerzőnek közvetlenül jogosultsága nincs. (Azaz a szerző hozzájáruló nyilatkozata sem jogosíthat fel az online közzétételre.)

A szerzőnek a műve felhasználási folyamatában minden egyes láncszem esetén rendelkezési és engedélyezési joga, illetve díjigénye van. Például a megzenésítésnél, majd a színpadra vitelnél, és végül a videokazettán való terjesztésnél is. A díjazás a szerzőt jogosulatlan felhasználás esetén is megilleti.

A vagyoni (felhasználási) jogok átruházhatók. Főszabály szerint a mű felhasználásának engedélyezése a szerző kizárólagos joga, a jogosultságot szerződéssel lehet megszerezni. A szerző lemondhat a sokszorosítási, továbbítási, terjesztési, más hordozón történő kiadási jogáról például a kiadó javára, melyről minden esetben úgynevezett felhasználási szerződést kell kötni. Konkrét felhasználásra, vagy ismételt felhasználásra kötik, mely "olyan szerződés, amelynek alapján a szerző vagy jogutódja védett szerzői mű rendelkezésre bocsátását vállalja és/vagy a megjelenítésre (tipikusan többszörözésre, nyilvános előadásra, nyilvánossághoz közvetítésre) vonatkozó jogi felhatalmazást ad. A felhasználó rendszerint díjfizetést és a mű használatát vállalja"[14]. Ebben az esetben a kiadót terheli minden publikálással kapcsolatos kiadás, és ennek fejében a szerzőt jogdíj illeti meg a bevételek meghatározott százaléka, vagy átalánydíj formájában. Azonban ha a szerző lemondott erről a jogáról, már műve más hordozón történő megjelenéséhez is engedélyt kell kérnie a kiadótól, melyet jeleznie is kell a műben. (Az 1. számú melléklet egy példát mutat be a nyomtatásban már megjelent mű elektronikus publikálásához adott engedély feltüntetéséről.)

Sajátos felhasználásnak minősül egy mű egyedi címének a felhasználása is, mivel a jellegzetes cím (például Rómeó és Júlia; Mein Kampf) tömörítve kifejezi az egész művet, ezért önálló védelemben részesül. A szerzőt megilleti a művében szereplő jellegzetes alak kereskedelmi hasznosítása és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is. (Az úgynevezett "merchandising" jogok például ruhaneműkön.)

A vagyoni jogok egyik alapgondolata, hogy a műből húzott mindenféle gazdasági haszonból a szerzőnek részesednie kell. Természetesen jogosult ingyenesen is engedélyezni a felhasználást, ez azonban csak kifejezett nyilatkozattal történhet.

Újdonság a vagyoni jogok körében, hogy a szerzőt a felhasználással elért bevétellel arányban álló, illetve "megfelelő" díjazás illeti meg. Ez utóbbi arra az esetre vonatkozik, amikor a felhasználások gyakorisága folytán engedélyezési jog nem, csupán díjigény áll fenn. A vagyoni jogok sajátos csoportja a művek tömeges felhasználásai esetében fennálló méltányos díjigények. Ezek egyenként előre nehezen, vagy nem jogosítható felhasználásoknak minősülnek. Ilyenek a sugárzott, közvetített, kép- és hanghordozón terjesztett művek magáncélú másolása. Mivel ezek miatt a kereskedelmi forgalomba kerülő művekből jóval kevesebbet lehet eladni, így a szerzők, előadóművészek, kiadók gazdasági érdekei súlyosan sérülnek, ezért kompenzáció illeti meg őket. A kompenzáció az úgynevezett "üreskazetta" jogdíjban testesül meg[15]. Ennek lényege, hogy az üres, másolásra alkalmas hordozók kereskedelmi árába beépítik a szerzői jogdíjat. Ez így tulajdonképpen egy közvetett engedély a nagyközönségnek a magáncélú másolásra. Ennek egy új formája a 2001-ben bevezetett, a nyomtatott formában terjesztett művek magáncélú fénymásolása és más hasonló módon történő többszörözése jogcímén fennálló díjigény, a fénymásoló készülékek és szolgáltatások "megadóztatására" létrehozott reprográfiai jogdíj[16]. Várható, hogy kiterjesztik ezt a jogdíjformát többek közt a számítógépek merevlemezeire is.

A szerzőt megillető vagyoni jogosultságok nem forgalomképesek, azonban a felhasználási engedélyek a szerző hozzájárulásával tovább engedélyezhetőek, forgalomképesek. (A műpéldány átruházása azonban nem jelenti a szerzői jogok átruházását.)

A vagyoni jogok - mint már említettem - időben korlátozottak. Ez a védelmi idő a szerzőt életében, a jogutódokat a szerző halála után 70 évig illetik meg.


Végezetül feltétlenül meg kell említenem azt a tényt is, hogy a szerzőhöz művével kapcsolatban nem csak jog, hanem kötelesség is járul. Felelősséggel tartoznak a szerzők az általuk publikált mű kapcsán többek közt a

faji gyűlöletkeltésért,
törvények tekintélyének aláásásáért,
örökbefogadásra vonatkozó tiltott információ közzétételéért,
öngyilkosságra való biztatásért,
bűncselekményre való felbujtásért,
pornografikus szolgáltatások terjesztéséért, (különös tekintettel a pedofíliára),
rágalmazásért vagy sértésért,
a magánszféra megsértéséért,
a közrend és közerkölcs megsértéséért,
megtévesztő hirdetésért,
hamis hírek közzétételéért,
a szerzői jogok bitorlásáért.
A szerző személyéhez fűződő jogosultságok legdurvább megsértése a szerzői minőség elorzása (a plágium), amikor valaki magát tünteti fel más művének szerzőjeként. Ha ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, az a törvény értelmében bitorlásnak minősül, és bűntettként kezelendő. (Lásd 2.3. fejezet.)

Elvben a szellemi tulajdonjogok ugyanúgy érvényesek az Interneten is, mint bárhol másutt. A szövegek, képek, grafikus munkák, hangfelvételek, szoftverek, audiovizuális művek mind szerzői művek lehetnek, amelyek sokszor ingyenesen hozzáférhetőek az Interneten. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a művek mind szerzői jogi oltalomban részesülnek.


1.4. Szerzői joggal szomszédos jogok

A szerzői jog törvényi rendszere védi azoknak az érdekeit is, akiknek tevékenysége a szerzői alkotások felhasználását szolgáló közvetítésre, gyártásra, forgalmazásra irányul. A "szomszédos jog" valójában gyűjtőfogalom, bár a hatálya alá esők a szerzői joggal azonos gazdasági előnyöket élveznek. Nekik is érdekükben áll, hogy az általuk, illetve közreműködésükkel előállított alkotás-hordozókat más jogosulatlanul ne használhassa fel például az Interneten. Lényeges különbség van azonban a szerzői jogokhoz képest a védelmi idő tartamában. Mint már említettem, szerzői jog esetén a védelmi idő hetven év, ugyanakkor a szomszédos jog hatálya alá eső művek esetében ez az idő-intervallum ötven év.

a.) Az előadóművészek védelme

Előadóművész az a személy, aki a műveket, szellemi alkotásokat más személyek számára élvezhetően megjeleníti. A művet csupán közvetíti, reprodukálja, azonban egyes műfajokban nem szokatlan az improvizáció, az átdolgozásnak is minősíthető előadás sem. Az előadóművész többletet visz a műbe egyénisége által, ezért a közönség egy-egy művet kifejezetten az előadó miatt vásárol meg. Egyes műfajokban pedig eleve elengedhetetlen az előadó közreműködése (például táncdarab esetén).

Jogi oltalomban azért részesülnek az előadóművészek, mert az előadásukat[17] rögzítik, mely kereskedelmi forgalomba kerül, az általa előadottakat már nem csak pár száz ember nézheti, hallhatja, hanem sok ezer. A fellépti díj pedig ezt nem kompenzálhatja.

Az előadóművészek kizárólagos engedélyezési körébe tartoznak:

az élő előadás rögzítése,

a rögzített előadás többszörözése, terjesztése,

az előadás sugárzása vagy más módon közönséghez való közvetítése,

a kereskedelmi forgalomba hozott hangfelvétel haszonkölcsönbe vagy bérbeadása,

a rögzített előadás nyilvánosság számára oly módon elérhetővé tétele, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. (Ez például az Internetről letölthetővé tételt jelenti.)

Az előadóművészt megilleti a névjog és a teljesítménye integritásához való jog. Együttesek esetében a névjog az együttest, valamint az együttes vezetőjét és a főbb közreműködőket illeti meg.

b.) A hangfelvételek előállítóinak védelme

A hangfelvételek előállítóinak jogai a következők:

a hangfelvételről másolat készítésének engedélyezése (többszörözési jog),

a hangfelvétel-másolat forgalomba hozatalának engedélyezése,

a hangfelvétel forgalomba hozott példányainak haszonkölcsönbe, bérbe adásának engedélyezése,

díjigény a kereskedelmi példányok közvetlen nyilvános előadása és sugárzása esetén,

díjigény magáncélú másolás esetén (üreskazetta jogdíj),

a hangfelvétel nyilvánosság számára oly módon elérhetővé tétele, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

A hangfelvétel előállítóját megilleti, hogy nevét a hangfelvétel másolatain feltüntessék. Természetesen a szabad felhasználás eseteiben nincs szükség a kiadó engedélyezésére, és díjazás sem jár.

c.) A rádió- és televízió szervezetek védelme

A rádió- és televízió-szervezetek hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy műsorát:

más rádió- vagy televízió-szervezetek, kábeltelevíziós hálózat sugározza, nyilvánossághoz átvigye,

bárki rögzítse,

bárki rögzítés után többszörözze,

közönség részére közvetítsék olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében látogatható a közönség számára.

A névjog a rádió és televízió szervezeteket, és az eredeti saját műsort adó kábeltelevízió szervezetet is megilleti. A szabad felhasználás esetei e szervezetek műsoraira is érvényesek.

d.) A filmek előállítóinak védelme

A film előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a filmet:

többszörözzék,

terjesszék,

haszonkölcsönbe adják,

vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.

Az említett felhasználásokért a film előállítójának díjazás jár, egyéb esetekben a szabad felhasználás esetei vonatkoznak rá is. A név feltüntetésének joga természetesen őt is megilleti.


1.5. Szabad felhasználás

A szerzői jog kizárólagos jog, azonban ez nem azt jelenti, hogy korlátlan volna. A jog garantálja a mű minél szélesebb körű társadalmi felhasználását is, mert a társadalom számára fontos a szellemi alkotásokhoz való hozzáférés. Ez érthető, mert a szerző a mű létrehozásához szükséges ismereteit szintén mások alkotásain keresztül szerezte meg, és ezért kötelessége tudását valamilyen formában a társadalomnak is átadnia. Tuula Haavisto, a CECUP[18] projektmenedzsere ezt így fogalmazta meg: "...a szellemi alkotómunka mindig egy felhalmozó tevékenység eredményeként jön létre. Ahhoz, hogy valami új létrejöjjön, a szerzőnek ismernie kell a hagyományokat, és azt, hogy mások mit végeztek el már előtte."[19]

A szerzői jog korlátai alapvetően a szerző vagyoni természetű jogaira vonatkoznak, és részben a közérdekek, részben a jogos magánérdekek oltalmát szolgálja. Ez biztosítja a szerzők és a felhasználók érdekeinek egyensúlyban tartását. A szerzői jog célja, hogy egyfelől ösztönözze az alkotókészséget, másfelől megkönnyítse a műhöz való hozzáférést más használók számára. Az amerikai jogban ezt a sokat emlegetett tisztességes felhasználás (fair use) elvének hívják. Ennek lényegét az alábbi idézet tömören adja vissza:

"A copyright elsődleges célja nem az, hogy jutalmazza a szerző munkáját, hanem hogy 'elősegítse a tudomány és a hasznos művészetek fejlődését'. Ezért a copyright biztosítja az alkotónak a jogot az eredeti művében kifejezett gondolataihoz, de ugyanakkor arra bátorít másokat, hogy szabadon építkezzenek rá a műben található ötletekre és információkra. Ez a következmény se nem tisztességtelen, se nem szerencsétlen. Pontosan ez az az oldala a copyrightnak, amivel segíti a tudomány és a művészetek haladását."[20]

A műhöz való hozzáférés a szabad felhasználás törvénybe iktatásával válik lehetővé. Ezeket az eseteket a törvény kimerítően sorolja fel, és hozzáteszi azt is, hogy nem lehet őket kiterjesztően alkalmazni.[21]

Szabad felhasználáson olyan felhasználási módokat kell érteni, amelyeknél nincs szükség a szerző hozzájárulására, és díjazás sem illeti meg. Azonban a szabad felhasználás keretében az üzletszerűségnek, haszonnak, nyereségnek nem lehet szerepe, és csak nyilvánosságra hozott művekre vonatkozik. Továbbá általánosan érvényesülő elv, hogy a szabad felhasználás nem sértheti a szerző személyhez fűződő jogait. (Lásd 1.3. fejezet.)

A magyar jog szerint a szabad felhasználás esetei a következők:[22]

Idézés

Nyilvánosságra hozott mű részletét indokolt terjedelemben, az eredetihez híven, a forrás és a szerző megjelölésével bárki idézheti. Idézni csak önálló műben, annak részeként lehet. Az idézetnek szerves kapcsolatban kell állnia az átvevő művel. (Például saját álláspont alátámasztására.) Tilos meghamisítani vagy megváltoztatni az eredeti szerző véleményét.

Átvétel

Átvétel a mű olyan mértékű felhasználása más műben, mely az idézést meghaladja. A mű részlete, vagy kisebb terjedelmű mű iskolai oktatás vagy tudományos ismeretterjesztés céljára átvehető. Nem szükséges ehhez a szerző engedélye abban az esetben, ha a művet tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánították. Szoftverek esetében az átvétel nem megengedett. Tény- és híranyagot tartalmazó közlemények, nyilvános tárgyalások és beszédek a forrás megjelölésével bárki által szabadon átvehetők, akár teljes terjedelmükben is. Televíziós műsor díszlete és politikai hírműsor is szabadon átvehető, sőt a szerző nevének feltüntetése sem kötelező.

Másolatkészítés

A törvény különbséget tesz a magáncélú, az oktatási vagy tudományos célra történő, és a belső intézményi célra történő másolatkészítés között. A már nyilvánosságra került műről magánművelődés keretében másolat készíthető, ha az nem forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés célját szolgálja, és a szerző jogos érdekeit egyébként sem sérti. A kivételek köre azonban eléggé tág: nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre, a számítástechnikai eszközzel működtetett adattárra, a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. Teljes könyv, folyóirat vagy napilap egésze csak kézírással vagy írógéppel másolható.[23] Nem minősül szabad felhasználásnak a műről elektronikus adathordozóra mással készíttetett másolás sem. Tehát a könyvtár sem készíthet ilyen másolatot az olvasónak kérésre, még akkor sem, ha ezt "üreskazetta" jogdíjas hordozóra másolja.[24] Szoftverek esetében azonban a felhasználó jogosult egy biztonsági másolat készítésére, sőt a szerző külön engedélye nélkül jogosult (ellenkező értelmű megállapodás hiányában) a program működésének megfigyelésére, tanulmányozására, átdolgozására, feldolgozására, fordítására, egyéb módon történő módosítására (ideértve a hiba kijavítását is), továbbá a működtetéshez kapcsolódó egyéb cselekményekre (betáplálás, futtatás, továbbítás, tárolás, tesztelés stb.). Lényeges feltétele mindennek, hogy a felhasználó jogszerűen szerezze meg a szoftvert, továbbá az, hogy a felsorolt cselekményeket a szoftver rendeltetésével összhangban végezze.

Nonprofit előadás

Műkedvelő művészeti csoportok előadásán; iskolai ünnepélyeken és más iskolai célra; szociális és időskori gondozás keretében; nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken; egyházak vallási szertartásain és ünnepségein; magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen magánművelődés, szórakozás céljából szabadon előadható egy mű feltéve, hogy az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját még közvetve sem szolgálja, és a résztvevők díjazást nem kapnak.

Nyilvános könyvtárak haszonkölcsönzése

Csak a költségvetési szervként működő nyilvános közkönyvtárakban történő haszonkölcsönzés minősül szabad felhasználásnak, és kivételt képeznek a szoftverek és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adattárak példányai. A haszonkölcsönzés nem tévesztendő össze az ellenértékért való ideiglenes használatba adással, azaz a bérbeadással, mert az mindig engedély- és díjköteles. A haszonkölcsön két alapvető ismérve a Polgári Törvénykönyv 583. § (1) bekezdése alapján: 1. A kölcsönadó arra köteles, hogy a dolgot szerződésben meghatározott időre ingyenesen a kölcsönző használatába adja. 2. A kölcsönző pedig arra, hogy a szerződés megszűntekor a dolgot visszaadja.

Fogyatékos személyek igényeinek kielégítése

A mű nem üzletszerű többszörözése és terjesztése a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek igényeinek kielégítését szolgálja és kizárólag a célnak megfelelő módon valósul meg.

Bírósági és államigazgatási eljárásban bizonyítás céljára

Egy mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható.


A szerzői jogi törvény bevezetett egy új felhasználási módot is, az ideiglenes többszörözést:

"35. § (6) Szabad felhasználás a mű ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége."

Ez a nehezen érthető jogi nyelven megfogalmazott felhasználási mód tulajdonképpen azt engedélyezi, hogy egy digitális formában meglévő művet a felhasználó letölthet a számítógépére abból a célból, hogy azt jogszerűen használhassa. Ennek azonban nem lehet haszonszerzés a célja, habár ez a szabad felhasználások egyikénél sem megengedett.


1.6. Szerzői jogvédő szervezetek

A szerzői jogi közös jogkezelés alapja az a körülmény, hogy a művek és teljesítmények minden fajtájának minden egyes felhasználását nem lehetséges külön-külön jogosítani a jogosultak és másrészt a mű leendő felhasználója által aláírt egyedi szerződésekkel, azaz a törvényben biztosított kizárólagos jogaikkal (elsősorban a felhasználás, a reprodukció engedélyezése) és díjigényükkel nem tudnak élni a jogosultak. Ezt felismerve a szerzők, előadóművészek, lemezkiadók önkéntes társulással szervezeteket hoztak létre vagyoni jogaik érvényesítésére. E szervezetek kizárólagos jogot kapnak jogátruházás vagy megbízás alapján a szerző, előadó azonos kategóriájú művei, teljesítménye tekintetében bizonyos típusú, egyedileg nem gyakorolható jogaik érvényesítésére. A jogszabály egyébként kötelezővé is teszi a jogérvényesítésnek ezt a módját.

E jogvédő szervezetek tevékenysége:

szerződéskötés és jogdíjbeszedés a jogosultak egyenkénti előzetes konzultációja nélkül, közzétett tarifák szerint,

a szerző helyett, képviseletében az úgynevezett "kisjogos" felhasználási módok engedélyezése,

jogdíjfelosztás a művekről, teljesítményekről, szerzőkről, jogosultakról vezetett, a jogosultak saját adatközlése alapján meglévő dokumentációk szerint a játszottság, előfordulás után névre szólóan, műfajonként más pontértéktáblázat alapján,

csak a működéséhez szükséges kezelési költségeket vonja le a befolyó díjakból, a többi bevételt kifizeti,

szaktanácsadást folytat, kérésre nyilvántartásba veszi a műveket[25], vezeti a jogutód-nyilvántartást,

ellenőrzi a nyilvános felhasználásokat,

tevékenysége a külföldi hasonló szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerződések alapján kiterjed a külföldi művekre, teljesítményekre is[26],

ügynökségi feladatok ellátása,

szerzői jogi érdekvédelem, kulturális, szociális tevékenység,

a védelmi idő letelte után ellátja a személyhez fűződő jogok védelmét.

A közös jogkezelés mindazon esetekben kötelező a jogosultak számára, amikor nem engedélyezési, hanem csak megfelelő díjazásra való jogot kaptak. A közös jogkezelés kötelező az alábbi felhasználási módoknál:[27]

rádió, televízió sugárzás; vezetékes közönséghez közvetítés; nyilvános előadás,

közzétett zenemű és zeneszöveg hangfelvétel rögzítése, többszörözése,

sugárzott vagy vezetékes műsorban a közönséghez közvetített művek egyidejű nyilvánossághoz átvitele,

hangfelvétel haszonkölcsönbe, bérbe adása.

Országosan csak egy-egy szervezet képviselheti a szerzői és szomszédos jogi jogosultakat, mert a törvény szerint csak egy-egy ilyen szervezet vehető nyilvántartásba. Ez lényegében egy államilag szentesített monopólium, s ez, mint minden hatalom-összpontosulás az erőfölénnyel való visszaélés veszélyét is magában rejti.[28] Hogy ez ne következzék be, különböző törvényes garanciák próbálják megakadályozni (a miniszter felügyeleti joga, a közös jogkezelő szervezet éves díjszabás vonatkozásában történő konzultációs kötelezettsége, a bírói jogorvoslati út megnyitása). A kérdés mégis felvetődik: mit tehet az a szerző, művész, aki nincs megelégedve a közös jogkezelő tevékenységével? A válasz: semmit, nincs lehetősége más szervezethez csatlakozni.

A közös jogkezeléssel kapcsolatban az államnak is vannak feladatai: a jogi környezet megteremtése, a működőképes szerzői jogi infrastruktúra létrehozása, illetve a közös jogkezelő szervezetek működésének folyamatos ellenőrzése.

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 86. § (2) bekezdése, valamint a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző egyesületek nyilvántartásának szabályairól szóló 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet alapján a nemzeti kulturális örökség minisztere a Magyar Közlöny 2000. évi 10. és 94. számában közzétette a nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesületeket, melyek a következők:

ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (1997-ig költségvetési intézményként Szerzői Jogvédő Hivatal néven működött)

HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület

FILMJUS Filmalkotók és Gyártók Szerzői Jogvédő Egyesülete

MSZSZ-EJI Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Iroda

MAHASZ Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége

RSZ Magyar Reprográfiai Szövetség


Meg kell még említenem egy szervezetet, mely igaz, hogy nem jogvédelemmel foglalkozik, de ahhoz szervesen kapcsolódik. Ez a Szerzői Jogi Szakértő Testület (SZJSZT), melynek működési kereteit a 156/1999. (XI.3.) Kormányrendelet adja a Szjt. 112. § (2) bekezdésben foglalt felhatalmazás alapján.

A Testület elsősorban a művekkel, az alkotási, előadóművészi és felhasználási folyamatokkal kapcsolatban szakértői véleményt készít és vesz nyilvántartásba bírósági vagy hatósági megkeresés, megbízás alapján. Szakvéleményt ad:

bíróságok és más hatóságok megkeresésére szerzői jogi jogvitás ügyekben, ideértve a jogsértések büntető ügyeit is,

az érdekeltek kérelmére peren kívül is a felhasználói jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben.

Újdonság, hogy a SZJSZT az új szerzői jogi törvény hatálybalépése óta nem az ARTISJUS, hanem a Szabadalmi Hivatal mellett működik.